Aktuális

5 ruhadarab, amitől örökre elköszöntem

Hűvösen és érzelemmentesen ürítettem ki a szülőházam gardróbját, ahol az elmúlt két évtized meghatározó ruhadarabjai pihentek csinos kis halmokban, korszakonként. Végeztem én több komolyabb szekrénytakarítást is az utóbbi években, de háromszor nyolc-tíz kiló holmi valahogy mégis megmaradt (valószínűleg akkor még nem álltam készen arra, amire most igen). Ezúttal kíméletlen voltam, fotót sem készítettem a búcsúzó holmikról, de azért egy diszkrét kis nosztalgia-poszt igazán belefér…

Ezt a felsőt is nagyon szerettem, de teljesen kikopott (B)

Ezt a felsőt is nagyon szerettem, de teljesen kikopott (B)

Három kategória szerint csoportosítottam a holmikat:
A, A jótékonysági halom – Nincs rossz állapotban, esetleg kimondottan újszerű. Nem hordom, mert kinőttem, meguntam, nem a stílusom, örököltem, kaptam, kinyúlt… vagy egyszerűen csak hülye voltam, amikor megvettem valamelyik szezonvégi leértékelésen (jó útra kell térni, örökre).
B, Kuka, kíméletlenül – Elrongyolódott, elkopott, ripityára szakadt, foltos lett, egyszóval: javíthatatlan. Fölösleges őrizgetni, még felmosórongynak se érdemes megtartani.
C, A “még jó lehet valamire” halom – Igyekeztem szigorú lenni, és csak azt félretenni, amit “most azonnal felvennék”. Szerencsére nem sok ilyen holmi gyűlt össze, ami fantasztikus előrelépés: Réka barátnőm jól tudja, mennyit nyüszítettem 4-5 éve, hogy “de ez még jó lesz valamire“.

Íme, a cuccok, amiknek láttán elkapott a nosztalgia pár másodpercre, de aztán mentem tovább:

1. Az ezüst robotfelső (sajnos B) és a cipzáros ipari szoknya

Mindkettő Linda kezének munkája, tíz évvel ezelőttről. Sokat hordtam őket, bár most nem találtam olyan képeket, amelyeken tisztán és vágatlanul látszanak. Ebben az outfitben voltam az első érettségi találkozómon is, including műraszta, természetesen. Jó cuccok voltak, de sajnos az ilyen anyag az évek során megkopik, kifakul, eltöredezik, a szoknya meg szintén csak az ötvenkét kilós változatomra volt jó, így ő talán már ezekben a percekben is mást boldogít.

2. Az X-TRA-X-os lakkszoknya

Ó jaj, a híres, 75 eurós lakkszoknya, amire diákként sokáig gyűjtöttem. Berlinben vettem meg, lassan már 10 éve. Aztán rengeteget hordtam, a világ összes kúl bulijában járt ez a szoknya (ezt viseltem akkor is, amikor Ronny Morrings, a Clan of Xymox frontembere az ölébe vett – literally! – egy fotó erejéig… sokáig “ronnyfogó szoknyának” is hívtam, mert ebben fogott Ronny). Aztán ezt is kinőttem. Na, nem a szoknyát, mert az még felmegy a fenekemre, hanem magát a lakkot, mint műfajt. De valamelyik lelkes tinilány a rászorulók széles táborából bizonyára boldog lesz vele.

3. A Linda-féle szoknya

Istenem, mennyire szerettem ezt a kisszoknyát, 2004-ben készítette Linda barátnőm (hasznos, ha van egy iparművész a társaságban). Az első képen ruhapróba közben vagyok látható, a másodikon full bevetésen, a Bolkow Kastély Partyn Sárka barátnőm társaságában. A holmi még egész jó állapotban van, csak túl nagy a seggem hozzá, a gyöngyösi református templom szeretetszolgálata kapta meg. Érdekes adalék, hogy a képeken látható felsők közül mindkettőt most szanáltam ki: a kis pink darab teljesen kikopott és összement (B), a másik pedig egyszerűen nem tetszik különösebben (A).

4. A korai tinikor meghökkentő ruhadarabjai, mindenekelőtt Az Öv

Az ugye nem titok, hogy kib. menő tizenegy éves voltam, azt azonban én magam sem sejtettem, hogy ennek a mai napig vannak tárgyi bizonyítékai a szekrény mélyén. Megtaláltam a csíkos haspólót ÉS a rettenetes fehér nadrágot, és a lambada-szoknyát ugyan nem, de Az Övet gondosan őrizgettem. Mostanáig. A története annyi, hogy a kedvenc tanáromtól kaptam harmadikban, mert épp leesni rólam készült a gatyám, de én kultikus kabalaként tekintettem rá, mert nagy példaképem volt Erzsi néni. Mivel ma már sem a rajongás, sem a tárgy-fétis nem az asztalom, határozottan megváltam Az Övtől is. (Nem lett kérges azért a szívem: A.)

5. A gumis trapézgatya (te jó ég, természetesen B!)

Hetedikesek lehettünk, amikor kitaláltuk, hogy éjen a hippikorszak. Természetesen sehol nem lehetett trapézfarmert találni, pláne nem olyat, amilyen a HAIR-ben látható. Bejártuk a fél országot, de mindenhol csak nevettek az eladók a ronda répafazonú és egyenes szárú gatyák között: esetleg az őseitek szekrényében, gyerekek! (Pár év múlva aztán nagy váltás jött, évekig CSAK trapéz- vagy enyhén trapéz jellegű nadrágokat lehetett kapni,. biztos emlékszik mindenki.) Nos, végső elkeseredésünkben egy random falusi varrónővel csináltattunk gumis trapézgatyát, amit egy időben nagyon lelkesen hordtunk, amolyan státuszszimbóluma volt ez szabad hippilelkünknek.  Űristen, hogy nézett ki…! És hogy néztünk ki mi benne…! Szerencsére nincs róla kép.

+ feature: ami maradt

A(z így vagy úgy) búcsúzó holmikat napestig sorolhatnám, de fölösleges. Inkább mutatok egy darabot a C halomból is, vagyis egy cuccot, ami maradt:

Ez egy GAP-ing, amit akkor kaptam ajándékba, amikor 1998-ban Amerikában voltam ösztöndíjas gimnazista. Az egyik pártfogó-család baromi gazdag volt, és egy szép napon elvittek vásárolni: ez a darab kiállta az idő próbáját, még mindig jól néz ki, és a mérete is stimmel. YAY!

Természetesen tudom, hogy a régi göncöket már sokkal korábban le kellett volna passzolnom. Nem jó az, ha az ember olyan dolgokban hagyja időzni az energiáit, amelyekhez már nincs köze, sosem jó a múlthoz kötődni ezernyi szállal, amikor a jelenben van minden, ami számít. Ráadásul ha a sok kacat felhalmozódik, idővel az új dolgoknak sem jut hely az életünkben, anélkül, hogy észrevennénk, mi okozza a blokkot… Szóval, mindenkit arra biztatok, hogy tegye rendbe a gardróbját, a fiókjait, a pincéjét és a padlását… sokkal jobb lesz utána minden!

Reklámok
Eszter névjegye (882 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

12 hozzászólás 5 ruhadarab, amitől örökre elköszöntem bejegyzéshez

  1. Úgy látszik te bátrabb vagy nálam, mert én is szeretnék megszabadulni egy-két igen feltűnő darabtól, de hát mindhez rengeteg emlék fűz!

  2. Szép társaság :) mint valami modernkori gonosz tündérek …

  3. Aaahh igen. :) Én most a költözés kapcsán akartam szortírozni a cuccaim között de annyira kevés idő volt az egészre hogy mindent elvittem és most a szombati garázsvásár előtt fogom eldönteni mi az ami nélkül nem tudok élni. Még nekem is nagyon nehéz kidobni a régi imádott ruhákat meg emlékeket de egyszerűen amikor a házban levő dolgok 80%a az én már jó ideje elő sem vett kacatjaimból áll kezdem érezni hogy túl sokmindent tartok meg.

    • Emlékszel, beszéltük annó, hogy majd nálad is mekkora rendet rakunk, remek szakrális aktus lesz az is, ec., de sose került rá sor… XDDD Hát, lélekben veled vagyok akkor, sok sikert, jobb lesz utána…!

  4. Bazz az a fekete felso, a lyuggatott ujju rajtam volt valami gyongyosi DM bulin, koncert elott, vagy utan, de van egy fotonk amink viselem. :D BTW, bazz, azt a lakkszoknyat am lehet vittem volna, az ezust felsovel egyutt. SADSZMAJLI!!

    • Nem, az nem az, megvan a kép. :-D Csak egy hasonló.
      Ó, hát az ezüst felismerhetetlen volt, az teljesen kuka, fehérre kopott fullosan. A lakkszonyák közül az egyik teljesen kimúlt, a másik egész jól egyben volt, de azért szakadtas…

  5. Gyönyörű válogatás, nagyon élveztem! Én is erre biztatnék mindenkit, ha…! Épp rendet raktam a gyerekek ruhái között így ovikezdetkor, azonban a lázas ténykedésben a nagyon szép szekrény alsó fiókja kiszakadt, és eltört benne a sín. Ha újrakezdhetném, hozzá se nyúlnék a 74-es bodykhoz! (Három és fél éves Babadávid, igen.)

    • Átérzem a helyzetet, nálam is volt baleset: a szekrényben a fogasokat tartó farúd elérett, és leesett két darabban. A kabátok most a földön vannak… és megdöbbentően üres a szekrény. De azért megérte…!

  6. Hű,bàtor vagy :-) én is múlt hét óta gondolkozom a szortírozàsban. No még nem stíluslag lenne, hanem csak az elhasznàlódottaktól kéne megvàlnom…nehéz…de a lakkszoknyànak én is örültem volna. Imàdtam azt a szoknyàdat. :-) Volt még egy szoknyàd, amit úgy emlékszem a Red Lion-ban vettél. Fekete, hosszú, oldalt felvàgott volt az is,mint a lakk. Azért emlékszem,mert anya is olyat vett nekem. Egyik este ott ültél a Mephi elött abban a szoknyàban, egy gyertyàt bàmulva. Még volt kék csík a hajadban :-) Hogy mikre emlékszem…előjöttek az emlékek :-)

  7. Hahh, köszi ezt a posztot! Hetek óta rajtam van a szortírozási láz, tüntetem el, ami nem kell, vagy jóóóó rég volt már rajtam. A saját ruháimmal könnyen is boldogulok.Haneem tudod, mi a nehéz? A fiam kinőtt ruhái. Kisebb tesói ugye lányok, és van elég cuccuk, így nem sok minden indokolja, hogy a fiúsak maradjanak. Pár zsáknyitól már megváltam, rémesen nehéz volt, de rögtön utána éreztem, ahogy meglódul a lakásban a csi. :D

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: