Kvantum jóga: “tök jó, végre van valami materialistáknak is”…

Ma délelőtt egy új jógatípus kereszte névadóján vettem részt a Baraka Jóga Iskolában a Jászai Mari térnél. Ritkán járok sajtótájékoztatókra, de kit ne érdekelne az “egyedülálló Kvantum jóga program, amely a jóga ősi bölcsességének és a modern tudomány lehetőségeinek ötvözete”? A sajtóanyagból azt is megtudhattuk, hogy a szemlélet “a mindennapi élet kihívásaira és problémáira, mint például az egyéni, társadalmi, etnikai-vallási, nemzetek közti konfliktusokra vagy akár a családon belüli erőszakra segít megoldást találni”, tehát biztosan nem lehet rossz dologról szó.

A Baraka Jóga Iskolát könnyű megközelíteni, a Szent István körút egyik házának első emeletén van, egy szép napos helyiségben, narancsszínű jógamatracokkal. Ott volt Gyuró Éva (Eiva) Kvantum- jógaoktató és Szatmári L. Miklós a Kvantum-szemlélet megalkotója, ők osztották meg a zömében nőnemű médiamunkásokkal, hogy “mi is ez a kvantum-izé, és hogy jön össze a jógával”. Igyekeztünk okosan nézni, de tény, hogy egy laza bemutató óra hamarabb rávilágított volna a két terület kapcsolódásának áldásaira, mint a hosszú és helyenként nehezen követhető elméleti fejtágítás. Vajon mit tud egy lefelé néző kutya Kvantum-szemlélettel felvértezve? Másfelől persze logikus, hogy a puding próbájára egyetlen órácska kevés lett volna, ezért inkább kaptunk egy hétezres kupont mindannyian ajándék gyanánt.

“Kvantum-szemlélet szigorúan nem kvantumfizikusoknak, Kvantum jóga: új dimenzió a jógában, a harmadik évezred világképével” – ezzel indult a tájékoztatóanyag, és én rögtön megállapítottam, hogy az alcím jobb, mint a főcím, de aztán persze felmerült a kérdés, hogy a világkép, amiről szó van, mennyire tartozik a harmadik évezredhez, és mennyire volt vajon jelen már három… vagy akár harminc évezreddel ezelőtt is. Van ugye a jóga (vitalizálás, fókuszáltság, kitartás, relaxáció), ami frigyre lép az ún. Kvantum-szemlélettel (vonzás, tudatos teremtés, vizualizáció, analógiákra épülő gondolkozás, egység-tudat, test-lélek-szellem hármasságának tárgyalása), s mindennek alapjait a bátor jelentkező egy hét alkalomból álló, egyhónapos, kiscsoportos foglalkozás keretében sajátíthatja el, hogy aztán otthon, önállóan is megoldhassa “pénzügyi gondjait, magán- vagy munkaügyi konfliktusait, egészségügyi problémáit”.

“Jó, de akkor most a kvantumgyógyítás miben különbözik a pránanaditól vagy a reikitől?” – kérdezte egy önsegítő módszerekkel foglalkozó szaklaptól érkező kolléga. “Oké, de akkor most miben más a kvantum-izé, mint az agykontroll?” – tette fel a kérdést más, míg a könnyedebb magazinoktól érkezők Rhonda Bryne-t emlegették (szerencsére azt azért ma már ők is tudják, hogy mind közül az egyik legfelületesebb tálalás ez az egész túlspilázott, szenzációhajhász Titok-hisztéria).

“A szemlélet valóban nem új, a védikus filozófiától a mainstream ezotérián át az agykontrollig számos módszer és technika van, ami hasonló vonalat képvisel. A kvantumfizika egy olyan kódrendszer, ami itt és most Európában felfogható és befogadható az átlagember számára, hiszen a newtoni fizikától eltávolodik ugyan, de mégis a modern természettudomány felfedezéseire épít” – magyarázta Szatmári L. Miklós lelkesen, aztán megvallotta, hogy őt speciel az allergiából is kihozta az önfigyelés és az éber, tudatos jelenlét. Bennem nemrég tudatosodott, hogy a jóga – és megannyi egyéb módszer – azért szentel elképesztően komoly figyelmet a légzésnek, mert ez az egyetlen testi funkciónk, amit ugyan a tudatalattink ural, de tudatosan is irányíthatjuk: megfelelő módszerrel a két terület harmonizálására is sor kerülhet.

“De ez ugye nem ilyen elvont spirituális izé, a vad fajtából, ugye?” – kérdezte egy lány, amire persze az a megnyugtató válasz érkezett, hogy egyáltalán nem, a hétköznapok egyszerű módszeréről van szó, ami bármilyen világképbe integrálható. Ültem a matracon, és magamban mosolyogtam: “a fizikában, neurológiában, biológiában és genetikában bekövetkezett paradigmaváltásról” tartott kiselőadás azért mégiscsak abba az irányba mutatott, hogy ma Magyarországon a mainstream média előtt senki sem mer nyíltan spirituális szolgáltatást értékesíteni, ha széles körben sikeres biszniszről álmodik. Tartanak az előítéletektől és a címkézéstől, de közben tudják: érintetlen, ám ígéretes célcsoport az ezós dumákon teli pofával röhögők széles tábora, hiszen az élet értelmét ők is keresik… de legalábbis megoldást várnak saját gondjaikra. Kvantummal vagy anélkül, de az említett önreflexió keretében egy pillanat alatt leesett a tantusz, hogy azért keveredtem az eseményre, mert a saját utam nyílt felvállalásának kérdéseivel kapcsolatban is van még mit tanulnom… bár az utóbbi időben azért már egyre gyakrabban kidugtam a fejemet abból a bizonyos szekrényből*.

“Tök jó, hogy van valami most már a materialistáknak is” – mondta az egyik kolléga a jógaoktatónak búcsúzáskor a hallban, a beavatottak hangján. Szélesen elmosolyodtam: még szép, nagy piac ők is. A következő gondolatom felszabadító volt: nem baj, az eszközök és kódok száma végtelen, a lényeg inkább az, hogy mindenki eljusson a számára áldásos megértésekig és megélésekig a nagy egész(ség)ből, ami mi vagyunk. Namaste!

---

*nem, nem abból; heteroszexuális vagyok