Aktuális

Amiért én a Jenővel nem

Micsoda? Ez meg így… honnan jött? Most komoly a kérdés… vagy ez humor volt? Na ne…

Nézzük csak. Lehet, hogy én az átlagnál cserfesebb, közvetlenebb és kedvesebb vagyok, és az sem kizárt, hogy néha megengedek egy-két pikánsabb poént is társaságban, de ettől függetlenül nem, nem és nem vágyódom a te Jenőd után. Ezt neked persze nem kell tudnod, nem írtam a homlokomra, így aztán nem fogok megsértődni, amiért így rákérdeztél.

Kérdezz csak rá bátran, én legfeljebb elmagyarázom, hogy miért nem.

Egy. Tudod, Jenő kedves ember, vizuálisan sem kellemetlen így az anyag szintjén, és számodra nyilván a legszebb, mert szerelmes vagy belé, és ő is nagyon szeret téged minden hibája ellenére. Én viszont csak egy embertársamat látom benne, nem Beckhamet vagy Depp bácsit, akiken egyébként szívesen legelteti az ember lánya a szemeit, de azért egyik sem kéne itthonra. Hát még akkor Jenő, és ezt most kérlek ne vedd sértésnek.

Kettő. Nehéz ezt kimondani korunkban, amikor még a csapból is a pajzán, kötöttségektől mentes, vad alkalmi szex vágya folyik, de sajnos be kell látnom, hogy nem érzek ellenállhatatlan késztetést arra, hogy kedves és kellemes külsejű embereket ugorjak meg titokban és személytelenül, csak úgy magáért az élményért, esetleg unalomból… vagy éppen azért, mert eltelt pár hónap érintés nélkül.

Nem, nem derogál, nem vetek meg senkit ilyesmi miatt, volt egy-két érdekes kalandom is, nem vagyok prűd. Been there, done that, köszi, nem mozgat a téma.

Három. Nem érzem úgy, hogy ahol két ember annyira egy hullámhosszon van, mint ti Jenővel, oda kéne egy harmadik is. Én sehol nem akarok harmadik lenni, pláne olyan kontextusban nem, ahol az egyes személyi számmal élő szereplő tíz percre, a legegyszerűbb módon kíván meg csupán, a ketteske, vagyis te, pedig egyáltalán nem szeretne adott helyzetben látni, érezni, tudni engem. Mást sem, de pláne olyat nem, akinek időről időre a szemébe kell néznie.

Nem, nem arról van szó, hogy elveim vannak. Vannak azok is, de ez most nem releváns.

Az ember gyakran eléggé tehetetlen, ha a vágyaival, indulataival és ösztöneivel kerül szembe. Lehet uralkodni fölöttük különféle elvek mentén, de attól még az érzések érzések maradnak.

Azt hiszem, sokkal könnyebb helyzetben vagyok, mintha csak elveim lennének. Én egyszerűen nem vágyódom erre a hiányból táplálkozó szituációra, ezért aztán nem is keveredem erkölcsi ellentmondásba az elveimmel.

Ja, így könnyű.

Négy. Az ilyesmit nem szívesen mondom ki, hangosan valószínűleg nem is fogom, mert nyálas, hízelgős, elcsépelt és klisés – csak itt írom le, magamnak, bizonygatni meg végképp nem fogom. Tudod, az van, hogy szeretettel, tisztelettel és hálával gondolok rád, ezért aztán semmi esetre sem szeretnék fájdalmat okozni neked. Másnak sem, mert nem akarok olyat tenni senkivel, amit nem szeretném, hogy mások tegyenek velem, viszont azokra, akik közel állnak hozzám, pláne odafigyelek ilyen szempontból (is).

Így aztán, ha Jenő történetesen úgy vonzana, mint szöget mágnes, akkor sem várnám anyaszült meztelenül kettőtök ágyában, amikor te húsz percre leszaladtál a boltba. Tudnám, hogy számodra egy ilyen helyzet megalázó volna, akárcsak az, ha előbb-utóbb mindenkihez eljutna Jenő hódításának híre. Gondolom vágod, hogy egy ebből a sztoriból én sem jönnék ki emelt fővel, úgyhogy szarjon sünt a Jenő, ha ilyesmi eszébe jutna.

Szóval, ezek vannak. Nem, nem baj, hogy rákérdeztél, sokkal jobb így, mintha két hét múlva szó nélkül hozzám vágnál egy létrát, én meg örülök, hogy mindezt átgondolhattam és elmondhattam.

Vicces kínai illusztráció a csábításról

Reklámok
Eszter névjegye (885 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

8 hozzászólás Amiért én a Jenővel nem bejegyzéshez

  1. Most azt hiszem ezt csak úgy módjával értem. De beleérteni aztán lehet rendesen….
    De ki az a Jenőőőőő?

  2. tottttálisan átjött, mert írás tekintetében hasonlóan működik az agyunk. szinte láttam magam előtt a szitut közben @XD

  3. Most ez a “ketteske” kicsit lekezelő. Nem is kicsit. Igen, a személyi számot írtad, de nem véletlen ez a megfogalmazás. Ő csak 2. utánad – jófejségben mondjuk vagy másban. Nem kettes, hanem ketteske, ez lekezelő, alattad állónak látod. Az egész személyisége irritál téged, és most megpróbálsz intellektuálisan visszavágni, ezzel is jelezve, hogy te különb vagy. Neked komolyan erre van szükséged?

    • Az egyes a férfié, a kettes a nőé, de ez nem az én szexizmusom, a személyi szám koncepciója már az én születésem előtt is létezett (és én is kettes lettem, nem egyes, ahogy írod). Szóval ezt nem értem teljesen, pláne mivel az adott pont épp egy szégyenteljes vallomás arról, hogy hiányzik a narrátorból a primer, kontextustól független szexdrive. Szerintem ilyesmit bevallani kemény dolog egy olyan kultúrában, ahol minden a kötetlen szexről és az állandó kielégülés-kielégítés vágyáról szól, ezért érthető, hogy mindez csak pironkodva kerülhet tálalásra. Azt mondanám, hogy a lekezelés egyik szereplő oldaláról sem jelenik meg, legalábbis én tudatosan nem vittem ilyen felhangot a szövegbe. Nem lehet, hogy a lekezeléshez kapcsolódó érzés a te bevallott vagy tudat alatt működő kisebbségi komplexusodból fakad? Isten őrizz, hogy beléd beszéljem, de a projekció/kivetítés ilyen esetekben szokott megjelenni (http://www.mimi.hu/pszichologia/projekcio.html). Nálam is, egyébként.

  4. Írtam, hogy el tudtam olvasni, hogy a személyi szám miatt írtad. De nálad a férfi “egyes”, -ke nélkül, a nő pedig “ketteske”, kicsinyítő képzővel együtt. Nem tudatosan fogalmaztál így, de attól még ez benne van. Nem véletlen, hogy a személyi számot választottad a férfi és a nő megnevezésére.
    Lehet hogy a kisebbségi komplexusomból fakad, ezt nem tudom. De a lehetőségét elismerem.

    • Nálam a becézésben nincs lenézés, több barátom hallgat kicsinyítőképzős névre. Ezeket hozták magukkal, ezért én is így szólítom őket.

      A projekció csak azért jutott eszembe, mert nem ez az első eset, hogy lenézést olvasol ki valamiből, ami egészen más kontextust hordoz. Oké, A pápa címe legutóbb tudatosan cinikus hangvételű mű volt, de fura is volna, ha egy könnyed valláskritika nem lenne az – ettől függetlenül persze átsuhant az agyamon, hogy a kisember nem tehet a nagyhatalom visszásságairól, ezért bizonyos szempontból bántó lehet az egyszeri hívő számára egy ilyen írás. A cinizmus viszont könnyebben köthető a “lenézéshez”, mint mondjuk egy olyan szövegrész, ahol szimplán egy kicsinyítőképzős megszólítás szerepel.

      Azt mondom, hogy a cinizmusnak nálam mindig célja van, nem csak gonoszkodás: a pápás témánál fontosnak tartottam, hogy rámutassak, hogy nem más emberek hatalomalapú döntésein múlik a boldogságunk. Nem, nem szoktam l’art pour l’art, csak úgy gonoszkodni: ha cinikus vagyok, annak mindig oka és célja van, így, együtt. Ebben a szösszenetben ilyen szándék nincs.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Jó, de mi a francért tálalod ki mások bizalmas dolgait? | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: