Aktuális

Azt kérdezed, miért?

– Az emberek elmennek a jóshoz, a tisztánlátóhoz, az asztrológushoz, a kineziológushoz, a sámánhoz, a paphoz, a gyógyítóhoz, a mágushoz vagy a pszichológushoz, hogy megoldást találjanak a problémájukra egy nehéz helyzetben. Át is esnek néhány kezelésen, oldáson, terápián, aztán várják a csodát.
– És?
– És nem jön.
– Miért nem jön?
– Mert hiába ismerték fel az akadályt és kértek segítséget annak leküzdéséhez, elfeledkeztek a legfontosabb, konkrét és kézzel fogható lépésről, amit helyettük nem tehet meg senki. Senki!
– Mire gondolsz?
– Amikor kipucolod és megfényezed a puskát, de nem húzod meg a ravaszt… Az alkoholista nem int búcsút a piás haveroknak, a fizikai terrorban élő nő nem költözik el a párjától, a kiégett, kizsákmányolt munkás nem köszön el a főnökétől… és még sorolhatnánk a példákat reggelig.
– De várj egy picit. Vannak olyan kilátástalan helyzetek, amelyek nem teszik lehetővé, hogy csak úgy kilépjen az ember a megszokott kerékvágásból. Van, akinek például nincs hová mennie, mindenben a szülei döntenek helyette, vagy éppen ötvenévesen, három gyerekkel nem nagyon ugrálhat…
– If there is a will, there is a way. Nem is minden esetben kell egyik pillanatról a másikra felrúgni mindent: sokkal bölcsebb dolog lépésről lépésre, tudatosan haladni előre…

Van, amikor nincs más irány, csak az előre.

Haladhatnál hátra is, de nincs értelme. Maradhatnál egy helyben is, az ismerős és komfortos, de… annak sincs értelme.

Nem tudsz mit tenni, muszáj menni, előre.

Akkor is, ha egyedül vagy az úton, és félsz, hogy mit hoz a következő lépés.

– Azért eléggé félelmetes és megrázó dolog a hátunk mögött hagyni a megszokottat, és katapultálni az ismeretlenbe. Még akkor is, ha senki sem tart pisztolyt a fejedhez, csak egyszerűen érzed, hogy minden számla kiegyenlíttetett, minden lecke átadásra került… és a teljesség felé már más irányba kell elindulni.
– A legtöbb ember retteg, hogy elveszít mindent, ami számára fontos, és ami nélkül – azt hiszi – képtelen élni. De ez természetesen baromság, hiszen ha korlátozzuk magunkat, vagy éppen elfogadjuk a feszítő korlátokat, egyre csak szenvedünk. A felelősség viszont a miénk: ha igazán akarjuk a változást, és teszünk is érte, előbb-utóbb új lehetőségek is megjelennek az életünkben.
– Mit lehet tenni?
– Engedd el a félelmeket, ugord át a gátat (tudom, neked a tied a legmagasabb), és ismerd fel a törvényt: csak akkor kaphatsz valamit, ha csináltál már neki helyet az életedben. Ne alkudj meg, ne alázd meg magad, ne légy gyáva, ne fojts meg másokat… légy szabad, adj a szabadságodban szabadságot másoknak is, szeretettel, köszönettel, hálával. Ha tele a kezed valamivel, amit le kéne már tenned, akkor nem tudod elfogadni az új, értékes ajándékokat, bármennyire is vágysz rájuk. Lehet, hogy lesz egy időszak, amikor a régi vonat már elment, új pedig még nem jött, és te egyedül dideregsz az állomáson… de ha elég őszinte és bátor voltál, akkor biztos lehetsz benne, hogy jó úton jársz – legyen szó szerelemről, utazásról vagy karrierről.

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

7 hozzászólás Azt kérdezed, miért? bejegyzéshez

  1. félelmetes az időzítés, épp ma volt erőteljes élményem egy alternatív módszerrel kapcsolatban (márpedig nem sűrűn történik velem ilyesmi) @=)

    • Há’ mondjuk, nem az alternatív módszeren volt a hangsúly, de… ugyanakkor meg mennyire gány volna már, ha azzal a klisés alapigazsággal jönnék, hogy nincsenek véletlenek! :)

  2. Az én tapasztalataim azt sugallják, hogy ha belül változtatunk, akkor képesek vagyunk kilépni egy adott helyzetből, de ehhez nem feltétlenül kell fizikai cselekvés, elég csak másképp a helyzetre, a személyekre tekinteni. A fizikai cselekvésnek is eljön az ideje, de azt mindig megérezzük, hogy mikor.

  3. Ezt most annyira, de annyira, de ANNNNNNYIRA jól írtad le! Ugyanezek a gondolatok és érzések végigmentek már bennem is, de nem tudtam ilyen jól összeszedni és megfogalmazni, pedig jó lett volna. Nagyjából azért sikerült… és nagyon egyetértek veled! Egy ismerősöm narkotikumnak használja a kineziológusát. Mert már lehet mondani, hogy az övé. Pedig tényleg nincs szükség rá ennyiszer! Voltam én is, ahhoz kell, hogy megerősítsen, hogy erőt adjon a továbblépéshez. Persze, szerencsés esetben egy jó barát is meg tudja ezt adni, de van amikor ez is kell. Nade kéthavonta???
    Köszönöm az írást, nyomom is kifele a fészbe! :)

  4. Én csak annyit tennék hozzá: Ha tudod, milyen vonatra vársz, az állomáson didergést sem olyan nehéz átvészelni. Mert tudod, hogy egyszer majd jön a vonat, lehet, hogy nem lesz fűtött, de már vinni fog a megálmodott állomás felé.

    Ezt az állomásos hasonlatot én is szeretem, amikor olyan ismerőseimmel beszélgetek, akik még nem döntöttek, merrefelé alakítsák az életüket. Nekem szerencsém volt, mert nagyon-nagyon hamar kinéztem a célállomást :) Nem mondom, hogy nem voltak néha üres és nehéz órák az állomásokon vagy a veszteglő vonatokban, de sosem gondoltam arra, hogy másik irányba kellett volna indulnom…

    (Amúgy érdekesek nagyon ezek az írásaid meg ez az életvezetés is. Nem tudok 100%-ban egyetérteni vele, de nagyon sokban igen!)

  5. Részemről is aktuális írás. Már túl vagyok az önmegvalósítás útjának alapkőletételén, tervek fejben (és papíron is) felvázolva, irány az ismeretlen. :) Számomra teljesen új dologba vágtam a fejszémet, de a visszajelzések alapján működni fog a dolog. Persze kicsit könnyebb úgy, hogy teljesen új ötlet lévén még nincs konkurrencia. Lehet, hogy nem jön be, de az elmúlt pár hónapban annyi új ismerősre tettem szert, hogy már csak ezért is megérte. Hát még ha “bejön”… Szóval ebből annyit akartam kihozni, hogy teljesen igaz az írás. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

  6. Igen, némi tudatos tervezés és irányjelzés mindig segít. Nehéz néha, de tudom, hogy jól döntöttem. Sok sikert mindenkinek!

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Mire jó a bazi nagy lagzi? « Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: