Aktuális

5 hátborzongatóan ronda kép kiskamasz koromból

Házborzongatóan ronda kiskamasz voltam. Találtam néhány képet, ami – érthető okokból – be sem került a családi fotóalbumba, így volt alkalmam szörnyülködni. Íme, a 90-es évek legmegrázóbb trend-faux pas-jai…

Az előnytelen külsőnek alapvetően a következő okai voltak:

  • családi háttér – az én anyám és nagyanyám nem törődtek a divattal és a szépségápolással, így nagyjából 15 éves koromig fel sem tűnt, hogy van testem is. Tükröt nem nagyon tartottunk, a fodrász csak egészségügyi vágást végzett, és az utcára is azt hordtuk, amit otthonra…
  • a kortrend – a 90-es évek divatja borzalmas volt. Kockás favágóingek, bő pólók-pulcsik, lengyelpiaci farmergatyák, lyukacsos frufruk, Kissné-frizurás dauer, válltömés, tüdőszoknya, répanadrág, makkos cipő, suhogó joggingruha, szandál zoknival, böe…

Persze mindez csak a bizonyítvány magyarázata, igazából nincs mentség.

Mindezek fényében aztán kistiniként borzalmasan néztem ki, noha az adottságaim nem lettek volna rosszak:

isk

Arányos testalkat, egyszerű barna haj, gombszemek, és semmilyen megrázó szépséghiba nem nehezítette a dolgomat. De aztán jöttek a 90-es évek, vele együtt a prepubertás, és a kettő együtt már egyszerűen túl sok volt:

1. Tízévesen valamiért úgy gondoltam, teljesen menő dolog zoknit húzni a szandálhoz. Jól látszik, hogy ez akkoriban kortrend volt, hiszen még elsőáldozó barátnőm menyasszonyi ruhája alól is kilóg a lóláb… illetve hát a fehér zoknival tömött szandál. (Érdemes megfigyelni egyébként, mennyire meg vagyok illetődve, a saját elsőáldozásomon se jobban.) A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy bő fehér pólókat hordtam a kisszoknyákhoz, holott egy egyszerű fekete csőtoppal még rockabillys is lehetett volna az összkép. A kegyelemdöfést persze a szakadt, öreg, barna bőröv adja meg, amit akkoriban minden szettemhez felvettem, beleértve a klottgatyát is: a kedvenc tanáromtól, a példaképemtől, a mentoromtól kaptam, amikor egyik reggel majd’ leesett rólam a gatya. Elég vékonyka gyerek voltam, és Erzsi néninek feltűnt, hogy egy előbb-utóbb pucér fenékkel fogok szaladgálni, így odaadta nekem az egyik, fiókja mélyén lapuló régi övét. Természetesen ereklyeként tekintettem rá, hiszen még az Erzsi nénitől kapott csokipapírokat is vallásos áhítattal gyűjtöttem.

öv

2. Tizenegy évesen elkezdett nőni a mellem, de akkor még egyáltalán nem hordtam melltartót, pedig nem ártott volna. Ezt a csodálatos, fantasztikus haspólót azzal a tudattal vetettem meg anyámmal, hogy kurvára trendi. Külön szép hozzá ez a remek fehér nadrág, amelynek a szabásában az ég adta világon semmi, de semmi nőies nincsen, azonkívül jóval nagyobb is, mint én, a kis vézna minikamasz. A lábbeli egy öreglányos barna bőrszandál volt, amihez – feltételezem – csak azért nem húztam fel az elmaradhatatlan fehér zoknit, mert a kép július derekán, a Balatonnál készült. A hátborzongató összképet bájos frizurám egészíti ki: ez a fura, kócos, seszínű, vékony szálú frufrus gyötrelem volt a trend akkoriban, amelyet az idősebbek már daueroltattak is, fölül tupírozott, melírozott bóbitával. Később ezt neveztük Kissné-frizurának, mert minden lepukkant negyvenes háziasszony ilyet csináltatott magának, a mai napig felfoghatatlan okokból.

haspolo

3. Közeledett a tizenkettedik születésnapom (a háttérben unokabátyám fideszes plakátjai, hogy időben is kényelmesen el tudjuk helyezni az eseményt), de még mindig nem esett le a tantusz, hogy az utcára nem vesszük fel azt, amit értelmes ember otthonra se. Apám szülinapi bulijára simán elmentem úgy nagynénémékhez, hogy valami kinyúlt sárga förtelem volt rajtam, amihez tarka cicanadrágot húztam, és a látványt a fekete szandál+lyukas (!) fehér zokni megdöbbentő, sokkoló kombinációjával tettem igazán merésszé. Az eredeti fotón kitűnően látszik, ahogy a nagylábujjam kacérul kikandikál a zokniból, nagyon csinos. Érdemes persze néhány szót a kiegészítőkre is szánnunk: az igazán egyedi frizurát egy csodás hajráffal dobtam fel, míg a nyakamba valami fura, meghatározhatatlan, hosszú, műaranyláncot tettem (ki tudja, mi lóg a végén, a memóriám szerencsére törölte a traumatikus emléket). Nem tudom miért, de ekkoriban úgy éreztem, egy óra nem elég, ezért rögtön kettőt is felvettem, hogy menő legyek. Mit gondoltok, sikerült?

lyukaszokni

4. Ugyanebben az évben, nagyanyám szülinapi buliján már nem erőltettem meg magamat: egy jól sikerült fodrászati látogatás után felvettem egy kiváló, szétfingott melegítőalsót, hozzá egy kétszer akkora pulcsit, mint én (persze gatyába tűrve, hadd szóljon), és ezt a kiegyensúlyozott összeállítást a kor trendi, színes, műanyag cumicsokrával tettem feledhetetlenné. Próbálom megérteni, mi állt a horrorisztikus gyűjtőszenvedély hátterében, de akkoriban szinte minden barátnőm nyakában lógtak ilyen vackok, és időről időre cserélgettük is őket, mint értékes kincseket. Nem, én egyszerűen képtelen vagyok megérteni a 90-es éveket. Cumi volt az egész!

cumi

5. Már egészen elkeseredtem a képek láttán (“nem, az nem lehet, hogy én évekig így mentem ki az utcára, és nem is tudtam!”), amikor szerencsére belebotlottam 13 éves korom vidám farsangi mulatságába. Kicsit megnyugodtam: mindenki rémesen nézett ki, nem csak én. Mármint, maguk a gyerekek helyeskék voltak, de a ruhák és a frizurák rémálomba illenek. A saját fekete szörnyűségem mellett Ili fehér zsabós blúzzal felvett rózsaszín kosztümfelsője, és Zsuzsi formátlan patchwork-dressze is elgondolkodtató (mit hitt a készítő, de tényleg???). A kép az Ace of Base-es korszakom csúcsán készült, tehát a kiegészítők sorában feltűnik az Ace of Base-es gyűrű és az Ace of Base-es nyaklánc is – it was a must! Kicsit vigasztal, hogy akkoriban senki sem volt – lehetett, a kor trendjeinek köszönhetően – a stílus nagymestere.

buli

Hát igen, ilyen voltam kiskamaszként,  végre kiöntöttem a szívemet. Most már talán értitek, miért pirulok mindig a fülem tövéig, amikor valaki lelkesen elmeséli, hogy emlékszik rám általános iskolás koromból…

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

39 hozzászólás 5 hátborzongatóan ronda kép kiskamasz koromból bejegyzéshez

  1. Hát ez állati jó!!! Ha belegondolok, örülök, hogy viszonlag kevés kép maradt fenn rólam ebből az időszakból. Most se tudok öltözködni, hát még akkor! De a háromszor akkora cucc valamiért alap volt nálam. Még húszon túl is… ó máj gád! :D

    • Nem bánom, hogy a 90-es évek csak 10 évig tartott, és a kamaszkor is maximum ennyi időt vesz igénybe… a kettő találkozása azonban drasztikus volt! :D

  2. öreglányos barna bőrszandállal zúztad szét a “gót hercegnőnek születtem” imidzsedet a szememben @XD azért szercsy van. plusz kapsz egy képet privcsyben…

    • köszcsy, az is odabaszott azért.

      mondjuk egy órája se publikáltam ezt a trendérzékeny anyagot, és máris négy fotót kaptam a különféle platformokon… asszem, mindenkiben feltépett néhány régi sebet a poszt! :DDDDDDDDDD

  3. Húú, na, majd most megyek haza, keresek majd képeket. Bár én viszonylag normálisan öltöztem, nagyon sokat foglalkoztam akkoriban a külsőmmel… de jobban belegondolva, voltak nagyooon durva cuccaim. Testnadrágba belehúzott “mákos” póló neon mintákkal… tűzpiros, arany gombokkal díszített kosztüm fekete “napóleon” csizmával… első sulidisco: fekete bársony testnadrág, fekete csizma, sárga, hosszú kötött pulóver, rajta kikandikáló aranyozott lánc, lila fülbevaló – ezekre emlékszem.

    • No, akkor én még szerencsésnek mondhatom magamat, hogy az én memóriámból törlődtek a borzalmak, és csak most eszméltem fel, hogy ENNYIRE durva volt a helyzet! Mondjuk a kockás favágóing a műanyag fakereszttel és a NIRVANA-mintás gatyával valahogy megmaradt bennem…. mondjuk AZT nehéz is lett volna elfelejteni…

      Hú, várom a képeid! :DD

      • Egyébként elképesztő ez a bejegyzés, nagyon nevettem rajta. De ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy 10-15 év múlva ugyanígy fogunk nevetni a mostani divaton? Bár ez a 80-as, 90-es évek volt gáz, a 60-70-es években is voltak extrém dolgok, de az valahogy mégis ízlésesebb volt szerintem.

  4. Nincs sok képem szerintem – sajnos. :) Én nagyon figyeltem akkoriban az öltözködésre, óriási ez a cikk. Egyébknt az elsőáldozós képen csini vagy.

  5. hááááá ez nagyon nagy megosztás!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :D

    úgy látszik ez a frizura megoldás volt az egyetlen,amit a fodrászok annó létre tudtak hozni…., :D
    nem is tudtam,hogy Te is kisfiú voltál kislánykorodban,mint én :) hehe

    • Igen, ebben az időben locsolkodni jártam hétfőnként apámmal, és a régen látott ismerősök között mindig volt olyan, aki simán beszopta, hogy fiú vagyok. Még fülbevalóm se volt!!

  6. jópofa ! tettszik ez a retro

  7. Szia Eszti,

    Nagyon állat a cucc! Bár elfért volna még néhány fotó, főleg az általános iskolai korszakból. Van még ilyen képed? Tardos érdekelne a legjobban. :)

    • Óóóó, VALAHOL rengeteg kép van, csak nem tudom hol, mert ezek véletlenül kerültek elő, hogy sokkoljanak! Asszem, Tardosról pont nincs képszerű emlék, de majd a legközelebbi lomtalanításkor jobban szét fogok nézni! :D

  8. A második képen mögötted horgászik egy lány, megvan a száma? ;) Én azt szoktam mondani, hogy a kockás ing volt a 90es évek márványfarmere, mert az a gatya lefedte a 80as éveket. Én 1990-ben volt 14 éves, az osztályképek korfestőek, vállalhatatlanul néztünk ki. Mamakedvencepulcsi kihajtott inggallérral versus szűkített farmer puma cipővel Guns ‘n roses stílusban. Sportpulóverek versus kötött bő zsákpulcsik, piaci román bakancsok versus szakadt talpú adidasok. Tragikus, én sem értem, hogy engedhettek ki az utcára anyámék. Hát szülőanya kend?!

    • Tényleg, egy helyes horgászlány, észre se vettem! :D A kockás ing a 90-es évek márványfarmere, micsoda remek mondás, milyen igaz! Hát igen, egy-két éve találtam osztályképeket is, és mind sokkoló, felfoghatatlan. Manapság viszont nagyon jól néznek ki a 11-14 évesek… igaz, kétszer annyinak, amennyiek valójában…

  9. Nagyon hangosan röhögtem! És igen, én is kisfiú voltam kamaszként :D

  10. Hűűű, hát nem mondom hogy nem örülök , hogy 2000 nyarán ismerkedtünk meg… :DDD Rólam is vannak pusztulat képek csak scannelni kéne…nálam egy időben szarul néztem ki aztán 19-23-éves korig jól, most meg megint szarul :DDDDD

  11. Nekem is vannak ehhez hasonló képeim :D Egészen vicces volt mikor a férjemtől megkérdeztem ha felismeri a másodikos portrét és azt hitte egy fiú van rajta :D

    • De vajon miért öltöztettek fiúnak bennünket akkoriban? Így akartak védeni a szülők a lányos veszélyektől, pasizástól, csalódástól, elbukástól? Rejtély. :D

  12. ez bennem is durva sebeket tépett fel. pont nemrégiben kaptam hasonló képeket magamról. és azon csak röhögök, h tesóm első szülinapján (12 éves voltam) a zöld selyemruha mellett rajtam is fehér zokni (piros és sárga csíkkal a boka környékén :-D ), de a többi…

    amúgy sziasztok :-)

    • Szia Orsolya, légy üdvözölve itt! :) A zokni-szandál kombó, szép ruhához is, a kor epic failje volt. Feldolgozhatatlan, akár – később – a szilikonpántos melltartó. Még jó, hogy az utóbbiból már nem sokat éltem meg…!

  13. No, a háromnegyed szobát használhatatlanná tévő, helyfogalaló bordásfal és üdítő + impulse dezodor gyűjtemény a szekrénytetején is kortünet.

  14. Jaj, nagyon köszönöm, hogy így megnevettettél! Régen fordult már elő velem a röhögőgörcs. Én is ilyen kamaszlány voltam, csak még hatványozottan. Szerintem nálam majdnem a Kissné-frizura is megvolt, meg a favágóing is, plusz én még túlsúlyos is voltam. Teljesen száműztem az érintett képeket. Örülök a felvállalásnak, talán közelebb jutottam hozzá én is.

  15. Na ezért nem fogom soha megbocsátani az akkori divatdiktátorok által elkövetett merényletet a gyanútlan tömegek iránt. Nemcsak a poszt kommunista országokra volt jellemző ez a trend ,hogy a pór nép félig bóhóc mezben nyomta, már a nyolcvanas években elkezdődött ez a fajta őrület, a hatalmas váltömésekkel,szőrmebundákkal,súlyos aranyláncokkal a nyakban…A mai ,retrós verziók azért már letisztúltabbak valamelyest.

  16. Eszter! Mostanra határozottan jól kikupálódtál! :)
    Nekem is vannak rémképeim a saját kiskamasz koromból, de neked sikerült überelni. Talán azért, mert ezt a korszakot én még az előző évtizedben letudtam.(De a márványfarmert már akkor is rémesen csúnyának találtam, és ez azóta sem változott!) Szimplán az emlékeimben kutakodva, úgy érzem némi ízlésem már kialakult a 90-es évekre -bár több favágó, és kockás flanelingem is volt, úgy nőiesen-, de fotót már nem mernék előkeresni ennek alátámasztására, mert még a végén kiderülne, hogy tévedek…..
    Az én fejlődésem leginkább a szemüvegeken mérhető (persze a ruhatáram sem elhanyagolható mértékben változott), és napi szinten rácsodálkozom szép, fiatal lányokra, akik olyan keretekben pompáznak trendinek gondolván, ami már 25-30 éve is ocsmány volt, de akkor nem volt más!
    És ha valaki figyel, láthatja, hogy most a 60-70-es évek divatja fut, némiképp újragondolva.
    Mi lesz itt pár év múlva…..?
    Ja, a bordásfalra a mai napig remekül lehet teregetni! ;)

    • Haha, igen, bámulatos korszak volt ez az életemben, ha csak eszembe jut, belepirulok! Mindenesetre a márványfarmer is nagyon ott van a szeren, azt szerencsére megúsztam. Favágó-ingem viszont több is van. Emlékszem, 14 évesen, életem első személyi igazolványába olyan kép került, amin az volt rajtam, vörös bilifejjel. Ordítva bőgtem, amikor megláttam a képet. :D

  17. Ez a főoldalon volt, muszáj volt megnézni :D A ’90-es évek szerintem minden korból visszanézve vicces lesz. Sajna és is hasonlóan jártam, mert anyám nem adott a divatra. Persze maga mindig ízléses ruhákban járt, de rám borzalmakat adott. A hajam meg olyan volt, mint Vicnek a Házibuliban, mert ő nem akarta copfozni. Később jött a lengyel piac a rikító színeivel, aztán a favágóing, most már azért normalizálódik a helyzet, hogy én vásárolom a ruháimat :)
    (Még lambadaszoknyám is volt, hajjaj.)

  18. ” Ugyanebben az évben, nagyanyám szülinapi buliján már nem erőltettem meg magamat: egy jól sikerült fodrászati látogatás után felvettem egy kiváló, szétfingott melegítőalsót, hozzá egy kétszer akkora pulcsit, mint én (persze gatyába tűrve, hadd szóljon),”

    Ezekért a sorokért díjat érdemelnél! Zseniális, ahogy folyik a szó, egy grammal sem több – egy grammal sem kevesebb mint ami kell az esemény leírásához. És már sokadszorra – szinte körbeér a mosolyom, ahogy olvasom. (visszafogom magam, röhögni nem merek itt a munkahelyen)

  19. Jézus! Szerencsére nálam ennyire borzalmas nem volt a helyzet, de anyámék öltöztettek. S olyan ruhákra nem adtak ki pénzt, ami nekik nem tetszett.

    Én meg.basszus jó kis húsoska voltam, zsíros bőrrel. Rövid hajam sokáig mert, az a praktikus. Hogyne!!!
    Anyum felfogása még az volt, hogy mindenből eggyel, kettővel nagyon méretet vett, mert majd belehízok.
    Elég sok lelki nyomort adtak.

  20. Az önanalizáló kommentárjaid teszik feledhetetlenné a posztot. Csorog a könnyem a röhögéstől még most is, ha eszembe jut a szétfingott melegítőalsó.
    De látom, nem vagyok egyedül az ez irányú rajongásommal. :D

  21. Én olyan kabátot hordtam (ráadásul nem is kiskamaszként), amibe 20 évvel később, 8-9 hónapos terhesen is kétszer belefértem :D :D :D

    • Ez azért beszédes, lol. :))) Nekem is volt egy hatalmas, amorf, állandóan táguló, rémes, élénknarancssárga hosszúkabátom 11 évesen, te jó ég…

  22. Fergeteges! Nem gyakran nevetek egy bejegyzésen/cikken, de ennek az olvasása közben egyszerűen nem bírtam visszatartani. A képek még hagyján, de a hozzáfűzéseidet egyszerűen nem lehetett megállni röhögés nélkül. :D

13 visszakövetés / visszajelzés

  1. mitől volt ennyire iszonyatos? | csak az olvassa
  2. Tokánszky Vándorcirkusz
  3. Ötévesek lettünk | Eszter's Offtopic
  4. Oldal nem található | Eszter's Offtopic
  5. Újra tudok írni (is) | Eszter's Offtopic
  6. Az én testem | Eszter's Offtopic
  7. Rekordok, pikantéria, jóslat – minden, amit az Eszter’s Offtopic 2013-as évéről tudni akartál | Eszter's Offtopic
  8. milyen fejem volt, atyaég | csak az olvassa — én szóltam
  9. A poszt, amelyben a szerző zavartan körülnéz, üdvözli az újakat… és tanácsot kér a régiektől | Eszter's Offtopic
  10. Kedves Hír TV! | Eszter's Offtopic
  11. Simán leesel a székről, ha megkeres egy durva ajánlattal a multi – interjú a blogszületésnap kapcsán | Eszter's Offtopic
  12. Cipősztorik – igen, egy outfit-poszt, de mesélek is mellé | Eszter's Offtopic
  13. mitől volt ennyire iszonyatos? | csak az olvassa — én szóltam

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: