Aktuális

A bénázástól a célok eléréséig

avagy: A cikk, amelyben a szerző megszabadul a ruháitól

Ezt a bejegyzést “Józsi bácsinak” ajánlom szeretettel és köszönettel, mert az egyik első témába vág, amelyről beszélgettünk, a virtuális térben, majd személyesen is

Önsztriptíz indul!

Önsztriptíz indul, soon!

Nemrég egy érdekes beszélgetésben volt részem. Arról fecsegtünk, hogy mi állhat a reális, józan célok elérésének útjába. Merthogy tisztában vagyok az ember óriási teremtőerejével, és van nem kevés tapasztalatom, ami abba az irányba mutat, hogy a külső körülmények – amelyekre hivatkozni szokás, ha valami nem jön össze – valójában belső világunk tükrei.. és mégis vannak gátak, amelyek miatt sokszor lassan menetelek előre. Miről is van szó?

Az elmúlt öt évben legalább fél tucat cikket írtam a trendi, klisévé koptatott, elüzletiesített és világvallási státuszba emelt vonzás törvényéről, és arról, miért (nem) működik. Ma már csak egy mondatot írnék: nem azt “vonzod” (jaj, de utálom ezt a szót!), amit szeretnél, hanem azt, ami vagy. Ebben nagyjából minden benne van, de nem is ez a mai témám: nem elvont kérdésekről akarok beszélni, hanem a gyakorlatias, reális célmegvalósításról.

Ennek megértéseim és megéléseim szerint a következő lépései vannak:

5 lépés a cél eléréséhez vezető úton

1. Azonosítom, hogy (ÉN*) mit akarok.

(Ez nem kis munka, mert egy lelkes zenész hiheti éveken át, hogy a zene az élete, míg egy napon rájön, hogy ő igazából a színpad által kínált figyelemről, önátadásról és elismerésről áhítozik, aminek csak egy eszköze a zene. És talán nem is a legjobb, legtökéletesebb eszköz… számára, legalábbis.)

2. Megvizsgálom, hogy tényleg erre vágyom-e.

(Vagy csak a sok reklám miatt hiszem azt, hogy nekem Ferrari kell, amúgy egy Merci sokkal jobban passzolna a stílusomhoz. Bagatell a példa, de elképesztően sokan választanak pályát, lépnek a házasságra vagy vállalnak gyereket azért, mert nagy a családi nyomás, bizonyítani akarnak, fel akarnak nőni valaki szeretetéhez, vagy egyszerűen csak azért, mert “illik”, “itt az ideje”, “mit gondolnak mások”, majd vallják be évekkel, évtizedekkel később, hogy – és ez tabu – nem kellett volna, mert más az ő útjuk.)

3. Elkezdek lassan, fokozatosan tenni azért, hogy elérjem a célt a gyakorlat mezején.

(Ha futóversenyt akarok nyerni, akkor kezembe veszem a releváns szakirodalmat, konzultálok egy edzővel, keresek egy futócsoportot, veszek pár étrend-kiegészítőt, beszerzem a megfelelő felszerelést, és a legfontosabb: rendszeresen futok. A papíron rögzített, fix időintervallumokhoz kötött kerettörténet itt igen hasznos tud lenni.)

4. A tudatalattit is megdolgoztatom, hogy a belső lényem ne feszüljön ellen a 3-as pontban ismertetetteknek, és meglegyen a megfelelő mentális alap – mondhatni energetikai minőség – a cél eléréséhez.

(Nem lehet úgy sikeresen szerepelni egy állásinterjún, hogy közben folyton azon pörgök, hogy már nyolc főnökjelölt is mást választott, és a legutóbbi munkahelyről is a próbaidő közepén menesztettek, miközben egy fillérem nincs. Ezernyi módszer van arra, hogy lecsendesítsük, majd átprogramozzuk a háborgó gondolatokat: van, aki az agykontrollra, más a sima vizualizációra, meditációra, kontemplációra, vipassanára, imára, a pozitív megerősítésekre vagy az ilyen-olyan terápiákra esküszik, a sor végtelen, egyéni preferencia és hitrendszer kérdése, ki mivel dolgozik. Egy biztos: a 4-es pont ugyanúgy alapfeltétele a célmegvalósításnak, mint az összes többi. És működik, bizony, méghozzá épp úgy, mint ahogyan a reklámok is hatnak ránk, észrevétlenül, akaratunktól függetlenül…)

5. Mindent megteszek, hogy a célhoz vezető úton is jól érezzem magamat.

(Nem lehet fogyni, ha folyton a hízás miatt aggódsz, és nincs értelme tökéletes alakot ölteni úgy, hogy közben idegroncs leszel – tehát nem hagyhatod, hogy a cél szolgává alacsonyítson, bármi is történjék. Így a fanatizmus, vagyis egy egyensúlyi állapotból való kibillentség is elkerülhető.)

A tapasztalatom az, hogy amikor képes vagyok hosszútávon odafigyelni ezekre a szempontokra (és megvalósításukra), akkor a céljaimig mindig eljutok. Legyen szó pénzről, vizsgáról, munkalehetőségről, utazásról, élményről, izomnövelésről, egészséggel kapcsolatos dolgokról, bármiről. A probléma akkor jelentkezik, amikor beleszarok a saját levesembe, és ezzel alapjaiban szabotálom a felsorolt pontok valamelyikét, esetleg mindegyikét. Ez különösen akkor működik kitűnően, amikor kevés a kellemes tapasztalat az adott területen, és a rossz minták könnyen utat törnek maguknak, mielőtt észrevenném. Könnyű úgy győzelemre hangolódni egy pályázaton, hogy már öt hasonlót megnyertem, de van bőven kihívás, ha eddig visszautasítottak. (Leborulok az Attraction Árnyékszínház előtt, amiért a magyar és német kudarc (tanulópénz?) után is eljutottak a Britain’s Got Talent csúcsáig – a tehetség és a kemény munka mellett ehhez a teljesítményhez mentális munka is kellett!)

Az önszabotázs 4 általam tesztelt (remek) módszere

Korábban soha nem tudatosítottam magamban, hogy mik a legtipikusabb hibáim annak útján, hogy kék madárként olvadjak bele a kék háttérbe egy-egy cél kapcsán, de majd most:

A. Türelmetlen vagyok.

Amikor türelmetlen vagyok, az 5-ös pontot kerülöm ki, hiszen folyton a hiányt tudatosítja bennem az, ha akarok valamit, ami nincs. Jobban kell bízni a megérzéseimben és a kitartásom gyümölcsében, hogy a gondviselésről már ne is beszéljek. Ó basszus, hogy én mennyire türelmetlen tudok – na jó: tudtam eddig – lenni, amivel mindig visszatapostam a földbe a már-már épp kiserkenő tavaszi fűszálat, ami még ki se látszott a havas sár alól! Márpedig számtalan olyan dolog van, amit éppúgy nem lehet siettetni, mint a tavaszt.

B. Negatív érzéseket kapcsolok egy-egy vágyképhez.

Tudom, hogy van, akinél a bosszúvágy, a kishitűség, az önbizalomhiány és társai jelennek meg ilyenkor a 4-es pont szabotázsaként, de az én “főbűnöm” az irigység. Én bizony elég irigy szoktam (volt :) lenni, ha másnak van az, ami nekem nincs (és hát jaj, mennyi ilyen van, ugye!). Tudom, hogy mi ennek a működési mechanizmusa: amikor átfut az agyamon, hogy rohadjon meg a köcsög, meg sem érdemli, hogy egy szép kis tanyán éljen a hegy tetején férjével, három gyerekével és fodros szőrű kiskutyájával, akkor tulajdonképpen a tanyához, a hegytetőhöz, a férjhez, a három gyerekhez és a fodros szőrű kiskutyához kapcsolok egy negatív érzést a legsodróbb erejű tudatalatti szintjén. Magyarul: nemet mondok, majd dacosan rúgok egyet valamibe, amit amúgy akarok.

C. Hagyom, hogy a korlátozó hiedelmek magukkal ragadjanak, néha még kéjelgek is bennük (gót dolog). Önszabotázs mesterfokon (ez meg emberi).

“Eddig se ment, most miért menne? Minden nő kurva, minden faszi csak kihasznál. Na még egy pofáraesés, mindig ez van. Havi 1 milliót csak tisztességtelen munkával lehet keresni, vagy ha vért izzadsz. A sikerért keményen meg kell küzdeni, nincs pihenés, majd a sírban. Ez az én keresztem, életem végéig cipelnem kell. Magasról csak nagyot zuhanhatsz. Ugyan én kinek kellenék? Ott van Pista, aki sokkal jobb kőműves, mint én, mégis éhezik. Kinek kellene egy 40 éves nő két gyerekkel? Ötven fölött lehetetlen munkát találni, most már nem ugrálhat az ember. Anyámék is megmondták, hogy egyedül nem boldogulok…”, csak hogy néhány klasszikus refrént említsek a kollektív tudattalan vég nélkül ismétlődő, különféle feldolgozásokban felbukkanó repertoárjából.

Nem állítom, hogy vak hurráoptimizmussal figyelmen kívül kell hagyni a tényeket – amelyek gyakran nem túl fényesek, lássuk be -, nem. De épp elég tudomásul venni ezeket, majd elengedni a korlátokat, ill. tudatosan mást “programozni” a helyükre. A múlt idejű mondatokba pakolt “eddig” elég jól működik, első lépésként, ugye… amikor még az áhított vágykép és a valóság között röhejesen nagy a különbség. De szólok: itt nagyon észen kell lenni, mert ismerős terepen némi rutinnal pillanatok alatt célt érünk, az új, korábban meg nem hódított hegycsúcsokkal azonban meggyűlhet a bajunk. Lehet dolgozni a programok átírásán mindenféle módszerekkel bétában, alfában és tétában ízlés szerint, de aki még soha az életben nem keresett pénzt azzal, amit a legjobban szeret csinálni, az ne várja, hogy egyből menni fog annak az alapállapotnak az elérése, ami ebbe az irányba vezet. Lépésről lépésre, türelemmel, odafigyelve kell haladni (és az 5-ös pont szerint addig is csinálni vígan, amíg nincs belőle lóvé, hogy a példánknál maradjunk).

D. Aggódom, ki mit gondol.

Nálam még mindig nagy para, hogy ki mit gondol, márpedig így nehezebb haladni. Ki hogy van ezzel? Az idegenek véleménye általában nem nagyon érdekel, de a közvetlen környezetem (potenciális) ítéletei gyakran aggasztanak, ami egyfajta megfelelési kényszerrel elegyedő bizonyítási vággyal párosul. Még mindig nehezen mondok nemet, és gyakran van lelkifurdalásom, ha mégis megteszem, mindez pedig hoz egyfajta meghasonlottságot, kétséget, sőt: kettősséget az életembe az egységirányú “önmegvalósítás” és az önmegvalósító egységállapot helyett. Hiába, két lovon nem lehet ülni, két urat nem lehet szolgálni egyszerre. Elméleti szinten nagyon is tudom, hogy “ahhoz, hogy a másik mit gondol rólam, nekem az ég adta világon semmi, de semmi közöm nincs”, mégis bánt, amikor nem értenek, félreértenek vagy nem sikerül egy-egy (amúgy számomra kedves ember) elvárásának megfelelően alakítanom a dolgokat. Sokszor ezekkel az élményekkel nem is tudok mit kezdeni, csak bosszankodom, emésztem magam vagy elfojtom a parafaktort, ami rengeteg hasznos, konstruktív célra fordítható energiát emészt fel, tehát ilyesformán egy határozott MUSTN’T. Dolgozom rajta.

Összességében véve nem azt állítom, hogy az öt főszabály betartásával és az A, B, C, D pontok kiiktatásával akár holnaptól olimpiai dzsúdóbajnok is lehetek, mert nem. Annál is inkább, mert az első két pont feltételezi azt, hogy az alapos önismeret tükrében nem fogok olyasmire vágyni, ami nem az én asztalom (szőnyegem), és jó esetben a csodavárásnak nevezett regresszív pszichés állapotból is kiléptem már. Azt viszont mondom, méghozzá saját tapasztalatból és a nálam OKosabbak példájából OKulva, hogy a reális, személyiségtípusommal és készségkészletemmel nem abszurd módon összeegyeztethetetlen célok mindegyike megvalósítható, méghozzá belátható időn belül.  A hogyanon pedig nem dolgunk a korábbiakban kifejtettek megértése után agyalni: az mindig, mindig jön, tényleg mint az Alkimistában az Univerzum, ami összefog a személyes történet megvalósítása érdekében, ha ember megteszi az első lépéseket a célja felé. (Na, ezt például nehéz volt így leírni, mert ordasul elcsépelt közhely, de a D, pont munkafázisaként ezt most pont leszarom.)

És igazából mindez azért fontos, mert…

Az megvan, amikor a Csillagok háborújában a Dagoba mocsarába süllyedt hatalmas űrhajó körül áll Yoda és Luke? A következő beszélgetés zajlik le mester és tanítványa között:
– Sose jutunk ki innen – mondja lemondóan Luke.
– Ilyen biztos vagy benne? Mert akkor valóban nem jutsz ki soha – válaszol Yoda. – Hiába tanítalak téged?
– Mester, más dolog köveket mozgatni, és más kihúzni ezt innen.
– Nem más, csak te gondolod, hogy más. El kell felejtened, amit eddig hittél!
– Hát jó, megpróbálhatom.
– Nem, ne próbáld! Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld! – hangzik el az egyik kulcsmondat.
– Nem megy, túl nagy.
– A nagyság nem számít. Bízd csak rám. Engem kicsinek látsz, nem igaz? Hát tudd meg a látszat csal, mert velem van az Erő, és az Erő hatalmas. Az életből árad, ezért nagy. Körülvesz valamennyiünket, összeköt és megvilágosít minket. Nem az izmaidban, magadban, magad körül kell érezned az erőt. Mindenütt közted és köztem. A fákban, a kőben, mindenütt. Igen, az erő ott van a föld s a hajód körül is.
– Lehetetlent kívánsz.
Ezután Yoda mester kiemeli a járművet a mocsárból, Luke legnagyobb döbbenetére:
– Hát ez hihetetlen… – makogja csodálkozva a fiú.
– Ezért nem sikerült neked – vágja rá Yoda tényszerűen.

Nos, ebben a pár perces jelenetben benne van minden, amiről én valamivel hosszabban locsogtam. Nem mondom, hogy próbáld ki, mert majd eldöntöd, hogy teszed vagy nem teszed, mindenesetre az Erő legyen veled! :)

És a végére pedig itt a kép, amin a szerző ruha nélkül szerepel, hogy ne csak ígérgessek, kattintásvadász címekkel

És a végére pedig itt a kép, amin a szerző ruha nélkül szerepel, hogy ne csak ígérgessek, kattintásvadász címekkel**


*azon most ne akadjunk fent, hogy az ÉN kerül előtérbe, ez nem jelent egyet az egóval vagy az egoizmussal. Azzal, hogy másoknak is tudj adni, magadat kell feltöltened először. Mindig ez az első, megkerülhetetlen lépés. Üres kancsóból kinek a poharába töltenél, mégis?
**az nyilván kiderül, hogy a fogyós példa nem az én életemből van, mert azért van belem és körfogatom, és nem is kínoztam még magam ételabsztinenciával soha – vállalom, mert D pont!

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

21 hozzászólás A bénázástól a célok eléréséig bejegyzéshez

  1. […] nem azt állítom, hogy az öt főszabály betartásával és az A, B, C, D pontok kiiktatásával akár holnaptól olimpiai dzsúdóbajnok is lehetek, mert nem. Annál is inkább, mert az első két pont feltételezi azt, hogy az alapos önismeret tükrében nem fogok olyasmire vágyni, ami nem az én asztalom (szőnyegem)[…]
    Tehát te is elveted azt az elképzelést, miszerint minden lehetséges, bármit elérhetünk? Nos, én is így gondolom. Gyakori példám: ha levágják a fejed, de te úgy programoztad magad, hogy túléled a a fejlevágást, háát.. nem fog menni. Sőt, repülni se tudunk, és a holdra se tudunk felsétálni. Vannak lehetetlen dolgok..

    “ami nem az én asztalom (szőnyegem)”
    Na igen.. mindenkinek saját terülj-terülj asztalkája van, amire csak bizonyos dolgok férnek rá, kevesebb is, és több is, mint gondolnánk..

  2. zseniális poszt, tudatalattimból szólt. csakhogy! bizonyos helyzetekben a türelmetlenség olyannyira az emberi természet sajátja (vagy csak az enyém?), h elkerülhetetlen. sőt, már a növekedésének megállítása is önismereti munkát igényel.

    • Victor Boc: How to solve all your money problems forever.
      letölthető a netről pdf-ben a könyv. Mindenkinek ajánlom.. azért vagy türelmetlen, mert Függő vagy. A célodtól függsz. Ragaszkodsz hozzá, összezárod a kezed, így nem is tud belekerülni semmi.
      A függéstől való megszabadulás módja, ha nem képes vagy elengedni a ragaszkodásod tárgyát. Pénzfüggés esetén pl. tudni kell adakozni, adni, ajándékozni belőle folyamatosan.
      Ez, ami igazán felgyorsítja, lehetővé teszi a cél elérését, mert megszabadít a hátráltató erőktől (függéstől).

      • köszi, mindenképpen megnézem majd. viszont érdekes kérdéseket vet fel, h elsősorban nem materiális dolgokkal / célokkal kapcsolatban vagyok türelmetlen, amelyek esetén koránt sem egyszerű az adok-kapok transzfer.

        • Én is utánanézek, köszi a tippet. A dolog egyébként rímel kicsit arra is, amit a buddhisták mondanak: “Az élet szenvedés. A szenvedés oka a mohó vágy….” – és ebben van igazság. Viszont a anyagi megtapasztaláshoz szükség van a vágyak megélésére, amelyek idővel csillapulnak, majd megszűnnek. Ez persze nem két perc! :D

      • Nekem is ez jutott eszembe, az elengedés szükségessége.
        Az a “majd meglesz” érzés, és amire nekem ezer példám van az életemből:
        Míg keresed: nem leled,
        elengeded: megleled.

        • Szinkronicitás: épp tegnap beszéltük baráti társaságban, hogy a tudatos teremtés rákfenéje a görcsös akarás. Persze, könnyű azt mondani! :D

  3. Nagyjából ugyanígy gondolkodom erről a témáról. A vonzás törvényel szerintem is csak egy módszertan a tudalatti programozására a céljaink eléréséhez. Ennél sokkal hatékonyabb az általad felvázolt tudatos út.
    Bár szerintem a célok eléréséhez általában többféle út vezet, minél valószínűtlenebb a cél, annál változatosabb, és nem kell feltétlenül jól éreznünk magunkat a célhoz vezető úton. Sőt, minél rögösebb az út, annál nagyobb a flash a végén :-) És ha tényleg túl vagyok az 1.) és 2.) pontokon, akkor már felesleges aggódnom amiatt, hogy ki mit gondol róla. Akkor már azonosultam vele és nyugodtan fel merem vállalni bárki előtt.

    Újabb kiváló cikk, és nem csak a bikinis kép miatt. Fogyókúrára pedig egyáltalán nincs szükséged … :-)

    • Köszi! :D

      Én úgy tapasztalom, hogy a legtöbb ember ott farag rá a vonzásos sztorira, hogy azt ismételgeti, hogy “boldog vagyok”, miközben rosszul érzi magát, és rosszabb esetben még csak azon sem tűnődött el, mi tenné igazán elégedetté, kiegyensúlyozottá.

  4. De jó így összefoglalva olvasni, abszolút egyetértek! (egyébként kommenteltem már itt törpeviperaként, de én is felveszem a harcot a D ponttal :) [mellesleg érdekes olvasni, hogy nálad is ennyire játszik a “jajmitgondolnakmások?”, holott azért elég sok személyes dolgot megosztasz itt – mellesleg engem érdekes módon sokkal jobban tud feszélyezni, hogy idegenek mit gondolnak, hiszen a barátaim úgyis ismernek, vagy van alkalmam elmesélni nekik, hogy miért pont az, ami. – Lehet, hogy ezért fura nekem?]) :D

    • A közelebbi barátokkal nincs is gond, de az összes létező ismerős, haver, rokon… na, az már keményebb dió. Nekem ez olyan, mint amikor a sztár zavarban van egy szál zongora mellett a nappaliban szűk családi körben, de lámpaláz nélkül kiáll 50 ezer ember felé, akiknek az arcát se látja. :)

      • Jaa, így nézve már értem, ezek szerint csak máshol húzzuk meg az “idegenek” és “közvetlen környezetem” közötti határt :)

  5. Először is üdvözlök mindenkit mint új hozzászóló!

    Bevallom úgy kerültem erre az oldalra, hogy felkeltette az érdeklődésemet, hogy a szerző – aki nem mellesleg nő – megszabadul a ruháitól. Ó balga férfi lélek! :) Aztán rájöttem, hogy valójában mégsem ez volt a fő ok – no jó, lehet, hogy mégis – hanem sokkal inkább az, hogy működnek a rezgések, így egy hozzám hasonlóan gondolkodó blogger oldalán kötöttem ki.

    Néhány írást már elolvastam, tetszik hogy felvállalod a véleményedet és különösképpen tetszenek a valláskritikai írásaid, bár még nem volt időm elolvasni mindegyiket. Mindenképpen pótolni fogom.

    Az emberek boldogtalanságának legfőbb oka szerintem a másoknak való megfelelés, az elvárásokhoz való igazodás. Örülök, hogy TE nem dobod sarokba álszent módon az ÉN-t. Az ÉN olyannyira fontos, hogy ha megszűnik az éntudat vele együtt megszűnik az EGY-ÉN is. Bár írod, hogy az én nem azonos az egoval – valóban nem – szerintem egyáltalán nem baj az sem, ha valaki egoista. Egy egoista legalább tudja mit akar és tesz is érte.

    Azt írod, hogy : “Az élet szenvedés. A szenvedés oka a mohó vágy….”

    Én a Mátrix klasszikus idézetével értek egyet: “Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.”

    A vágy vezetett oda, hogy megszülettünk és amíg vágyunk valamire addig van értelme az életünknek. Ha megszünnek a vágyak az élet elveszíti az értelmét. Az élet azonban él és élni akar. Mi miért tennénk másképpen?

    • Szervusz Goldeneye, üdv itt, és köszönöm a kommentet! :)
      Természetesen nem a VÁGY feladása a cél, hanem a MOHÓ VÁGY eliminálása életünkből. A vágyak megvalósulásának megélése után pedig annak az állapotnak az elérése, amikor már öröm az, ami van, a mostban, feltételes mód és jövő idő nélkül.

  6. ROSSZmagam is sokat vetyengtem a leendo problemakon melyeket valojaban en krealtam. Celokat, feladatokat tuztem ki, gyakran csapongva probaltam megoldani tobb problemat egyszerre mert ugy tunt logikusnak…Ez persze azt eredmenyezte, h egyik projectem sem haladt latvanyosan s csak az arcomra kerult savanyu abrazat tukrozte, hogy nem jol rendeztem az ugyleteim.
    A lelki bekem viszont kezd helyreallni, miota kicsit kevesebb szelet fogok a vitorlamba, lassabban megy ugyan a csonak de tobb idom van korulnezni, elvezni a jelent.
    Ez a mondatom olyan szep volt, hogy meg nekem is konnyet csalt a szemembe, nem szegyen ha felirod a naplodba. XD
    …felreteve a trefat, miota nem elek a manak (mintha az utolso napom lenne) es elfogadtam, hogy nem tudok minden teren maximumot nyujtani azaz csokkentettem sajat on-on (ezt lehet egybe kell irni mittomen) elvarasaim, nyugodtabb kiegyensulyozottabb lettem, es rajottem miert boldogok a lelki….

  7. Akár fizettem is volna érte, hogy bikiniben láthassalak, de úgy tűnik ez az ügy magától megoldódott. Új célok után kell néznem.. ;P

  8. De jó, hogy megtaláltam ezt a posztodat is. – Már csak aplikálni kéne a saját életemre…

    • Nekem is van még mit gyakorolni rajta… valszeg egy – vagy több – élet munkája, bár akadhatnak nagyobb előrelépések…

      • Nekem tetszik, ahogy élsz. (Már amennyit ismerek belőle a blogról.)
        Én lassan elérek a legmélyére, -legalábbis mindig abban reménykedem, hogy ennél lejjebb nincs. Se munkám, se gyesem (5 hónapos a baba), se működő kapcsolatom, van viszont gyámügyi vizsgálat az “anyuka pszichés állapota miatt.” Külföldi csapdahelyzet.
        Hogy is mondják: innen szép győzni! :)

        • Az biztos. Ha szarul vagyok, általában amiatt szoktam szarul lenni, hogy nincs egy szál gyerekem se, de közben igyekszem azzal feldobni magam, hogy jobb, mintha mondjuk egy bántalmazó kapcsolatban függőségi viszonyban lennék valakivel, egy beteg gyerekkel pl. Szóval, nézőpont kérdése ez is. A rosszabb időszakok után meg mindig jobb jön, eddigi tapasztalatok szerint.

          • Én kategórikusan nem merem azt mondani, hogy bántalmazó kapcsolatban élek, mert ez így szerintem nem igaz, de “nehezen működő” az biztos. A gyerekeim egészségesek, és ez fontos! Ha teszek magamért valamit, most már biztosan jó dolgok jönnek :)

5 visszakövetés / visszajelzés

  1. rá se ránts | csak az olvassa
  2. Nagyon fájt* | Eszter's Offtopic
  3. Rekordok, pikantéria, jóslat – minden, amit az Eszter’s Offtopic 2013-as évéről tudni akartál | Eszter's Offtopic
  4. Amikor olyan területen érnél el sikert, ahol nincs még (jó) tapasztalatod | Eszter's Offtopic
  5. A párkapcsolati táncról, a háttérben futó programokról és arról, hogy miért nem éljük az álmunkat – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: