Aktuális

Megkövetem Szegedi Csanádot

Elég szilárd világnézetem van évek óta, ezért furcsa érzés számomra, hogy van pár bejegyzésem, amelyekkel már nem tudok maradéktalanul azonosulni. Külön posztot érdemel a téma (érdekel valakit?), de ilyen például a Szegedi Csanádról szóló tavalyi írás is. Gúnyos, hencegő, ítélkező, a szószékből akarja megmondani a frankót, miközben a felszínt karcolgatja. Nem is tudom, az utóbbi időben annyi minden történt velem és legfőképpen bennem, hogy már képtelen vagyok vélt vagy valós igazságokhoz ragaszkodni mindenáron, így kimondom: megkövetem Szegedi Csanádot.

EP-képviselő maradt

EP-képviselő maradt

Hogy ezt megértsétek, elmondom: szalonképtelen minden demagóg antiszemitizmusra épülő politikai megnyilvánulás, és valóban nevetni kellett a kutyakomédián, amit a Jobbik kultikus figurája előadott a tagadástól a betérésig, amikor megtudta, hogy zsidó. Az ellentmondás, amit a helyzet generált, kiváló szatíra alapanyaga, s egyben olyasfajta kegyelem, ami csak keveseknek adatik meg egyetlen életen belül. A karma valóban bitch, de elképesztő, hogy ilyen gyors is: Csanád kirekesztőből kirekesztett lett, amikor megtudta, hogy a korábban nagy hévvel tagadott holokauszt a fél családját kiirtotta, származása kapcsán pedig ő maga is ahhoz a csoporthoz tartozik, amelyiket egész életében szívből megvetette, és minden nyomorúságért felelőssé tette. Ő hát az elnyomott és az elnyomó, az áldozat és az elkövető, a rab és az őr, és nincs ennél mélyebb szakrális igazság. Ki kardot ránt, kard által vész el. Úgy vélem, képviselőnk őszinte, a Magyar Narancs interjúja remek.

Eltelt egy év a botrány óta, és Csanád aktív zsidó lett. Ellátogatott Köves Slomó rabbihoz, Izraelbe utazott, héber nyelvórákat vesz, a Tórát olvassa, tartja a szombatot, és rendszeresen jár a zsinagógába – ahonnan persze többen kivonulnak, amikor ő besétál. Hiába az istenfélelem, ők nem élték át azt, amit Csanád, és minden bizonnyal már nem is lesz belőlük szélsőjobbos képviselő, hogy megértsék, milyen érzés a legtisztább tudattal új identitást építeni, amely szöges ellentétben áll mindazzal, amiben korábban hittek. Pedig számukra is hasznos élmény lehetne, hiszen Istenbe vetett hitük ellenére képtelenek embertestvérként elfogadni a tékozló fiút. Pedig bibliai értelemben mindannyian tékozló fiúk vagyunk – még ha a példázat az Új-, s nem az Ószövetségben tűnik is fel – akik egy napon hazatérhetünk erről a kőkemény kiképzőpályáról, ahol már mindent eltékozoltunk, amit lehetett.

Van persze valami a Csanád-ügyben, ami nem változott: emberünk újra a származásra építi identitása alapköveit, ahelyett, hogy messzebbre tekintene a (nagy?) orránál. Eddig szilaj díszmagyarként gondolt magára, az Árpád-házig vezette vissza őseit, s a nemzeti érzés egész életet úgy beragyogta, hogy szinte teljesen elvakult. Most meg, hogy zsidóságára is fény derült, hirtelen hétköznapjainak anyagi valósága és szellemi útja is a judaizmushoz kötődik. A származás természetesen fontos háttér, amellyel mindenképpen dolgunk van (az egyetemi önismereti kurzuson a családfa-készítés hozta a legérdekesebb felismeréseket, mindenkinek ajánlom), de lehet, szabad, érdemes vajon itt megállni, és egész identitásunkat erre az egyetlen részletre építeni? Hiszen annyi minden van még a világon, amire érdemes odafigyelni… és hát bizonyos értelemben az egész emberiség a rokonságunk. Nem csak genetikai, hanem spirituális értelemben is, ha már kétpólusú agyunkkal mindenképp külön akarjuk választani a kettőt.

Szóval, igen, megkövetem Szegedi Csanádot. Hiába találtam mulatságosnak és érdekközpontúnak a tavalyi kanosszajárását, és hiába vélem úgy ma, hogy kizárólag a származásra építeni mindent kissé – hmm – szűk látókörre vall, Csanád megjárta a hadak útját, és talpon maradt. Tisztelem.

Reklámok
Eszter névjegye (846 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

4 hozzászólás Megkövetem Szegedi Csanádot bejegyzéshez

  1. nekem a mancsos interjuhból csak annyi jött le, hogy SZCS eddig egy buta neonáci volt, most meg egy buta zsidó. Ha lennének román felenői, akkor őket is elkezdené szeretni?

    • Az nagyon tetszik, ahogy bevállalja. Hogy túl lát-e valaha ezeken a címkéken? Azt már csak a következő epizódból tudhatjuk meg…

      (Valami azt súgja, neki ezt a másik oldalt is át kell élnie. Aztán majd kinövi…)

  2. mindenképpen figyelemre méltó életút.
    a teljes kép kedvéért újra elolvastam az előző írásod. az egyik kommentelő azt írja alatta, nem áll jól neked a poszt. vagy legalábbis a hangvétele. emlékszem, mennyire nem értettem vele egyet tavaly, és kicsit meglepődtem, most mennyire igen. bennünk is mennyi minden változott, pedig nem lettünk rablóból pandúrok!
    (mellesleg ez jól áll.)

    • Ó, köszönöm! Hát, lehet, hogy ő a jobboldali kötődés miatt mondta, amit mondott, de lényegét tekintve igaza van: tényleg nem illik hozzám. A változás meg elképesztő az elmúlt két évben, előtte 15 évig nem változtam ennyit, pedig az volt a szenzitívebb periódus életkorilag! :)

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: