Aktuális

Szepesi Niki, a szexmániás

Lendületesen, gátlás és póz nélkül ír Szepesi Nikolett, az egykori úszóolimpikon. Sportolóként nem ismertem munkásságát (egy Eb-bronz a legjobb eredménye), de ő maga sem tagadja: erős közepes volt mindig is a vízben, inkább a baszásban bajnok. Az Én, a szexmániás mégis több, mint botránykönyv.

Máris több úszó tiltakozik

Máris több úszó tiltakozik

Niki talpraesett, szókimondó, belevaló csaj, aki megszerzi magának, amit akar. Nem pénzért kefél – bár izgatja a hatalom, a luxus és a hírnév, – egyszerűen élvezetből enged utat a kéjnek, akár négy-öt napon át más-más faszival, olykor lányokkal is. A perverziók taszítják, még a kettő-egyes gruppenmókáktól is irtózik, mert megalázónak tartja, amikor két focista szopás-dugás közben összepacsizik egymással a feje fölött (igaz történet). Akad viszont a strigulák közt hatperces félrekamaty tizenhat évesen világklasszis kajakossal, öngyilkossá lett első hódító, lovaglás híres olimpikonok expasijain (Janics Natasa és Egerszegi Krisztina volt lovagjai is töcskölték, többek között), fiatal, kockáshasú kisfiúk, válogatott focisták, milliomos vezetők, és a dúsgazdag, óriáspéniszű pasija mellett hobbiból tartott görbefarkú szerető, akit – természetesen – szintén megcsalt, mint mindenkit. “Hajtott a vérem, nem tudtam lenyugodni” – magyarázza tényszerűen.

Az élsportoló úgy mesél, mintha csak egy haverjának, barátnőjének tálalna ki egy-két üveg bor mellett, egy kényelmes pamlagon. A közvetlen, sodró, széteső stílus leginkább Zalatnay Cini legendás, 80-as évekbeli botránykönyvét, a Nem vagyok én apácát idézi. Ő is ugyanígy hódított tekintettel, félmosollyal, nyitott könyvként olvasva a férfiak sóvár jelzéseit, közben pedig ugrált farokról farokra, mint kisveréb az ágon. Mégis, kedves, vidám, vagány csaj maradt, aki körül mindig zajlott az élet, pörögtek a bulik, és aki számára a család – a lelépett, eltűnt fater híján az önfeláldozó, szerető anyuka – mindvégig mindennél fontosabb maradt. Tényleg, miért van minden női baszógép (sic!) mögött egy apa, aki soha nem törődött a lányával?!

Szepesi Niki persze nem csak az érzelemmentes, egyéjszakás, vadászgyőzelemként nyugtázott  dugásokról ír, és nem is csak az ennél jóval ritkább szerelmes szeretkezésekről. A sportkarrierje is terítékre kerül. Edzője, a Cár többször is megalázta, megpofozta, sportmasszőrje molesztálta, a vizsgálódás az ügyben már megkezdődött. Betegen, sérülten is keményen dolgozott, napi tíz-tizenkét órában, ájulásig, hányásig. Bár nem tartja magát kiemelkedő tehetségnek, sorsa sokszor a szerencsén múlott: első olimpiáján, Athénban nem engedték a mesterszámában, 200 m háton indulni, Pekingben épp a megmérettetés előtti hetekben sérült le, Londonnal pedig nagyon megszívta: pár hónapra felhagyott a versenysporttal, és mivel nem jelentették be hivatalosan visszatérését, egy nagyobb verseny után egy évre eltiltották. Nem baj, készült titokban is, de közben a NOB kitalálta, hogy akit fél évnél hosszabb időre eltiltottak, az nem indulhat az olimpián. Számos csalódás és megaláztatás után ez volt az utolsó csepp a pohárban.

Niki szerint mindenesetre nincsenek véletlenek, így ennek is oka volt. Ahogyan anyja agydaganatának is, amelyből végül kikecmeregtek. Hősünk, a narrátor, meglepően filozofikus ahhoz képest, hogy a dugás, a baszás különféle szinonimái minden oldalon többször is szerepelnek – igaz, ebben nincs semmilyen ellentmondás, ugye? Gyakran moralizál: tudja, hogy durva dolog nős pasival dugni, míg asszonya a szomszéd szobában alszik; szeretne megváltozni, hogy hűséges feleség és anyuka lehessen; érzi, hogy mutterja kibukna a mértéktelen piáláson és a leszbikus kalandjain (nem is engedi, hogy a szerény-szolid asszony elolvassa a pikáns könyvet), de túl van már azon, hogy más emberek véleménye foglalkoztassa. Szinte gyermeki lélekre utal, amikor bevallja, hogy meglepte, amikor egy kommentelő a neten bedobta a kulcsmondatot: “Sunáználak”.

Van pár gondolat, amely akár a könyv refrénje is lehetne, annyiszor halljuk. Ez persze nem baj, a kissé csapongó, élőbeszédet idéző csacsogással nincs baj, annál zavaróbb viszont a hanyag szerkesztői, olvasószerkesztői munka az Ulpius-ház részéről: nyitva felejtett idéző- és zárójelek, pontatlan alany-állítmány egyeztetések, elgépelések, vesszőhibák. A refrének így is erősek:

1. A Facebook-generáció tagjai vagyunk, a felszínes, felgyorsult, érzelemmentes világ gyermekei, az élvhajhászok. (Zalatnay Cini nem volt az, mégis ezt az életet élte, én pedig Niki kortársaként csak pislogok, hogy jé, ilyen is van… Pislogok, és egy-egy pillanatra irigylem az inspirációt és a tehetséget. A bátorságot nem, mert ha ehhez az életstílushoz lenne kedvem és érzékem, űzném is, minden bizonnyal.)
2. Mindenki félredug, hiába családos, iksz gyerekkel*. Ha most még nem, majd fog. A példaképek is. (Gönczi Gáboron egy kicsit meglepődtem, aszittem, ők amolyan álompár a Tatár Csillával. De naiv vagyok!)
3. Az örökös bajnoki cím nagyon fontos, többször is hangsúlyt kap. (Utánanéztem, és 15 országos bajnoki cím kell a titulushoz.) Az ára azonban rettenetes, testi-lelki fájdalmakkal teli. Még ennek is. Hát még az olimpiai aranynak…!
4. Az élsportolók túlnyomó többsége a kemény munka ellenére – vagy talán éppen azért, lazulásként – rengeteget bulizik és keményen iszik. Niki is gyakran másnaposan, félrészegen ment edzésekre a reggelig tartó orgiák után.
5. Bármi is történt, Niki semmit, de semmit nem bánt meg, és büszke a hódításaira, no meg a tapasztalatokra, amelyekre szert tett…

…nem csak a dugás, hanem az ember- és önismeret terén is – ezt már nem ő mondja, hanem én, az olvasó.

És hát ki vethetné az első követ?


*Kiegészítés: Vitatható, mennyire oké kipakolni, 5-8-10 év távlatából. De azt azért ne feledjük, itt nem arról van szó, hogy szegény, szerető családapa egyszer az életben megbotlott/összezavarodott/rosszul reagált az óriási nyomásra. Nem. Az azért világosan kiderül, hogy van egy réteg, aki úgy érzi, neki jár a baszóbajnokság is, beleértve a sakálrészeg 16-18 éves kislányok gerincre vágását, menetrendszerűen, hobbiból, sportként, mert megteheti. Én őszintén nem érzem úgy, hogy ennek intézményét hallgatással kellene védeni, mondván, ha “kettőnk kis intim titka marad, senki sem sérül”. A francokat nem: a fél ország ezen pletykálkodik és röhög, mert ezeken a bulikon azért nem csak a sporttársak, csapattagok vannak ott. Nem kérdés, hogy az érintett barátnők, feleségek nagy része tud a félrekúrásokról, de vagy a szerelem vagy kényelem-reflektorfény iránti vágy valahogy mégis erősebb. Vagy talán azt hiszi, ez a normális, ez az ára a szeretett férfi zsenialitásának?! Tűr, mert tűrt a nagyanyja is?

Szerintem ezeken a dolgokon – rendszerszinten – érdemes elgondolkozni. Nem magunkért, mert mi, finomlelkűbb felnőttek nem strigulázgatunk, de a jelenség nem csak a sportolók körében dívik, a zeneiparban is hasonló a pálya. És miért az a legerkölcstelenebb, aki beszél róla? (Nem, nem lesz persze erkölcsös, de azért helló!) Talán az a kérdés, miért
a, hősies, macsó, vagány
b, normális, megengedett,
c, de legalábbis elnézhető dolog a sportszerű félrekúrás tinilányokkal, amin jóindulatúan összekacsintunk: hát, igen, így engedi ki a fáradt gőzt, de amúgy szerető családapa.

Reklámok
Eszter névjegye (882 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

14 hozzászólás Szepesi Niki, a szexmániás bejegyzéshez

  1. A legfőbb bajom az a könyvvel, h nem éri meg az árát… szerintem. Kb. 350 oldal, 4000 Ft. Legfőképpen a “minőségéhez” képest túl drága, nem tudom, ezt hogy mondjam másképp. Sokkal több könyvet el kellett volna olvasni, mielőtt írni kezd egyet (HAHAHAHA)! Nekem, legalább is a bénácska fogalmazás ‘báncsa a szemem’. :) De én úgy tudom, h a mostani kb. köépiskolások a fb-generáció (jól írom vajon?), nem az ő korosztálya.
    Viszont, azért tisztelem, h el merte mondani, hogy molesztálták. (amikor ilyesmi kiderül, sokszor az áldozatot hibáztatják)
    A mókás része a könyvnek, h lehet találgatni, kik a partnerek. xD Sajnos a focistákat én egyáltalán nem ismerem, úgyhogy azok a fickók örök rejtély maradnak számomra, :( de néhány másikat talán… Hahahaha (sátáni kacaj)

  2. Jézusom, 4 000 Ft?!!! Arra tippeltem volna, hogy 2500 körül van. Mióta beköszöntött a Kindle-korszak, nem vettem könyvet.

    Amúgy érdekes, mert én is úgy tudtam, hogy az a Facebook-generáció, akik eleve úgy váltak írástudó, nethasználó emberré, hogy a FB volt a main networking tool az életükben. Nekünk még bőven a papírlevél, esetleg a generációim legifjabb tagjainak az IWIW. De a Facebook jóval későbbi sztori, eleve 2005 nyarán hallottam róla először, és csak 2004 elején indult…! Szóval, igen: a Facebook-generáció tagjai azok, akik 1995 után születtek.

    Szepesi Niki ezt kicsit valszeg benézte, mert ő inkább arra gondolt, hogy az a generáció, amelynek tagjai folyton facebookolnak. :D

    ps.: A szöveggondozás gyalázatos, de ez az Ulpius-ház hibája. És nem ez az első könyvük, amit hibával tele adnak ki… hogy a fordítóikról ne is beszéljünk, ugye… :D

  3. Nem olvastam, de amikor a szerzőt egy állításával kapcsolatosan interjúban kérdezik arról, azt hogy is értsük, és ő azzal válaszol, hogy jaj, nem is tudom, ilyet írtam? El kéne olvasnom a könyvet legalább egyszer – na az sok mindenen elgondolkodtat. (Nem találom, melyik oldalon olvastam)
    A dugáskatalógus baromira nem érdekel, azért is nem vettem kezembe a könyvet – nem tudom, tényleg meglepő, hogy a híres emberek is félrelépnek, miközben kovácslázár meg mittuggyamki sztorikat üvölt a bulvármédia időről időre? -, illetve hogy a sportolók, vagyis nyilván egy részük, hedonisták – ebből a könyvből az lehet a jó hozadék, hogy előkerült a zaklatás és az erőszak, ami a sportban éri a gyerekeket, mint téma, amiről beszélni kell.

    • A fiatal sportolók, pláne a lányok testi-lelki kínzása, és persze zaklatása, molesztálása nagyon durva, sokkoló. Rossz volt olvasni.

      Viszont a többi számomra olyan szinten volt érdekes és meghökkentő, mint amikor a NaGeo Wildon egy különleges faj mindennapjait nézed, a szaporodást is ideértve. És nem a dugások miatt: azért, ahogyan ezt az egészet ez a réteg kezeli, lerendezi. A motivációk, a reakciók, és mindennek tálalása.

  4. Halihó!

    Ugyancsak meglepően gyermeki lélekre utal a szerző részéről – akiről ezt eddigi írásai alapján nem feltételeztem volna – az utolsó bekezdés. Ugyan már! Háborús bűnösök, tömeggyilkosok, hóhérok, civil lakosságra gyújtóbombát szóró pilóták és hidegvérű maffiózók között is sok szerető családapa akad. A kettőnek semmi köze egymáshoz, az emberi lélek már csak ilyen. Jajj, nehogy diszkriminatívak legyünk: az önszántukból több gyermeküket is abortáló nők között is sok, szerető családanya akad. Pedig hát.

    R

    • Nem igazán értem az összefüggést.

      Miért, szerinted a szerető családapai, családanyai státusz mentesít bárkit is a tömeggyilkosság vagy akár csak a félrekúrás felelőssége alól? Mert szerintem nem. Más kérdés, hogy attól még kétségkívül rajonghat valaki a családjáért, hogy ilyesmit elkövet, az SS-vezérek többsége is rendkívül családcentrikus volt, de Nürnbergben ez nem volt szempont az ítéletek meghozatalakor.

      Ja, hogy nem kéne egy kalap alá venni a kettőt? Te vetted egy kalap alá, de nem teljesen értem, miért. Fejtsd ki, kérlek!

      • Nekem úgy tűnt a
        “Talán az a kérdés, miért
        a, hősies, macsó, vagány
        b, normális, megengedett,
        c, de legalábbis elnézhető dolog a sportszerű félrekúrás tinilányokkal, amin jóindulatúan összekacsintunk: hát, igen, így engedi ki a fáradt gőzt, de amúgy szerető családapa.”
        mondat alapján, mintha a két dolog nem lenne összeegyeztethető.

  5. ” És miért az a legerkölcstelenebb, aki beszél róla? ” – mert büszke rá? Szerintem nem is az a kérdés, hogy erkölcstelen-e, itt az a furcsa, hogy leleplezésről ír, amikor ő maga tevékeny része volt neki. Ha nem is válik hiteltelenné, de bulvárossá annál inkább.

  6. a FB-generáció és a párkapcsolati attitűd ilyen formában egyébként szerintem egyáltalán nem függ össze – főleg egy ’87-es lány tollából. én fiatalabb vagyok egy hangyányit, de így is 10 esztendőt éltem számítógép nélkül, ami azért jelentős szocializációbeli eltérés ahhoz képest, akinek ma már ovisként okostelefonja van. na, utóbbi tényleg FB-generáció. nem ítélném jobbnak vagy rosszabbnak, csupán másnak.
    sok mindent rá lehet fogni a közösségi médiára, a felgyorsult információáramlásra, de a promiszkuitást pont nem. az egyéni preferencia. a szerző fészbúk hiányában megoldotta volna búcsúban (öö olyan még van?), szalmabálák közt, vagy akárhogyan.

    • Igen, Zalatnay Cini nagyikorú volt, mikor az internet közkinccsé vált az otthonokban, mégis fűvel-fával kufircolt hobbiól, közben strigulázott, majd könyvet írt róla. :)

  7. Kutliar MÁRIA // június 14, 2013 - 15:14 // Válasz

    Manapság mindenki híres lehet 15 percig.(Andy Warhol után szabadon) Asszem, én is írok a dögunalmas életemről egy izgalmas könyvet :-)!

  8. Könyváruházban mászkáltam a debütálás idején és nem értettem mi ez a szexmániás. Perverz belső énem ellenére is enyhe prüdériával fordultam el a polctól: ez most miért kell? – miközben életmód tanácsadó kisokosnak gondoltam, holott előtte pár nappal hallgattam az interjút és olvastam pár cikket a vaginális hedonizmusát kiteregető úszónőről. Igaz ott a “hall of fame” farkak tulajdonosi oldaláról ment a vita, illetve az érem másik oldalát vizsgálva a molesztálásról okoskodtak. Most általad kapva egy kis insightot a forrásműből lepárolódott bennem a tény: Igenis kellenek ilyen sztorik. Látnunk kell, hogy nincs kolbászból a kerítés, a celebnek kikiáltott valakik ugyanúgy emberek, ugyanúgy botrányosan sunáznak és farkallnak, mint bármelyik ember az utcán, aki szembe jön veled. Szodomita leleplezés, de látni kell, hogy mi a vörös szőnyeg oder dobogó ára. Kisemberi pozíciómból mondom: jó látni az esendőséget.
    Szepes Niki: kellett a görbetükör és ez jó! / A konklúziók pedig nem lehetnek egyetemesek, mert ahányan olvasunk egy könyvet, annyiképp is értjük!

    *Eszter, hogy van ez a Kindle dolog: az újonnan megjelenő magyar cuccokat is meg tudod venni vele és olcsóbban?

    • …illetve, pont azt kell látnunk, hogy kolbászból van a kerítés, csak hát másmilyen kolbászból, haha. :)

      Kindle: én még csak ncore-ról szedtem le könyveket, nem tudom, van-e ennek itthon komoly piaca.

  9. Nem bírtam végigolvasni. Nagyon zavarta az agyamat ez a stílus… Viszont Te jól írsz :) Üdv, Roseandhealth

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: