Aktuális

Megcsalásról, férfi bakikról és női hibákról – reagálok a kommentekre

Szöveggyáros vagyok, és szeretek kérdéseket feltenni. Van, hogy mélyen és hosszan, máskor csak abban a öt-hét-tíz pontra bontható hatszáz karakterben, amit a Google megkíván, és amire a mai átlagos, kapkodó olvasó a villamoson aszalódva rákattint.

kép: imgfave.com

kép: imgfave.com

Tisztában vagyok azzal, hogy a típusok és kategóriák mögött emberek vannak, hatmilliárd élethelyzettel (és legalább tízszer ennyi problémával), de néha jó rámutatni valamire, ami ezeknek a túlnyomó többségében így vagy úgy megjelenik. Csak rámutatni, és nem feltétlenül csontig boncolni: meghagyni az értelmezés lehetőségét az olvasónak.

Akárhogy is, kifejezetten mulatságosnak tartom, amikor a szigorú, feszes világnézettel felvértezett, (tapasztalataim szerint azonban kissé) felületes látogató engem is megpróbál valamilyen zárt kockába kényszeríteni: a konzervatív gondolkodó sértetten távozik a vadliberalizmusom miatt (true story), a liberális látogató pedig felháborodik, amikor egy-egy jelenség – eutanázia, abortusz, halálbüntetés – egyéb hátterét boncolgatom, anélkül, hogy nyíltan állást foglalnék… (Ide szándékosan nem teszek linkeket, mert rengeteget tehetnék: maradjon csak a kérdés, hogy akkor én most vajon liberális vagy konzervatív vagyok…?)

A kedvencem ezen a fronton természetesen az, amikor a női-férfi témákról esik szó. Ennek mindig az a vége, hogy az egyik írásom alapján én vagyok a feminizmus férfigyűlölő élharcosa, aki szőrös lábbal heréli ki a szűz férfiakat a vezérigazgatói székben pipázva, majd pornónéző, nőverő macsók vérével takaríttat ki a magányos leányanyáknak, leszbikus pároknak és leszerelt prostituáltaknak menedéket nyújtó otthonában, természetesen eunuchokkal. Aztán másnap, egy másik írásom alapján az ultrafemisták találnak meg, akik közül az intelligensebbje okosan és frissen érvel ugyan, de a többség egyszerűen lehülyéz, majd kártékony, nőgyűlölő, férfi-elnyomást erősítő, önző hipokritának nevez, aki a patriarchális berögződéseket szolgálja vakon.

Az elmúlt egy hétben a blogon például több mint ötezren olvastátok a férfi-hűtlenség mélyebb analízisét, Miért gáz a megcsalás, ha egyszer a társadalom is támogatja? címmel. Ne tudjátok meg, milyen bődületes, értelmetlen, gyűlölködő hülyeségeket kellett alóla kigereblyéznem, amiket elolvasni sem volt kedvem (nincs értelme, hiszen a kommentelő egyértelműen nem értette meg a szöveget). Sokkal komolyabb visszhangot keltett persze a szélesebb közönség számára írt Az 5 legsúlyosabb hiba, amit egy férfi elkövethet, aminek kapcsán tízesével érkeztek a felháborodott kommentek férfioldalról, miszerint Antoni Rita és Csakazolvassa átmosta az agyamat. :)

Ha már persze játszottam azzal, hogy melyek azok a ciki dolog, amelyektől a nő menekül, ésszerűnek találtam rámutatni azokra az ostobaságokra is, amelyektől viszont a jóérzésű, normális pasasoknak kéne. Hihetetlen, de mindig van ilyenkor pár száz ember, akiknek a figyelmét elkerüli, hogy nem a világ összes férfiját vagy éppen – jelen esetben – nőjét SZIDALMAZOM ezekben az írásokban, hanem a nemekre jellemző (de nem törvényszerűen, és nem minden egyes embernél előforduló) problémákra mutatok rá, gyűlölködés és ítélet nélkül. Annál is inkább, mert némelyiket ezek közül olykor én is elkövetem (a homályos célzások útvesztőjéről például simán írhatnék egy könyvet).

A 7 leggázabb női hiba, amelyektől menekülj! című cikkre szerencsére értelmes válasz is érkezett, Gáz női hibák??? Válasz a men.hu cikkére címmel, a Nőkérten. Érdekes, de a cikk megadta a választ a kérdésre, hogy miért nem veszek részt semmilyen mozgalom életében, noha egyes törekvéseiket a lehetőségekhez mérten igyekszem támogatni. A mélyebb, komplexebb rendszer-ok, amelyről a már említett bloggertársak írnak, valóban tényszerű, létező háttér, amiről beszélni KELL: hálás vagyok a munkájukért, hogy rámutatnak mindarra, ami a fehér, középosztálybeli értelmiség gyermektelen tagjainak látószögéből kiesik. Nem ejteni szót ezekről az egyenlőtlenségekről olyan, mintha letakarnánk a lakást takarítás helyett: egy idő után – férfiak, nők egyaránt – megfulladnánk a kosztól.

Ugyanakkor én az általános, jellemző problémák megoldását elsősorban az egyén szintjén látom. Úgy gondolom, hogy  csak általa érhető el tényleges, mélyebb változás hosszútávon rendszerszinten is. Amíg Kati néni azt mondja Tiszavasváriban, hogy az asszonynak a konyhában a helye napi 10 óra gyári munka után is, amíg férje a tévé előtt pihenget, addig mindegy is, milyen jogokat – és pontosítok: tényleges lehetőségeket – kap, számára – és több millió társa számára világszinten – nem jött el a változás ideje. Ugye mindenki ismer Kati néniket, nem is egyet? Éppen ezért  a klasszikus feminista megközelítés én ízlésem szerint túl nagy hangsúlyt fektet a társadalom felelősségére az egyéni felelősségvállalás kiemelése helyett.

Erről nehéz beszélni a nőpárti közegben, mert ott az én nézőpontom az ún. “áldozathibáztatás”, pedig szerintem nem az. Most nyilván nem az olyan esetekről beszélek, amikor Mari nénit brutálisan megverte a részeges férje, és valaki megkérdezi, hogy miért nem lépett le az első pofon után – egzisztencia nélkül, megfélemlítve, három kicsi gyerekkel, erős “családban-kell-élni-a-válás-bűn-és-szégyen” nyomás mellett – …, hanem azokról az esetekről, amelyekről pl. a tárgyalt “nőhibás” cikkben esik szó. Annak igénye, hogy átgondoljuk, hogy egy-egy “rossz” döntésünknek vagy vitatható reakciónknak mi a bennem gyökerező, igazi oka, és tudatossággal vegyük fel a harcot ellenük, az én olvasatomban nem “áldozathibáztatás” a strucc homokvárából, hanem nagyon is mély, fontos felelősségvállalás, ami nélkül nincs fejlődés, előrelépés.

Szóval, igen, én ezt teszem: néha mélyebben, még gyakrabban könnyedén, kérdéseket provokálva mutatok rá egy-egy jellemző problémára, de a rendszer-okok kidomborítása helyett (amit a Miért gáz a megcsalás, ha egyszer a társadalom is támogatja? cikkben pont precízen megteszek) általában az egyént akarom megszólítani, ami törvényszerűen az egyéni felelősségvállalás irányába mutat, elrugaszkodva kicsit a háttértől, de nem teljesen figyelmen kívül hagyva azt. És nem, nem, egyik nem iránt sincs bennem gyűlölet, de azért köszönöm a kattintásokat. :)

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

7 hozzászólás Megcsalásról, férfi bakikról és női hibákról – reagálok a kommentekre bejegyzéshez

  1. Köszönöm Eszter, hogy az vagy aki és azt is ahogy képviseled az izgalmas belső rendszered és nem utolsó sorban a páratlan gondolkodásmódod …. csakis így tovább , az országunknak pedig ordibálósan szüksége van a markáns lámpagyújtogatók hasznos energiáira …… :)

  2. ha most arról fogok álmodni, h szőrös lábbal szűz férfiakat herélsz ki vezérigazgatói székben pipázva, kiszámlázom neked az éjszakát…

    • “szőrös lábbal szűz férfiakat herélsz ki vezérigazgatói székben pipázva,majd pornónéző, nőverő macsók vérével takaríttat ki a magányos leányanyáknak”,,……Iggennn Eszteeer eeezaaaz.. csinááááááld!!!! aaaaaah!!!!Takaríts ki a véremmel, és herélj ki!!!!! Ez maga a Dominastúúúdióóó …mééég !!!…Mit akarsz, van aki ezért komoly összegeket fizet..:XDDDDDDDDDD

  3. Látom, megragadtátok a lényeget, gyerekek! XD

  4. Ismerős helyzet,ha valaki nem kötelezi el magát egyik vagy másik oldal melett, az hamar ellentáborba kéynszerűl ,holott csak rugalmasan próbál viszonyulni a kérdéshez ,több nézőpontból megközelitve azt.
    Futottam bele már olyan blogiróba,aki félreértelmezve a feminizmust, a ló tulsó oldalára esett, elnyomottból vérfeministává változott. Öngólt rúgva,a vele kapcsolatba kerülő férfakban az esküdt ellenségét látta,de nem kimélte azokat a jóindulatú kommentelőket sem akik megpróbálták erre figyelmeztetni.Ráadásúl ilyenkor tényleg az a buta vád hangzik el,hogy lám-lám maguk a nők azok,akik mindenáron fenn akarják tartani a patriarchális rendszert.
    Vagy itt van pl. a provokativ öltözködés kérédse.Megintcsak a szexuális neveltetés hiányának, a prüdériának tudható be,hogy a két nem tud eleget egymás szexusáról.Igenis a nők legyenek tisztában azzal,hogy mit váltanak ki öltözködésükkel a férfiakból (a lábfetisisztákból pl). Akinek hizelgő ,hogy idegen, szociópata férfiak szexuális fantáziájának főszereplőjévé válhat öt percre, ám jelenjen meg lenge öltözetben a diszkóban. Most nem a durvább esetekről beszélek.Lehet hogy megússza néhány bókkal férfiaktól, akik jellemzően legális drogok befolyása alatt állnak .De továbbra sem értem ,hogy gondolják egyese feministák,hogy az olyan naiv kijelentéseket mint a „nem az mindig nem” ,felfogja az akinek szól ,mintha legalábbis megkérdezné az áldozatát erről az elkövető .

  5. Kiváló irás ugyancsak az egyén felelősségéről:
    http://noblog.hu/ez-nem-aldozathibaztatas-ez-jozan-esz-vagy/

    • Köszi! Jó erről olvasni, én kicsit jobban kiemelném a lelki okokat: hol van vajon lelkileg az a nő, akit bántanak? Önismeret, önbecsülés, satöbbi. És nem, nem az ő hibája semmi. DE sok minden az ő felelőssége.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Miért nem tudom komolyan venni a vérfeministákat? | tempty blogja

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: