Aktuális

Kérdések és válaszok, a dobozon túlról – interjú az Eszter’s Offtopic szerzőjével

Kérdések és válaszok, a dobozon túlról – interjú az Eszter’s Offtopic szerzőjével

az öninterjúért, mint műfajötletért a blogban, köszönet Csakazolvassának

Gyakran ír vallásról, hitről, önismeretről, a kézzel fogható anyagi valóságon túlmutató dolgokról. Közben pedig bizarr underground szubkultúrákban nőtt fel, és a fősodor médiahullámain evez – vajon hogyan egyeztethető össze mindez? Erről (is) kérdeztük Barok Esztert, az Eszter’s Offtopic szerzőjét.

2013. május

Természetes közegében

Ne haragudj, hogy rögtön az elején ezzel indítok, de olvastam több cikkedet is, és nem tudom nem feltenni a kérdést: miért bántod folyton a szegény katolikusokat?

Dehogy bántom őket! Igazából magát a katolikus egyházat, mint intézményrendszert, és a pápát, mint szellemi vezetőjüket illetem sokszor csípős, szarkasztikus kritikával a szólásszabadság jegyében, de építő szándékkal. Nem mintha nekem személy szerint traumatikus élményeim lettek volna az egyházzal (nem voltak), hanem mert számos olyan visszásság van, ami társadalmilag és spirituálisan veszélyes

Ne menjünk most mélyebb teológiai fejtegetésekbe, az egy külön interjú témája lenne. Röviden?

Látom, ismersz. (nevet) Röviden: azt gondolom, hogy a Vatikán inkább a Szent Inkvizíció jogutódja, mint Krisztus trónjáé. Kár érte, mert Jézus a Biblia alapján jó arc lehetett…

…és meleg volt?

Jaj, a “7 ok, amiért Jézus meleg volt?!” című, előítéletekre rámutató cikk miatt kérdezed. Valóban, sokan nézték, e-maileket is kaptam, jellemző módon az ilyen pikáns témákat ritkán kommentálják, ami néha hiányzik. Örülök, ha volt, aki elgondolkozott.

Már megszokhattuk, hogy amikor valaki a fővonalas egyháztól eltávolodva azt mondja, hogy számára Jézus mester és példakép, akkor mindig valami olyasmi következik, ami a katolikusok szerint orbitális blaszfémia.

Én ilyet nem mondok, de tény, hogy az akkori fősodor, a farizeusok szerint a Biblia Jézus-karaktere egy lázadó volt, aki évezredes törvényeket rúgott fel, és mindent meg mert kérdőjelezni, ami körülötte zajlik. És egyébként is, azt mondták rá, hogy nagyevő és részeges…

No jó, pozíciójánál fogva megtehette…

És azt mondta, hogy aki őt követi, ugyanoda jut el, mint ő, mert mindenki isten, a fenségesnek a fia. Mindent megtanított a tanítványainak, akik még hordozták a csodás képességeket, de Ferencnél, Palpa… ööö, Benedeknél és elődeiknél nem látom ezeket a jeleket, látok viszont egy csomó hazugságot, ferdítést, az évszázadok háborúit és fosztogatásait, a pénzszedést, a más hitek módszeres kiirtását, az elnyomást, az emberrablásokat, a pedofíliát, a pénzhamisítást és a többi furcsaságot, amivel nehéz mit kezdeni.

Értem. Akkor tehát megvan a véleményed azokról, akik katolikus családba születettek, és jól érzik magukat így?

Nem állítom, hogy soha nem szoktam ítélkezni, mert még előfordul (bár dolgozom rajta), de erre a kérdésre tiszta szívvel válaszolhatom, hogy nem, nem nézem le a katolikusokat. Sőt: csodálatraméltó, ha valaki a vele született vallásban találja meg a válaszokat a kérdéseire, vagyis az igazi spirituális útját. Aki meglátja a számára épp érzékelhető kis fénysugarat a bennünket körülvevő sötétben, az mindenképpen szerencsés ember, és minden bizonnyal éles a szeme is, ha ezért nem kellett messzire mennie. Ha nem válik birkává, aki kérdés nélkül internalizálja a dogmákat, akkor máris sokat tett a fejlődése érdekében, a katolicizmusától függetlenül is. Igazság egy van, bár eljuthatunk hozzá többféle úton, és persze a nyelvek is eltérőek, amelyeken beszélünk róla.

És akkor már lefotóztuk a kék ruhát is.

Fesztiválon

Ha egy az igazság, miért van ennyi vallás, hit?

Osho mondta, hogy igazából annyi vallásnak kéne lennie, ahány ember él a Földön. Miért? Mert a focimeccset a pályán is láthatod rengeteg szögből, sőt: igazából nincs két ember, aki centire pontosan ugyanott ülne vagy állna. Ráadásul a látottak értelmezését az is befolyásolja, hogy a Fradinak vagy az Újpestnek drukkolsz-e. Ettől viszont még persze nem vitatéma, hogy hol zajlik a meccs, kik játszanak egymással és melyik csapat nyert épp aznap.

És az ateisták? Róluk mit gondolsz?

Egy releváns, elfogadható hitrendszer az is. Elutasítom a dogmát, miszerint a hitnek vaknak kell lennie: higgy abban, aminek irányába a megértéseid és a megéléseid vittek. Minden más, amit megpróbálnak lenyomni a torkodon, hiteltelen. Ne hagyd, hogy meggyőzzenek, de légy kíváncsi és nyitott, amikor válaszokat keresel a kérdéseidre. Igazából azt mondanám, a bölcs ember nem is ateista, hanem agnosztikus.

Miért?

Az agnosztikusok azt mondják, hogy nem lehetséges biztos tudásra szert tenni a valóság végső dolgai, Isten, istenek vagy istenségek létezésének kérdésében. Ugyanakkor állíthatják azt is, hogy bár a biztos tudás lehetséges, nekik nincs ilyen a birtokukban, legalábbis itt és most – de még lehet, hiszen nem zárható ki az sem, hogy idővel lesz.

Van, hogy az ember nem leli az útját abban a kerettörténetben, amelyben felnőtt, és vált.

Valóban. Nagyon sok amerikai és nyugat-európai muszlim és hindu blogját olvasom, akik más hitrendszerben nőttek fel, és bár a két vallás egyikét sem érzem a magaménak, nagyon tisztelem őket a bátorságukért. Aki vallást vált, az egyben a kultúrával is szembekerül: nyilván a katolikushoz hasonlóan az ateista is a zsidó-keresztény kultúrkörön belül mozog, látja a karácsonyi felhajtást a plázákban, akaratlanul is kölcsönöz szólásokat a Bibliából, és legalább az esküvőkön és a temetéseken találkozik pappal. Ennek hátat fordítva hirtelen idegen leszel kicsit a saját hazádban, nem is beszélve a stigmákról, amelyeket egy-egy nem épp fővonalas vagy őshonos hitrendszer felvállalása okoz.

Mire gondolsz?

Ha látsz egy fejkendős lányt a Corvin-negyednél, könnyen meglehet, hogy az alábbiak valamelyike jut eszedbe: a, öngyilkos merényletre készülő veszélyes terrorista; b, szegény, szerencsétlen elnyomott nő; c, rohadt bevándorló, aki elveszi a munkahelyedet; d, fanatikus, szektás barom, valaki átmosta az agyát; e, a fentiek tetszőleges kombinációja. Van előítélet bőven, pedig az is lehet, hogy egy háromdiplomás, budai pacifista feministával állsz szemben, aki ugyanúgy a Kacsameséket nézte Antall József halálakor, mint te – csak épp ő így, ebben a formában kívánja szolgálni istenét.

Nyilván megrázó élmény kiszakadni a veled született vallásból.

Persze, nagyon nehéz volt szakítani a kereszténységgel, amelybe születtem. Évekig tartott, amíg ki tudtam mondani, hogy nem hiszek a külső megváltásban, és az ehhez kapcsolódó rituálékban. Engem ezután nem a fejkendő miatt bántottak, mint a muszlim lányokat, hanem azt kellett hallgatnom, hogy el fogok kárhozni. Szabó Magda novellája, A mosolygó Bacchus jut eszembe: “Azt akarom, hogy a gyerek ne féljen. Ne legyen a szókincsében bosszúálló Jehova, kárhozat, kénköves láng, pokol. Hiszen érted”. Nos, én is épp így érzek, még ha más megfontolásból is, mint a vegyész, aki a történetben nevet sem kapott. Én inkább olyan vagyok, mint az egyszeri imádkozó, akit az inkvizíció máglyára ítélt, a következő váddal: “A teremtő helyett a teremtményt tisztelte és imádta”. Mire az eretnek megkérdezte: “Miért, mi a különbség…?”.

Hmm. Egyáltalán van értelme a sok szabálynak, amivel a legtöbb vallás jár?

Persze, ez is egy út. Egy fontos állomás. Picasso talán nem tanult meg tökéletesen realisztikus, anatómiailag korrekt képeket készíteni, mielőtt a szabályokat félretéve egyedi, önálló stílust alkotott, önmagává vált?

Úgy beszélsz, mintha túl lehetne, sőt kellene lépni az ilyesmiken.

Ez nem hierarchia kérdése, senki nem lesz jobb vagy rosszabb attól, hogy épp ötödikes vagy hatodikos-e az általános iskolában. Már csak azért sem, mert aki matekból zseni, az nem biztos, hogy németből is az lesz… hogy témánál maradjunk: jó pap is holtig tanul, sőt.

És ha esetleg ötödik, hatodik vagy akár nyolcadik végén… sőt, igazából bármikor megtaláltad a választ a kérdésekre, boldog leszel?

Nem. Nem vagyok híve a szemellenzős, naiv, buta, önámító hurráoptimizmusnak. Annak a “pozitív gondolkozásnak” csúfolt maszlagnak, ami tele van hallgatással és hazugsággal. De ha látsz bizonyos összefüggéseket, könnyebben azonosítod és dolgozod fel a problémákat, és lépsz ki belőlük szükség esetén. És igen, ha pofára esel, hamarabb is kelsz fel, egészen más szájízzel.

Te megtaláltad a válaszaidat?

Előttem van egy hatalmas kirakós játék, és egyre több darabja kerül a helyére lassan. Sőt, néha túl gyorsan, nem mindig tudok lépést tartani a tempóval, és ilyenkor egy magányos ufónak érzem magamat. De ez nem jelenti azt, hogy az értékes megélések és megértések összecsengésével megoldódott minden problémám… igaz, volt példa ilyenre is. Mindenesetre, még ha nem is vagyok bölcs guru, azt azért már tudom: az életet nem misztikus élmények bűvöletében vagy komplex filozófiai eszmefuttatások tükrében kell élni. Nem, a létünk arról szól, hogy megyünk, csináljuk, hibázunk, hülyék vagyunk, de többek leszünk valahol minden tapasztalattal, még ha ez nem is mindig tudatosodik bennünk.

(Folyt. a köv. oldalon!)

Advertisements
Eszter névjegye (825 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

13 hozzászólás Kérdések és válaszok, a dobozon túlról – interjú az Eszter’s Offtopic szerzőjével bejegyzéshez

  1. Mindig meg kell állapítanom, hogy csodálom az érett gondolkodásod :-) Komolyan mondom, nagyon jó ilyen írásokat olvasni.

    • Köszönöm, úgy örülök, ha valaki értékeli ezeket a kis szösszeneteket. De ugyanakkor meg zavarban is vagyok, mintha a portás közölné, hogy látott meztelenül. :D

  2. :)
    Érdekes ez az öninterjús dolog és tényleg jól összesíti amit tudni kell Rólad, hisz eddig mindig csak szeleteiben láttuk az egészet, most pedig egyben. * Hangosan kacagtam ezen: “…Látom, ismersz. (nevet) Röviden: azt gondolom, hogy..” – remek hangulatfestés!

    • Jaj, két dolgot imádok a műfajban: az egyik épp az apró hangulatfestések, mindaz, ami visszaadja az élőbeszéd dinamikáját. A másik természetesen az átkötés művészete, amihez kell némi érzék és rutin. Sajnos azzal, hogy a szakmában rengeteg civil jelent meg, egyre több az olyan Q&A és FAQ jellegű cuccos interjú címen, amiben nincsenek reagáló kérdések. Az, aki nem tanulta a szakmát, nem feltétlenül tudja, hogy az anyagot akkor is szerkeszteni kell, ha tényleg e-mailben lettek csak elküldve a kérdések. Engem zavar ez a civilség a sajtóban: a szerkesztés épp oly’ fontos, mint maga a beszélgetés!

      Öninterjút készíteni szakmailag rendkívül érdekes kihívás amúgy, mert ez az egyetlen platform, ahol TÖKÉLETESEN felkészült kérdező lehetsz, és a szerkesztésben is megvan minden szabadságod (abban egyébként is, de azért tényleg kell a rutin). Szívből ajánlom neked is, hogy kipróbáld!

  3. Hát igen, tényleg ott ültem a tv előtt, mikor félbevágták a műsort. Bár az nem maradt meg, hogy milyen mese ment akkor.
    Ami kívülről nézve szigorú szabály, az igazából felsorolása az elv következményeinek.
    Jézushoz hozzátenném, hogy ő nem évezredes, hanem évezredesnek hitt törvényeket rúgott fel. Az addigra elferdített törvényt kellett helyreállítania (nyilván ezzel nem mindenki ért egyet). Azt hiszem, ez általában igaz a forradalmárokra.
    Oshoval nem egészen értek egyet. A vallásnak fontos része a közösség is, ha mindenkinek külön vallása lenne, az elzárna ennek a megélésétől. Ami rendszert egy ember kitalál magának, mennyire látja át annak minden összefüggését? De persze mindenkinek megvan egy adott valláson belül az egyénisége, az ahogy ő éli meg, amit ő tud befogadni és megvalósítani. Na és ebben már benne van a saját hitem is.
    Veled teljesen egyetértek abban, hogy amiben hinni tudok, annak hitelesnek kell lennie. Fontos feltenni a kérdéseket, és nem csak kifelé, befelé is.
    És ahogy írtad, megyünk, csináljuk, hibázunk és hülyék vagyunk. (Nem az a jó hívő, aki tökéletes, hanem aki elbotlik és bocsánatot kér.)
    A zene valóban hatalmas energiákkal tud működni, ezt az általad belinkelt és másfélék alapján én is megéltem, rossz és jó irányba is.

    • Hmm, szerintem Osho arra gondolt (“gondolta a fene”, ahogy az Arany János-féle városi legenda szól), hogy hiába van x db vallás és még több egyház a világon, nincs két ember, aki azoknak minden részletében egyetértene, sőt: akár mindent felfogna, megértene vagy ugyanúgy értelmezne. És ez nem is feltétlenül baj. A vallási vezetők sokszor elvárják a teljes egyetértést, de a belső percepciónknak nem tudunk, és nem is kell parancsolni.

      Köszi az értékes kommentet!

  4. az ominózus oshós eset óta mindig röhögni kell, amikor meglátom szegénynek valahol a nevét @XD
    bírtam a posztot, és eszembe jutott róla: nekem anno újságíró szemináriumra kellett öninterjút készíteni. eleinte kifejezetten szar érzés volt, aztán annyira belejöttem, h még élveztem is, amitől felmerült bennem az egoizmus vádja, ami megint csak szar érzés… szóval szép kis körforgás volt az a félóra, amíg összehoztam.

    • Wow, és meg bírtad csinálni? Kalap le, nekünk is feladat volt, de akkor az még nekem level999 pályának tűnt. Az volt az egyetlen házi feladat, amit nem csináltam meg, mert egyszerűen képtelen voltam rá. Az Árpádnak leírt szakmai háttéren kívül kell még hozzá
      letisztult ÖNISMERET,
      ÖNMAGUNK bátor FELVÁLLALÁSA,
      és én mindkettővel hadilábon álltam. Felszínes dolgot meg nyilván nem ad be az ember.
      Mindenesetre ezt elküldtem a tanárnak, aki a feladatot adta, és elégedett volt vele nagyon, azt mondta, megérte várni rá 6-7 évet. :DDDDDDDDDD

      • @XDDD
        most egyszerre elgondolkodtattál és megleptél (de már hanyadjára), ezért jár egy kis “jutalom”. fogadd szeretettel mélben, bár talán inkább büntetés…

  5. Fúúúú, én még sosem írtam öninterjút. Nekünk suliban – rögtön elsőben – valamilyen esszészerű vallomást kellett írnunk arról, hogy miért akarunk újságírók lenni. Mindenkié elég gyenge lett, nem mertünk és nem is tudtunk nagyon megnyílni. Interjú formájában talán könnyebb lett volna.
    Viszont volt már olyan, amikor interjúfelkérésre válaszként egy komplett öninterjú érkezett – nyilván nem jelent meg…. Ahogy az interjú sem, mert a delikvens abba már nem egyezett bele, hogy én kérdezzek.
    És volt olyan is, hogy vendég voltam egy tévéműsorban, s egy nappal a felvétel előtt felhívott a műsorvezető, hogy küldjem el neki a kérdéseket. Engem ez annyira sokkolt, hogy nem tettem ezt meg, pedig jobban jártam volna….

    • My word is to you // november 4, 2013 - 14:27 // Válasz

      Kedves Eszter!
      Bár még emésztem a riportott és a szolásokat. 43 éves voltam mikor ki másztam a (dobozból) nem vagyok újság író és talán soha nem is leszek. De véleményem van mert az mindenkinek van! Van aki elmeri vagy nem meri mondani, de van mindenkinek.
      Nagyon szeretem olvasni a cikkeidet nem mindennel értek egyet de ez így van jól. Talán még irigykedem is közben némi csodálatal, ugy tudod megfogalmazni a mondani valot érzésed ahogy az érteni érezni kell. Köszi ha megvan az eredmény megirom.

  6. bevallom oszinten meg nem olvastam ilyen oninterjut mas blogokon, de ahogy te irtad, az nagyon tetszik!

    • Ó, köszönöm. Egyébként jó móka, érdekes önismereti játék magunkkal beszélgetni, szerkesztett formában. (Meg persze, szerkesztetlenül a zuhany alatt is.)

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: