Aktuális

Védőoltás: az a felelőtlen, aki olt vagy aki nem?

Azt még aláírom, hogy a gyerekkori kötelező oltásokról értelmetlen vitát nyitni (a többségükre szükség van, és kész), de a kényelmi védőoltás egyike azon kevés témáknak, amiről nincs véleményem. Nem értek hozzá, ráadásul a tapasztalataim sem segítenek sem mellette, sem ellene állást foglalni. Éppen ezért meglep az óriási hajcihő, ami a téma köré épül: az összeesküvéselmélet-hívők már egyenesen tudatmanipulációról, agysejtpusztításról és vérbe fecskendezett mikrochipekről mesélnek, ami mögött a nagy gyógyszergyártó cégek, a kormány és a világbank áll, s közös céljuk a legyengített, megmérgezett ember végső kiszipolyozása és birkasorba taszítása. A család orvos végzettségű tagjai szerint ezzel szemben az egész hisztéria a felelőtlen, smucig anarchisták kifogása a szuri ellen, mert “sok felnőtt ember úgy fél a tűtől, mint a tűztől”, ami nem is volna baj, “csak emiatt ne sodornának másokat is veszélybe”.

Birka vagyok, amiért hagyom?

Tényleg nincs komoly, megingathatatlan szakértői  véleményem: tizeniksz évig nem oltattam, mert nem volt divat, aztán pár éve már mindig kapok influenza és H1N1 elleni szurit, mert két orvos is van a családban, és ők nem nagyon tűrik az ellentmondást (“ne légy felelőtlen, nyújtsd ki a karod, tessék, ennyi volt az egész”). Természetesen tizeniksz éven át sem voltam egy-két alkalomnál gyakrabban influenzás, és manapság sem kapok el ilyesmit. Lekopogom, középiskolás korom óta nem nagyon voltam beteg, bár nyilván tudatosabban is élek, mint mondjuk tizenhat évesen (kajálásban persze nem, de mentálisan azért igen). Szóval nem mondhatom, hogy a védőoltással kapcsolatos tapasztalataim segítenének abban, hogy eldöntsem: kell-e nekem influenza elleni oltás, vagy kihúzom a szezont szuri nélkül is?

Bevallom, nyáron kicsit megbotlottam, feladtam a harcot a parlagfű ellen. Előtte tizenöt éven át becsülettel – négy éve gyógyszermentesen! – álltam a sarat, de a 2011-es szezon nagyon sokat kivett belőlem: szeptember végére már teljesen kiborultam, így idén nem volt kedvem végigcsinálni az álmatlan éjszakákkal átitatott fulladásos halálközeli borzalmat. Egy héten át tűrtem némán, viszont a végére már szinte munkaképtelenné váltam: az orvosrokonok szerint csak magamat okolhattam ezért, mert éveken át megtagadtam a gyógyszeres kezelést, s így bizonyára rosszabbodott az állapotom. Már alig kaptam levegőt, mikor eljutott hozzám az allergológus telefonszáma, aki tucatnyi magyar popsztárt tesz parlagfűszezon idején is hakniképessé. Szerencsére azonnal fogadott. Nem kérdezett semmit (bölcs dolog volt, váladékozó-viszkető testnyílásokkal nem könnyű beszélni), beadta az injekciót: hat másodperc és hat rugó volt az egész, és én három nap múlva visszakaptam az életemet. Nem kérdeztem semmit én sem (ez talán nem volt annyira bölcs dolog, megérdeklődhettem volna, mi a neve a cuccnak és lehet-e mellékhatása), hazafelé a buszon viszont kicsit árulónak éreztem magamat, hogy rögtön a legkönnyebb, legolcsóbb, leggyorsabb utat választottam a felületes tünetkezelésre a mélyebb ok-okozati gyógyulás komplexebb kerettörténetével szemben. Őszinte leszek, estére persze már ezt is elfelejtettem, és örültem, hogy egy korláttal kevesebbel kell megbirkóznom. Engem csak a főszezon három hete borít ki, így az oltóanyag hatásának megszűnte után nem kellett újabb szurira jelentkeznem, de van, aki három hetente repetázik…

Nagy nyomás alatt állok, álltam a méhnyakrák elleni oltás miatt is. Idén nyáron akciósan lehetett igényelni szerény százezerért, ezért tavasztól augusztusig minden héten hallottam orvos nagynéném sürgető kérdését: “mikor oltatod már be magadat? Meg akarsz halni fiatalon?”. De én álltam a sarat, és azt hiszem, ezt a szurit a jövőben is ki fogom hagyni. A biztonság kedvéért megkérdeztem a nődokit is, de ő szerencsére nem volt rápörögve erre az oltás témára, kissé holisztikusabb szemléletű, mint a legtöbb orvos (naná, épp ez alapján választottam). Hamarosan persze kiderült, hogy az orvosok 99,9 százaléka oltáspárti, nem tartják vitathatónak a témát, az elbaltázott, visszahívott oltóanyagokat pedig nem érzik érvnek a védőoltás intézménye ellen (“a lovas is leesik néha a lóról, de attól még lehet bajnok, szép volna, ha vissza sem ülne egy bukta miatt”). Jól látom, hogy a nevezett egészségügyi dolgozók nem kapnak csilivili wellness-hétvégéket az oltóanyaggyártó cégektől, maximum egy jegyzettömb érkezik néha pár tollal, ami azért önmagában véve elég vékonyka kompenzáció volna a szent eskü felrúgásáért. Nem, az orvosok hisznek az ún. kényelmi oltásokban, és eretneknek számít köreikben mindenki, aki ellenkezni mer a több évtizedes dogmák hallatán. Nem mertem szólni a kullancs elleni védőoltás beadásakor sem, hiszen a fél nyarat erdőben szaladgálva, fűben fekve töltöm, “nem lehetek felelőtlen, mint egy kisgyerek”. Hiszek az orvosoknak, pláne, ha családtagok, hiszen jobban értenek a témához, mint én, és nyilván a legjobbat akarják nekem… de ők vajon túllátnak a dogmákon? Tudják, hogy lehet védőoltás nélkül is élni…?

Nem vagyok hívő alkat: az oltásokról szóló tanulmányok és értekezések többsége egy bizonyos (jobbára elfogult) szemszögből íródott, az én megéléseim és megértéseim azonban sem alátámasztani, sem cáfolni nem tudják ezeknek egyikét sem. Összességében véve szerintem egy manapság már elképesztően ritka, mértéktartó álláspontot képviselek a két véglet között félúton: nem szoktam Illuminátit emlegetve öklöt rázni, miközben a Rotschildok fiktív hitelből vett gyógyszeripari lobbijairól szónokolok, amelynek végső célja az ember legigázása és elpusztítása, de ugyanakkor afelől sincs kétségem, hogy az egészségi állapotunk hű tükre gondolatainknak, szavainknak, cselekedeteinknek  és mulasztásainknak, ilyenformán pedig a betegség kiváló tanítómesterünkké is válik. A valódi cél ebben a kontextusban persze nem lehet csupán a gyors tünetkezelés, hanem a problémát kiváltó okok feltérképezésére és megszüntetésére is szükség van, ami értelemszerűen egyéni feladat – komoly felelősségvállassal, adott esetben paradigma- és életmódváltással. Most tehát két fronton “támadok”: kívül-belül, és minden szinten igyekszem csökkenteni a bevitt gyógyszereket, oltóanyagokat. Tény, hogy ezeknek nagy része nem tekint vissza több évtizedes múltra, így a hosszútávú mellékhatások sem ismertek, ahhoz pedig nem kell észkombájnnak lenni, hogy belássuk: valóban éri a szervezetet bizonyos terhelés a kötőanyagok által. De vajon minden esetben akkora-e a kockázat, ami miatt megéri vállalni az “oltatlansággal” járó veszélyeket?

Miután első kézből tudom, hogy a médiabirodalmon belül sincs mélyebb tudatosság, felmerül a kérdés: valóban olyan szörnyűséges, ördögtől való dolog “*a védőoltás”, vagy ti inkább azokat tartjátok felelőtlennek, akik nem oltatnak, s ezzel veszélyeztetik a sebezhetőbbek egészségét? Oltotok-e vagy sem idén? Nekem hétfőig van időm dönteni a kérdésben.

A forgatókönyv egyszerű: ilyenkor még ellenállok, de januárig valamelyik doki a családból tuti megdöf


*nyilván az ún. kényelmi védőoltásokat sem lehet egy kalap alá venni, én most főként a felsoroltakra célzok

Reklámok
Eszter névjegye (847 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

14 hozzászólás Védőoltás: az a felelőtlen, aki olt vagy aki nem? bejegyzéshez

  1. Én egyértelműen nem (miközben épp születőfélben hasonló témájú cikkem, bár az inkább ironikus lesz XD). Először is mert semmi hatása (minden “védőoltás” után visszahívtak még 1-2-3 oltásra és sose akarták elhinni, hogy a szervezetem semmiféle reakcióba nem hajlandó lépni vele, főleg a tbc-s katica oltás borította ki őket, akkor 3x rángattak vissza és mivel harmadjára se volt ellenanyag, feladták, tehát nem működik. Hogy csak nálam-e, ezt nem tudom megmondani).
    Félretéve azt, amiben hiszek, nem változik a mérleg: utoljára 9 éves koromban írtak fel nekem két hetes injekciós kúrát és minden nap rosszabbul voltam tőle. Mikor kezdtem volna kicsit jobban érezni magam, jött a védőnő, beadta azt a szart és akkor megint jöttek a hosszú, lázas éjszakák. De anyámékban fel nem merült, hogy az injekció okozza, h előtte fél órával nem vagyok lázas, utána meg 39… Aztán 15-16 éves koromban volt egy foghúzásom, az orvos 2.5 ambulla lidocaint adott be (többet már nem mert, inkább a felesége fogta a kezem), mert nem akart hatni. 2 után még közöltem teljesen normálisan mozgó állkapccsal, hogy fájdalmaim vannak.
    Influenzás pedig soha életemben nem voltam (vagy kétszer rámsütötte az orvos, de élénk emlékeim vannak róla, hogy nem volt az több megfázásnál, kis bágyadtság, tüsszögés, torokfájás – az orvos meg végignézett rajtam: “Influenzaszezon van, a gyerek influenzás” – és már írta is a szurit meg a baktériumölőt meg mindenféle szart, de sose voltam jobban tőle. Ráadásul anyám olyan, aki minden szabályt betart, konkrétan még attól is fél, ha a pudingporba nem 3 kanál cukrot tesz, az rossz lesz, szóval mindent beadott, amit mondtak. Mondjuk megnézném, hogy az orvos egy piros torokból hogy mondja meg, h influenza, mikor a bakteriális fertőzéseket vérből vagy nyálkahártyából tudják csak kimutatni és nem 5 perc alatt.
    Szóval én idén sem oltatok, nem tudnak rávenni semmivel. Otthon persze nem forszírozom, mert mami szokott oltatni, de ha azt mondanám ne tegye és lenne bármi – nem ezzel kapcsolatos – baja, én lennék a hibás, uh hagyom, hadd csinálja, ha akarja, de én biztosan nem. És nem gondolom, h felelőtlen lennék, mert az is hordozó lehet, aki be van oltatva, tehát ha működik az oltás és te nem leszel beteg tőle, attól még ott lehet a szervezetedben és átadhatod Pistikének, aki nem oltatott és ő vagy beteg lesz, vagy nem. Magyarul max a saját bőrödet mentheted vele – már ha működik – másét semmiképp XD. Ennyi :)

    • Hú, egy dolog van, aminek nagyon örülök: hála az égnek, hogy csinálnak azért néha ilyen teszteléseket is, hogy milyen hatással van az emberi szervezetre az oltás. Nem tudom, ezt te kérted-e vagy a doki ragaszkodott hozzá, de ezek szerint ilyen létezik: vannak emberek, akiket több körben visszahívnak megnézni, hogyan hat a cucc. Nekem ilyesmiben még sosem volt részem, ezért feltételeztem, hogy a doki beadja a cuccot, aztán kezicsókolom, nem látod többet, akár ki is purcanhatsz.

      Á, sok cucc rám sem hat amúgy, ki tudja, az oltás ebbe a kategóriába tartozik-e. Na de a lidokain??? Hú, az kemény…

      • Hát ez a tbc-s volt úgy, h eljöttek a tüdőgondozóból a suliba, beadták, aztán 1 hét múlva jöttek vissza és be kellett mutatni, h az oltás helyén megvan-e a kb fél cm magas, 1-1.5 cm széles piros pukli. És kb hármunknak nem volt, így rögtön beadtak még egyet. Aztán azzal vissza kellett menni a tüdőgondozóba bemutatni – ez már felkaron volt – ott se lett pukli, csak később lehámlott a helye és egy ideig gennyedzett (és a genny az ugye annak a jele, h a szervezet küzd a kórokozóval, vagy már megküzdött vele és az elpusztult falósejtekből áll a genny). De még mielőtt ez a gennyesedés lett volna, beadtak megint egyet, merthogy nem volt pukli. Szóval puklit sehogy se sikerült előidézniük, csak azt, hogy a szervezetem a cuccot veszélyesnek minősítette és végzett vele, mint Jack Bauer a terroristákkal. Tehát meg vagyok győződve róla, hogy én jelenleg sem vagyok védett a tbc-vel szemben XD

        A többi oltásról nincs ilyen emlékem, hogy ellenőriztek volna bármit, mert azoknak nincs ilyen kötelező nyomuk, de uncsitesóméknál mikor a kanyarót adták be úgy 4-6 éves koruk körül, a csoportjában 4 gyereknek napokra lebénult a lába, nem tudtak járni. De ezt meg falun nem merték elmondani a védőnőnek, mert ugye hogy jön ahhoz a falusi xy, hogy megkérdőjelezze az egészségügyet és megnyugtatták magukat azzal, hogy biztos csak ideget ért a tű. Mondjuk egy kb 12 fős osztályban 4 ember az elég durva, 25%. És utólag derült ki, mikor már elég nagyok voltak, mert a szülők még egymásnak se merték elmondani, hogy napokra lebénult a gyerekük lába…

  2. én nem oltattam soha, most se fogok. Alapvetően nem szoktam beteg lenni ha meg mégis az leszek, arra van a betegszabi. Őszintén, néha nagyon jó otthon maradni az ágyban forró húslevessel, főleg ha már annyira nem szar a helyzet és esetleg lehet közben dolgozni is. Rettenetes orvoshozjáró vagyok, elfelejtem bevenni a gyógyszereimet ha nincs valami zavaró tünet amit el kéne mulasztaniuk, nem szeretek visszamászkálni kontrollra, mert ha én nem érzem hogy haldoklom akkor csak jól lehetek. Az hogy én még oltásokra járkáljak az out of question.

    • Én olyan ritkán járok, hogy a háziorvosnak mindig be kell mutatkoznom… :D A járkálás nálam sem játszik, de az oltás házhoz jön: az irodába, vagy családtag képében a házamba.

  3. Még van ennek a témának egy érdekes vetülete, a nők, akik az újszülöttjüket nem akarják beoltatni. Mert az mennyire káros és felesleges és a többi…
    Felnőttként én sem oltatok influenza ellen, ha lenne a környezetemben nagyon idős, gyenge immunrendszerű veszélyeztetett, akkor is dilemma lenne, mert sokan infulenzaoltás után is elkapják… de a babaoltatás nem kérdés szerintem

    • Az a baj, hogy ezek az emberek elfelejtik, hogy diftéria meg gyermekbénulás azért nincs, mert évek óta oltanak ellene. Mármint itt nincs: a NatGeón gyakran hallani afrikai orvosokat, akik diftériában elhunyt gyerekek utolsó napjairól beszélnek.

      Ezek tényleg nem vitathatóak, de a sok kényelmi vacak már igen…

      • Pontosan. Ez kicsit olyan, mint ami most az AIDS-cel van: kevés beteg, kevés HIV-es, hurrá, nem kell prevenciós kampány. Csak majd amikor a rengeteg gyerek nem tud semmit a HIV-ről és elkezdenek szárnyalni az adatok, akkor leszünk elég nagy szarban.

  4. ha a betegség – mint az egyensúlyi állapotból történő kibillenés – tényleg tanítómester, akkor számodra milyen magasabb rendű tanulsággal szolgálnak az allergiától váladékozó nyílások? (nem cinikusan kérdezem, hanem tényleg. nyitott vagyok a spirituál cuccra, csak mindig van néhány tucat hasonló aggályom.) juteszembe, akartam ma írni neked fészen más témában, ezt pótolom is.

    • Dah allergiától váladékozó nyílások, igen. Hát, sajnos, itt körbeértünk. Asszem, az van, hogy durván mérgezem magamat, és le kéne állni.

      Nos, össze-vissza zabálok-piálok mindent. A következő fő gondok vannak, a teljesség igénye nélkül:
      – a kilós nagyságrendű a húsbevitelem,
      (nem vagyok krisnás, hogy azt higgyem, embertársaimat eszem meg és tízezer évig én is pástétom leszek ezért, de lássuk be: a mainstream húsipar nem túl fasza a sok növekedési hormonnal és betegség elleni oltással, plusz az állatok tartása és leölése sem kimondottan korrekt… ráadásul nem vagyok egy naponta kakilós fajta, jó, ha 3 naponta sikerül, tehát k. sokáig áll is bennem a cucc, pardonmyfrench please)
      – a tény, hogy nem fogyasztok vizet
      (mert vízízű… sajnos öröm van, ha *heti* egy litert sikerült bevinni. Nem csúszik. A citromos Rauch ice tea annál inkább, napi 3 liter)
      – ezzel szemben nem kevés alkoholt fogyasztok, még ha nem is napi szinten (ezt nem kommentálnám)
      – napi több kiló cukrot és szénhidrátot tolok be (még a két tábla csoki hagyján, de én csak a normál pékárut szeretem – próbálkoztam ilyen Graham-lisztes meg teljes kiőrlésű cuccokkal, de mivel nem voltak finomak a normálhoz képest (plusz drágák és ritkák is), ez a vonal hamar megrekedt az elméletnél
      – szenvedélyesen imádom a Mekit, a Burger Kinget és a KFC-t, és ezekből szinte minden napra jut valami (átlagosan heti 3x, yeah… és igen, láttam az összes cikket és videót a száz éve lefagyasztott burgerekről, amik 1 év múlva sem kezdtek oszlani, de mit csináljak, ha egyszerűen FINOM, OLCSÓ, KÖZEL VAN ÉS LEHET SZÉP-KÁRTYÁVAL FIZETNI????… de főként a FINOM a baj)
      – Pesten csak egy turista villanylapom van, de amúgy sem születtem konyhatündérnek, így ritkán csinálok sajátot… az egyetlen pozitív dolog, hogy legalább nem rendelek ilyen estelefagyasztott hatszázforintos ebédeket, hanem legalább kifizetem az ezrest a friss kifőzdés kajáért, amit előttem csinálnak
      – ritkán jut eszembe gyümölcsöt venni… és enni
      – minden szarra beveszek/bevettem eddig (erről jövök már le!) egy fájdalomcsillapítót, mert nem tűröm a kellemetlenséget
      – azért minden évben beficcen(t eddig) 2-4 védőoltás…
      – és még sorolhatnám, de nem is alázom magamat tovább.

      All in all, a tanulság az, hogy még mindig ösztönlény vagyok, akinek az instant gratifikáció fontosabb, mint… bármi más. Tudom, hogy a felsoroltak közül egyik sem fasza, de éveken át megideologizáltam, hogy “nem az a fontos, mi megy be, hanem az, hogy mi megy ki” (értsd: gondolatok, szavak, cselekedetek, ugye). Most eljutottam arra a pontra, amikor hátráltat a sok méreganyag, minden szinten, a fizikai ezek közül egy jó masszív érv. A váladékozó testnyílások minden évben arra figyelmeztetnek, hogy az immunrendszerem extra terhelés alatt van, és bizonyos helyzetektől már kibukik, változtatni kéne. Erre mit csinálok én? Ignorálom, vagy – idén – beadatok valamit, ami a tünetet kezeli, nem az okot. Nos, ez itt a fő problem. Csökkenteni kell a méregbevitelt, nem csak emiatt. Itt már nem lehet különválasztani a dolgokat…

      Kérdés: MIÉRT NEM FINOMABBAK AZ EGÉSZSÉGES KAJÁK ÉS A VÍZ???? :DDD

      • Nagyon sokáig én is így voltam ezzel, de aztán anno kiütött rajtam a gyomor-és emésztőrendszeri candida és akkor már muszáj volt változtatni. Annyi a mákom, hogy a fehér cukortól többnyire fáj a fejem (riaszt a kis drága, hogy nem lesz jó, amit épp csinálok), a meki-kfc dolgoktól pedig utólag szokott fájni a hasam elég rendesen, szóval ez a kettő az utolsó, ahol hajlandó vagyok enni, bármily finom is a Longer és a csibeburger :) Isteni, de fájok tőle…
        A gyümölcsözésnél segít, ha a munkába menet felpakolsz mondjuk mandarinból és kirakod magad elé az asztalra, könnyebben utána fogsz nyúlni.
        Mi itthon szörpöt iszunk – cukormentest – szóval némi aszpartám becsúszik, de amúgy inkább a szacharózzal édesítetteket preferáljuk, bár én nem fosok az aszpartámtól, mások meg a vécén rohadnak tőle… viszont így meg van oldva, h ne a víz bűzét szagoljuk.
        Máté sima pékárut kap, de ez általában sima zsömle és tigrisvekni, én meg a kornspitzet imádom az Aldiból, annál finomabbat még nem ettem :)
        Anno én is rá voltam parázva, hogy hogy a faszomba fogok én bármi egészségeset találni, de szép lassan kialakulgat, h melyik finom, melyik nem, plusz valóban néha némi áldozatot kell hozni, de vagyok annyira hedonista én is, hogy ez ritkán kell legyen :) Ma rakott krumpli lesz az ebéd. Nem zéró kalóriás, viszont megcsinálni se nagy kunszt. Karikázott krumplit puhára főzni elég egyszerű, tojást keményre, a kolbászt meg felsütni egy kis tejföllel megint nem ördöngösség. Utána már csak össze kell sütni és kész :) Bár turistán lehet problémás, de hétvégén otthon ha legyártod, hűtőben eláll és amit te hűtesz, az csak nem olyan, mint amit fehér ruhás nénik bácsik hajhálóban gyártanak az éj leple alatt :)

        • Azt mondják, az még a jobb eset, ha a szervezeted figyelmeztet, hogy valami nem oké, mert akkor még nem várt alappá a rossz szokás. Én sokszor döbbenten figyelem, milyen érzékeny egyesek teste: én tejszínhabbal és uborkával ehetem a dinnyét, akkor sem jön rám az apró. Most, hogy mindezt leírtad, vettem is fél kiló mandarint és egy nagy csomag rukkolát estére. :)

      • tudod mit? ha tisztában vagy a “rossz” szokások árával, és mégis folytatod őket, akkor sztem nincs ezzel semmi gond, tetszik az álszentségtől mentes hozzáállásod @XD azt viszont pofánvágnám, aki kétpofára eszi a lájt / ápdét dolgokat, illetve a fogyókúrás shake-eket. nálam egyfajta befelé figyeléssel képbe kerültek az egészséges cuccok, úgymint rengeteg zöldség és gyümölcs, napi 3-4 l víz, satöbbi. viszont attól még imádok finomakat enni, s szerencsére anyum az elvileg fosnak bélyegzett kajákat is képes kevesebb liszttel / cukorral elkészíteni (ma pl pizzát toltam ebédre). a gyorskaja azon egyszerű oknál fogva nincs a látóteremben, h mindig van itthon legalább olyan finom, de évente néhányszor lecsúszik egy-egy olyan menü is, mert nincs olyan elvem, ami tiltaná.

        ps.: amióta kevesebb cukrot viszek be (adatot nem tudok, nem számoltam soha semmilyen tápértéket / mennyiséget), nem érzem finomnak az “ájszteát”. pedig IMÁDTAM o.O
        de édességre napi szinten szükségem van a külső-belső egyensúlyhoz, ezt nem szégyellem és nem is akarok változtatni rajta.

        • Ez így egészségesen hangzik, már mint mentálisan is: vannak azok a healthfreakek, akik rápörögnek egy-egy trendre (a nyersevés meg a paleo a két nagy sláger most), és soha többé nem tudnak egy buliban/randin/kiránduláson/nyaraláson egy jóízűt kajálni. A ‘beteges egészségmánia” ott kezdődik, ahol a méricskélés és mérlegelés megöli az élvezetet. Asszem, én nem akarnék, ha tudnék sem szigorú szabályok mentén élni, inkább csak egyfajta bölcs, konzisztens, tudatos életmódra van szükségem. Azt nem állítom, hogy ha ma elkezdeném, jövőre már nem viszketne a szájpadlásom augusztus végén, de négy-öt év alatt valszeg teljesen rendbe jönnék. Igyekszem lépésről lépésre javulni, bizonyos időszakokban egész sokáig tudom tartani a “napi 6-ot”, amit az angolok hirdetnek (napi hat adag zöldség-gyümölcs).

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: