Aktuális

Büszke vagyok

Az van, hogy én büszke vagyok az eredményeimre. Jó, persze: nem lett belőlem egy maratoni csúcsdöntő, és talán a Mátra 115-be is beletörne még a bicskám (persze, ki tudja), de azért ahhoz a kislányhoz képest, aki egyetlen egyszer nem volt képes három percnél hosszabb ideig futni tesiórán, otthon meg folyton a fotelben döglött, igenis nagyon menő vagyok. Pedig az a kislány húsz évvel ezelőtt én voltam.

Most meg? A tűző napon is fel tudok mászni pár hegy tetejére 21 km-en át 4:20 alatt, bármikor gond nélkül lesétálok 50 km-t, és képes vagyok 3 km-en át futni a lejtőn, 10 perces szintidőkkel. És hamarosan nekiugrok életem első teljesítménytúrájának is, aminek negyvenkét kilométerét jó lenne 6:40 alatt teljesíteni. Jó esélyek vannak rá, hiszen kitűnően ismerem a terepet, és két komolyabb, ám rövid emelkedő van csupán (a Sár-hegy csúcsa és Kékestető) rögtön az elején, a többi nem vészes pálya. Legszívesebben már most indulnék, nagyon lelkes vagyok.

Árpival együtt készülünk: pár perccel mindig előttem ér fel a hegy tetejére, és a futásnál is rendre beelőz (igaz, olykor megesik, hogy a cél előtt kifullad). Remélem, nem megalázó számára, hogy egy lánnyal edz, mert én csak ámuldozom, milyen gyors és erős, a túlsúlya ellenére. Mégis, gyakran méltatlankodik: “Nem igaz, hogy nem fejlődöm semmit. Lassú voltam, és most is úgy elfáradtam, hogy örülök, ha lejutok innen” – mondta nemrég. Én meg csak néztem döbbenten: tök jól teljesített, inkább nekem lett volna okom panaszra! Bőven a látómezején túl kullogtam utána.

Én viszont nagyon elégedett vagyok, és tudom, hogy egyre erősebb és egészségesebb leszek. Sosem hajtom túl magamat, mindig épp annyit megyek, amennyi még jólesik – igaz, sokszor “kardiósan”, mert izzadni jó. Mászkálás és futkározás után aztán szeretek nyújtani, jógázni, és bezabálni fél kiló fejes salátát, sok-sok paradicsommal és lazaccal, aztán kézműves, gyöngyösi alma-gyömbér szörpöt küldeni rá. Meg néha palóc sört, persze. Szeretem a testemet: fantasztikus, hogy elvisz bárhova, és lehetőségem van jó kajákkal kényeztetni.

És igen, hálás vagyok, amiért nem kell a világ végére utaznom, hogy gyönyörű tájakat lássak, hanem megtalálom ezeket tíz-húsz-harminc-negyven-ötven kilométeren belül is. Máshol is vannak csodaszép helyek, de az emberek többsége nem elég nyitott ahhoz, hogy kimenjen a természetbe, és módszeresen fedezze fel és – legfőképpen – lássa  meg a közeli hegyeket, tavakat, patakokat, folyókat, erdőket és a tavasz több száz színes, mezei virágát. Tegnap Lajosháza és a Szalajkaház között, útban Mátraszentimre felé, egy gyönyörű vízesés mellett pihent egy fiatal család: a gyerekek önfeledten játszottak, de apu és anyu olyan unottan és rezignáltan nézett ki a fejéből, hogy legszívesebben megráztam volna a vállukat: hé, látjátok ti egyáltalán, milyen varázslatos helyen jártok?!

Nem értem azokat, akik elégedetlenek a teljesítményükkel. Persze, én is szeretnék messzebbre kirándulni és gyorsabban futni, de akkor sem fogok sírva fakadni, ha 6:40 helyett – ami végeredményben az elmúlt 10 év legjobb női ideje lenne – mondjuk csak 8:20, netán 9 óra alatt alatt teljesítem majd a mátrai csillagok túrát (egyébként 11 óra a szintidő). Tudom, hogy ez nem verseny, hanem élmény, és azt, ahogy több száz túratársammal együtt masírozok a csillagok alatt az apró neszekkel teli sötét erdőben órákon át, nem veheti el tőlem senki. Nagyon várom már.

kisv

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

4 hozzászólás Büszke vagyok bejegyzéshez

  1. gratula, kemények vagytok! ez a gondolat: “Szeretem a testemet: fantasztikus, hogy elvisz bárhova, és lehetőségem van jó kajákkal kényeztetni” épp nemrégiben fogalmazódott meg bennem a “bárhova elvisz” helyett a preferált mozgásformának megfelelően “mi mindenre képes”-sel. mert ugye az a jó edzés, amikor utolér a kishalál, de nagy túlélés lesz belőle @=)

  2. Joggal vagy büszke :) Annyit terveztem én is ezt a rendszeres testmozgásos dolgot, de mindig halogatom, viszont a te példádon felbuzdulva érzek némi késztetést, hogy végre én is belekezdjek. A pénteki visegrádi hegyi túra jó startnak minősül, remélem marad a szép idő, akkor még erre arra elmászkálok.
    Amúgy hihetetlen nagy út volt a tiéd, mármint a Vámpír pizzától a maratonozásokig… Emelem kalapom! :)

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: