Ezen a hétvégén is lezúztam 60 kilométert

…ami a múlt heti nyolcvanhoz képest szerény kis sétának számít, de mindenképpen élvezetes volt. Az időjárás a végére egy kicsit benáthásodott, pedig.

Fázott, így lassan mozgott

Pénteken meló után a szinte már szokássá vált meditatív magánytúrámmal indítottam a hétvégét, ami rendszerint egy szerény mátrafüredi út, hol a bicikliúton, hol pedig a Sár-hegyen át a Szent Anna-kápolnán keresztül. Tizenöt kilométer. Utána éltem egy kis társasági életet a gyöngyösi bornapokon, de komolyabb bulira nem vágytam: kedden a Depeche Mode afterpartyt hat óra nonstop tánccal zártam a Dürer Kertben, és azért az én partykapacitásom is véges.

Szombaton aztán Árpi kitalálta, hogy kajtassuk végig a Mátrai Csillagok Éjszakai Teljesítménytúra másik felét, vagyis azt az útszakaszt, amit ő a vihar miatt nem csinált már meg. Ez összesen 25 km-t jelentett. Száraz időben természetesen sokkal gyorsabban lezavartuk a távot, és még hétfőről maradt Kékes Turista Egyesület-szalagokat is találtunk itt-ott (még szép, hogy eltettem őket emlékbe).

Vasárnap a Sétafika.hu-csapattal tartottam egy laza 20-as erejéig. Az útvonal a következő volt: Markaz – Markazi várrom – Markazi-kapu – Disznó-kő – Sas-kő – Kékestető – Disznó-kút – Négyeshatár – Kis-kő – Vár-völgy – Markaz. Markaz környékén még nem nagyon jártam (csak a tavat ismerem), úgyhogy ideje volt szétnézni errefelé is: az alábbi képeken is látszik, hogy nagyon szép hely.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Noha reggel gyönyörűen sütött a nap, dél körül esni kezdett, így kicsit nedvesen érkeztünk meg Kékestetőre, ahol kemény tíz fok volt – maximum (a képek között jól látszik a szalamandra, “aki” szinte megdermedt a hidegben). Már poénkodtam pár hete, hogy az utóbbi időben a régióban mindenhol sztrapacskát kóstoltam Mátraszentimrétől Galyatetőn át Parádig, úgyhogy lassan ideje elindítani a sztrapacska.blog.hu nevű gasztroblogot, komplett pontrendszerrel és fotókkal. Mindennek fényében nagy bátran a kékesi Tető-étteremben is sztrapit rendeltem. Nos, nem kellett volna, de hát kell egy utolsó helyezett is. Soha ne egyetek Kékestetőn sztrapacskát, rettenetes!

Jövő héten lesz a Mátra 115, ami valójában Mátra 124, és a (túra)bakancslistámon is szerepel. Idén azért még nem próbálkozom meg vele, ráérek. De határozottan érzem, hogy ha nekivágok, menni fog. :)