Az ideális férfi
Az ideális férfinak nem kell, hogy vagyona legyen, de mindenképpen legyenek életképes céljai, tervei, ambíciói, amelyek a teremtésről, az alkotásról, a kreativitásról, a kezdeményezőkészségről szólnak.
Az ideális férfi türelmes és kitartó, nem hátrál meg, ha akadályba ütközik. Ugyanakkor azt is pontosan tudja, mikor nem érdemes zárt kapukat döntetni: ilyenkor csendben továbbáll, bármiről is legyen szó.
Az ideális férfi nem akar soványabb, kövérebb, nagyobb mellű, szélesebb csípőjű csajt, mint amilyen a párja: azért választotta őt társául, mert bejön neki, ahogy van (nem azért, mert nem volt épp jobb). Ebbe adott esetben a default centiméterektől való kisebb eltérés is belefér az idők során. Az ideális nő úgysem a kedvese miatt nem zabálja magát 250 kilósra, hanem saját testi-lelki egészsége és önbecsülése miatt.
Az ideális férfi figyel a testére, de nem elsősorban a látvány, hanem az egészség, az önismeret és az erő szintjén. Nem baj, ha kevés a haja vagy van egy kis pocakja, de ismeri és tiszteletben tartja szükségleteit, nem esik túlzásokba (legalábbis nem ez jellemző rá).
Az ideális férfi szeret nevetni, és mindig meg tudja nevettetni szerelmét. Magán is jókat derül, ha kell.
Az ideális férfi cinikus, spontán humorral szereli le a társasági macsót, aki lazaságból épp szíve hölgyét alázza. Akár a hármas pontban ismertetett irreális vágya kinyilvánításával (“a női láb 39-nél ér véget, Zsóka csónakja meg 41-es”).
Az ideális férfi soha nem okoskodik vagy oktat kérés nélkül, de amikor megszólal, büszke vagy rá, és örülsz, hogy egy lehetsz vele.
Az ideális férfi főleg akkor nem okoskodik, ha a nője hisztizik, hanem nagyon jól tudja, hogy ilyenkor két perc néma ölelésre van szükség a logikus gondolatmenet helyett.
Az ideális férfi szereti a jó italokat, de nem issza magát a sárga földig (évi egy-két alkalomnál többször).
Az ideális férfi nem piál, ha a párja épp nem ihat vezetés, betegség, terhesség, szoptatás, munka miatt. Az ideális nő nem cirkuszol, ha a társa mindezek ellenére mégis fogyasztott szeszt.
Az ideális férfi nem rizsázik szerelemről éjjel-nappal és nem ígér fűt-fát, de mindig odafigyel szíve hölgye testi-lelki szükségleteire. Az ideális nő nem várja el, hogy társa naponta szerelmet valljon, mert nincs szüksége felszínes verbális megerősítésre saját belső harmóniája fenntartásához.
Az ideális férfi nem mond olyat szerdán, amit csütörtökön már teljesen másképp gondol. Inkább nem mond semmit.
Az ideális férfinak nem azért van neje, mert a, könnyen elzsibbad a keze; b, ő maga képtelen kitakarítani; c, szarul jön ki, hogy minden haver nős már, d, kell valaki, hanem mert ő maga is teljes és egész, és ezt az élményt szívesen osztaná meg mással, aki ugyanazt elmondhatja magáról. Persze csak akkor, ha közösek az értékek és a célok… tévé előtt dugni bárkivel lehet.
Az ideális férfi nem segít a házimunkában, hanem kiveszi belőle a részét, mivel az otthon és a gyerek az övé is, tehát felelősséggel tartozik érte. Amúgy sem zombit vett a pénzéért, hanem társat választott, akivel kölcsönösen építik egymást, szeretetben.
Az ideális férfi kiválóan kijön kedvese rokonságával, mintha csak közülük érkezett volna. Ha említett rokonság kibírhatatlan, bölcsen elvisel belőlük annyit, amennyit épp muszáj.
Az ideális férfi spontán, éjjeli kettőkor is felveti, hogy irány az erdő piknikezni, de elég gondos ahhoz, hogy legyen nála meleg takaró és éles zsebkés és mekkgájvör.
Az ideális férfi nem tabumentes ökölpornóval tölti meg a titkos mappát a gépén, hanem inkább a csajával kísérletezget.
Az ideális férfi nem kapacitálja nőjét, nem lobbizik a szexért, pláne nem manipulál érzelmileg: azt szereti, ha megkívánják. Tesz is ezért (értsd: megkapó a személyisége, figyelmes az ágyban, ügyel az intim higiéniára).
Az ideális férfinál nincs olyan, hogy “cserébe”. Szeret adni. Szeret szeretni.
Az ideális férfi mellett igazán szereted azt is, aki te vagy. Ő is miattad azt, aki ő. Mert így jó.
Az ideális férfi nem szégyelli, ha valamit nem tud. Inkább kérdez és tanul. Az ideális nő nem várja el, hogy társa mindent tudjon és megoldjon, de tiszteli őt azért, amit tud és megold.
Az ideális férfi nem feltétlenül magasan képzett, iskolázott vagy akár művelt, de mindenképpen nyitott, érdeklődő és bölcs, érdeklik a miértek, a teljesség felé halad, és túllát az enyészet feneketlen kútján.
kép: officialhomeartstudio.com
Eszter's Offtopic 
megnyugtató, h nem vagyok egyedül a wcpapírtekercs hosszúságú listámmal @;D
…viszont sok pali annyira mást képzel fontosnak, hogy gondoltam, publikálom. Ezek még az univerzálisabb gondolatok voltak, bár biztos van csaj, aki meg a pénzre, a muszklira és a verésre bukik. Akkor meg kontrasztnak. Érted.
hmm nem ertem hol a hiba. Persze osztonosen irnam az “idealis no” verziot, s talan ti is magatokra ismernetek. Akkor meg miert nincs tele a fold idealis kapcsolatokkal?! Nem ertem hol a hiba… Apropo turabakiban nem mernek tanacsot adni…szerintem az egy testre szabott dolog amibe sajna bele kell talalni. Tudod, olyan ez mint az idealis no… ;)
…ehh..akarom mondani ra kell talalni. Szal valahol letezik egy bakancs ami csak rad var… es ha megtalalod nem kerdezgetsz nem kutatsz tovabb. na.
Az ideális nőt, kérem, írja meg valaki, hiszen az alábbi kép bizonyára csak randa sztereotípia, akárcsak az, hogy az ideális palinak Mercedese és luxusvillája van, és Mindig Tudja Mit Akar és Azt Meg is Szerzi Magának Azonnal.
ps: Az ideális bakancs már megvan!
volt par szabad percem de azt is csak arra hasznaltam h felulirjam a posztodat:
Az ideális NO
Szerző: az idealis ferfi (hehe)⋅ Jan 6, 2013 ⋅
Az ideális nonek nem kell, hogy vagyona legyen, de mindenképpen legyenek életképes céljai, tervei, ambíciói, amelyek a teremtésről, az alkotásról, a kreativitásról, a kezdeményezőkészségről szólnak.
Az ideális no türelmes és kitartó, nem hátrál meg, ha akadályba ütközik. Megkerdezi partneret az idealis ferfit. Ugyanakkor azt is pontosan tudja, mikor nem érdemes zárt kapukat döntetni: ilyenkor csendben továbbáll, bármiről is legyen szó.
Az ideális no nem akar izmosabb ferfit, mint amilyen a párja: azért választotta őt társául, mert bejön neki, ahogy van (nem azért, mert nem volt épp jobb). Ebbe adott esetben a default centiméterektől való kisebb eltérés is belefér az idők során. Az ideális ferfi úgysem a kedvese miatt nem zabálja magát 250 kilósra, hanem saját testi-lelki egészsége és önbecsülése miatt.
Az ideális no figyel a testére, de nem elsősorban a látvány, hanem az egészség, az önismeret és az erő szintjén. Nem baj, ha van egy kis felesleg, nem esik túlzásokba (legalábbis nem ez jellemző rá).
Az ideális no szeret nevetni, és mindig meg tudja nevettetni szerelmét. Magán is jókat derül, ha kell.
Az ideális no cinikus, spontán humorral szereli le a társasági macsót, aki lazaságból épp ot alázza.
Az ideális no soha nem okoskodik vagy oktat kérés nélkül, de amikor megszólal, büszke vagy rá, és örülsz, hogy egy lehetsz vele.
Az ideális no főleg akkor nem okoskodik, ha a pasija kimerult, hanem nagyon jól tudja, hogy ilyenkor két perc néma ölelésre, vagy epp egy kis egyedulletre van szükség esetleg egy setara a kozeli erdoben
Az ideális no szereti a jó italokat, de soha nem issza magát a sárga foldig.
Az ideális no piálhat, ha a párja épp nem ihat vezetés, betegség, terhesség, szoptatás, munka miatt. Az idealis no is hagyja, hogy parja igyon az aposaval es termeszetesnek veszi, hogy o vezet hazaig.
Az ideális no nem rizsázik szerelemről éjjel-nappal de mindig odafigyel parja testi-lelki szükségleteire. Az ideális ferfi nem várja el, hogy társa naponta szerelmet valljon, mert nincs szüksége felszínes verbális megerősítésre saját belső harmóniája fenntartásához.
Az ideális no nem mond olyat szerdán, amit csütörtökön már teljesen másképp gondol. Inkább nem mond semmit.
Az ideális nonek nem azért van ferje, mert a, könnyen elzsibbad a keze; b, ő maga képtelen kitakarítani, megmozditani barmit ami nehezebb mint tiz kilogramm, vagy barmilyen muszaki problemat megoldani; c, szarul jön ki, hogy minden baratno hazas már, d, kell valaki, hanem mert ő maga is teljes és egész, és ezt az élményt szívesen osztaná meg mással, aki ugyanazt elmondhatja magáról.
Az ideális no nem segít a haz/lakas/auto/kert fejleszteseben/problemamegoldasaban ha nem tud, inkabb a házimunkában, mivel a haz/lakas/auto/kert és a gyerek az övé is, tehát ott segit ahol tud. Amúgy sem gondnokot vett a pénzéért, hanem társat választott, akivel kölcsönösen építik egymást, szeretetben. Ez nem az osi szerepek ujragondolasa, pusztan tenykent kezelendo. Az idealis no nem keri szamon a ferjen harom ora fagyoskodo autoszereles utan hogy porszivozzon ki. Mert az idealis no tudja, hogy ferje tud takaritani, mosni, es ha a szukseg raviszi fozni is… Ettol fuggetlenul az idealis ferfi termeszetesen -az allando technikai mindenes szakember szerepbol kiesve- segit az otthon rendben tartasaban.
Az idealis no nem hisztizik, ha ferje az altala produkalt haztartasi hulladek azonnali a szemetesbe helyezeset keri plane ha attol csak karnyujtasnyira all, mert tudja hogy ez nem szuloi parancs, nem is tisztasagmania, mindossze alapveto igeny a rendre, megelozendo a ketnaponta felmerulo: -Mar megint mekkora rendetlenseg van! felkialltast…
Az ideális no kiválóan kijön kedvese rokonságával, mintha csak közülük érkezett volna. Ha említett rokonság kibírhatatlan, bölcsen elvisel belőlük annyit, amennyit épp muszáj.
Az ideális no spontán, éjjeli kettőkor is felveti, hogy irány az erdő piknikezni.
Az ideális no nem rendelkezik titkos mappával a gépén, hanem inkább a pasijaval kísérletezget.
Az ideális no nem kapacitálja ferjet, nem manipulál érzelmileg, nem fenyeget valassal, gyermek rablassal.
Azt szereti, ha megkívánják. Tesz is ezért (értsd: megkapó a személyisége, figyelmes az ágyban, ügyel az intim higiéniára).
Az ideális nonel nincs olyan, hogy “cserébe”. Szeret adni. Szeret szeretni.
Az ideális no mellett igazán szereted azt is, aki te vagy. Ő is miattad azt, aki ő. Mert így jó.
Az ideális no nem szégyelli, ha valamit nem tud. Inkább kérdez és tanul. Az ideális ferfi nem várja el, hogy társa mindent tudjon és megoldjon, de tiszteli őt azért, amit tud és megold.
Az ideális no nem feltétlenül magasan képzett, iskolázott vagy akár művelt, de mindenképpen nyitott, érdeklődő és bölcs, érdeklik a miértek, a teljesség felé halad, és túllát az enyészet feneketlen kútján.
Akkor ezzel meg is teremtődött az IDEÁLIS VILÁG, legalábbis így virtuálisan. Első lépésnek nem is rossz.
Azért nincs tele a föld ilyenekkel, mert nem biztos, hogy mindenki megtalálja a párját. Azon kívül elhiheted, hogy igenis tele van, csak annak nincs hírértéke, ha valakik boldogok. Egyéb kérdés? :D
“c, szarul jön ki, hogy minden haver nős már” Ez nem inkább a nőkre jellemző, hogy képesek amiatt rosszul érezni magukat a bőrükben, mert látszólag még nem ott tart, mint a barátnők? És akkor már azzal is képes összejönni, akit egy éve még bottal sem piszkált volna meg?
Olyan is van, de pasiban személy szerint három konkrét esetről tudok. Az egyik kapcsolatfüggő, házasságmániás apja egy régi haveromnak, a 4. házasságát csapatja, a másik kettő harmincas srác, aki nem bírta már a társadalmi nyomást, hogy itt az idő… meg amúgy is, szar volt kilógni a sorból a baráti társaságban.
Milyen car lehet ezeknek, hogy ilyen emberek között nőnek fel és élnek, ahol nem vállalhatják magukat olyannak amilyenek… :(
Oké, még korán van. :D
*tartanak
Ilyen cikkre 10 emberből 9,5 kapásból érzelmileg reagál, én inkább szabadon asszociálnék.
Alapvetően nem rossz, annyit fűznék hozzá, hogy egy okos nő tudja azt is, hogy ezeket egyetlen ember sem tudja folyamatosan nyújtani. Aki ebből átlag 85%-ot hoz, néha 100-at, és rosszabb pillanataiban sem megy 50 alá, azt a nő tartsa tiszteletben és legyen vele türelmes akkor is, ha éppen egy 50%-os időszak van soron.
Emellett marhára fontos lenne tudni, hogy ez – mint minden hasonló lista – egy bizonyos kontextusban értendő. Ezek a pontok arról szólnak, hogy mit vár egy nő egy olyan pasitól, akit már eleve vonzónak tart. Ha egy pasi ezt elolvasva azt hiszi, hogy a pontokat teljesítve vonzó lesz olyan csajoknak, akik addig nem törődtek vele, az keserűen csalódni fog.
A női testképre vonatkozólag… Egy ideális pasi attól ideális, hogy téged szeret és nem piszkál ha felszedsz pár kilót, ez ugye evidens :) De a valóságban egy ennyire tökéletes pasinak igenis lesznek elvárásai, és azt hiszem ezt tudat alatt a nő is pontosan tudja. A férfi értékéből nem von le (inkább hozzáad), ha megkövetel a nőtől bizonyos dolgokat. Hogy ezeket teljesíteni olykor kényelmetlen… Hát na.
És persze a kihagyhatatlan záradék: egy ideális pasi mellett ideális nőnek kell lenni, ami egy trendi modern csajszinak nem kevés áldozatvállalással jár. Kissé elszaladt a ló a női oldal irányába, manapság az emancipálódás jegyében a csajok méteres kivánságlistákat tesznek a pasik elé, akik viszont maradjanak csendben, és ne akarjanak semmit túlságosan, mert ha mégis, akkor rájuk sül a bélyeg, hogy maradi macsók akik a mosogatóhoz akarják bilincselni a mezítlábas asszonyt… És épp ezért manapság az ideális férfi egyik fő ismérve, hogy ívben tesz a női kivánságlistákra, és ellenáll a folyamatos női manipulációnak. Értsd: van gerince…
Egyetlen valódi “kifogásom” a pornóval van; manapság ez már az élet szerves része. Megvan a gyűjteményem a kedvenc darabokkal, és bocs, de nem fogom letörölni senki kedvéért. Egy nőnek nem kellene “konkurrenciaként” tekinteni az ilyesmire – persze tudom, hogy ezt könnyebb mondani mint megtenni. Egyébként a pornótilalommal szembeni ekvivalens elvárás a nők felé az lenne, hogy ne olvassanak Twilight-ot meg 50 shades of bullshit-et, meg semmi hasonló “irodalmat”, ami “romantika” címszó alatt fut de valójában női pornó. Lehet vitázni, hogy az ilyen elvárások jogosak-e vagy nem… De ha a polcodon ott lapul a rongyosra olvasott Romana füzet tinikorodból, azért nem fogom a kapcsolatunkat lerombolni, ha érted mire gondolok.
ui. Jó ez a kommentcsalogató szöveg itt a doboz fölött :)
Jó, hát azt én nem mondtam, hogy ha otthon felejtette a takarót vagy a zsebkést, akkor az már rögtön válóok. Még van egy dobása, ha van nála Soproni.
ps.: Én nem ismerek Twilight/50 shades-olvasó nőket, csak kislányokat. Akkor meg még ez sztem megbocsátható, csakúgy, mint a tabumentes ökölszex a kisfiúknál. Fair enough?
Nem kell mindjárt defenzívnek lenni, nem kötekszem, csak letettem a kétforintost :)
A pornó eléggé… összetett téma. A szexben van egy olyan buktató, hogy az ember nem tudja befolyásolni, hogy mit szeret és mit nem – viszont csinálni csak azt jó, amit _mindkét_ partner élvez. Csak hogy egy hasraütött példával megvilágítsam, ami remélem a blog kereteibe belefér: ha lábfétisem van és veled akarom kiélni a kapcsolatunkban, de neked az ilyesmi egyszerűen közömbös, akkor nekem fabatkát sem ér, ha ásítozol vagy vigyort mímelsz amíg én eldünnyögök magamnak. Annál már az is ezerszer jobb, ha megnézek egy “releváns” filmet. Te nem tudod megváltoztatni a saját vágyaidat, hogy akarj valamit amit nem akarsz, én meg ugyanezt nem tudom megtenni fordítva. “Jóindulattal” ez valamennyire áthidalható, de csak bizonyos határokon belül.
Persze adódik a válasz: az ideális férfinak nincs semmilyen rázós kilengése, vagy ha mégis, akkor pont az ami neked is :D
Egyébként írtam egy választ az ideális nőről: http://www.ferfihang.hu/2012/12/17/az-idealis-no/
Én sem kötekedésnek szántam a dolgot. Poénnak.
Ez viszont komoly: szerintem a megfogalmazott gondolatok reálisak, emberiek, nem teljesíthetetlenek. Nyilván tény, hogy mindenki “elhajlik” olykor. Egy szilveszteri vigadalom bőséges piamennyiséggel nem egyenlő az alkoholizmussal, ahogyan egy-egy erotikus film/újság etc. megtekintése sem vált ki automatikus pornófüggőséget, aminek a valódi szex csak gyatra utánzata az egyik fél agyában (ismerek ilyeneket, szerencsére nem túl közelről!). Ugyanígy az a nő sem lesz automatikusan felszínes és ostoba, aki kíváncsiságból kezébe veszi a Twilightot vagy a 50 shades-trilógiát. Itt inkább egy egészséges arányról, és bizonyos prioritásokról van szó.
Ideális nő-téma – jó a válasz, egyetértek vele. Szerintem nincs köze “izmusokhoz”, sem “antiizmusokhoz”. Nyilván szubjektív dolgok ezek, de szerintem klassz lenne, ha több férfi megírná a saját verzióját.
ps.:
Még annyit, hogy szerintem érdemes elkerülni – a tisztánlátás végett – a sztereotípiákat. Ez a férfiaknál az alkesz kúrógép, aki 35-40 évesen “még élni akar” (=mert a házasság és a család a halállal egyenlő szerinte, ugye) és nőknél pedig a karrierista bitch, aki 30-35 éves koráig a multi nagyvezíre lesz kétmilliós fizetésével, majd azután minden pénzét kétségbeesett férjfogásra és mesterséges megtermékenyítésre költi, mert másképp nem jön össze a család-projekt. Persze, vannak ilyenek, de az én személyes tapasztalatom férfiak-nők körében és saját magamból kiindulva inkább az, hogy nagyon sok ember életében egyszerűen később jön el bizonyos dolgok ideje. Muszájból, társadalmi elvárásból vagy félelemből jobb nem elköteleződni/családot vállalni, mert annak a lépésnek csak vesztesei lehetnek. Ha nincs meg kinek-kinek az ideális (nem tökéletes, figyelem!) nője/férfija, inkább hagyja azt, ami utána jönne, és várjon. Ne azért, hogy közben keresztülkúrhassa a várost vagy egy millával többet kereshessen, hanem azért, mert a felsorolt dolgokra belül kell megérni, és ez nem mindenki számára ugyanakkor, pl. 25 éves korban következik be.
Az “izmus” csak érintőlegesen került a képbe. Afféle szakmai ártalom nálam, mivel évek óta foglalkozom a nyugati világ társadalmi változásaival. Épp ezért tudom, hogy az angloszférában igencsak megmérgezte a nemek kapcsolatát 1-2 “izmus”, és nem szórványosan, hanem szinte mindent elborítva.
Egyébként írjon annyi pasi amennyinek jólesik, nem kívánok kizárólagos megmondóember szerepben tetszelegni :)
Az utóiratodra is nagyjából válasz amivel ezt a kommentet kezdtem. A jövőnket féltem attól, ami máshol már jelen, és egyáltalán nem szép. A társadalmi nyomásokban nagy szerepe van a társadalmi mozgalmaknak, és amerre ez az egész halad, az nagyon ronda. Sokan nem értik miről beszélek, mert itthon még a legtöbb dolog rendben van, legalábbis a felszínen. Remélem a világ rámcáfol.
Ez túl rébusz volt az érdemi válaszhoz :), de egy dologban biztos vagyok: én már nem akarom a társadalmat félteni, megmenteni. Azt mondom, minden változás az egyén szintjén kezdődik. Ha én úgy döntök, hogy nem hagyom, hogy a DD-műcsöcs-hüvelyplasztika-műanyagkaja-tévéigazság-politikai-demagógia-tévéjósezotéria-promiszkuitás etc. uralkodjon felettem, az én dolgom félreállni mindezek útjából. Mindenki más meg majd eldönti, mi és mikor elég neki (elég későn persze, mert birka az ember nagy tömegben, de én meg nem vagyok juhász).
Szerintem volt itt egy hangyányi félreértés… A válaszom elején a “figyelmeztetés” az a Férfihang jellege miatt került oda, nem miattad vagy neked. Antifeminista weblap, ahol muszájnak éreztem kiírni, hogy ez most “nem az a téma”.
Persze igenis érinti egymást a két téma, de nem akartam errefelé elvinni a te kezdeményezésed. Szimpatikusak a libertárius nézeteid, és őszintén sajnálom, hogy sokan mások nem osztják ezeket. Én sem akarok juhász lenni, csak olyan birka vagyok, aki nem nézi jó szemmel azokat a birkákat akik az államhatalomhoz járnak kieszközölni, hogy mindenkire nézvést kötelezőek legyenek az ő emberellenes dogmáik.
Az azért vágesz volt, hogy a Férfihang nem a Nőkért testvéroldala, de a linkelt írásra ettől függetlenül akár azt is mondhatnánk, hogy – persze godforbid, hogy mondjam is! – feminista alapmű: elítéli azt, amikor a nő a testével érvényesül/teremt kapcsolatot, és minősíti azt a férfit is, akinek erre van igénye, aztán sír, hogy szar a kapcsolata/házassága/családi élete. Én pont ezért mondtam azt, hogy bizonyos normális, egészséges emberi igények férfi és női oldalról egyaránt függetlenek az “izmusoktól” és “antiizmusoktól”. Én épp ezért kerülöm is mindet.
Szívesen folytatnám, de ez már offtopic. A nő és a férfi ideális :), a feminizmus ügyéhez pedig nem tudom mennyire van kedved. Szerintem tönkrette/teszi a nyugati és a skandináv nőket, plusz nem mellesleg a társadalmat – persze az egyéni életét mindenki magának kormányozza, úgyhogy az indvidualista megközelítéssel könnyű sutba dobni a témát. Láttam pár linket tőled a “csakazolvassa” blogra, ezért úgy érzem lenne mit mondanod a témáról, csak elsikkasztod :)
Szerintem is izgalmas a téma, de túl messzire mutat, francnak kell itt 225 komment a végére offolni. :D
A másik kommentedre beraktam a jóval relevánsabb linkjeimet a témában, de ide is bemásolom, ha netán valaki erre tévedne, és érdeklődne:
Itt kifejtem, miért tartom hülyeségnek a feminizmus(egy bizonyos formájá)t épp annyira, mint más izmusokat:
https://barokeszter.hu/2012/01/14/feminizmus-es-antifeminizmus-elmondom-miben-hiszek/
(érdekesség: itt ismertem meg Csakazolvassát)
Itt megkísérlem megérteni, mi lehet a MEGFELELŐEN kivitelezett tradicionális patriarchális családkép előnye:
És végül itt levezetem azt is, hogy mindezek ellenére miért alakulhatott ki a feminizmus, mik a vívmányai, ami miatt szükség volt az egyenjogúság propagálására a kezdetektől:
Szóval, ez a három igazából az esszencia, főként az első (az idő pénz).
Asszem, eléggé kívülről látom magát a feminizmust és az antifeminizmust is ahhoz, hogy lássam, miben ordítják ugyanazt, anélkül, hogy észrevennék. :) És jó, azt is, hogy miben teljesen mást.
Mintha csak én írtam volna :)
Mondjuk, tényleg szívesen venném, ha több listát is látnék, női és férfi frontról egyaránt. Kíváncsi természet vagyok! :D
ez egy jó ötlet. bár emlékszem, 15 évesen én is írtam ilyen listát, igaz, most jót röhögnék rajta (az ideális pasi tudjon gitározni, minimum 180 cm felett legyen, és szép hosszú ujjai legyenek. ja, és szeressen elegánsan öltözködni:D kár, hogy mikor tönkrement a régi laptopom, minden ilyen dokumentumom elveszett, és nem tudok nosztalgiázni).
http://vmek.niif.hu/06800/06830/06830.htm#11
Karinthy: A nyugodt és megfontolt ember
Ez jutott most eszembe.
Eléggé sok ponttal egyetértek, bár ha nekem valaki hajnal kettőkor kitalálná hogy menjünk el túrázni én nagyon bután néznék rá hogy most mégis miért szivat. :D A téma viszont érdekes. Elolvastam a másik oldal véleményét is a linkelt cikkben, hát ott is érdekesek a hozzászólások.
Amit mindenképp hozzátennék az az hogy az ideális férfi olyan aki mellett nő tudok lenni. Nem tudom hogy tudnám ezt megmagyarázni. Ammikor az ember egyedül él akkor eléggé sok mindent önállóan kell megoldania függetlenül attól hogy sztereotip melyik nem feladata. Az ideális férfi mellett megtehetem azt, hogy ezeket a dolgokat rábízom és ő majd elintézi, és ha megkérem rá akkor megcsinálja. Az viszont amikor például egy szekrénysort kell összeszerelni és ő nem hagyja hogy segítsek, mert én lány vagyok, nagyon idegesítő tud lenni. Örülök ha megcsinálja helyettem, de kevésbé örülök ha látom hogy bénázik és nem hagyja hogy segítsek. Tudom hogy a férfiaknál ez valami önbecsülés hogy de ő meg tudja csinálni, viszont könyörgöm, ha valami nem megy és ott kérdezgetem hogy segítsek-e mert lehet, hogy én is értek hozzá, akkor tudja azt mondani hogy kell a segítségem. (ne akkor amikor már visszafordíthatatlanul tönkretett valamit, az a halálom, nem gyerekek vagyunk.)
Én szeretek nőiesen felöltözni és szeretek szép lenni, de akkor elvárom hogy igenis ő is adjon magára. Ha eleve azzal fogott meg hogy milyen a személyisége akkor talán meg van engedve hogy javítsak egy kicsit a külsején, ha meg nem akkor úgy fogom érezni hogy én fölöslegesen töröm magam mert max az fog rajtunk látszani hogy nem egybe tartozunk. Az más kérdés hogy manapság bután állok a férfidivat előtt mert a 80%-a olyan amit csak melegekre adnék, mert igazi férfin aki nőket akar hódítani nehezen tudom elképzelni.
Oké nem tudom hogy mit akartam ebből kihozni, csak ezek jutottak eszembe. Meg valsz egy csomó más is amit azóta elfelejtettem mert milliófelé gondolkozom épp. :)
orulok, hogy akad olyan nonemu egyed, aki egyreszt tisztaban van azzal,amit akar, masreszt ertelmes dolgokat akar…
koszi.
(az ams kerdes, hogy miert van olyan keves no, aki mindezeket -talan egy kivetellel – amit felsoroltal ertekeli)
Tetszik tetszik tetszik!!! Jó lista, jó, hogy a nő is bele van szőve itt-ott. Azért azt itt is kijelentem, hogy létezik ez az ember, legalábbis nekem már megvan! Az ideális nem egyenlő a tökéletessel, mert hogy lehetne tökéletes egy ember, akinek vannak mindennapos apró-cseprő problémái. Attól ideális, hogy elviselhető még akkor is amikor elviselhetetlen. Viszont az ideális hapsi csak egy nőnek ideális. Másnak nem! Legalábbis én még nem találkoztam ilyennel. Akik egymásnak vannak teremtve, azok másnak nem. :)
Szeretem azt hallani, hogy ezek reális elképzelések, nem valami álomkép! :D
Click to access Tower_Vilmos_Kihez_menjek_felesegul_1.pdf
Azt nem írtad oda a végére, hogy ezek a férfiak véletlenül se találkozzanak egyszerre nálad :)
Csak a VNV Nation bejegyzés, továbbá a VNV, Crüxshadows és Deine Lakaien poszterek miatt kezdtem el olvasni a blogot. :D
Az információs robbanás minden párkapcsolati válság alapja. Még a legalapvetőbb eldöntendő kérdésekről is százféleképpen vélekednek az emberek, mióta megjelent az internet az életükben, hisz feldolgozhatatlan mennyiségű információ, filozófia, vallás, világkép zúdult rájuk, ahány csatorna és weboldal, annyiféle vélekedés, s persze, hogy a legkisebb jellembeli, véleménybeli eltérés is rövid úton konfliktust szül. Régen a faluban mindenki ugyanazt szerette, ugyanazt hitte, ugyanazt követte, boldogok is voltak. Ma milliónyi ideál, milliónyi stílus, milliónyi világkép. All values lost, all virtue none.
Légy üdvözölve itt! :) Hát, VNV Nation-ös bejegyzés van egy pár, nagy fan vagyok, de a többi felsoroltat is nagyon szeretem.
Röviden összefoglalva a posztot: az ideális férfi nagyvilági, mint te. :d
Én megtaláltam az Ideális férfit :)
Milyen érdekes – az én Nagyszüleim (mindkét ágon) és a Szüleim is TÁRSAT választottak , és ez a döntés egy egész életre szólt. Nem hiszem, hogy foglalkoztak volna bármikor is azzal, hogy milyen “AZ IDEÁLIS FÉRFI”, vagy “AZ IDEÁLIS NŐ” : nehéz történelmi időszakokat vészeltek át hűséggel, emberi tartással, becsülettel – és igen magas erkölcsi normákkal. Tiszta, nagyon értelmes, egyértelműen elkötelezett életet éltek, egyszerű, őszinte, nehezen követhető módon. Miért nehéz őket követni? Mert az ilyen életminőséghez belülről kell ismerni az irányt…. Hálás vagyok, hogy ismerhettem őket, akik nemcsak férfiak és nők, hanem EMBEREK voltak.
Húúú Eszter ! Ez valami bevásárláshoz készült emlékeztető papír,amit előveszel a hipermarketben ? Persze bennem elég sok minden meg van amit leírtál , azonban ahhoz ideális nő még nem került az utamba. Azért azt elfelejtetted,hogy az ideáll férfi szép, de legalábbis átlagos ( az átlagos is nőtől függő – netalán mondjuk Tom Cruise az átlag alatti a számára és mondjuk Brad Pitt meg a felső határa az átlagosnak és utána már ki tudja,hogy neki mi a legszebb ) , mert ha Kvazimodo akkor szóba se jöhet és ez visszafelé is működik.
Még azt sem tárgyaltuk,hogy egy ideális férfinak lehessen gyermeke. Mert ,ha nem akkor a szerelem is ideig óráig tart ,mondjuk ép addig amíg a nő be nem pánikol a gyermeknélküliségtől. Szóval nálam ép ez volt a probléma Eszter, mindenben teljesítettem azokat amit leírtál ,de kiderült tőlem nem lehet gyermek . Innentől kezdve a magam fajta férfi csak könnyű kapcsolat lehet. Van az a probléma is,hogy a nő már egyszer találkozott a számára ideális férfival és a férfi számára viszont nem volt ideális a nő és így elhagyta. Persze az illető képtelen elengedni érzelmileg azt amit már nem kaphat meg és a következő aki próbálkozik a kapcsolattal csak egy szerető lehet. Lehetne egyszerűbb is a nő és férfi közti kapcsolat ! De ahhoz feltétel nélküli szeretet kell. Ezen a jelenlegi szinten pedig még nem láttam lelket aki megvalósította volna a szeretet magas fokát !
Kedves Attila
Tételezzük fel, hogy találsz egy nőt,akivel szeretitek egymást. Akár egy olyan nőt is, akinek mondjuk szintén nem lehet gyermeke. El tudnád fogadni, hogy örökbe fogadjatok? (Brad Pittet se a jóképűségéért szerettem meg igazán, hanem amikor vállalta a társa “idegen” porontyait) Hogy biológiaialag másvalaki gyermekét neveld fel szeretetben? Ha igen, szerintem semmi akadálya a boldogságodnak. Én nagyon de nagyon szurkolok neked!!! Minden jót!
Megkésve :) De köszi !
Szia Attila!
Csatlakozom Erenyához. Egyrészt fogadható örökbe gyermek, ha szeretitek egymást, nem azon fog múlni. Másrészt pedig rengeteg nő nem akar utódot, egyáltalán. Én három ilyet is ismerek, ebből kettőnek olyan párja van, aki szintén így gondolkozik. A lényeg, hogy megtalálja egymást két olyan ember, aki ugyanazt akarja, és amellett egymást. :) Én is szurkolok!
Kedves Eszter és a Többiek!
Ha megengeditek, idemásolom a listámat, avagy a bemutatkozószövegemet a társkeresőről.
“Olyan lány vagyok, aki mindenkiben kényszeresen képes meglátni a szépet és a jót. Vallom Kipling mondását: “Inkább verjenek át néha, mint hogy örökké gyanakodjam!” Vállalom, ha bolondnak néznek, mert imádok élni énekelni, nevetni és megvalósítani őrültnek tűnő ötleteket. Óvónő vagyok és rám bízott gyermekeimmel együtt szeretek rácsodálkozni a világra.
Olyan férfit keresek, aki érti a különbséget
– a fanatizmus és a hit
– az előítélet és az elvek
– a szétforgácsolódás és a nyitottság
– a tényfeltárás és a mindenáron győzelemre törekvő kioktatás
– begyöpösödöttség és meghittség
– önmaga elfogadása és változásképtelenség
– az odaadás és a csimpaszkodás
– a műveltség és a bölcsesség között
Olyasvalakit keresek, aki mer szeretni. És nem is elsősorban engem, hanem a világot és önmagát. Meg persze az állatokat, Természetet, a költészetet és a zenét.
Olyan embert, akinek nem kellenek mesterséges pótszerek ahhoz, hogy örülni tudjon az Életnek.
Mélymagyarok kíméljenek. ”
Egy “jószándékú” srác figyelmeztetett, hogy ekkora követelésmennyiségtől minden pasi elriad majd. Ehhez képest mégis megtaláltam a Páromat -nem kopogom le, de nagy a boldogság.
Köszönöm a listát, különösen a nőire fordítását!
Boldog Új Évet Mindenkinek!
Húúúú, hát köszönöm a listát, számomra egy élmény volt olvasni! Nem értem, mi ezekben a dolgokban a túlzott elvárás, az aprólékos, piszlicsáré részletekben elvesző törekvés. Azt megérteném, ha olyan “lista” kerülne elő, ami a súlyt, magasságot, szemszínt, ajakvastagságot, foglalkozást, bevételt, lakóhelyet stb. taglalná, mert az tényleg olyasmi, aminek nincs értelme, ha szeret az ember. De az emberi minimum? Az szerintem nem az, hanem egy még egészséges szűrő.
Van egy barátnőm, aki sokáig hosszú listákat csinált arról, milyen férfit szeretne maga mellé. De valamit mindig kihagyott, hiába módosította a listát minden szakítás után. A végén csak ennyivel intézte el a listát: “egy hozzám való férfi” – és tessék, működött, mert nagyon magához valót talált. :) Tehát: ebben is van ráció ám. :)
És tényleg működik. Én is így találtam.
Egyébként ezt még az egyik exanyósom mondta nekem: Ne ilyenmegolyan pasiért imádkozz! Mondd azt: Istenem, mutasd meg az utat ahhoz, aki hozzám való.
Bejött. Sokára, de bejött.
Egyébként ezt a békás postodhoz akartam kommentelni, hogy ahogy az ember egyre jobban megismeri magát és egyre tudatosabban keresgél, egyre szebb békák kerülnek elébe, akiktől egyre többet tanul(nak egymástól), és aztán egyszer besétál a herceg.
Aki nem attól herceg, hogy tökéletes, hanem attól, hogy a tökéletlensége kompatibilis a tiéddel :)
Köszönöm drága nő társaim. De újat nem halottam. Kicsit olyan mint amikor egy kéz és láb nélküli embernek azt mondjátok. – Most olvastam egy cikket,hogy van profi műláb és mű kéz. :D
Van az embereknek mindig egy sablonos válaszuk egyes helyzetekre. Az egyetlen értékelhető rész a válaszaitokban az,hogy szorítotok nekem. Na ez tényleg jó. És még az is segítene,ha egy gyors és őszinte imával azt kívánatok nekem,hogy hamarosan eljöjjön a párom.