Aktuális

És most valami egészen más: sport

Nem tudom, mondhatok-e ilyet, de szerintem nem lesz túlzás: még soha az életben nem voltam olyan jó kondiban, mint idén nyáron. Tíz perces kilométerekkel gyalogolok húsz kilométeren át, a kocogás pedig ma olyan jól ment, hogy terepen is könnyedén megvolt a 3,5 kili 21 perc alatt, ami testvérek között is 6 perces kilométereket jelent. Ráadásul most már csak fejlődhetek, hiszen a májusban beszerzett terepfutó-cipő mellé végre a célnak megfelelő gatyám és felsőm is van.

Ma, a Benevár romjainál - még a zokni is futócucc

Ma, a Benevár romjainál – még a zokni is futócucc

Félreértés ne essék, nem tervem, hogy futó legyek, igazából csak arra vágyom, hogy a túrák során – pláne, ha sötétedik, és nincs nálam lámpa – bármikor könnyedén tudjam javítani az időmet egy kis kocogással. A Mátra 115-öt (ami igazából 125 kilométer) meg kéne csinálni jövőre, és ahhoz az kell, hogy a durva hegymenetekkel és a 28-29 órás gyaloglással se legyen rosszabb a kilométerátlagom tizennégy percnél. Ez nem megy máshogy, csak ha az összes lejtősebb részt és sík terepet végigkocogom. Ehhez pedig jó kondiban kell lenni, tehát pár kilométer futást már szinte minden túrámban elrejtek. A perverz helyzet pedig a legnagyobb meglepetésemre az, hogy egyre jobban élvezem…

Múlt héten leárazás volt a Hervisben, úgyhogy vettem két szép futófelsőt és egy futónadrágot. Azért futós cuccot választottam, mert az a gyalogláshoz is kitűnő, hiszen a sima póló és gatya sajnos nem vált be: ne szépítsük, húsz kilométer után úgy éreztem magamat, mint a pelenkás bébik, mivel a negyven fokos fülledt hőségben lezavart kardiós hegymászások során felszabaduló izzadság frankón véresre marta a hátamat és a combjaimat a mozgás közben fellépő dörzshatás miatt. A júliusi 40 kilis teljesítménytúrán ráadásul a Muzsla, az Ágasvári-csúcs és a Nyikom-nyereg megmászása után még 5 kilométert nonstop le is futottam 34 perc alatt (ezt amúgy még mindig alig hiszem el), ami teljesen padlóra küldött: a tüdőm, a térdem, a bokám, a vádlim és az oldalam rendben volt, de még másnap is alig tudtam ülni vagy háton feküdni a véresre dörzsölt testrés(z)ek miatt.

A Remete-bérc - nem a legjobb kép, de ezután le is merült a gép elemkészlete

A Remete-bérc – nem a legjobb kép, de ezután le is merült a gép elemkészlete

Ekkor beláttam, hogy nagyon hülye voltam, hogy megfelelő felszerelés nélkül ugrottam neki az erőpróbáknak, de a kaland után még vártam a vásárlással jó másfél hónapot: egy-egy profi, nedvszívó, lélegző gatya meg felső alaphangon tíz rúgótól indul (szerencsére 25 százalékkal olcsóbban vásároltam most), plusz azt hittem, a szűk, tapadós cuccokban úgy fogok kinézni, mint egy varacskos disznó, hatalmas hájdarabokkal. Szerencsére tévedtem: ezek a holmik nagyon szépen összefognak mindent, amit össze kell; még én is úgy nézek ki bennük, mint a katalógusokban a modellek. A nadrág egyszerű fekete Nike Dri-Fit, a felső meg lila (szintén Nike Dri-Fit), hogy menjen a jógamatracomhoz, ami ugyanebben az árnyalatban pompázik (természetesen jógához és teremsporthoz is használni fogom a felszerelést). Noha rosszul vagyok a 90-es évek rave-partyjait idéző sportszer-divattól, a neon-sárgászöld minta most nem zavar, legalább jobban látszom a sötétben, nem kell láthatósági mellény az aszfalttúrákhoz, hehe. A másik felső Adidas, és… nemröhög, rózsaszín. Jól áll nekem az a szín, mint a fekete hajúaknak általában, és szerintem kimondottan csinos is, majd meglátjátok.

Ami a funkciót illeti, a Nike-felszerelés szuper, az Adidast még nem avattam fel, de biztos jó az is. Az elmúlt bő egy hétben közel 70 kilométert pakoltam beléjük, és nem volt az a 40 fokos hőség, ami harci sérüléseket okozott volna – pedig hegyet másztam, kocogtam és tíz perces kilométerekkel is gyalogoltam épp eleget. (Jártam Tiszavasváriban és Tokajban is a hosszú hétvége során, és persze felcaplattunk a nagy hőségben a Kopasz-hegy tetejére is Marcsi barátnőmmel. Gyönyörű hely!) A legjobban egyébként az tetszik, hogy – ezt korábban nem is tudtam – a futófelsők alá nem kell külön melltartót venni, mert beépített cucc van mindben, ami megfelelően tart. Ez így rendkívül kényelmes: nem csúszkál, nem izzaszt, nem lóg ki a sportmelltartó, mégsem ugrálnak jobbra-balra az ikrek menet közben. Zseniális találmány a futófelső és a futónadrág, nagyon elégedett vagyok – ilyesfajta felszerelésben már neki mernék vágni egy komolyabb teljesítménytúrának is (pechemre a szeptemberi 56-os napján van apu 60. szülinapi ebédje, de majd kitalálok valami alternatív megoldást későbbre).

Nekem még 29 óra gyaloglás a cél a Mátra 115-ön jövőre, de van, aki ugyanennyi ideig képes futni is. Lubics Szilvi vézna, ügyetlen tinilány volt, aki kerülte a tesiórákat. Harminc fölött járt már, amikor hobbiból futni kezdett. Azóta – fogorvosi főállás és három gyerek mellett, 39 évesen – híres ultramaratonista lett, és 2011-ben 29 óra alatt futotta le a görögországi Sparthatlon 246 (!) kilométerét, majd a 2012-es Ultrabalaton abszolút győztese lett, ami annyit tesz, hogy egyetlen férfi és nő sem volt nála gyorsabb.  “Különleges adottságokkal született, nem lehet mindenki profi futó” – mondta egy barátom Szilvi története kapcsán. Persze, nem is kell mindenkinek futónak lennie. Nem ez a lényeg. És hát persze ő is panaszkodhatott volna, hogy nem fedezték fel a tehetségét ötévesen, s így nem lett belőle milliárdos olimpiai bajnok. Elintézhette volna annyival a dolgot, hogy már kifutott az időből, sokat kell dolgoznia, három gyereket kell ellátnia. Mégsem tette. Ehelyett kemény munkával és óriási hittel kibontotta tehetségét, átlépte a saját határait, és a szó legszorosabb értelmében “befutott”. A minap ezt mondtam a kis olvasóinknak a Neonon: nem kell, hogy futó légy, de tedd ezt te is a magad tehetségeivel, álmaival, kifogások nélkül…

Komolyan.

Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

8 hozzászólás És most valami egészen más: sport bejegyzéshez

  1. Annyira irigyellek, hogy bírsz a 40 fokban is sportolni… Én skandináv típus vagyok, egyáltalán nem bírom a meleget, 25 fok fölött, pláne napsütésben nem vagyok rábírható semmiféle túrázásra. Illetve én szeretnék, de teljesen kipurcanok, mint valami vámpír. Nyáron az egyetlen mozgásforma ami marad nekem, a légkondis tornaterem és az úszás.

    • Ó, én meg pont fordítva működöm, télen punnyadok be eléggé (illetve eddig, de most jó arc leszek). A hideg, a sok cucc, a nehéz kabátok, a korai sötétedés, a napfény hiánya, a hó-eső-köd… finoman szólva nagy kihívások ezek. Az úszás is kiesik télen, mert ugye nyáron csak egy felső meg egy szoknya kell a szandál mellé, és kész, törölközőt se hordok a strandra, télen meg még a hajat is meg kell szárítani, és a vizes cucc se hagyható magunkon… szóval háromkilós táskával kell menni, és egy órát készülődni a végén. Szóval, engem a tél punnyaszt be, de most majd feltörök, mint a talajvíz.

      A nyári esték amúgy nagyon is alkalmasak mozgásra, de főként az erdőben, ahol hűs van, az napközben se vészes azért. Az aszfalton, panelben nyilván kemény menet volna… :)

  2. Rendesen kisportoltad magad, gratulálok! Örömmel kísérem ám figyelemmel a fejlődésedet és az eredményeidet! :)

    • Ezt jó hallani, köszi! :) Mondjuk, általában nem nevezem sportnak, mert inkább kedvtelés, de így futócuccban nagyon sportos jelenség bárki! XD

  3. hát Eszter én eléggé kedvellek. Mondtam már? :D Különösen az utolsó bekezdés miatt..Gratulálok a futócucchoz , nagyon csini:)

  4. miért ne mondhatnál ilyet? hatalmas gratula!!! rémelem, még sokszor megsétáltatsz @;D az én edzőcuccom egyszerű, mint az egyszer egy, igaz, más a műfaj: egy szál sportmelltartó és bugyi, mert minden más lerohadna rólam (még ez is, haha).

    • Azért még nincs mihez gratulálni egyelőre, de én élvezem a bulit! Még szép, hogy jössz majd sétálni, mint a pinty…vagy hund… vagy még annál is jobban!

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Ismét a kedvenc hegyem tetején szilvesztereztem | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: