A pápa címe

“Ha valaki levelet szeretne írni a pápának, azt hova kell címezni?” – kérdezi a méltán népszerű Gyakori kérdések oldalon a Katolikus Anyaszentegyház egyik gyermeke (nevezzük Katónak, ha már egyszer hithű katolikus). “Csak azért akarok írni, mert szerintem igazságtalanság, hogy aki elvált, és mással él, az nem gyónhat és áldozhat. Szerintem amúgy mindenkinek joga lenne gyónni és áldozni, aki Jézust, Istent szereti. Ezzel nem akarok senkit megbántani, ez a véleményem” – fejti ki. “Azért a pápának írnék, mert a püspöknek nincs hatalma, hogy ezt megváltoztassa” – teszi hozzá később, nehogy még itt a végén hülyének nézzék, vagy ilyesmi.

Pár vicceskedő megjegyzés és a Vatikán oldalának belinkelése után egy egyházügyekben jártasabb hittárs szerencsére Kató segítségére siet: “Próbáltátok érvényteleníttetni az előző házasságot egyházi bíróságnál? Ezt a püspökségen kell kérelmezni. Felülvizsgálják a körülményeket, amelyek gyanúsak, hogy nem volt érvényes az előző házasság (pl. valamelyik felet belekényszerítették, valamelyik fél teljesen éretlen lévén nem állt tisztában azzal, mit jelent házasodni – és még van sok körülmény…). Nagyon sok esetben valóban fennáll az érvénytelenség, így ha ez van, ugyanúgy kaphat feloldozást az ember és áldozhat. Az mondjuk nehézkesebb, ha mindkét fél eleve elvált.” Nehézkesebb, de nyilván megoldható az is, elég bizonyítani, hogy az ex becsiccsantott kicsit a nagy napon templombamenet, az após pedig az örökség megvonásával fenyegette a fiatalokat, ha nem házasodnak össze végre. Nehézkes, persze, de a szent cél minden fáradságot megér, nem?

Kató ekkor elmagyarázza fifikás hívőtársának, hogy ő nem csupán maga miatt harcol a gyónás-áldozás jogosultsági körének kiterjesztéséért: ő ezzel minden bűnös szíve számára kaput igyekszik nyitni a mennyország legfelsőbb fényéhez. “Szerintem az én házasságom érvénytelen. Szerintem az lenne a jó, hogyha bárki áldozhatna. Hiszen bűnt mindenki követ el. És nem a betegnek van szüksége orvosságra? Ez a Bibliában van” – merül el mélyebben a vitatható teológiai kérdés legmélyebb bugyrában. Drága testvérem, dörmögöm magamban némi cinizmussal: ha a könyvek könyvét vesszük alapul, a Föld minden lakójának névre szóló páholya van már a pokolban (főként azoknak, akik nem bizonyos szertartások mentén élik meg spiritualitásukat, no). Még szerencse, hogy XVI. Benedek azért könyörületes: nemrég a zsidókat is felmentette Jézus meggyilkolásának vádja alól: 2011 óta tehát izraelita embertársaink is mennybe mehetnek, bizony. Előtte 2011 évig ez nem így volt (a mormonok keresztelgethették a zsidókat ezerszámra posztumusz, hogy Isten színe elé járulhassanak), de szerencsére egy tel-avivi Ábrahám vagy jeruzsálemi Mózes tudta a pápa címét, és nyilván írt neki az ügyben…

Egy másik segítőkész kommentelő rögtön az esszénusokat ajánlja, náluk az elváltak is áldozhatnak (akár élő állatot is, Föld Anyának). Igaza van, ha valaki nagyon ragaszkodik a kereszténységhez, a Fény Gyermekei Magyar Esszénus Egyház a legkényelmesebb opció a felébredtek számára: van angyalkommunikáció, sámánizmus, dinamikus jóga, a pápájuk, II. Immánuel Pax pedig világhírű reiki mester-tanár. (Igaz, a hazai divíziót idén kitaszította magából a Nemzetközi Keresztény Esszénus Egyház, nem annyira szellemi, mint inkább anyagi nézeteltérések miatt, de azért még a pápa pápa marad.) A katók persze – óriási meglepetés! – nem kedvelik esszénus testvéreiket, akik valamiért a római katolicizmus képi világát fetisizálják: (zömében nőnemű) papjaik, bíborosaik és püspökeik külcsíny tekintetében kísértetiesen hasonlítanak az “egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyház” hitmunkásaihoz, de szerencsére arányaiban is jóval ritkább közöttük a pedofil. Évezredek alatt is nehéz volna persze felnőni a versenyben az anyaszentegyházhoz, az tény.

“És az ugyanaz?” – kérdezi reménykedve Kató, mivel a Vatikán honlapjához hasonlóan az esszenus.hu-t sem meri egyedül begépelni a böngészőbe (korrekt kis honlapjuk van amúgy, én még korábban tüzetesebben szétnéztem rajta, és a már említett kató látványvilágon kívül nem találtam olyasmit, amivel ne értenék egyet). Idén egyébként nem csak egyházi státuszuktól fosztották meg a Fuferenda-féle csapatot, hanem a népszavazás-kezdeményezéstől is el lettek tiltva egy évre (ami persze, lássuk be, amolyan tessék-lássék lehetőség csupán a státusz visszaszerzésére: hiába könnyű összegyűjteni 1200 aláírást, amelynek birtokában a Parlament köteles tárgyalni az ügyet, a KDNP nem kedveli a konkurenciát, veszett fejsze nyele az egész, éljen a demokrácia). A következő kommentelő mindennek jegyében gyorsan igyekszik is a négy elem egyikébe döngölni “az eretnek ezoterikus egyházat”, pardon, egyházi egyesületet: hallatlan, mi mindent nem katyvasztanak ezek itt össze. Érted, ha neked japán kocsid, finn telefonod, kínai mosógéped és svéd bútorod van magyar ember létedre, akkor nyilván káosz van a fejedben, nem?

Végre megérkezik az első valóban hasznos válasz is: “Ne törődj vele. Ennek a hókuszpókusznak, ami a áldozás néven megy, semmi köze Istenhez, jobb is, ha kimaradsz belőle. (Ki tudja, kinek is áldoznak valójában? Hogy nem Istennek, azt biztosra veheted, Isten ilyet áldozatot soha nem rendelt…)” – írja a kommentelő, de Katót ez a szabadszellemű, független érvelés nem hatja meg. “És szerintetek valaha megváltoztatják majd a katolikusok ezt a törvényt? Nekem szükségem van Jézusra, nem élhetek nélküle” – zárja a gondolatcserét a kérdező, de erre a kétségbeesett kiáltásra már nem érkezik válasz. Biztosat csak XVI. Benedek tudhat.

“>>Nem kézzel csinált templomokban<<, azt hallottad már, drága testvírem?” – dünnyögöm magamban, kissé rezignáltan. Már fel sem húzom magam: két nappal korábban belefutottam az egyik bulvároldalon az ún. “ezós esküvő” bemutatásába, ami az első hozzászóló számára “mérhetetlenül szimpatikus” és “inspiráló” volt – egészen addig, amíg Anonymus kőbe nem véste a második kommentben, hogy “mi mindenért nem szednek pénzt ezek a maffiózó szekták”, mire egyeske rögtön visszakozott: “ja, bocs… szekta… akkor offolom magam” – írta. Édes lányom, ameddig neked a névtelen kommentelő mondja meg, mivel vagy képes azonosulni és mitől tartanád magad inkább távol, addig talán jobb is, ha maradsz a Barátok közt és a Kiskegyed szellemi határterületén; aztán küldjél jó sok emelt díjas SMS-t is, hajrá.

Na jó, nem akarok én elkalandozni, tulajdonképpen csak azért ragadtam billentyűzetet, hogy szerény kis blogom szűk nyilvánosságával támogassam az Ügyet: nem tudja valaki véletlenül a pápa címét, gyerekek?