Aktuális

Későn érő típus

Szerencsére kicsit spirósabb társaságokban is hall az ember olykor sikamlós pletykákat sörözés közben. Igaz, nem olyanokat, amilyeneket amúgy… de ez sem igaz, mert olyanokat is azért.

Az alábbi pletyó mindenesetre inkább az elvontabb kategóriába tartozik, pirulva és név nélkül adom is csak tovább:

– …na, és akkor az volt, hogy odament hozzá bemutatkozni. Kezet fogtak, belenézett a csaj aurájába, és ilyet szólt:”Vágod ki vagy, ugye?”. A csaj némán bólintott. Nézték egymást. Mindketten tudták.
– Mér’, kicsoda?
– Nem az a lényeg, hogy most ki, hanem, hogy régen ki volt – hatásszünet, mindenki kortyol a söréből – A Mária Magdolna.
– Nemá’. Az a Mária Magdolna?
Az.
Az?
Az.
– A beavatott.
– A belső kör tagja.
– Hű.
– Ha.
– Nem kispálya – szól a kórus.

És ekkor előtör belőlem az aperitifként elfogyasztott pálinka szilaj őszintesége (kiváló mézes málna, mindig mondom én, hogy tök nagy mázli, hogy nem muszlimok vagy krisnások vagyunk):

– Nanabasszatokmáföl! Mennyire lassan eshet már le neki a tantusz, ha azokkal a lehetőségekkel, amik neki megadattak, kétezer év után még mindig itt szopogatja a brét?!

Röhögés.

– Jaj, Eszter, te mindig mindent elviccelsz… – sóhajt a beszélő.

Á, nem értem, mit kell itt érzékenykedni. Ha kamu csajozós dumát hallhattunk, akkor poén az egész, ha viszont igaz a sztori, akkor meg tök jogos a kérdés, nem?

Advertisements
Eszter névjegye (832 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

15 hozzászólás Későn érő típus bejegyzéshez

  1. Még jó hogy nem konkrétan azt mondtad, h már kétezer éve is kurva volt XD bár kicsit konvergál a jelentéstartalom XD

    • LOL, erre abban a pillanatban nem is gondoltam, de most hogy mondod, ez is egy értelmezési lehetőség a tradicionálisabb vonalról… XD Csak maga a tény, hogy ha annyi hardkór dolgot végignézett az elemek uralásának magasiskolájáról már kétezer éve, akkor hogy a túróban nem az volt neki az uccsó kircsi az anyagba? Jó dolog a somlói galuska meg a szex, de én ha lehet, inkább nem jönnék már többet. :D

  2. Fenomenális. :) De jó duma. Valahogy egy Jeanne d’Arc-ost is ki kéne találni. Mondjuk meglovagolni a gombás hallucinálós vonalat.

    • A sárgaházakban van a legtöbb Napoleon meg Einstein. A többségük csak simán bolond, mások meg megbolondultak, mert a tűzzel játszottak… nesze neked, regressziós hipnózis meg ouija board!

  3. Ha ő is volt, akkor sem szokták bazinagy címkével magukra írni, hogy bibi, én voltam az (ettől eltekintve könnyen lehet). Nekem is eszembe jutott már, hogy én voltam Nefertiti, de leginkább csak az a minőség van bennem, amit ő képviselt, és a Te példádban is inkább ezt mondanám. Az az igazi istenanyai minőség viszont minden nőben ott lapul… Csak felszínre kéne végre hozni :)

    • Épp ezért nem fosnék a bokám alá a gyönyörűségtől, ha igaz is egy ilyen infó. So what? Everybody derives from the same divine light.

      • Én viszont lefosnám a bokám a gyönyörűségtől, ha ahelyett, hogy ki voltam, mi van meg bennem, és a többi, inkább azzal foglalkozna néhány ember, hogy MOST ki ő és mi van benne. A reaális önismeret a valódi értelmiség drogja, belátom, de azért a nem árt tisztában lenni azzal, hogy VALÓJÁBAN milyen lehetőségünk és mozgásterünk van. (Ajánlott olvasmány: A szabadság útjai, amerikai regény, melynek főszereplőnője álmodozásban töltött évek után rádöbben, hogy bizony az élete éppen annyi, amennyi megadatott neki, és nem több, az ebből levont konklúziókat nem spoilerezem.)

        • Az első része nagy igen, a második résszel nem teljesen értek egyet.

          A történetnek a komoly, kicsit sem poénos része az, hogy
          a, az emberekben él egyfajta eszképizmus, ami “a dicső múltra” kacsint vissza, függetlenül attól, hogy igaz-e vagy hamis ez a múltkép;
          b, ezt amolyan hierarchikus, több tiszteletet kívánó vagy adó kerettörténeten belül látják, ami szintén veszélyes.
          Miért? Röviden azért, mert:
          a, nem azzal kell foglalkozni, valakinek mi a személyes, családi, nemzeti múltja adott életen belül vagy életeken keresztül, hanem azzal, hogy ITT ÉS MOST mit csinálunk – ez az egyetlen út;
          b, bár valóban röhejes, hogy minden álmodozó Mátyás király akar lenni, az igazság az, hogy semmivel sem különb az, aki egy tényleges máriamagdolna-shakespeare-mátyás-király-stb-múlttal rendelkezik, mert mindannyian ugyanonnan jövünk és ugyanabba az irányba tartunk, még ha vannak is olykor kitérők. Erre írtam azt, hogy we all derive from the same divine light, és Mátyás király sem jobban Isten gyermeke, mint Szonja, Cinzina vagy Eszter.

          A másik részt nem teljesen értem a könyvvel kapcsolatban, amit amúgy nem ismerek: azt gondolom, egy hatalmas probléma, hogy a modern ember következmények nélküli életet él, egyéni felelősségvállalás nélkül. Abszurd módon épp a vallások voltak azok, amik egy jutalom-büntetés központú következményrendszerre irányították az emberiség figyelmét, de ez nem igazán vezetett eredményre: a vallási mozgalmak hatalomközpontú, változékony attitűdje miatt a modern ember alapjáraton ateista-materialista lett, és csak akkor nem csal adóbevalláskor, ha biztos benne, hogy a NAV nem jön rá a turpisságra. Az “éppen annyi, amennyi megadatott” attitűd épp társadalmunk rákfenéje, ami következmény és felelősségvállalás nélküli életet szorgalmaz, és ez se rövid-, se hosszútávon nem jó senkinek sem. Ahhoz, hogy ezt belássuk, igen is szükség van egy materializmuson túlmutató, reális paradigmarendszerre, ami nem egyenlő a fent ismertetett eszképizmussal és hierarchikus gondolkozással (de tény, hogy “központilag”, kötelező jelleggel szintén nem megoldható perspektíva, mivel azt diktatúrának nevezik – erre mondom én azt, hogy az egyén szintjén kezdődnek a változások, komoly, reális önismereti útra tehát nem csak az értelmiségnek, hanem mindenkinek szüksége van).

          • A könyv kicsit más szellemben foglalkozik az annyi, amennyivel: a főhősnő komolyan azt hiszi magáról, hogy különleges és különleges élet jár neki, de kiderül, hogy igazából középszerű, kimagasló tehetsége nincsen abban, amiben hitte, hogy van. Azt kellene feldolgoznia, hogy nem volt reális az énképe, hogy amiről álmodott, az nem fog megadatni neki, mert ő és az élete épp annyi, amennyit abban az adott pillanatban ér. Erre viszont nem képes. Pedig szerintem fel kell ismerni, ha valami csak örök álomkép, és el kell engedni, inkább örülni annak, ami sikerül. Így?

            • Ez viszont egy realis perspektiva. En tiniszerkesztokent-tanacsadokent azt latom, h a celebkultusz nincs jo hatassal a gyerekekre: 40 szazalek penzt, 60 meg penzt es vilaghirnevet akar. Persze minden gyerek eleteben van egy szakasz, amikor hires szinesz, enekes, rendezo, iro, sportolo, fitnessguru etc. akar lenni, de jobb esetben felnovunk a gondolathoz, hogy nem a hirnev az, ami halhatatlanna tesz minket. Hanem mi? Hivoknek sajat orok szellemunk, materialistaknak szeretteink, utodaink, akik atvisznek minket ama tulso partra. Semmi esetre sem az A-lista lesz az. Asszem, nem veletlenul boldogtalan annyi zseni es sztar: nem ebben rejlik a kiteljesedes, onmegvalisitas, ez csak egy eszköz, sosem a végcél.

              A tema olyan ertelemben idevag, h sokaknak a szines es szorakoztato spiritualis utak is ide kapcsolodnak. “En Matyas kiraly vagyok”,ami potleka a gyerekkori “topmodell leszek”-nek, de nem realisabb oromforras, csak – esetleges igazsagtartalmatol fuggetlenul – kevesebb aldozatot kovetelo illuzio.

              Konyvre kivancsi lettem. :)

            • Nem fogod elhinni, de két hosszú kommentet írtam: egyszer a teló merült le a buszon, egyszer meg a net ment el itthon posztoláskor. NNNNA, akkor talán rászánom magam kicsit később harmadszorra is… :D

            • Szerintem ma alig van olyan ember a Földön, akinek az énképe teljesen reális. Valamit mindenképp egy kicsit máshogy lát, érzékel magából, legalábbis én ezt tapasztalom. Persze van olyan ismerősöm is, akinek teljesen korrekt az énképe, de ehhez elég sok mindent kellett megélnie és feldolgoznia. Ebből a szempontból igazat adok Neked: semmiképp sem egészséges, ha máshogyan látjuk magunkat, mint amik vagyunk. Se felülről, se alulról. Viszont ha megfelelő alázat társul a múltbéli életek kezeléséhez, akkor az egyénnek semmi kára nem származik abból, hogy megtudja, ki volt valamikor réges-régen. (Eszternek mondom, hogy pontosan azért jutunk effajta információk birtokába, hogy tanuljunk: vajon az egónk mit kezd vele?)

3 visszakövetés / visszajelzés

  1. 7 dolog, amit messzire kerülnék spirituális utam során « Eszter's Offtopic
  2. 7 ok, amiért Jézus meleg volt?! « Eszter's Offtopic
  3. 7 jel, hogy ordasmód berúgtál | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: