Aktuális

Depeche Mode és Velence, elektronikus zene és beach

(ezúttal rossz gyerek voltam, nem fényképeztem, tehát Judy, a rendezvény fotósának képeit használom főként)

The flyerMár évek óta nem gyarapítottam a velencei Depeche Mode Tábor partyarcainak sorát, de idén végre alkalmam nyílt ismét a helyszínen vendégeskedni pénteken és szombaton. A buli azért tetszik, mert az Ifi Szálló a vízparton van, a jó elektronikus zene meg a beach pedig (most mondanám, hogy ősidők óta, csak akkor még nem volt sampler) bombabiztos recept a végkimerülésig tartó tánchoz. Külön klassz, hogy a hangulat családias, az udvaron pedig remekül lehet bográcsozni…

Szerencsére korán végeztünk a melóval, így hamar vonatra ülhettem (a jó öreg ‘Graphy Cure Tribute-banda csak este, autóval érkezett). Hét éve még minden sarokban ismerős termett, de a többség ma már Londonban, Amszterdamban, Bécsben és Berlinben él, ráadásul négykor még alig páran szállingóztak csak a helyszínen. Gyorsan lepakoltam a cuccokat az Ifi Szállóban (meglepetésemre tíz szobatárs, tisztára, mint gimis koromban!), és elmentem fürdeni a szabadstrandra. Így is örültem, hogy ott lehettem, egy vendég mindenért legyen hálás.

A tíz szobatársból három, másnap reggel - kép: artyphotos.hu

A tíz szobatársból három, másnap reggel – kép: artyphotos.hu

Másnap rájöttem, hogy okosabb lett volna a szálló mögött, a régi kemping helyén megmártózni, ahol egészen a tó közepéig be lehet sétálni, de a természetes vizek őrült rajongójaként az 1500 méterre fekvő plázsnak is nagyon örültem. Itt kizárólag mélyvíz és gyerekrész van, így tempóztam pár hosszt a parthoz közel, aztán befeküdtem a betonnal elkerített gyerekrészbe, és figyeltem a vízisízőket meg a szörfösöket, meg persze meditálgattam. Vízben kontemplálni jó.

Három óra fürdés után visszasétáltam a szálláshoz, rendbe hoztam magamat, és megismerkedtem azokkal a szobatársakkal, akiket még nem ismertem. Vodka – connecting people. Lassan a zenészek is megérkeztek, és mindenki vígan készülődni kezdett az esti bulira. Fürdőruha mindig legyen kéznél, mert éjjeli fürdőzésre bármikor sor kerülhet…

Néhány módos élettárs, akiket eddig nem ismertem - kép: artyphotos.hu

Néhány módos alkalmi élettárs, akiket eddig nem ismertem – kép: artyphotos.hu

Már nem a teraszon, hanem egy hangulatos kisteremben zajlik a buli, mint 6-7 évvel ezelőtt, de így is jólesett (fú, 2007-, 2008-, 2009-ben mennyit roptam a naplementében és a napfelkeltében VNV Nationre!). Egy kis Cure mindig jól jön, itt is szépen szólt, és persze a slágerekre volt a legnagyobb mozgás. Megállapítottam, hogy a hangulat olyannyira családias, hogy a jelenlévők többsége a szobatársam (esetleg a szomszédom), és ez azért mindenképpen megnyugtató. Falcon Laci DJ-munkája a biztonságra épült: sok Depeche Mode, Bonanza, Ákos, Yazoo, Erasure, Popular, de azért volt más is persze. Negyed négy felé már ágyban voltunk, mert a víz kiszívja az energiát… vagy csak öregszünk.

A leleményes Winettou megmutatja, hogy a sok cigaretta tüdőrákot okoz - kép: Vaddi mobil

A leleményes Winettou megmutatja, hogy a sok cigaretta tüdőrákot okoz – kép: Vaddi mobil

Egészen kulturáltan aludtunk együtt ennyien, bár az erős napsütés gyakran felébresztett. Tizenegy felé aztán nem bírtam tovább, és amíg ki-ki ejtőzött vagy diskurált, meglátogattam a szabadstrandot néhány társammal. Itt megreggeliztem (két palacsintát), ami egyúttal az ebédem is volt, mert hát így alakultak a dolgok. Később eszembe jutott, hogy megkeresem Árpiékat, és mivel a szálláson nem voltak, átmentem a szomszédos fizetős hotelstrandra, hátha ott bujkálnak. A főbejáraton vonultam be, és percekig nézegettem a különféle wellness-szolgáltatásokat reklámozó szórólapokat az ajtóban, de se pénztárost, se beléptető kaput nem találtam, úgyhogy némi hezitálás után beugrottam a legközelebbi élménymedencébe. Volt sodrófolyosó meg jakuzzi, és ezzel az elkövetkezendő két órában el is voltam (ha én bemegyek a vízbe, két órán át sosem jövök ki), egészen megfeledkezve Árpiékról.

Nem derült ki, hogy a “fizetős strand” közben ingyenes lett-e és csak a szauna-gőzfürdő-szoli hármasért kell fizetni vagy éppen a hotel crew tagjai vettek ki egyszerre túl sok szabadnapot, mert két óra elteltével a strandot ismét a főbejáraton hagytam el, felkészülve arra, hogy esetleg mégis meg kell nyitni a tárcámat. De nem. Mindenesetre visszaballagtam a 300 méterre fekvő szállásra, ahol már sok-sok nemfogadott hívás várt, és hamarosan előkerült Árpi is. Megmutatta, hogy hol lehet az Ifi Szálló mögött fürdeni: ott, ahol a kemping mellett a régi strand volt, tehát legalább a tó közepéig leér a lába az embernek, ráadásul turisták sem teremnek minden négyzetméteren. Ez nagyon tetszett: a három fürdőhely (a szabadstrand, a hotelstrand és a régi strand) közül ez tetszett a legjobban.

Amíg fürödtünk, már készült a finom vacsora (amiről délben még azt hittem, talán kései ebéd lesz, ezért a két palacsintánál meg is álltam). Pulyka-libagulyás és kapros-juhtúrós slambuc. A szárnyasok is klasszak voltak, de a slambucba, mint műfajba teljesen beleszerettem. Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy a nagykanalat és a keverőedényt végignyaljam, amíg készül a kaja, amitől még jobban lázba jöttem. Előkerült a német zenekar is, akik szombat este játszottak, és együtt vártuk a finom vacsorát mindannyian.  Áááá, zseniális volt!!!

Várjuk a vacsorát, Eszterke kóstol - kép: artyphotos.hu

Várjuk a vacsorát, Eszterke kóstol – kép: artyphotos.hu

19:47-kor indultunk Pestre vonattal, Sanyi, Bogi meg én. Árpi és Attila kocsival mentek, de a zenekari cuccoktól mi nem fértünk be, ezért úgy beszéltük meg, hogy Cinkotánál, a próbaterem előtt találkoztunk, és együtt megyünk tovább Gyöngyösre. Ki akartam próbálni, hogy tényleg igaz-e, amit a többiek a BKV-bérletről mondtak (tudniillik, a MÁV azt is beszámítja állítólag jegyvásárláskor), de jegypénztár már nem volt, a 45 perces út során pedig nem került elő kalauz, akitől megkérdezhettem volna. Úgy látszik, ez nekem egy Nemfizetős Szombat volt: a hotelben és a vonaton se akartam bliccelni, de a sors úgy rendezte, hogy mégse kelljen elővenni a bukszát.

Épp örültünk, hogy rekordidő – tizenhét perc – alatt végigszántottunk a teljes pirosmetró vonalon a Délitől az Őrsig, amikor a HÉV megállójában, tíz perc várakozás után Sanyi hirtelen a homlokára csapott: a gitárom, basszus! És valóban: a hangszer a vonaton maradt! Ők rögtön visszatértek a pályaudvarra, én pedig maradtam az épp induló HÉV-en, hogy célba érve a netbookot és a telefont bevetve intézkedni tudjak. Az unalmas részleteket ugorva, két dolog biztos: az egyik az, hogy a MÁV-nál elég nagy káosz van (én előbb tudtam a járat számát, útvonalát és további beosztását, mint az állomásfőnök), a másik pedig, hogy Sanyi gitárja végül – 3,5 óra keresés után – nem lett meg. Egyelőre. Ha valaki egy Fender márkájú, sunburst színű 2004-es mexikói jazz bass 4-húros basszusgitárral találkozik, kiáltson!

Ez a gitárt kerestetik - kép: Sanyitól

Ez a gitárt kerestetik – kép: Sanyitól

Későn, negyed három körül értünk haza, és szinte azonnal ájulásszerű mély álomba zuhantam, hogy másnap még egy igazán kellemes erdei túrához is legyen energiám. Köszönet mindenért a szervezőnek, a zenészeknek, a DJ-knek és a szobatársaknak, és annak a körülbelül ötven Ifi Szállóban állomásozó rendőrnek, akik miatt szombat estig azt hittem, valami fétisparty készülődik az emeleten, és a zsaruk mellé hamarosan megérkeznek a papok és a kurvák is!

Az Ifi Szálló udvarán a part - kép: ifiszallo.hu

Az Ifi Szálló udvarán a part – kép: ifiszallo.hu

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

2 hozzászólás Depeche Mode és Velence, elektronikus zene és beach bejegyzéshez

  1. a tíz szobatárs miatt nekem olyan volt a dolog, mint egy amúgy zseniális recept, ami a következőképpen kezdődik: “végy egy kiló szart”. de ízlések és pofonok, neked szép élmény volt, szóval még sok ilyet!

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Az útról | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: