Aktuális

Tucatnyi település fényjátéka, avagy életem legkellemesebb szilvesztere

Nem számítottam rá, de életem legkedvesebb szilveszterét tudhatom magam mögött. Éveken át nagyszabású bulikkal próbálkoztam, ahol 1500 Ft-os belépő, sok-sok utazgatás és rengeteg szétcsúszott ember várt, rémes reggel 7-es hazautakkal, buszmegállós szétfagyásokkal. Aztán jött a kis házibulik kora, amelyek valamivel barátibbnak bizonyultak, de stressz valamiért mindig akadt bőven: ahol emberek vannak, akik kötelező jelleggel akarják jól érezni magukat, szinte mindig beüt valami krah. Nincs rá magyarázat, idén miért éreztem úgy, hogy vár a hegy, de nagyon jól döntöttem, amikor engedtem a Kékes Turistaegyesület “Szilveszteri éjszakai túra a Mátrában” című programja csábításának. Végre egy szilveszter, ami után nincs rossz szájízem… sem émelygő gyomrom!

Töltőm már van, de a kölcsöngépen nincs kártyaolvasó... így mobilkép megint

Töltőm már van, de a kölcsöngépen nincs kártyaolvasó… így mobilkép megint

Az eredeti tervek szerint négyen, némi poharazgatási követően csatlakoztunk volna a túrához, de társaságom háromnegyede sajnos az utolsó pillanatban lebetegedett. Kicsit hezitáltam, nekivágjak-e egyedül (kissé remete-dolog éjjel magamban kóborolni az erdőben), de a sétafikás túratársak közül páran szerencsére jelezték részvételi szándékukat, így bíztam benne, hogy ők legalább talpon maradnak az indulás napjáig.

Délután készítettem rengeteg finomságot, muffint és brownie-t, bruschettát és bazsalikomos-sajtos-gombás melegszendvics-krémet, amit jobbára a szomszédok és a rokonok között osztottam szét: ha már társaságom nincs, legalább jó kajáim legyenek. Öt órakor, egyedül a petárdaszótól hangos lakásban rájöttem, hogy tulajdonképpen nagy mázlista vagyok: itt az első szilveszter, amikor nem kell aggódnom, mit vegyek fel (hát a legmelegebb túraszerkót!), hogyan sminkeljem magam (a töksötétben?!) és mit csináljak a hajammal (az esetek nagy részében úgyis sapka lesz rajtam). Mindehhez ráadásul belépőt sem kell fizetnem, a program ingyenes. Kell ennél több?

Hatkor volt a gyülekező a buszmegállóban, szerencsére rögtön megláttam sétafikás kis csapatomat, akiknek nagyon örültem. Összesen negyvennyolcan gyűltünk össze (volt, aki később csatlakozott), ezúttal nem csak széniorok, hanem huszasok és harmincasok is (még a végén rászoknak a fiatalok is a túrázásra). A túravezető nagyon kedves volt, mindenkit megvárt, folyton ellenőrizte, megvagyunk-e, és sütött nekünk csillag alakú krumplis pogácsát. Kaját meg piát egyébként nagyon sokan hoztak, Aszú disznótorosa és az ismeretlen eredetű házilag aszalt szilva remek volt. Kicsit bántam, hogy nincs 24-es, mini muffinformám, akkor hozhattam volna én is sütit. Piaügyileg nagyon bölcs voltam: nem kóstoltam bele senki rövidjébe (kivéve egy kis birspálót), mert vodkát hoztam, amitől nem vagyok másnapos (ha nem keverem).

Az idő remek volt, egyáltalán nem fáztam. Gyöngyöstől haladtunk Mátrafüredig a bicikliúton, aztán a Kozmáry-kilátóhoz mentünk: itt gyönyörű látványban volt részünk, mert éppen előbukott a hegy mögül a majdnem teljesen kerek Hold, és láttuk, ahogy a magasba emelkedik. Közben sajnos egy kis köd is leszállt, és kissé csúszós, lefagyott úton kapaszkodtunk fel a Máriácska nevű kegyhelyig. Rövid pihenő után (itt csatlakozott pár ember), elindultunk a Szent Anna-kápolnához a vaddisznó-rezervátumos útvonalon – a sárga túrajelzés mentén (tudtátok, hogy a vaddisznó 16-21 hétig vemhes, és a kisvaddi hat hónaposan lesz önellátó, kilenc hónapos korára pedig eltűnnek a csíkjai?). A Pipis-hegyen át közelítettük meg a kápolnát, ahol hatalmas, masszív köd volt, Visonta fényeit egyáltalán nem lehetett látni (pedig gyönyörű díszlet éjszaka).

Innen a Sár-hegy tetejére másztunk fel, ahol volt egy váratlan találkozás: két hatalmas, dühös vadkannak konfliktusa volt egymással, így a többiektől fél órára leszakadt, kb. tízfős csoportunk lányos zavarában hanyatt-homlok menekülni kezdett. Hihetetlen, milyen hangja van a vaddisznónak, ha mérges…! A nagy ijedtségre innunk kellett, amíg oldalra húzódva megvártuk, hogy elálljon utunkból a hegy ura. Később persze megértettük, hogy minket nem mert volna bántani, de azért csak jobb kitérni a kétmázsás állat elől.

Negyed tizenkettő után pár perccel értünk a csúcsra, de hamar elrepült az idő. Hatalmas, kövér hold, és szikrázó csillagok világítottak fölöttünk, a köd ellenére is gyönyörű volt a régió felülnézetben. Egyszer csak azt láttuk, hogy előkerültek a pezsgők, a visszaszámlálás megkezdődött, és a túravezető bejelentette: három himnuszt fogunk énekelni; a magyart, a székelyt és a nagyboldogasszonyt. “Hol a lengyel lány? Lehet, lengyel himnusz is lesz” – tette hozzá, de a polska jóbarát végül nem vállalta a szólót. Idén először megállapítottam, hogy ezzel a szép, de “vérzivataros” himnuszunkkal aztán nem csoda, hogy komoly bajban vagyunk: a székely himnusz jóval barátibb a maga csillagösvényével. Négy útitársunk úgy fellelkesült a közös, szinte már ökumenikus dalolástól, hogy elnyomták a Hava Nagila Havát is, magyarul.

Ezután ajándékot kaptunk: egy gyönyörű, tűzijátékos kitűzőt, amin a “Szilveszteri éjszakai túra a Mátrában 2012/2013” felirat áll. És valóban, rögtön jöttek a tűzijátékok is, amikért itt gyűltünk össze. A tervek szerint nagyjából egy tucat település szilveszteri fényjátékát néztük volna meg egy időben a hegy tetejéről, de a köd miatt ennek alig a felére kerülhetett csak sor. A gyöngyösi fényekből csak annyit láttunk, hogy az eget színesre festi időről időre egy-egy fénysugár, a galyatetői, a mátrafüredi, a solymosi és a tarjáni tűzijáték viszont szép volt. Abasár, Visonta, Markaz, Halász a ködfátyol alatt teljesen rejtve maradt. Majd legközelebb.

Fél egy előtt pár perccel indultunk lefelé a hegyről, ami – várható módon – egészen le volt fagyva, így itt már végig szükség volt az elemlámpára (egyszer még így is sikerült egyszer eltaknyolnom). Az eltérő haladási sebesség miatt a társaság kicsit szétesett, és egy óra után röviddel értünk a gyöngyösi buszmegállóhoz, a kiindulási ponthoz – itt parkoltak a Pestről érkezett útitársaim is. Megtudtam, hogy 23,5 km-t mentünk (sokszor megjártam már ezt az utat, és kb. 18 km-re taksáltam, így ez kellemes meglepetés volt; a szintemelkedésre nem emlékszem, de 600 körülire tippelem).

Valami csoda folytán a pályaudvart őrző biztonsági ember szívélyes és kedves volt velünk, felajánlotta, hogy kinyitja nekünk az éjszakára lezárt várótermet, meg ne fázzunk. Persze, nem fáztunk, háromnegyedre a többi útitárs is előkerült, így hazakocogtam én is. Kettőkor már a forróvizes fürdőkádban ültem, és mesteri gombás melegszendvicsemet majszoltam, friss bazsalikommal a tetején. Négyig olvasgattam még az ágyban, és nagyon-nagyon elégedetten feküdtem le aludni: még soha ilyen korán, soha ilyen józanul az év első napján, de mindenképpen a legvidámabban.

Tanulságok: nem kell mindig a gigabulikra menni, néha az egyéni utak sokkal élvezetesebbek. Fölösleges pánikba esni, ha a barátok lebetegszenek vagy más úticélt választanak, mert az egész emberiség a nagy családunk, így bárhol, bármikor lelhetünk kellemes társaságra. Meg amúgy is: a hegy nem csal, nem hazudik, a természet télen-nyáron képtelen csalódást okozni.

Advertisements
Eszter névjegye (843 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

3 hozzászólás Tucatnyi település fényjátéka, avagy életem legkellemesebb szilvesztere bejegyzéshez

  1. mekkora már, h egy időben találtunk meg egy hangulatot, egy érzést, amit régóta kerestünk a szilveszterrel kapcsolatban, csak éppen nem egy helyen, pedig… @;D

  2. Kényelmesebb, hűvös út vezet erdészház mellett, repülőtér végében, sárkányrepülők térnek haza, a háttérben a lemenő Nap festi tarkára az eget. Sok lesz a jóból, láthatósági mellény felszabdalt fényvisszaverője térít be az erdőbe. Kezd sötétedni, körülöttünk csekélyebb a mozgás, mint eleinte volt, a tömeget csak beszélgetések foszlányai, nevetések, kiabálások („Hoool vaaagy Janiii!?”) sejtetik. Kerítés mellett mászunk ösvényt, mellettünk sűrű, tömött fenyves, egy nyiladékban vaddisznó csámcsog békésen, alig ötven méterre az úttól. Repkény óvatosan lefényképezi, a dupla kerítés nélkül ez a fotó nem jöhetne létre. Imbolygunk tovább, lejtőn, mezőn, kiserdőn keresztül érjük el a Mátravasút hosszú egyenesét, majd a 24-es főutat. Ismerőssé válik a helyszín, a Téli Mátra által is követett zöld kereszten botladozunk át a falun, majd ezt elhagyjuk, felcaplatunk a Kozmáry-kilátóhoz, ahol lobogó tábortűz és néhány szem csoki fogad a pontőrök jóvoltából. Felnézünk a sokak által méltatlanul kihagyott kilátóba, hangulatos, csupafény kilátás vesz körül. Tovaballagunk, lámpát egyelőre csak öcsém kapcsol, a felhőkön szóródó fény még sokáig elég marad a haladáshoz. Hosszan és néha meredeken emelkedik az út, az esti erdő idilli csöndjét a valahol mellettünk kanyargó főútról töri meg egy-egy hangosabb motor, autó, busz. Tisztáson sétálunk át, nyílik némi kilátás a hegyekre, majd újra összezár felettünk a lomb. Keskeny műútra érkezünk, ez elvezet Sástóig, balra tábor, jobbra kemping és hétvégi házak sokasága. A tó csendben, sötéten húzódik mellettünk. A végében ellenőrzőpont üzemel, kisfiú kiabálja a saját maga által szerzett, az ellenőrzőponton hozzáférhető szolgáltatásokat hirdető rigmust, nem először ma este és még jó sokáig nem utoljára. Bélyegzés után leülünk vacsorázni, közben hallgatjuk a vendégek fogadásáért felelős személy megállíthatatlan működését. Mosolyogva sétálunk tovább.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Ismét a kedvenc hegyem tetején szilvesztereztem | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: