Aktuális

Széchenyi-hegy, BRAVO OTTO, Gellért-hegy és árvíz – a hétvége képekben

Kétségkívül akadnak gyönyörű helyek Budapest vonzáskörzetében, de nekem nagyon hiányzik a könnyen megközelíthető, végtelen zöld táj és a magasabb hegyek, amelyeket megszoktam. Sebaj, azért az “ottós” hétvége így is kellemesen telt.

Találtunk egy bibliaházat is, haha

Találtunk egy bibliaházat is, haha

Ha már a BRAVO OTTO miatt Pesten kellett maradnom, gondoltam, legalább a gála előtti délelőttöt hasznosan (értsd: túrával) töltöm el. Úgy terveztem, hogy az idén induló Buda Barlangjai-teljesítménytúra bébitávját, a 15 km-eset csinálom meg, mert ahhoz nem kell elhagynom a régiót (és nézelődéssel együtt 3,5 óra alatt megvan, hiszen 5,8-6 km/h az átlagsebességem, ha korrekt a terep és nincsenek brutális emelkedők). Engem minősít, hogy az egóm inkább a 40 km-es táv felé húzott volna, de józan ésszel be kellett látom, hogy nem veszélyeztethetem az esti show dokumentációját azzal, hogy esetleg késve vagy fáradtan állok munkába a Westend Tetőkert színpada alatt.

Lefeküdtem (magamhoz képest igen korán) 1-kor, hogy majd 8-kor felkelek, 8:20 körül elindulok, legkésőbb pedig 9:30-kor rajtolok a 15 km-es távon (10-ig lehetett indulni). Nos, ne szépítsük: nem bírtam felkelni. Vélhetően a durva melegfront miatt fájt a fejem, és én – 8 órás idősugár ide vagy oda – soha nem veszek be gyógyszert olyan napon, amikor később alkoholt tervezek magamhoz venni, az öngyógyítás meg nálam még időigényes (de legalább sikeres volt). Féltem is, hogy egy koránkeléstől fáradt leszek este, ezért inkább visszafeküdtem.

Fél tizenkettőkor persze már nagyon bántam, hogy puhány voltam, és bosszankodtam, hogy a szervezett túrák 99 százaléka hajnalban (de legalabbis 9-10 előtt) indul. A kis távokon talán még érthető, de egy 40, 60 vagy 100 km-es kiránduláson így is-úgy is találkozol a déli nap gyilkos sugarával, tehát a jelenségnek semmi értelme sincs. Megettem egy félkilós óriásburgert krumplival a szemközti Black Cab Burgerben, aztán bosszankodva nézegettem a Google Mapset és a Streetview-t, hogy hová lehetne elmenni, ahonnan hamar visszaérek, de regionális helyismeretem cserben hagyott.

Renton a Széchenyi-hegyet ajánlotta, ahová el is kísért. Brutálisan párás volt az idő, néha 5-6 percen át esett az eső, közben pedig perzselően sütött a nap. A terepen volt több túraútvonal is, végül teljesen random ösvényen megmásztuk a hegyet, aztán elsétáltunk a fogaskerekű ikszedik megállójáig. Szép környéken fekszik a hegy (már ha egy 500 m alatti kitüremkedést annak nevezhetünk), de sajnos rövid a zöld rész. Sebaj, az esti meló miatt úgyse lett volna idő végigrohanni a fél országot.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Az OTTO már nagyon rutinosan ment, nem kellett beszélni róla vagy utasításokat adni, de hát ez már az ötödik köröm volt, úgyhogy a mögöttöm fél méterre ordító több ezer tini harci kiáltásai sem döbbentettek meg. Pillanatok alatt lezajlott a buli, amiből kb. két percet láttam, mert folyton képet méreteztem vagy írtam, esetleg facebookoltam. Idén wifis fényképezőgépeket kaptunk, videót szúrni pedig egyáltalán nem kellett a live blogba, mert a Music Channel az egész mókát élőben közvetítette. A tempó mindenesetre olyan pörgős volt, hogy inni sem maradt időm a buli végéig (jaj, engem a Soerii & Poolek-show a végén nagyon sokkolt), ami talán nem is baj, ilyenkor fontos a precizitás és a jó reakcióidő.

Az esemény után sietni kellett a pakolással és a hivatalos sajtóközlemény feltöltésével, aztán gyorsan megettem pár palacsintát (a Nagyi palacsintázója volt idén az ételszállítónk), és ráküldtem  két korsó barna sört. Illett kicsit smúzolni mindenkivel a VIP-ben, de persze így is akadt, aki kimaradt. A Youth Network hattagú női frontja ezután elsétált a Deák térre a híres házibuliba Csabához, ahol “mindenki ott van, aki számít” (az óriáskerék zseniális, most láttam először, rögtön kivilágítva). Mi Lucával most csak 4-ig voltunk ott, ami kissé korai távozásnak számít, de a csapatunkból még így is mi voltunk a rekorderek. Jólesett aludni egy nagyot, miután betoltam két nagy tonhalas szendvicset és megittam húzóra másfél liter teát.

Mai kilométerhiányomat azzal igyekeztem enyhíteni, hogy elsétáltam a Kopaszi-gáthoz, majd a Gellért-hegyhez. Az előbbi le volt zárva, fegyveres rendőrök őrizték a kaput, a Duna körül pedig katasztrófaturisták fotózták a kiáradt folyót különféle szögekből, kicsavart pózokban. Jobb híján hát folytattam az utamat a Gellért-hegyig, ám a csodálatos panoráma ott már nem hagyott nyugodni, elővettem a gépemet.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ha már így alakult a helyzet (értsd: előkerült a fotóapparát), miután megkerültem a hegyet, belőlem is előtört a katasztrófaturista:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Egyébként szívesen segítenék az árvízkárok enyhítésében, mert szeretem a fizikai munkát és a természetet, de nincs felszerelésem és szociális hálóm a dologhoz. Ha tehát valaki az ismerőseim közül tud szervezett, autós csoportról, akik gumicsizmát is tudnak kölcsönözni, az jelezze bátran!

Advertisements
Eszter névjegye (843 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: