7 ok, amiért Jézus meleg volt?!

Nagy port kavart a Thought Catalogon a múlt héten egy cikk, ami vidám szatíra keretében “bizonyítja”, miért is volt Jézus Krisztus valójában egy kedves meleg srác a szomszédból. Jóízűt mosolyogtam Ronnie Hafmerb művén, aztán azzal a lendülettel meg is feledkeztem róla. Ma azonban felfedeztem, hogy a WordPress nyitóoldala tele van reagálócikkekkel, jobbára a felháborodott – heteró és meleg – keresztények tollából.

A 7 ok, amiért Jézus meleg volt kézenfekvő indokokat sorol fel: jó csajok helyett folyton tizenkét férfival múlatta az idejét1, az említett tizenkét úriember pedig teljes néven nyomult, nem pedig Judként, Tomként vagy Mattként. A csodái is átlátszóak persze: a vízből Michelin-csillagos bort csinált, ahelyett, hogy egy jó pofa sört öntött volna magába helyette (meccsnézés közben, gondolom, bár ezt a körülményt nem említi külön a szerző). Az írások szerint mesterember2 volt, ami Hafmerb értelmezésében a belső építészetet takarja (egy magyar szerző nyilván stylistot írt volna, erre utal az a tény is, hogy utolsó, jó minőségű és finom öltözékét kockára dobták a hóhérai). Harmincévesen még nőtlen volt3, noha kortársai abban az időben 15 évesen házasodtak. Emellett folyamatosan a jótékonyság és a szeretet fontosságáról beszélt, szemben a heteró férfiakkal, akik a háborúra és a szexre helyezték volna a hangsúlyt a helyében. Hiába volt övé a világ minden hatalma, ő nem szuperfegyverekre és a tőzsdére irányította a figyelmét, hanem mennyei hatalmával betegeket gyógyított és vakok szeme világát adta vissza.

Az ellenvélemények jobbára arra építenek, hogy az írás nem csupán megalázza és porba tiporja a Megváltót4, hanem a meleg férfiakat is kellemetlen helyzetbe hozza, hiszen így úgy tűnhet, a LGBT-színtér egyöntetű véleményét tükrözi a vidám szatíra, ami tovább mélyíti a szakadékot az amúgy sem túl befogadó keresztény egyházak és a perifériára szorult, homoszexualitásukat nyíltan vállaló hívek között. “Tele van heteró férfiak ellen irányuló előítéletekkel, melyek szerint őket csak a háború, a hatalom, a pénz és a szex érdekli, és hiányzik belőlük mindenfajta szolidaritás és önzetlenség” – írja az egyik felháborodott keresztény meleg férfiú, aki rögtön két releváns kisesszé segítségével sietett bizonyítani a világnak, hogy bizony ő nem tartozik azok közé a hitetlen, gyaur deviánsok közé, akik szerint az Ember Fia5 – ne kerülgessük tovább a melegnél is melegebb kását  – fartúró lett volna.

Nos, a szerző bizonyára csak egy sok kommentet és válaszposztot produkáló, ellentmondásokkal teli darabot szeretett volna letenni az asztalra, és nem sejtette, hogy jóval mélyebbre ásott a felszínes szatíránál. Miért? Először is: a recept tökéletes. Végy egy jól ismert, több évezredes, sötét valóságdarabkát: a tényt, hogy a katolikus egyház a mai napig elítéli a saját nemükhöz vonzódó embertestvéreinket, ugyanakkor a háttérben több százezer katolicizmushoz köthető melegbotrány húzódik meg. Fordítsuk meg egy fél percre – épp csak amíg egy 1500 karakteres cikk átfutása tart – ezt a teóriát: mi lenne, ha az ítélkezés és a kizárás joga ezúttal nem a kisebbségben lévő melegek, hanem a többségi hatalmat képviselő HETEROSZEXUÁLIS FÉRFIAK (a katolicizmus főszereplői, irányítói, formálói) kezében lenne? No, akkor vajon mi történne? Míg egy meleg férfi kénytelen megszokni, hogy mindenki feltételezi, hogy stylistként tevékenykedik és minden buliban bort vagy sherry őszilevet kér, a heteró férfiak számára szokatlan és bántó a feltételezés, hogy a hatalom-pénz-szex-fegyver négyszögön kívül nem létezik számukra élet6? No de kérem szépen, a címkézés ne csak akkor legyen már igazságtalan és fájdalmas, ha mi is érintettek vagyunk…

Jó, jó, de miért kell ebbe belekeverni a Messiást? Nos, a recept mellett a nézőpont is tökéletes. Jézus az ítéletmentesség allegóriája – nem létezik történelmi személy vagy szépirodalmi karakter, akire a szerepcsere könnyebben ráhúzható. Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess. Az vesse az első követ, aki maga bűntelen. Ha arcul ütnek, fordítsd oda a másik orcádat is (az energia vonzza a hasonló energiát, ugye tudjuk?). Ha sérelem ér, ne csak hétszer, akár hetvenhétszer is bocsáss meg. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek is (röviden: karma is a bitch). Ne menjen le nap a haragoddal, nem mindegy, mit töltesz az égi internetre. Ha valaki azt mondja, szereti az Istent, de gyűlöli az atyjafiát, hazug az; mert aki nem szereti az atyjafiát, akit látott, nem szeretheti az Istent, akit nem látott. És a legfontosabb mondat, amit gyermekkori olvasókönyvében, a Zsoltárok könyvében olvasott, de ő maga is többször idéz: Istenek vagytok ti mind, a Fenségesnek a fiai mindahányan. Érdekes, nem említi egyszer sem, hogy a heteroszexuális férfiak esetleg kicsit jobban, mint meleg társaik, vagy netán a nők, sőt – ó, irgalom atyja, ne hagyj el! – a leszbikus hölgyek egyáltalán nem. Felhívja viszont a figyelmünket arra, hogy akár már mustármagnyi hittel hegyeket tudunk megmozgatni Isten szeretett gyermekeként, a tékozló fiúként, akit a szerető atya hazavár házába, és akinek egy hajszála nem esik véletlenül a porba. Jézus tanításából leginkább az világlik ki, hogy Isten nem kézzel csinált templomokban, hanem bennünk lakozik, és ez a Fény kivétel nélkül minden embert kitölt, nemtől és szexuális orientációtól függetlenül, birodalmunkat pedig a szeretet törvényei uralják, nem vakvéletlen.

Az “egy szent, katolikus és apostoli anyaszentegyház” által nagy erőkkel eltusolt7 egységélmény teljessége mellett fontos kitétel, hogy Jézus korának komoly kritikusa volt, igazi lázadó. A legtöbb botrányt természetesen azzal okozta, hogy szombaton gyógyított, ami főbenjáró bűnnek számított kétezer évvel ezelőtt zsidó földön. Amikor a farizeusok a fejéhez vágták, hogy “nagyevő és részeges”, “vámszedők és bűnösök barátja”, cseppet sem használtak finomabb kifejezéseket, mintha – ismétlem önmagam – 2013 évvel később “fartúrónak” nevezték volna, ám ő sokadszorra is csak kérdezett vádbeszéd helyett: rabbi, nézzük már meg, hogy az ember van a szombatért vagy a szombat az emberért? Nem sokat habozott akkor sem, amikor látta, hogy a templomból zsibvásárt csináltak az üzletemberek: szétrombolta pillanatok alatt az egészet. Szerette volna, ha tanítványai megértik, hogy nem (csak) az a tudás, amit őseiktől tanultak, hanem az is, amit mellette, tőle, előtte elsajátíthattak: újra és újra megdorgálta őket, amiért nélküle képtelen voltak az ördögűzésre, a gyógyításra, a vízen járásra (Péter), pedig minden tudást és hatalmat átadott nekik az úton az Igazság és az Élet felé, amelyen bárki követheti őt. Követheti, nem imádhatja, mert arra sosem buzdította a Fenséges fiait, Isten gyermekeit. Ó mekkora lázadás volt ez a tudás a kor szakrális cirkuszba öltöztetett, ám durván anyagba fojtott kerettörténete mellett! Legalább ugyanekkora lázadás ma is.

Mindent egybevetve, ha szatíraíróként a jelen ellentmondásaira óhajtanék rámutatni, amelyek épp az előítéletek, a hierarchia, az el nem fogadás, a külső ellenségkép, a szétválasztottság érzése mentén burjánzanak, akkor teljesen természetes, hogy egy olyan karaktert választanék, akiből – természetéből fakadóan – hiányoznak ezek az egómintázatok és dogmadarabok. Olyat, aki heteroszexuális férfiként sem ítélné el meleg társát, s aki – az embertől magasabb szinten fogant isteni törvények ismeretében – előbb fordulna szembe a kegyetlen ítélőbíróval, mint a megkövezésre váró bűnössel. Röviden: Jézust választanám8.

---

Lábjegyzet

_{1 – ez így persze nem igaz, a Biblia több helyen is leírja, hogy kik voltak a nők, akik végig követték Jézust (az apokrifek szerint Mária Magdolna pl. végig a belső körhöz tartozott)
2 – a Biblia szintén többször levezeti Jézus családfáját, világosan bizonyítva királyi vérvonalát: Jézus herceg volt, a trón jogos örököse. Nem véletlenül utazgatott annyit kora gyerekségétől kezdve, nem véletlenül volt beleszólása mások megkövezésébe vagy a farizeusok munkájába, és persze a precíz Poncius Pilátus sem heccből írta három nyelven a kínzóeszközére, hogy ő a zsidók királya (igen, zsidó is volt, a Jézus pártus-szkíta-sumér-magyar-féle ezoterikus értelmezés jól hangzó mese csupán). Más kérdés, hogy a római császárság uralma idején jobbára negyedes fejedelem lehetett volna csupán, ám a státusza így is elég veszélyes volt ahhoz, hogy a farizeusok ne elsősorban spirituális, hanem politikai okokból akarják kiiktatni. Az azért végig jól látszik, hogy az utóbbi jobban foglalkoztatta őket, mint az előbbi.
3 – ez is inkább a katolikus egyház gazdasági alapokra helyezett cölibátusának intézményéhez köthető elképzelés, mint történelmi tény. Sem Jézus, sem Mária nem volt szűz, noha érdekes módon az utóbbival vált eggyé a jelző…annak ellenére, hogy a Biblia többször, név szerint is felsorolja Jézus vérszerinti testvéreit.
4 – a vizet talán meg lehet karcolni, fel lehet égetni, meg lehet fojtani?
5 – érdemes hosszabban is eltűnődni rajta, Jézus miért így nevezi magát a legtöbbször
6 – a sört azért ne hagyjuk ki, igaz
7 – “Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és akik bementek, azokat megakadályoztátok.”
8 – a fentiekből azért talán kiderült, hogy nem úgy, mint az egyszeri keresztény, aki “bűnei” eltörlését várja idegen kézből, méghozzá vér és verejték árán, ami nyilván a fentiek fényében csak ugyanezt hozhatja.}