Aktuális

VNV Nation, tűzön-vízen át

Világok jöttek-mentek, de a VNV Nation maradt, és nagyon hosszú és nehéz utakon kísért végig az elmúlt tizenegynehány évben. Most is azt éreztem a szerdai koncerten, hogy rövid volt a program, még plusz két órán át el tudtam volna hallgatni ezeket a dalokat… de azért nem panaszkodom, persze. Sőt.

transnational_tour2013
Réka fél hétre jött értem kocsival, gondoltuk, jobb hamar odaérni, mert tavalyelőtt sem maradt felső a méretemben. Szégyenszemre S-eset kellett venni, amit csak sportmelltartóval hordhatok úgy, hogy nem lóg ki a hasam nyújtózáskor, ejnye. Ezúttal pont időben érkeztünk meg a Dürer nagyterem elé, ahol annak idején milliószor vizsgáztunk mindketten: becsekkoltunk, és mondta az arc, hogy egy-két perc, és nyitják is a kaput. Végül aztán még annyit se kellett várni, így én lehettem Budapest első embere, aki választott a mörcsből.

(Erről egyébként röviden annyit, hogy szurkoltam, nehogy “hülyeség” legyen írva a pólóra, de hiába. Tudniillik a VNV Nationnek vannak a világon a legjobb szövegei, de a felsőkre valahogy mindig a legsemmitmondóbb kliséket nyomják, a fene se érti, miért. Most is valami fightot sikerült feszegetni fallen demonokkal – még nem ismerem az új albumot -, ami nem feltétlenül az a szellemi állapot, amire vágyom, így a döntés könnyű volt: a másik topot vittem el, amit rögtön fel is vettem a tavalyi S-es póló helyett. Az új pulcsi jól néz ki, bár ennek sincs kapucnija sajnos, mindenesetre az M-es méret kárpótol mindenért, szavam nem lehet.)

Körbenéztünk, köszöntöttük az ismerősöket, és kiültünk a teraszra töltekezni Rékával és Gillzzel, aztán már kezdődött is a koncert (az új album egyetlen dalával, amit már ismertem, a Retaliate-tel). Igen könnyen sikerült az első sorba, a jobbról első kontroll-láda mögé nyomulnom, és rögtön megállapítottam, hogy az összes Dürer Kertben és A38-as hajón fellépő kedvencem felszerelése épp háromszor akkora helyre és nézőszámra terveztetett, mint amit budapesti színtér hoz, és ez bizony a hangzásra is rányomja a bélyegét. No, mindegy, én vagyok a hülye, hogy mindig az első sor valamelyik szélén ugrálok a hangzásbarát hátsóközép helyett.

A tipikus színpadkép, Apple-lel, ahol én álltam :) <3

A tipikus színpadkép, Apple-lel, ahol én álltam :) <3

A setlist ezúttal a következőképp alakult: Retaliate, Sentinel (hú, ennek nagyon örültem!), Chrome, Primary, Illusion (az egyetlen VNV-szám, amit nem csípek… a lassú, romantikusnak szánt izék nem tartoznak a kedvenceim közé), Everything, Space and Time, Tomorrow Never Come, Standing (még mindig mekkora sláger…!), Off Screen, Farthest Star, Resolution. Az első ráadás előtt a közönség egyik tagja unikummal kínálta a teljes zenekart, akik a szokásos módon – tehát szagteszt nélkül, egy rántásra – megitták az egészet.

Ezután hallhattuk a Furthert eléggé acapella, amitől most is lúdbőröm volt, mint rendesen, és jött a himnusz, a Solitary, ami az egész szet legrégebbi száma volt. Ronan meg is jegyezte: “I hope you know this song”, mire páran sikítozni kezdtünk a tapsorkán közepén. Mire Ronan: “Oh, thank you… all five of you”, amin nagy röhögés volt. A koncert után a pultnál azt mondta, csak poénkodott, de azért tény: ez volt az egyetlen szám, amelynél egymás szemébe nézve énekelhettem vele végig négy teljes sort, egy karnyújtásnyira tőle. “And if rain brings winds of change, let it rain on us forever. I have no doubts from what I’ve seen I have never wanted more. With this line I’ll mark the past as a symbol of beginning. I have no doubt from what I’ve seen I have never wanted more.”

(Az a poén, hogy ezt a számot én csak live verzióban hallgatom, méghozzá a 2001-es San Francisco-i változatot persze… mennyire király már a felkonfja, majdnem azt is beleénekeltem a nótába az intenzív szemkontaktus alatti rajongóleányos zavaromban… ami már csak azért is ciki lett volna, mert ez nem egy hivatalos kiadás, csak egy bootleg, amit keverőpultról vettek fel, de tökéletesen átadja a VNV Nation-koncertek hangulatát, úgyhogy most hallgasd is meg:

https://app.box.com/s/xox0ee6zay1r77skzeho)

Az örülő közönség mellettem

Az örülő közönség mellettem

A második ráadás a Control, Nova, Perpetual hármast vonultatta fel, abszolút katartikus volt (“let there be, let there always be never-ending light!). Igazából észre se vettem, hogy eltelt majd’ két óra, nekem nagyon kis rövidkének tűnt a buli. Asszem, öregszem is, mert hiányoztak azért azok a régi jó dalok, amik annak idején köldökig bőgették az emberrel a tust: egy jó Epicentre, Honour, Genesis, Legion meg Beloved még simán belefért volna, vagy legalább a Gratitude az Automaticról, amit tavalyelőtt simán nyomtak. Szóval, legközelebb egy frappáns három-négy órás programot kellene összerakni, na.

A Perpetual után megittunk még egy sört a lányokkal (illetve Réka Fantát, mert  vezetett), mialatt egy szerencsétlen lúzer szórakoztatott bennünket, aki nyilvánvalóan nem ismeri a para-kiskáté első pontját: “Ha egy nő beszélget veled, az nem jelenti azt, hogy flörtöl. Ha egy nő beszélget veled, az nem jelenti azt, hogy flörtöl. Ha egy nő beszélget veled, az nem jelenti azt, hogy flörtöl.”  Közben a népek elkezdtek fotózkodni Ronanékkal, úgyhogy mikor feloszlott a tömeg, én is beálltam egy quick hug erejéig. Drága Ronan, milyen régen láttam-fogtam már, hiányzott a feje…!

Ezúttal nem maradtunk az afterpartyra, amit abszurd módon a fedett kertben, nem a nagyteremben tartottak Gézáék (messzire hallatszott a Covenant), de ha már Réka felajánlotta, hogy hazavisz, éltem vele (köszi). Azt gondolom mondanom sem kell, hogy otthon azért meghallgattam a koncertprogramból kihagyott darabokat is (és pár remixet), és nem kicsit fellelkesültem, hogy írni kéne egy nagyszabású, bensőséges hangvételű posztot A VNV Nation-dalokról, Amelyek Megváltoztatták az Életemet (gondolom, sokakat fog érdekelni, thank you, all five of you).

Anyways, ez azért már kellett, nagyon kellett! <3

Készült több fotó is, de ezen nem vágok annyira hülye fejet...

Készült több fotó is, de ezen nem vágok annyira hülye fejet…

Advertisements
Eszter névjegye (843 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

3 hozzászólás VNV Nation, tűzön-vízen át bejegyzéshez

  1. Már a koncert előtt sem éreztem a szokásos bizsergést, tudtam, hogy ezúttal nem tart napokig az élmény, szóval előre “bevonzottam” a bajt. Pár nappal korábban vizsgálgattam a setlisteket, láttam az erfurti anyagot, és csak azért könyörögtem, hogy a further ne kapja meg az új köntöst, amit azon a lipcsei filharmonikus koncerten kapott. Aztán láttam, hogy augusztusban már élőben is így nyomták és éreztem, hogy Pesten sem lesz másképp. Amikor a dal előtt elkezdte magyarázni, hogy a most következő dalt először játsszák együtt azzal a taggal, akkor félhangosan elnyomtam egy basszameget, mert tudtam mi következik. Nekem a further a kedvencem, de ezzel a verzióval nem tudok mit kezdeni. De hogy ne csak nyavalyogjak. A sentinel, a tomorrow never comes és a resolution volt a csúcspont számomra, ezeknél gondoltam azt, hogy najólvan bazmeg, kár volt aggódni, rendben van ez, átmelegített és büszke voltam rájuk, hogy még mindig képesek elkapni a grabancom. Nem hűlt ki a viszony, csak kicsit elhanyagoltuk egymást. A mostani találkozásban nem volt annyi katarzis, mint két éve, de azt hiszem, nem muszáj mindig lenyűgözniük, mert valójában pontosan tudom, hogy mit kaptam tőlük. Nem kell mindig megrázónak lennie, most olyan volt, mint amikor két régi jó barát délután leül sörözni, de este nyolc körül elköszönnek egymástól és kivételesen nem másznak bele az éjszakába. Most más dolgom van, de nincs harag. Sőt.

    • Hehe, nekem a Further minden köntösben tetszik, ezt a verziót még a M’era Lunán hallottam először a 2007-ben, szerintem nice. Az ilyen Illusion-féle nótákat nem kéne feszegetni inkább, to be honest.

      Hát igen, azért egy nagyobb bulin, jobb fényekkel és vetítéssel más, de így kicsiben meg a dolog intimitása a szép. Mivel én is eléggé mással vagyok elfoglalva a szó átvitt és gyakorlati értelmében egyaránt, abszolút hasonlóképpen érzek, mint te, a hasonlat találó. :)

  2. Mondjuk az zavart, hogy a közönség zöme végig pofázta a furthert, Harris shut upja, sem hatotta meg a népet.

    Asszem minden bandának megvan a maga illusionje, amit rendre végig kell szenvedni. :)

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. 2013 legjei | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: