Aktuális

Az útról

Azt mondja a barátnőm a legutóbbi élménybeszámolóm kapcsán: “A tíz szobatárs miatt nekem olyan volt a dolog, mint egy amúgy zseniális recept, ami a következőképpen kezdődik: “végy egy kiló szart”. de ízlések és pofonok, neked szép élmény volt, szóval még sok ilyet!” Érdekes dolog ez, nem tudtam nem tovább gondolni.

Valahová épp utaztam - valszeg low budget volt

Valahová épp utaztam – valszeg low budget volt

Vagyok ugye én, a merengő, meditáló, csendesen olvasgató-írogató sziget, aki igazából akkor érzi magát a legkényelmesebben, amikor meghitt kettes szövetségben lehet valakivel, aki barát vagy társ, és adott a közös hullámhossz. De persze mértéktelenül ez sem megy, jó néha visszavonulni az egyedüllétbe egy kis időre legalább. Néha egészen sok időre. Az introspektív természetem miatt igazából két-három társas eseményt sem szívesen teszek egy hétre, mert  úgy kevés idő marad, amikor csak úgy vagyok –  nem tükröződöm senkiben, csak létezem. Ehhez képest nyilván durva, szinte már harsány kontraszt, hogy egy eklektikus, idegenül hömpölygő tömeg közepén is jól tudom érezni magamat, és ez a képességem hétnapos sátras fesztiválokra, stoppolós kanapészörfökre, bizarr társasutazásokra vagy földalatti hippikommunákba is eljuttatott. Na jó, az utóbbiba még csak egyszer, de akkor is. Hogy jön ez így össze?

Van valami, ami észrevétlenül elvezetett addig a pontig, aminél már nem az a fő szempont, hogy tizedmagammal vagy épp teljesen egyedül vagyok-e, hanem az, hogy megélek valamit, amiben nagyon is ott vagyok, jól érzem magamat. És nem a körülmények miatt, amelyek mindig csak mellékesek lehetnek, nem is azok ellenére, hanem tőlük függetlenül egyszerűen csak azért, mert bennem történt valami, ami ezt lehetővé tette. Ami engem, a szigetet felszabadított, és úgy kapcsolt egy-egy pillanatra másokhoz, hogy közben ahhoz is erőt adott, hogy egyedül is nyugodtan mászkáljak éjszaka egy erdőben, a viharban. Most azt próbálom megfejteni, hogy mi ez a valami. Vagy legalább azt, hogy mi vitt el hozzá.

Európa nagy részét bebarangoltam, Amerikában, sőt Afrikában is jártam pár helyen, és elmondhatom: a felnőttkor három-négycsillagos, garnélában gazdag turistáskodásain túl volt két fontos megélés, amire megtanított a bohó kamasz- és diáklét csórósággal párosuló élményéhsége. Ha felnőttként kezdek utazgatni, ezek valószínűleg kimaradnak az életemből, mert az egzisztenciális biztonságban élő, szilárd világnézetű ember már kevésbé rugalmas, így azonban elmondhatom: felbecsülhetetlen értékű tapasztalatot hozott a low budget-utazás és a flow-nyaralás. Mert ma este, út közben, ahogy a hegyről jöttem le egymagamban (megszaladtam a Sárhegyet és a Kékest, mert miért ne), hirtelen ötlettől vezérelve így neveztem el ezeket a tapasztalatokat.

A low budget-utazás nem különösebben összetett dolog: az a lényege, hogy otthonodtól távol élsz át egy élményt 0 és 1000 forint közötti összegből. Ez magában foglalja az utazást, a szállást, a bulit és az étkezést is. Ebbe a kategóriába tartozott például a velencei esemény is. De ilyen volt az a 2003-as prágai buli is, amit egy hotel halljában tartottak, és mi a buszos bliccelés után a szállodaigazgató asszony kontójára mulattunk reggelig, mert olyan vidáman táncoltunk gót kiscsajokként a nyugdíjas német jürgenek és heikék között, hogy nem akarták, hogy a távozásunkkal esetleg véget érjen az ő fogyasztásuk is. Vagy ilyen volt az is, amikor egy igazolványok nélkül utazgató Crüxshadows-fannal utaztunk Lengyelországig 2005-ben, ahol aztán hálózsákban aludtunk egy kempingben a szabad ég alatt, és mikor esett az eső, Emke barátnőmékkel húztuk meg magunkat négyen egy kétszemélyes sátorban, supta viraszanában (fura, de sokan vannak, akik meg sem tudják csinálni ezt a pózt, én meg órákig elvagyok benne). Vagy később, amikor karácsony második napján stoppoltunk Berlinig, és akkor és ott az a megérkezés a megérkezések megérkezése volt, egy olyan jelen-pillanat, ami örökre bevésődött. Meg ilyen volt a 2006-os Wave Gotik Treffen is Lipcsében, ahol öt euróból éltem öt napon át, de szuvenír gyanánt még vettem egy csokor élénkpink műhajat, mert arra nagy szüksége van ám az embernek egy sátorban, a zuhogó esőben, a leheletet mutató fagyos májusban, ahol mindenki az összes ruhájában aludt. Ígérem, össze fogok állítani egy bejegyzést egyszer azokból az élményekből, amelyek megváltoztatták a világomat, és felszabadítottak.

Aztán ott van a flow-utazás is, amit már jóval nehezebb definiálni. Nehéz, mert nem akarom, hogy bárki azt higgye, hogy a felelőtlen, tudatos tervezés nélküli, bódult zuhanásról van szó, mert nem. Sőt, mindenkit intenék attól, hogy megfelelő tájékozódás és óvintézkedések sora nélkül furcsa kalandokba vágjon, mert nem erről szól a flow-nyaralás. Akkor miről? Arról, amikor olyasfajta összetett szellemi kielégülést hoz az út, hogy igazából teljesen mellékessé sikkad minden materiális körülmény, ami az utat övezi. Nem számít, hogy nem aludtál. Nincs jelentősége, hogy nem ettél. Nem is érzed, hogy húsz kilós pakk van a hátadon. Fel sem tűnik, hogy hóvihar van, vagy párás negyvenfokos kánikula nehezedik a tájra. Nem számít, hogy tízen vagyunk egy szobában, ahogy az a híres ljubljanai nyári egyetem heteiben sem számított, mert ott egy egész más tudatállapot kapcsolt be anélkül, hogy bármilyen anyagot magunkhoz vettünk volna. Természetesen egyfajta háttérzajként érzékeled a problémákat, és robotpilóta-üzemmódban reagálsz is rájuk (próbálsz pihenni, keresel kajalehetőséget, leteszed a csomagokat, felöltözöl a hidegben, vedeled a vized a hőségben, satöbbi), de az, amit átélsz – egy szerelem, egy zenei élmény, egy társasági kapcsolódás, egy spirituális felfedezés, bármi – igazából teljesen jelentéktelenné teszi a nehézségeket, amelyek eddig elvezettek. Nem áldozatot hozol, hanem egy flow-élmény részeként ráébredsz arra, hogy több vagy, mint a korlátaid, és megint csak a szabadság tiszta esszenciáját éled át az abszolút jelenben.

Van, hogy a low budget és a flow találkozik, de ahogy egyre idősebb leszek, egyre inkább kiszorulnak az életemből a vadromantikus – a pénz nélküli teszkógazdaságos és a szer nélküli tudatmódosulásos – megoldások. Az ember kényelmesebb, óvatosabb lesz, és – mivel épp eleget gürcöl a betevőért – nem vágyik már másra, minthogy a tenger hullámaiba feküdjön, és garnélát zabáljon kilószámra. Félreértés ne essék, az ilyesfajta materiális hedonizmus is fontos, felbecsülhetetlen értékű táplálék lehet ám a léleknek (amely épp úgy el tud vinni a szabad, tiszta jelenig, mint bármi más), de ez egy egészen más típusú élményköteg, még másabb, mint a vörösboros tintahal és a háztartási keksz. A nyugodt, tiszta, kiegyensúlyozott, elemtöltő akkumulátor. Nem jobb vagy rosszabb út, utazás, kirándulás, barangolás a célig, csak más, még ha a cél ugyanaz is. Akkor is ugyanaz, nyilván, amikor otthon maradunk, egyáltalán nem utazunk, és mégis: egyszer csak jön egy megélés, megértés, ami fontos, és messzire repít. És én végtelenül hálás vagyok a pazar forgatókönyvért, amiért ezekben nekem mind részem lehetett.

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

6 hozzászólás Az útról bejegyzéshez

  1. vazze, ha tudom, h megihletlek, egy fokkal árnyaltabban fogalmazok, bár a hatás szempontjából talán szerencsésebb is így @=)
    saját komfortzónáját tágítgató, kezdő kalandorként a kényelmszerető hedonisták közé tartozom (idegenszó-halmozás, brr, de nincs jobb szerkezet a kifejezésre), és őszintén szólva nem is látom magam más helyzetben. ugyanakkor az elmúlt egy évben – hála az égnek – rengeteg olyan szituba kerültem, amiben nem láttam magam előre. ezzel a fránya kényelemmel viszont más a helyzet, azt hiszem. nincs olyan táj a világon, ahová ne látogatnék el szívesen, és nincs fesztivál, amire élből nemet mondanék. de alapvető számomra, h legyen egy biztos, visszavonulós, legfeljebb 1-2 közeli baráttal megosztott szállásom, illetve egészséges, minőségi kajám.
    most ez úgy hangzik, mintha a te igényeidet kevesellném a sajátjaimhoz képest, noha messze nem erről van szó. sokkal inkább magamat állítom pellengérre, amiért ennyire kötődöm a tárgyi-anyagi keretekhez. te viszont minden szempontból szabad lélek vagy, amiért (faszom, ez csöpögős lesz) csodállak.
    el tudom fogadni, h ahol az embernek lennie kell, ott a létezéséhez szükséges feltételek is megteremtődnek. ennek ellenére egy ennyi fős szobát visszautasítanék. neked valamennyire természetes, mert megélt tapasztalatra hasonlít, de nekem szimpla rémálom kategória @=P
    és ezzel most “visszaihlettél” egy posztra, mintha az utóbbi időben nem nyomtam volna elég önvallomást a blogon. (de.)

    • Bizonyos tekintetben szabad lélek, másfelől meg nem az, de legalább ÚTON, a csodálatot meg köszönöm, majd igyekszem IDŐVEL felnőni hozzá. :DDD

      Konformista hedonista, ez tetszik!

  2. Pont tegnap merengtem egy haveromnak, hogy ha annak idején arra vártam volna, hogy anyagi biztonságban csinálhassam a lelkem/szívem vágyait, még talán mindig a kapuban ácsorognék és képeslapokról lopkodnám a világot. Stoppal jártam be az itthont, aztán meg fél Európát, gitárt hurcoltam magammal gyakran, ha nem volt mit ennem, akkor énekeltem kocsmákban, utcán, tereken (engem még vittek be KMK miatt a Nyugati p.u.aluljárójából, koldulás vádjával, mert úgy zenéltem, hogy nem volt munkahelyem a személyimben, ma is összerezzenek, ha rendőrt látok, kuc, micsoda beidegződés), de ha nem volt gitár, akkor volt másnak, vagy aludtunk úgy, hogy takarítottunk érte lakást, vagy paplakba kopogtattunk be alkonyatkor, akármi. És nagyon-nagyon sok segítőkész, rendes és szimpi ember él a világban!! Ahova akartam, eljutottam. Aztán jött a felívelés anyagilag, és örömködhettem a hedonistás biztonságos utazásoknak, de -ahogy írod valahol-, egyre jobban szorongatva az időkorlátoktól.. A kezdeti kényelemmámor után valami nem volt az igazi, a szép szállodákban feszengtem, valahogy egyfolytában kilógva éreztem magam, pedig aztán foglalkozási ártalomként is eleget aludtam fizetős ágyakban (tolmácsolós utak), végül is a legjobb út az, ami csak úgy elkezdődik valamelyik reggel vagy délután, jobbra vagy balra, döntse el a pillanat, és csak menni, elég pénzzel a zsebben és terepjárós kocsiban, hegyi falu vendéglő most melyik országban lehetünk, és jó, nem olcsó bor, hol aludni nem fontos, kocsiban nagyszerűen lehet, zuhanyozni benzinkutaknál, vagy motel – véletlenül találva hatalmas víztározó partján olasz hegyekben, sziklák között turistaszálló, emeletes ágyakkal, zuhanyzó a folyosó végén, ahol hegymászós hullafáradtan üldögélve az étteremben feltűnt, hogy minden falról Donald Sutherland és Mark Walhberg vigyorgott az emberre, te jó isten, itt forgatták az Olasz meló egyik jelenetét, azért volt olyan ismerős! -, tehát kaland, ismerkedés, céltalankodás (és valóban külön tudatállapot) de pénz nélkül már nem, akkor inkább nem. Na, ez most mind feltolult bennem, ahogy olvastalak :)

  3. Jajj, mi ez, hogy össze van mosva az ember kora és a lehetséges élmények? Én kiskoromban se vágytam elmenni utazgatni magamban, ahogy most se. Bár ha valakivel együtt mennék, lenne értelme. Viszont a low budget szerintem az igénytelenség és pénztelenség keveréke, én arra nem vágynék, és ez nem attól függ, ki hány éves.
    Az meg, hogy egy sátorban ülsz, vagy részegek közt mozogsz, nem tudom milyen nagy spirituális feloldást hozhat el.. Nekem kicsit felfújt ez a cikk..

  4. Én nem stoppoltam, vagy ilyesmi, de azért nekem is volt néhány low-budget utazásom… Amikor elmentem Lyonba a műkorcsolya Eb-re egy hétre 100 euróval úgy, hogy tudtam, hogy ebből 80 euró lesz a Lyon–Párizs vonatjegy visszafelé :) Minden napra vittem enni egy Horalkyt :D Aztán egy lengyel kolléga, akinek borultak a tervei, eladta nekem az akciós vonatjegyét 25 euróért… GAZDAG LETTEM!!!!! Vettem is magamnak a Lyon futballklub hivatalos boltjában egy Gregory Coupet-s bögrét (ő a kapus volt akkor), meg elmentem enni a McDonaldsba! Micsoda lakoma, micsoda orgia (a napi egy Horalky után)!!!

    Vagy szuper volt Scheveningenben is, ahol a hostelben – ahol nem lehetett inni, csak füvezni (hiába, Hollandia) – kis decens leánykaként lementem a közös helyiségbe naplót írni, és a bejegyzés végére totál beszívtam a fű-füsttől :D

    Egyébként azt hiszem, a flow nem pénz (vagy pénztelenség), illetve életkor függvénye… Egyszerűen nyitottnak kell lenni arra, hogy neked most jó legyen… Már rég nem voltam így, aztán pár hete egy táborban valahogy kinyíltam, magam is meglepődtem, és olyan nagyon jó volt… Életem egyik legjobb bulija, pedig már 30 vagyok…

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: