Aktuális

Szent István és a rovásírás

“Szent István napi rendezvények” – olvasható a tiszavasvári buszmegállóban kifeszített plakáton, a magyarságtudat pallérozásának nem titkolt szándékával, kevélyen rovásírással is. Kedves dolog ez, csak éppen három aprócska hiba árnyékolja be a nemzeti érzést: a poszter készítői megfeledkeztek arról, hogy őseink – “a múlttól a jövőig” – jobbról balra haladtak az írásban, ráadásul néhány betűt is sikerült összekuszálniuk. Még nagyobb gond azonban, hogy Istvánunk nem volt azért a rovásírás legnagyobb barátja, hiszen épp az ő uralkodása idején rendelte el Róma (akkor még nem hívták Vatikánnak a pápa lakhelyét) “a régi, pogány írás” felszámolását és a latin betűk bevezetését. Mindent egybevetve tehát talán már csak egy Kulka János-kép hiányzik a plakátról, hogy teljes legyen a zavar…

szent

Ezt benéztétek, tesó!

Mindig magyarázkodnom kell, hogy ismerem a rovásírást, pedig alapvetően baloldali, liberális értékeket vallok (más kérdés, hogy releváns párt, amire szavazhatnék, már régóta nincs ebben a kategóriában, de ezt most hagyjuk). Nem, nem vagyok agyatlan neonáci vagy a múltba révedő, gőgös revizionista, aki aprócska nemi szervét egy nagyobb országgal szeretné megtoldani, és kikérem magamnak, hogy csak e két kategória képviselőit érdekelheti a székely-magyar rovásírás. Egyszerűen van egy határozott nyelvészeti érdeklődésem, a laikusok kíváncsi, nyitott szemléletével (hiába szeretem a lingvisztika minden ágát, az egyetemen csak ötödszörre tudtam levizsgázni frázis-szintaxisból, úgyhogy vannak bőven hiányosságaim), spirituális emberként természetesen érdekelnek a teremtett világ szimbólumai, és persze szívesen olvasok történelmi ihletésű regényeket és dokumentumkönyveket, mint a legtöbb bölcsész.

Még az én felületes történelmi érdeklődésemmel is tudom, hogy a Szent Istvánnak tulajdonított rendelet, miszerint “a beadott iratok és vésetek pedig tűz és vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék”, egyszerű hamisítvány. Az viszont egyértelmű, hogy államalapító királyunk volt az, aki hazánkat politikai értelemben is európaivá integrálta, s ezzel a lépéssel – a hagyományok és a hitvilág mellett – a korábbi írás is megszűnt, a helyébe pedig a latinbetűs kereszténység költözött. Természetesen csak lassan, hiszen a latin írás csupán egy szűk réteg osztályrésze volt, így aztán a rovásírást még sokáig használták maguk között az egyszerű, de írástudó emberek. István nem sietett kiirtatni a “pogány betűvetés” nyomait, hiszen magán a jogaron, a Szent Koronán koronázó paláston is megtalálhatók a székely írás szójelei, az azonban egyértelmű, hogy a pápa vazallusává válásával elindult egy folyamat, amely tudatosan szakított őseink hitvilágával és írásbeli kultúrájával. És ebben a folyamatban sajnos idővel az erőszak – a tűz és a vas – is komoly szerepet kapott…

Lehet vitatkozni arról, hogy István megmentette-e az idegen tengerben magányosan hánykolódó, tucatnyi népcsoportot magában foglaló, a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget politikai döntésével, vagy inkább kulturális-spirituális öngyilkosságot követett el “árulásával” a puszta hatalomvágy okán, amely a következő ezer évre szolgává tette és megmérgezte a magyar “múltat s jövendőt”. Én is sokat gondolkoztam ezeken a kérdéseken, de hát a történelemben nincs helye a feltételes módnak: nem tudjuk, mi lett volna, ha Géza halála után a sztyeppei népekre jellemző szeniorátus jogán Koppány jut hatalomra, és nem pedig a nyugati primogenitúra elvei alapján Vajk, azaz a későbbi Szent István ragadja magához a hatalmat sok-sok vérrel, könnyel. Nem tudjuk, mi lett volna, ha a “régi rend” marad, a fejedelemség megőrzi függetlenségét Rómától (a későbbi Vatikántól), és a kereszténység sem kezd terjeszkedni erőszakkal, értelmetlenül egy olyan földön, ahol mindig is más hit élt az emberekben – egyáltalán, a világnézetváltás kényszere sosem vezet jóra, semmilyen körülmények között. Talán elpusztított volna minket az ellenség, és ma már írmagja se volna a magyaroknak, talán erősek és önazonosak maradtunk volna különállásunkban, szabadságunkban, más szövetségesekkel, ki tudja.

Akárhogy is, megvolt az oka annak, hogy úgy történt minden, ahogyan történt, és a múltba temetkezni épp olyan butaság, mint a múltat semmisnek nyilvánítani és megfeledkezni róla. Összevonhatjuk a szemöldökünket, hogy “agyatlan neonácik” és “gőgös revizionisták” kíváncsiak csupán a régi írásra, kultúrára, hitrendrendszerre, de épp olyan agyatlanná és gőgössé válik az is, akiben a leghalványabb érdeklődés sincs meg, hogy megismerje gyökereit, s a kultúráját körülíró ősi alapokat. Ez a két véglet hozza magával azt a kínosan naiv butaságot is, amely a tiszavasvári Szent István-napi rendezvény plakátját életre hívta, s amelyen – ha egyáltalán értjük a poént – csak nevetni lehet, de előrébb nem leszünk tőle sosem…

Reklámok
Eszter névjegye (885 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

2 hozzászólás Szent István és a rovásírás bejegyzéshez

  1. annyira irigyellek, amiért mai náculástól független kulturális értékként tudsz tekinteni a rovásírásra. nekem (még) nem megy. meglátom, hányni kell @=|

    • De a héber írás is érdekel, pedig a “cionista háttérhatalom” se vonz.

      Igazából sosem értettem, hogyan lehet nyelvet, kultúrát megvetni, kikerülni, gyűlölni szélsőséges, hülye csoportok miatt. Sokan a szovjetek miatt utálták az oroszt, és a többség azért nem tanulta rendesen, mert a Szovjetunió elnyomóként működött. Jó, jó, de Tolsztoj, Csehov, Puskin, Gogol meg Dosztojevszkij nyelvéről van szó, ráadásul a szláv nyelvek nyelvtana annyira árnyalt, gazdag… Mindig is érdekelt, hogyan oldja meg egy író, hogy az elbeszéléséből még E/1-ben – névmás nélkül – is kiderül, hogy férfi vagy nő-e a karakter, holott nem feltétlenül akar hangsúlyt adni ennek… Ugyanez vonatkozik a németre is, amit sokan épp a nácik miatt nem tanultak meg, pedig hát Bach vagy Beethoven gyönyörű anyanyelvéről van szó, amely olyan beszédesen szép szavakat tartalmaz, mint pl. a “nachdenklich” meg a “Waldeinsamkeit”, amiben annyi minden benne van… Kit érdekelnek hát a komcsik meg a nácik???

      Egyébként is, minél kevesebb az előítélet, annál jobb. Mondom ezt én magamnak is, mert még van hova fejlődni, finoman szólva, de már látom a féééényt az alagút végén, ami nem a vonat, asszem. :)

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. A fej nélküli nő, a hőbörgő díszmagyar és a rejtőzködő szekta – fura Facebook-megosztásaink krónikája | Eszter's Offtopic
  2. István, a király 1983-ban és 2013-ban | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: