Kréta: az első 36 óra tapasztalatai dióhéjban

Süt a nap, kék az ég, ezerszínű a tenger, magasak a sziklák, ízletesek a tenger gyümölcsei és a helyi sör – szerencsésen megérkeztünk Kréta szigetére. Tapasztalatok röviden, de remek átkötésekkel.

1. Itt Krétán elég pikáns a közlekedés: először is, a helyiek mindent brutális távolságként élnek meg, három kilométertől már lefagynak, hogy az őrületesen sokáig fog tartani gyalog. Busszal is vicces az élet, a megállókban ugyanis nincs menetrend, a főállomástól való indulás alapján számolgathatod ki esetleg, mikor ér x állomásra a járat. A sofőrök viszont sehol nem állnak meg, csak ha kiállsz az útra, és integetsz (igen, megszívtuk, mert ez későn esett le, de legalább a helyiek segítettek integetni a sötétben). Autókáztunk is: a helyi jorgoszok 110-zel veszik be a kanyarokat, és percenként villognak.

2. Óriási sikerünk van, mivel Kréta nyugati részére főként brit és norvég turisták járnak (nincs erős verseny nőfronton), de csak 48 óra után esett le, hogy a villogásnak és a dudaszónak nincs köze a közlekedési viszonyokhoz, egyszerűen csak minden 60 év és 80 kiló alatti nőt ilyen lelkesedéssel ünnepelnek meg az elszigetelt szigeti őslakosok. Az élet császárnőinek érezzük magunkat tehát, amikor éppen nem vagyunk zavarban.

3. Szintén a sziget-faktor lehet a magyarázata annak, hogy a biztonsággal nem igazán törődik senki: soha ennyi slusszkulccsal ajtóban felejtett autót nem láttam, nem is beszélve az útszéli dinnyeárusokról, akik éjszakára minden portékájukat őrizetlenül hagyják, és kis bódékban alszanak. Egy szegény manust fel is ébresztettünk véletlenül, amikor a csapját csapoltuk az éjszaka közepén a pusztában, mert k. szomjasak voltunk útközben.

4. Nagy meglepetésünkre a csapvíz iható. Legalábbis azt mondták, és valóban semmi bajunk nem lett tőle. Jobb is: itt nincs citromos Rauch Ice Tea, amin élek, úgyhogy marad a víz, meg persze a jó öreg Mythos sör, amit már Sartin is sikerült tesztelni! Ja, és az ouzo-likőr: a tegnapi ebédünkhöz (grillezett tintahal, szardellák, görög- és tonhalsali, csak úgy mondom) negyed literrel kaptunk ajándékba, csak úgy. Igazi kockás abroszos, tengerre néző családi étterem volt ez, vicces kedvű pincérrel, szolid árakkal. Mekkorát zabáltunk!

5. Mindenki elég laza amúgy, nem sietnek sehova, nem akadnak ki semmin, és a boltok is össze-vissza vannak nyitva, nem is beszélve a patikákról (igen, sikerült megégni egy kicsit, de nem vészes, a szálloda medencéje hűtötte este). És hát a tenger, tenger, tenger – ami mellett ki stresszelné magát bármi miatt is?