Aktuális

Egy régi barátság margójára

Kedves jó barátnőm, szeretném, ha megértenéd, hogy nem gyűlöltelek meg, sőt: nem is haragszom rád. Ha őszinte akarok lenni, néha még hiányzol is, mégsem érzek késztetést – egyelőre – hogy felhívjalak. Jólesik most a hiatus, de nem mondom, hogy ez örökre így is marad. Igaz, azt sem, hogy nem. Majd lesz, ahogyan lennie kell, ha a dolgok kicsit letisztulnak.

Annyira mások voltunk már a barátságunk kezdetén is, és mégis annyira egyformák, egymás tükrei. Sokat segítettél, hogy lássam, ki is vagyok és mit akarok, de még többet abban, hogy mit nem. Hálát érzek, ha erre gondolok – hogyan is gyűlölhetnék, haragudhatnék? Most szépen kipucolom az elmémet azzal, hogy lejegyzem, mi jár a fejemben.

Te nem olvasod a blogot, mert szerinted elég, ha élőszóban mondom el, mi történik velem. Engem bánt, hogy nem érted, mi a különbség a bizalmas baráti beszélgetés és az önkifejezés kreatív keretei között. Lehet, hogy Csontváryt is megkérdeznéd, miért nem csinált inkább egy fotót a magányos cédrusról?

Nem mondtam soha? Tudom, szeretsz mindent megbeszélni, ezerszer átrágni, körbejárni, majd hetekig kérődzni a falatokon. Én úgy gondolom, ne kell mindent mindig kimondani, bizonyos dolgokat elég érezni és tudni, amiért te engem puhány konfliktuskerülőnek tartasz, és ebben egyébként igazad is van. Rég rossz, ha már csak a célirányos beszélgetés ébreszt rá, hogy a vécékagylóba lóg a kezed.

Ha beszélünk, minden második mondatod múlt idejű és feltételes módú, de a jövő időben feltett kérdéseket is szereted. Mi lett volna, ha? Szerinted lesz majd…? Nincsenek válaszaim. Már hogyne zavarna a sok kérdés, ha komoly energiát fektetek abba, hogy kivegyem a fejem a múlt szarából és a jövő aggályaiból, és megérkezzem a jelenbe, ahol A Dolgok Történnek…!

Tudsz te egyáltalán belefeledkezni bármibe is, ami Épp Most Van? Téged nem köt le a munkád, és mindig úgy dolgozol, hogy közben hatan még kényelmesen hozzáférnek a tennivalókhoz. Én szeretem a munkával járó flow-élményt, és közben semmi mással nem foglalkozom. A telefonnal és a levelekkel sem.

Az én kommunikációm eleve esetlegesebb, lazább, mint a tied, és bosszankodom, ha egy nap tíz nemfogadott hívást látok tőled egy másfél órás időintervallumon belül. Nem tudok mit kezdeni az erőszakos kapcsolatfelvétellel, és végtelenül frusztrál, ha sürgetve érzem magam. Nekem néha jó, ha egy-két hét kimarad, nincs igényem napi szintű kontaktra.

Tudod, sok időre van szükségem, amit egyedül töltök, és az intenzívebb össznépi interakciókat követően szeretek visszahúzódni egy kicsit a barlangomba. Néha úgy érzem, neked viszont állandó ingerekre van szükséged a működéshez, és képtelen vagy kettesben maradni önmagaddal.

Ez a párkapcsolat dolog is, nem tudok mit mondani rá. Boldog-boldogtalannal flörtölsz, ha magányosnak érzed magad. Én nem látom értelmét az ilyesminek. Jó, jó, biztos zárkózott is vagyok egy kicsit, igyekszem nyitni, tudod, de mindenkinek nem akarok adni azért a nőből, aki vagyok.

Jó, jó, tudom: te sem kurválkodsz vagy ilyesmi, csak épp külső megerősítésekre támaszkodsz, valahányszor önbizalom-tuningra van szükséged. Én is, de mindent megteszek, hogy ez ne így legyen.

Te mindig keresel, keresel, keresel. Én úgy hiszem, nem keresni kell, hanem tenni azért, hogy megtaláljanak, és közben türelemmel lenni. Jó, az utóbbi nem mindig jön össze, belátom.

Bánt az is, hogy nem szereted a természetet, szinte mindig túl hideg vagy túl meleg van számodra, és irtózol attól, hogy a fűbe henteredj. Én mindig a szabadban vagyok, ha csak lehet, és órákon át csendben tudom hallgatni a madarak csiripelését a fűben fekve.

Számodra teher, ha öt-hat kilométernél többet kell menni, én meg most akarok lenyomni egy hatvan kilométeres teljesítménytúrát.

Amúgy is, te hajnali pacsirta vagy, én meg éjjeli bagoly. Felkelsz reggel hatkor, de este nyolckor már hulla vagy, én meg pont fordítva működöm. Nem jobb vagy rosszabb egyik a másiknál, de a közös programszervezés nem könnyű, az biztos.

Te alig eszel valamit, és akkor is jobbára egyszerű, puritán dolgokat, fix időpontokban. Én imádok kajálni, akár éjfélkor is, és fontos, hogy a napi 5-ös gyümölcsbevitel időről időre meglegyen. Rossz, hogy nem tudtunk soha beülni egy jó kis helyre, ahol egy nagyot ebédelhettünk vagy vacsorázhattunk volna.

Jó, nyilván a pénz is, persze. De te folyton cipőkre és táskákra szórod a lovettát, én meg nem értem, miért nem kevesebbet, de strapabírót és kényelmeset veszel.

Amúgy is: te nyugodtan költekezel akkor is, ha tartozásod van valaki felé, míg én inkább mínuszba megyek, hogy megadhassam a pénzt, ha már egyszer kérnem kellett.

Gyakran kritizálod azt, ami más, mint amit megszoktál. Én is, de nagy munkám van abban, hogy ne kifelé figyeljek folyton, és elfogadjam a saját döntéseimtől eltérő választási lehetőségeket is. Tudod, így sokkal könnyebb felvállalni a saját utamat is.

Nem is tudom, hogy lettünk ennyire mások – és bizonyos dolgokban idegesítően egyformák -, de az utóbbi időben már úgy éreztem, nem tudok mit kezdeni veled. Egyre nehezebben nyíltam meg feléd, miközben másokkal könnyedén megosztottam a bizalmas dolgokat is. Gyakran untatott, amit mondtál, és tehernek éreztem a rendszeres, sűrűn ismétlődő kötelezettségeimet veled szemben. Persze nem mertem rögtön bevallani magamnak, hogy így állunk, mert hát a barátság szent dolog, amiben én a végletekig hiszek.

És mert bármennyire is messze sodródtunk egymástól, nem akartalak megbántani, hiszen fontos vagy nekem és szeretlek.

barátság

Reklámok
Eszter névjegye (847 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

14 hozzászólás Egy régi barátság margójára bejegyzéshez

  1. ez most tök olyan mintha én írtam volna valakinek… pontosan szóról szóra… atyám…

  2. Büszke vagyok Rád, Eszter. Felvállalni így a dolgokat, bátorság kell hozzá. Csak így tovább!!

    • Köszi, már megkaptam az első lebaszást is, számítottam rá. Valszeg még fog jönni egy-két kör, ez egy ilyen műfaj. Felvállaltam egy utat, hogy kimondom, amit gondolok, akkor is, ha az szembemegy a konvenciókkal (pl. “a barátság örökké tart, és ki kell tartani egymás mellett bármi áron”). És akkor is, ha nem kényelmes, szóval érthető, hogy kapok olyat, ami szintén nem az. :)

  3. :) olyan szépen leírtad és szerintem kedvesen meg minden. :) Én sose tudom így megfogalmazni az ilyesmit, esélyesebb hogy inkább annyira elérhetetlenné válok hogy feladják és aztán amikor már elkezd az illető hiányozni nehéz újra felhívni.

    Btw te is hiányzol már. :D Valamikor benyomhatnánk egy sört (lol). :D

  4. Úgy látszik, mindenkinek az életében van egy ilyen momentum.. :)

  5. Köszi a feedbacket mindenkinek, azt hiszem, többségünkkel megtörténik, hogy nagyon eltávolodunk egymástól egy régi jó baráttal. Ez nagyon nehéz, mert a barátokkal nem szoktunk “szakítani”, tehát tele van elfojtással, hallgatással minden, ami ezzel kapcsolatos…

  6. Én kívülállóként azt látom, hogy ez volt itt a lelki felállás már jó rég óta….Inkább az elfojtást a kötelezettség vállalását láttam picit ebben jó ideje…Nézd ezt most vagy megérti vagy nem, ezzel nem tudsz mit csinálni , dehogy ezt így a külvilág felé is jelezted hogy mit nem szeretsz , mit igen ez egy nagyon jó dolog, és ez már régóta váratott magára…Azt hiszem a barátságnak valamilyen szinten az elfogadás és a szeretet (nem az önfeláldozás, az “én is ezt megtettem neked, nem ezt vártam” mindamellett, hogy néha ő sem tudja egyértelműen mit vár kitől) is feltétele, tehát a másikat a lényével együtt elfogadjuk mint egyéniséget. Különben mi értelme az egésznek???…Tegye fel magának a kérdést….Miért is barátkozott ő veled??? Mert hasonlóan gondolkodtatok, mert jólesett veled átélni ezt azt, vagy azért, mert te maradtál neki az a mankó egyedül, akihez szaladgálni lehet az órákig tartó “lelki vérzésekkel”, amivel egy psychológus már egy vagyont keresett volna…??? Mi volt ennek a fő lelki motivációja? Ezt nem árt tisztázni, de a fogadónak sem észrevenni, hogy miért is jár ez az ember ilyen sűrűn a nyakamra, miért is vagy te olyan fenemód “fontos” neki és miért is nem akar ő megérteni és elfogadni olyan emberi dolgokat, amik a világon a legevidensebbek ??? Sztem az igazi barátság különben nem azért van, hogy számoljuk, hogy én mennyit adtam bele, te mennyit adjál vissza hanem azért, mert rokonszenv van két ember között hasonló élményeket akarnak átélni közösen, és ha nem is teljesen de ennek valahol önzetlennek is kell lennie,, Sok embertől én pl. nem kaptam vissza annak a felét sem amit adtam neki, másnak meg én nem adtam negyedét sem, és a dupláját kaptam vissza..,,, de nem bántam meg amit adtam, mert azért adtam, mert akkor így érzetem jól magam, hogy segíthetek, és mert egyszerűen szímpátiát éreztem iránta, tehát nem is számítottam rá és nem is érdekelt, meg fogja e hálálni, vagy hogyan fogja…Még a rossz kapcsolat is adott annyit, hogy csiszolt rajtam emberileg, velem is átgondoltatott jó pár dolgot,….

  7. ismerős a helyzet, de még mennyire! *sóhaj*
    szerintem az a fő probléma, h az érintettek az utolsó mondatban összegzett kommunikációs szándékot és tartalmat is úgy élik meg, mintha kurvaanyáztál volna. egyszerűen nem értik, mi a baj. hiszen ha értenék, nem lenne ilyen szuperül, aprólékosan és hosszasan ecsetelhető baj.

  8. Hasonló helyzetben én is voltam már, viszont ha én azt kiírtam volna magamból… Durva világ lett volna! Pedig megérdemelné a(z) – most már csak idegennek számító – illető, hogy szembesítsem mindazzal, amit művel(t). Én sem voltam szent, de a sok arcomba vágott (többségében értelmezhetetlen) mocsok után az lett volna a minimum, hogy kap tőlem egy gyönyörű búcsúüzenetet. Legalább 1 évig bennem volt az a bizonyos tüske, viszont most már valamivel érettebb a viselkedésem, szóval nem akarok még csak egy percet se elpazarolni az életemből azzal, hogy akármit is ‘szánok’ neki.

    Viszont nem rossz, ahogy hangot (szót!!!) adtál a benned cikázó dolgoknak, sőt. Az írás egyfajta terápia is ugyebár, ezért úgy gondolom, hogy minden zavaró gondolatnak kint van a helye. :D Ki tudja, lehet, hogy legközelebb én is követem majd a példád. (:

  9. köszi, nekem is aktuális a téma több fronton is az elmúlt fél évben. Nagyon jó volt olvasni. Megnyugtatott, köszi, Eszty.

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Jó, de mi a francért tálalod ki mások bizalmas dolgait? | Eszter's Offtopic
  2. 7 okos felismerés, ami egyáltalán nem kényelmes | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: