Felveszem a futócipőt

A túrabakancs után a következő nagy projekt a futócipő. Csúcsfogyasztó rovatunk következik az élet materiális oldaláról, és ami mögötte van. Csak itt, csak most, csak önöknek.

Életem első túrabakancsa, a Hanwag Lima szépen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Már az első túrán (25 km, Gerecse) is szépen teljesített, térdig érő sárban-hóban – semmi vízhólyag vagy egyéb probléma, este viszont azért jól esett levenni. Decemberben, januárban, februárban és március első két hetében kb. 400 km-t raktam bele, és remekül bírta a téli kiképzést: száraz lábbal át tudtam kelni a hegyi patakokon, a negyven centis hótömbökön, nem volt vele gond tükörjégen és szakadó esőben sem. Viszont kemény, masszív, rugalmatlan, ezért nem kérdés, hogy nyáron, száraz időben nem fogom használni. A túrabakancs számomra az eső, a hó és az extrémebb terep okozta nehézségek kiküszöbölésére létrehozott hasznos kis holmi, amivel fölösleges terhelni a lábunkat átlagos terepen, kellemes időben.

Korábban hat éven át Nike aerobic-teremcipővel róttam a kilométereket, és ez a lábbeli – a téli, esős-havas időszak kivételével – tökéletesen megfelelt minden igényemnek. Puha, rugalmas, könnyű, de stabil. Télen hűt, nyáron fűt, kívánni sem lehetne tökéletesebb lábbelit. Ezekben az években csizmát sem tartottam, télen-nyáron a sportcipőt hordtam a hétköznapokon, hiszen egyszerű városi bevetés során még nem ázott át, de az egész napos túraviszonyokon természetesen nem bírta. Ez nem is csoda, a teremcipőket nem erre találták ki. A típustól a jövőben sem szeretnék megválni, ha a mostani végleg elkopik, biztosan veszek majd egy újat.

Mivel az elmúlt hónapokban szinte mindegyik túrámba beépítettem egy-egy 3-5 kilométeres futást, rájöttem, hogy kezd megtetszeni az új mozgásforma. Egyelőre még csak aszfalton, lejtmenetben futottam, de ha a jó idő végre megérkezik, készen állok arra, hogy a Boráros tér és a Kopaszi-gát futósávját is teszteljem. Még mindig nem hiszem el, hogy tetszik a futás, de mivel a tények ezt bizonyítják, ráébredtem, hogy ideje megvennem életem első futócipőjét. Ami persze mi is lehetne más, mint egy Nike cipő, ha már ez az én műfajom. A tesztek alapján a Nike Air Pegasus 29 tetszett meg, aminek most ugyan 29 e a bolti ára, de találtam feleennyiért újonnan a neten (éljenek az Amerika-szédelgő kereskedők), így fellelkesedtem.

Elmentem egy profi futóboltba felpróbálni, ahol a maraton csúcstartó főnök szolgált ki. Sajnos hamar kiderült, hogy sem a lábformámnak, sem a futóstílusomnak nem felel meg (korábban azt sem tudtam, hogy van futóstílusom, ezért ez kicsit megrázott). Túl keskeny a lábfejem, a sarkamat meg elég erőteljesen teszem a földre futás közben, ami ütéscsillapítást igényel. Továbbá azt is elmondtam, hogy az aszfaltos futás mellett azért mászkálnék benne a hegyekben is, így mindenképpen stabil darabra van szükség, jó tartással. A személyes preferencia pedig a talprész párnázásának finomsága, és persze az, hogy a cucc habkönnyű legyen. Ez így rögtön öt darabra szűkítette a lehetőségek egyébként igen széles tárházát.

Némi futkározás után bebizonyosodott, hogy az én zsánerem úgy hívják, hogy Saucony Guide 6, és a 2012-es év futócipőjének választották, noha csak novemberben jött ki. Tökéletes volt, rögtön beleszerettem… volna, ha nem annyira ronda, amennyire. Piros-sárga-narancssárga, ezüst-szürke alapon. Én nem értem, hogy a futócipők legnagyobb része miért oltárira ízléstelen: talán az a cél, hogy mikor meglátjuk, rögtön ki akarjunk futni a világból? Jellemző persze, hogy KIVÉTEL NÉLKÜL minden review azzal kezdődik a neten, hogy a cipő gyönyörű, még soha nem látott senki ennyire csinos futócipőt – most komolyan, én vagyok teljesen stílustalan?! (Most, ahogy így nézegetem a képeket, egyébként nem is olyan hátborzongató, csak szokni kell.) További szépséghiba, hogy sajnos 27,5 e forint, ami épp egy hetessel több, mint amit jó szívvel rászánnék. A terem-aerobic cipőket húszasért szoktam venni, és ez a futkározás azért még új dolog nekem, nem akartam rögtön a zsebem legaljáig nyúlni.

Itthon aztán rögtön szétnéztem: az eBayen: az amcsik 12-ért árulják az 5-öst, ami szintén nagyon kényelmes, de itthon az is 20 fölött van.  Persze a vám, az ÁFA és a postaköltség miatt eleve kizártam őket a képből, csak jó tudni, hogy ott  szinte minden fele- és harmadannyiba kerül, mint itt, pedig ötször többet keresnek, mint nálunk. Az angol kereskedők 20-30 között osztogatják, de egyetlen darabot sem találtam az én méretemben (38,5, UK 5,5, USA 7,5), ráadásul többségük elég borsos áron oldaná meg a szállítást. A német fronton volt árban (17 e Ft), designban és postaköltség (1700 Ft) tekintetében is korrekt ajánlat, de a méretemet nem találtam raktáron. Írtam nekik, hogy ha tudnak intézni nekem egy párt, rögtön rendelném is a cuccot. (Egy pillanatra revizionista is lettem: száz éve még szomszédok voltunk a németekkel, mennyivel olcsóbb lenne hasonló helyzetben most a szállítás…) Ugyanakkor persze a 6-os volt a legtökéletesebb, valamivel keskenyebb, mint az 5-ös, ami az én adottságaimhoz épp jól jön. Hosszútávon talán számítana az a pár centi…

Szóval, várom a fejleményeket. Egyelőre úgyis üres a zsebem, mivel idén megint lesz nyaralás, méghozzá rögtön külföldi. Tengernél. Krétán. Egy hét. Akciósan, tengerparti szállodával, reggelivel, wifivel, repülővel a főszezonban. Kijött 110 e-ből, ami most kicsit mínuszba vágott, de jövő héten már jön a fizetés. És ami megfizethetetlen: a jó társaság. Már alig várom, hogy érezhessük a tenger illatát, és zabálhassuk a friss garnélát, tintahalat és grillezett oktopuszt a gyönyörű sziklák árnyékában, évezredes romok között. Görögország gyönyörű, és már egy ideje terveztem, hogy Krétát is fel kell fedezni! Két napja, mióta minden le lett szervezve, az élet császárának érzem magamat, és akárhányszor eszembe jut az út, rögtön felállok, hogy fussak két kört örömömben…

…egyelőre még futócipő nélkül, de hamarosan ez is változni fog.