Miért?
Új sorozat. Mindig tíz kérdéssel, ami valóban foglalkoztat.
Miért jársz tiltakozó felvonulásokra és ellentüntetésekre? Hát arra akarod felhívni a figyelmet, amivel nem kívánsz azonosulni? Teréz anya mondta egyszer, hogy nem megy háborúellenes tüntetésre, hanem inkább a békefelvonulást választja.
Miért írsz hosszú listákat arról, hogy mi az, ami zavar/irritál, ahelyett, hogy a figyelmedet építőbb dolgok felé fordítanád? Miért jobb előítélettel fordulni másokhoz és ítélkezni megnyilvánulásaik fölött, ahelyett, hogy az elfogadást – de legalábbis az élni-és-élni-hagynit – gyakorolnád? Te mit szeretnél, hozzád hogyan álljanak?
Miért fogadkozol boldog-boldogtalannak? Miért listázol újévi fogadalmakat magadnak, évről évre kényszerű keretek közé kényszerítve a karmát? Hát olyan jó érzés tartozással kötni magadat bármihez is? Nem szeretnél inkább teljes szabadságot kapni legalább önmagadtól?
Miért hiszel el bármit, amit nem látsz és/vagy értesz a politikusnak, a papnak, a celebnek, a reklámnak, az előadónak és a Facebooknak? Keresni, gondolkozni és türelemmel várni (de legalábbis várni) valóban nehezebb, mint mások igazságát magunkévá tenni – viszont megéri, mert az utóbbit senki sem veheti el, és minden új adalék csupán kiegészítésül szolgál.
Miért adsz a profilodnak, a blogodnak, a postafiókodnak lehúzó neveket – depresszióslány, foreveroutcast, magányterület – ha épp az a célod, hogy a depressziótól, a különállástól és a magánytól szabadulj? Ha diófát ültettél, arról május végén sem fog cseresznye hullani.
Miért varratsz a testedre rosszul megírt, szomorú idézeteket, ördögökkel, vámpírokkal és sárkányokkal? Hát ez az a szellemiség, amihez kötni szeretnéd magadat? Minden szimbólumnak ereje van, és minden… minden szimbólum.
Miért mész bele hülye játékokba e-mailben küldött angyalkákkal, akiknek pontban éjfélkor kell kinyitni az ajtót?! Miért mondasz igent értelmetlen és/vagy destruktív babonákra? Ezekkel csak a semmit vagy a rombolást érheted el.
Miért hiszed, hogy a játéknak szánt szerelmi kötés kávézaccal (a’la kedvenc női glossyd) és a hídhoz bilincselt lakat a kedvesed nevével egyben tartja mindazt, ami vagy összetartozik a mostban, vagy nem? Miért hiszed, hogy mágiával büntetlenül felülírhatod az akaratot, és örökre boldog lehetsz a bénult merevségben?
Egyáltalán: miért gondolod, hogy az, amit gyűjtőnéven mágiának nevezünk, elvont és különálló dolog, nem pedig a hétköznapokat finoman, alig láthatóan, ám teljesen természetes módon átszövő összefüggés?
Miért keresed ennyire kétségbeesetten az örökkévalóságot épp az anyagban, aminél nincs változékonyabb, mulandóbb szubsztancia? Miért nem hagyod, hogy a dolgok szabadon jöjjenek, menjenek? Minél jobban szorítod a homokszemeket, annál valószínűbb, hogy kihullanak az ujjaid közül.
(Miért válaszolnál a kérdésekre előbb nekem, mint magadnak? Miért lenne más a két válasz?)
Édesapám mondta -aki nagy ezotérika és mágia szakértő- hogy ha azt akarom hogy pl. valaki vegyen tőlem egy festményt, vagy rendeljen, sose úgy kérdezzem hogy: “Nem érdekelne tőlem kép?”-hanem hogy “Érdekel esetleg egy kép tőlem?” Ha pénzt akarok kölcsönkérni akkor se azt mondjam hogy :”Te, nem tudnál…?” hanem: “Tudnál….?”
A “nem”-mel kezdődő kérésekbe eleve bele van kódolva a tagadás.
Ez így is van!
ez szép
köszönöm
Na,ez az a gondolkodàs amit teljesen magaménak érzek én is :-) főleg az első. Pl nem a mellràk ellen kéne tüntetni,hanem az egészség mellett voksolni. Ugyanigy a hàborúval persze. Nagyon jó cikk,bàr többen olvasnàk el….
Nem tüntetnek a mellrák ellen, mert az nem valaki, vagy valami, vagy szándékos izé, hanem fel akarják hívni a figyelmet a jelenségre, a megelőzésre.
Én szeretem a tiltakozást, mert sok szar van, és néha csak üvölteni lehet. Jó az. Általában az elfogadásért tüntetni kissé langyos. Konkrétan Bayer Zsolt publicisztikája ellen, az fontos. Nem lehet megúszni.
Persze, nyilván vannak konkrét dolgok, amiket nem tudsz kikerülni: Bayer Zsolt publicisztikája ellen tüntetni nem teljesen ugyanaz, mint mondjuk a korrekt közbeszédért felvonulni. Arról már nem is beszélve, hogy bizonyos esetekben az “ellen” szó előtti részben van az a fontos hívószó, ami az ingerküszöbünket átlépi. Ezzel együtt viszont szerintem kimondottan destruktív széttrancsírozott embriómaradványokkal tüntetni pro-life-hívőként, ahogyan a halott katonák képeit mutató transzparensekkel tüntetni a háború ellen is visszás dolog.
Hát pedig ez történik, ennyire durva, és a sokk nagy motiváció.
Most szóltam rá a fiam egyik tizenegy éves osztálytársára egyébként, hogy robbantásos merénylet véres áldozatait (antiszemita kísérőszöveggel) és becsövezett koraszülöttnek pénzt gyűjtő hoaxot ne tegyen már az üzenőfalára. Csak úgy eszembe jutott.
Szóval a valóság elrettentő darabja egyrészt fontos, tény (nem hiszek a feledésben, a mementóban hiszek, ezzel a logikával a történészek nem tárhatták volna a közvélemény elé, ami Mengele kísérleteiről meg a gázkamrákról megtudtak), másrészt a sokkoló képek, infók alkalmasak hatásvadász, koncepciózus célokra, gyűlöletkeltésre.
Összességében nem értek egyet azzal, hogy kerüljük a negatív képeket, tartalmakat. Ez rövidlátás, pozitívgondolkodásmániás finomkodás, amit egy értelmiségi, egy újságíró nem engedhet meg magának. Viszont kell hozzá erő, hogy ne buta legyen az interpretáció, hanem a helyén legyen.
Ugyanígy a művészetben is van helye a pusztulásnak és pusztításnak, képzeljük csak el, ha a pozitív gondolkozás jegyében csak virágokról és madarakról születnének festmények, versek, miegymás.
Csak épp elég vékony tud lenni a határ a tudatos eszközhasználat (!) és az értelmetlen, romboló sokkolás között, és nagyon-nagyon megemelkedett az ingerküszöbünk az utóbbi 10 évben. (Négy éve akadtam ki, amikor azzal piszkáltak, hogy “csúnya szavakat” is használok íráskor: Beszéljünk szépen, bassza meg .) Azt hiszem, a tudatosság a kulcsszó ebben is.
ps.: Tudatosság, értsd: mennyire tudatosan használjuk az esetlegesen sokkoló eszközt egy cél érdekében/szolgálatában, és ami mögé állok, ott mennyire tudom kezelni, konstruktív irányba terelni a felszabaduló indulatokat.
“miért zárnád be dühösen a böngészőablakot az első olyan kérdés láttán, ami az álláspontod újragondolására késztet?” (á, az ilyenek úgyis celebre vagy nemi szervre kulcsszavazott posztoknál fognak landolni.) egyébként ajánlom is, h sorozat legyen ebből, mert már most várom a következő részt @=)
Teljesen egyetértek ezekkel. TÉnyleg jó lenne ha sokan olvasnák :)