Aktuális

A fizetős tartalmak irányába mozdul az online média?

(szakmázós cikk, a muglik ugorják nyugodtan)

Olvasom a Ringier-csoport magazinját, a DOMO-t, van benne egy interjú a német BILDdigital ügyvezetőjével, Donata Hopfennel. Arról szól a diskurzus, amiről mostanában sokat cseveg a szakma: a paywallról, a fizetőfalról, vagyis arról az üzleti modellről, amikor a portál egyes tartalmai pénzért érhetőek el csupán.

Miért fizetünk? - kép: runawaytrader.com

Miért fizetünk? – kép: runawaytrader.com

Az előzményekről röviden annyit, hogy a Bild.de nagyon ügyesen pozicionálja ezt az egész dolgot, ami – amerikai és brit mintára – idén júniusban indult náluk hódítóútjára: tudatosan kerülik a “fizetőfal” kifejezést, inkább BILDplusnak nevezik a projektet, ami egy “komplex többlet szolgáltatást ad el”, mint “multimédiás márkaalapú előfizetés”. Szebben hangzik, tény.

Pechjükre a fő versenytárs, a Spiegel nem követi ezt az utat, ráadásul épp most indult a német Huffington Post, óóóóóriási ingyenes tartalomkészlettel, hasonló vonalon, mint amit a Bild is képvisel. Így aztán Bildék nagyon óvatosak, hogy miként kommunikálják az elmúlt négy hónap tapasztalatait: Donata Hopfen úgy fogalmaz, hogy “elégedettek vagyunk, de még túl korai lenne megfelelő következtetéseket levonni”.

Noha egy friss, svájci felmérés szerint a felhasználók 80 százaléka nem hajlandó a tartalmakért fizetni, Bildék úgy gondolják, hogy kitartanak: “úgy döntöttünk, ennél a projektnél sokáig bírjuk levegő nélkül”, mert “mindig eltart egy darabig, amíg az emberek elfogadják az alapvető változásokat, és ehhez hozzátartozik az a kulturális viselkedés, ami az ingyenes tartalmak felől a fizetett tartalmakhoz vezet az interneten”. Ha ők sikeresek, szerintük a Spiegel és a Huff Post is át fog állni, és akkor lőttek az ingyenes konkurenciának. Márpedig Donata Hopfen szerint át fognak, mert máshogy nem lehet a tartalomszolgáltatást finanszírozni (manapság, amikor a hirdetési bevételek évről évre csökkennek, hiszen a válság által megtépázott cégek a reklámon tudnak egyedül spórolni, teszem hozzá én).

Az interjúban elhangzik aztán néhány remek kérdés, amire sajnos egyáltalán nem érkezik válasz, pedig én kíváncsi lennék:

Mi az, ami a BILDplus indulása óta kiderült?
A BILDplus számunkra egy nagyon izgalmas projekt, mert valami egészen újat próbálunk ki. Minden nap tanulunk valamit, például a felhasználói szokások megfigyelésével.

Van erre konkrét példája?
Valós időben látjuk, mi az, ami érdekli a felhasználókat, és mi az, ami nem. Hogy melyik cikk kapcsán hajlandóak előfizetni a többletszolgáltatásra.

(Nem mondod, vazze! Kézzeljed, eztet nevezik onlájn médijának! Tudod, ezért használunk olyan cuccokat, mint a Google Analytics meg a WebAudit, és ezért ellenőrizzük naponta többször is, kell-e még pedofil tanárnő, vagy mehetünk haza.)
(Kíváncsi volnék a konkrét példára, de valami azt súgja, hogy természetesen a mellbimbós galériákra, a helyi gyilkosok pereinek percről percre jelentéseire és a politikusok plágium- és egyéb botrányainak részleteire kattintanak az emberek pénzért.)

A New York Times-szal szemben a BILD.de elég szigorú: nincsenek kiskapuk a falon, nincs lehetőség a közösségi médián keresztül történő hozzáféréshez. Miért ilyen szigorúak?
Most vezettük be azt a megoldást, hogy a BILDplus tartalmakat nem tesszük ingyen közzé a közösségi hálózatokon. Természetesen ott is beharangozzuk a cikkeket, de csak a BILDplus-on tudják az előfizetők elolvasni a teljes cikket.

(Jóvann, vazze, ezt vágjuk, de az volt a kérdés, hogy MIÉRT??)
(Egyébként ez is könnyen kitalálható: az amcsi piac hatalmas, pláne New York, ami a világ legnagyobb vásárlóerejével rendelkező régiója. A német piac, ami sokszorosa ugyan a magyarnak, össze sem hasonlítható ezzel. Egyszerűen nem veszíthetnek embert, nnna.)

Érdekes dolog ez, de szerintem nem ebben van a pénz. Az emberek nem fognak soha tömegével fizetni a cikkekért (videókét, képekért, mert ugye multimédia), Magyarországon tutira nem tudna ma ebből médiacég megélni. A közösségi médiaszolgáltatásokért viszont már fizetünk, én is szoktam, úgyhogy talán a portálok irányába megy majd el a szakma: szerkesztőségi tartalom és klasszikus webkettes közösségi média-szolgáltatások ötvözve, esetleg nagyon komoly appok bónuszként (mint pl. az izraeli NetBus, ami GPS-adatok alapján mutatja, hol jár a busz, amire épp vársz), mindez csomagban. Igen, a csomagba sok mindent lehet pakolni…

Ha szakmabeli vagy, most fogadjunk, azon agyalsz, mi fér a csomagba: saját app, a partner appja (meg az annnyja, ugye), telekommunikációs, netán banki szolgáltatások furcsa uniókkal, print előfizetések, mert évről évre nő a remittenda is… Á, főként az appok (saját és partner vonalon), merthogy a Facebookkal, a YouTube-bal és a WordPress-szel nem nagyon lehet versenyezni a jóval gagyibb hazai felületek felturbózásával, hiába próbálkozik meg vele mindegyik cég kivétel nélkül, ráadásul a klasszikus közösségi média túl forrásigényes műfaj ahhoz, hogy megérje…

(A Sanoma Caféblogos üzleti modelljének hosszútávú eredményeire azért kíváncsi vagyok: ők a fizetős kontent helyett most arra gyúrnak, hogy nekik se kelljen fizetni – túl sokat – a tartalomért. Már minden nagykutyát magukhoz csábítottak, ennek az előhangja volt ez az egész furán kommunikált éveleji bloggerina-verseny is. Talán lesz egy hatalmas ingyentartalom-robbanás náluk a  hirdetési bevétel töredékének elosztásáért cserébe, aminek eredményeként tízezrek kezdenek ott blogolni, akik idővel a prémium szolgáltatásokért is hajlandóak fizetni, de legalább hoznak hirdetőt, ha nem.)

Szóval, elég szép átalakulások zajlanak most a piacon, és még senki sem tudja, mi a nyerő alternatíva, maximum fejest ugrik a mélyvízbe, és reméli, hogy nem fullad meg idő előtt “levegő” híján. Ti mit gondoltok, mi lesz a fizetős tartalmakkal?

Reklámok
Eszter névjegye (882 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

10 hozzászólás A fizetős tartalmak irányába mozdul az online média? bejegyzéshez

  1. a fizetős tartalmakhoz fizetőképes kereslet kell, ami nálunk totálisan hiányzik. az emberek jelentős része olyan helyzetben van, h nem dobálhat oda cikkenként néhány forintot csupán azért, mert a külföldi tendencia alapján már úgy illik. arról nem is beszélve, h a mentális beállítottságunk – igen, az enyém is – tiltja kontentért való perkálást. szóval totális tudati átprogramozáson és drasztikus fizetésemelésen kellene átesnie a közönségnek ahhoz, h működjön a modell…

    • Miközben persze, ez skizofrén érzés (nyugi, én is ezt érzem), hiszen a mi munkánkért is jár a pénz, de mi van akkor, ha nincs már elég hirdetési bevétel, hogy kifizessenek minket?

  2. Mondhatnám az a baj a fizetős tartalmakkal, hogy pénzbe kerülnek. Márpedig az ember nem szeret fizetni, így aztán vagy úgy dönt, hogy “nincs is rá szükségem” vagy megtalálja az “alternatív megoldást”.

    Újabban divat, hogy adok neked ingyen valamit, de mellé teszek egy olyan zavaró reklámot mondjuk, amit csak pénzért lehet eltávolítani. Így kerülnek fel a mobilra olyan játékok, amelyek a legközelebbi dohányboltokat reklámozzák. :) Gusztustalannak tartom.

    De ennek az éremnek is két oldala van. Bármit teszünk, energiát fektetünk bele, így az energiamegmaradás törvénye szerint vissza is kellene kapnunk valamilyen formában. Így a fizetség jogos és jár, legfeljebb nem jut.

    Én például szívesen fizetek egy olyan dologért, amire szükségem van, előrébb visz és nem kapható meg ingyen, legyen szó termékről vagy szolgáltatásról. (Nők esetében ez nem érvényes! :) )

    Bár a pénz az egyik legnagyobb illúzió, mégis ez vált az információcsere eszközévé, értékmérőjévé. Szerintem tökéletesen működhetne a világ pénz nélkül is, de ez egyelőre még erősen utópia. Így a jelen körülmények között én – jobb híján – hiszek abban, hogy mindkét serpenyőbe (adok-kapok) dobni kell valamit. A kiemelkedő szolgáltatás több pénzbe kerül, mint egy hétköznapi. De hogy kinek-kinek mennyit ér meg egy adott szolgáltatás azt csak ő tudhatja.

    Szóval szerintem a fizetős tartalmaknak csak egy jól behatárolható célközönség számára lenne jövője. A kérdés az, hogy a konkurenciaharc eredményeképpen mi van akkor, ha egy másik cég ugyanazt a szolgáltatást esetleg ingyen kínálja, akár csak átmenetileg is, azért hogy “nehogy már nekem jó legyen”. Ezzel eljutok oda, hogy csak azt érdemes pénzért adni, amit kizárólag én tudok biztosítani. Ekkor viszont annyit kérhetek érte, amennyit akarok.

  3. Engem mindig csak felidegesít, ha egy tartalomnál azt találom, hogy fizetnem kell, ha kell. Egyszer tettem meg ezt, amikor Titinek kellett egy cikk valamilyen melójához, de csak magyar mobilról lehetett intézni – cserébe mondjuk nyertem rögtön egy könyvet a dologgal, kár, hogy nem érdekelt:) Nade, visszakanyarodva. (Appért sem fizettem még.) Itthon valószínűleg belőlem van sok példány, vagy ,mert nem is engedhetik meg maguknak, hogy dolgokért fizessenek, vagy mert a szenvedélybetegségükre fizetik ki a dolgot (igen, ott nem érzik, hogy sokkal kidobottab pénz), vagy mert szenvedélyesen hiszenk abban, hogy a net ingyenes. Vesz valaki itthon legális úton letölthető zenét, vagy Torrent Records és Pictures és Books működik inkább? Miért lenne ez máshogy akkor a lapokkal, cikkekkel?
    Papír újságért érdekes módon fizetek – igaz, csak heti- vagy havilapért. És baromi ritkán.
    Ha az internet hozza az info szabadságát, akkor azt ne fizetős tartalmakon át hozza.
    (Az nem lep meg, hogy a Ringier belső magazinja nem erőszakolta ki a válaszokat a Ringier munkatársából :))

    • Íme itt vagyok én, mint ellenpélda. Igenis vásárolok appot – legutóbb 3 napja vettem 36 USD-ért – sőt még zenét is, viszont nem veszek papír alapú újságokat. Ezzel nem azt mondom, hogy még sosem töltöttem le zenét a netről, sokkal inkább azt, hogy tudomásul vettem bizonyos dolgokat:

      1) Szeretem annyira a Mac-em, hogy nem teszek rá tört progikat.
      2) Szeretem annyira magam, hogy csak minőségi zenét hallgatok, nem youtube-ról letöltött agyonkonvertált mp3-at.
      3) Szeretem annyira a természetet, hogy amiatt ne vágjanak ki fát, hogy papír alapú újságot olvashassak. Ráadásul szeretem a digitális hordozókat is.
      4) Tisztelem annyira mások munkáját, hogy hajlandó vagyok fizetni azért, amibe beletették az idejüket, energiájukat, tudásukat.

      Most mit tegyek? Tagadjam meg önmagam?

      • Hmm, igen, “szenvedélyesen hiszek abban, hogy a net ingyenes” – én is. Megszoktuk nyilván, hogy ingyenesen elérhető, ezek után bizarr paradigmaváltás a fizetés. Viszont engem meg lehet venni máshogy kilóra: ha már nem is veszek CD-t, mióta nincs CD-lejátszásra alkalmas eszközöm, mindig veszek topot meg pulcsit, hogy támogassam a művészt. Azt nagyfokú ostobaságnak tartom, ha a művészek nem helyeznek erre a bevételi forrásra nagyobb hangsúlyt:
        1. kitűnő, ingyenes reklám a logójukat, nevüket, albumborítójukat, webcímüket etc. népszerűsíteni;
        2. fillérekbe kerül előállítani, de jó pénzért eladható, tehát van bevétel szépen.
        Ehhez képest hány olyan előadó van, aki baszik női topot gyártani, és csak a palikra gondol? Alvópólót nem veszek 5-8 ezerért. És miért nem gyártanak többen szexibb felsőket? A féloldalas és a mélyen dekoltált Diary of Dreams-es felsőt szarrá hordtam. Egyszerű fekete, passzos, féloldalas felső, egyetlen ujjnyi, fehér Diary of Dreams felirattal elől a mell fölött. Most mibe kerülne normális mörcsöt gyártatni? Fel kell fogni, hogy ebből van – helyesebben szólva lehetne – bevétel.

        Goldeneye – le a kalappal.

      • Nem fogalmaztam egyértelműen: az elején említett nem fizetek tartalomért cikkekre vonatkozott. A film és a zene természetesen más elbírálás alá esik.
        Cikkért viszont nem fizetek,és appotm sem vettem fizetőset még – szerencsére Androidon és eddig WP-n sem kísértett még meg semmi úgy. hogy ez felmerüljön, a nekem szükséges hasznos programokat ingyenes verzióban is le lehet tölteni.

        • Hát amíg beszerezhető valami ingyen és megfelel az elváraimnak, addig nincs az a pénz, hogy fizessek érte! Ellenkező esetben viszont nincs a pénz, amit meg ne adnék érte. :)

  4. Fizetni pl. az internetszolgáltatásért vagyonokat kellett, mostanra 5-6 Matyiért utánad dobják a széles sávú korlátlant. Ez a modell lesz igaz az online médiára + szolgáltatásokra is: addig hajlandó lesz valaki vagyonokat kifizetni érte, míg számára hasznos, szüksége van rá. Jó magyar (?) üzleti példa a Prezi.com. Apró ötlet, aztán online felületű prezentációs hálózat: cool és nem tudja egyetlen más szoftver sem, tehát monopóliuma van. Miért fizetsz: hogy tudd ofline is szerkeszteni, saját logót tudj bele rakni, privátra lehet állítani az elkészített preziket stb. Annak megéri aki céges szinten nyomja és nem publikus dolgokról készít cuccot, vagy vinnie kell magával olyan helyre is, ahol esetleg nincs internet.
    Na, most ezt a szintet az online média még egy ideig nem tudja majd elérni,mivel telített a piac. Ingyenes alkalmazásokból annyi van mint a szemét: Facebook, Google+, Pinterest, Tumblr és így tovább. Már itt hatalmas eltérések vannak és általában max kettőt használ az ember. Az hogy ezeken belül tartalmat vegyek, számomra életidegen,mivel egy nagy össznépi üzenőfal, legfeljebb divatba jönnek megint a fórumok és szegregálódik majd a háló.
    Aminél értelmét látom: olyan tartalom, melyből csak egy van és nincs alternatívája: pl. egy film, vagy egy zeneszám. A Youtubeon pár év alatt eljutottunk az 5 perces mobilkamera videóktól az egész estés HD filmekig, ott lenne értelme szűkíteni a perspektívát (bár még így is torrentről szedjük a médiaanyagok nagy részét).
    Appok: Nagyon összetett, jól átgondolt és egyedi szoláltatást nyújtó app kell legyen amiért fizetni lennék hajlandó, ám mivel kőkorszaki emberként nem veszem komolyan a tepsitelefonokat (játékok, nah), ha hirtelen minden app fizetősé válna, nyugodt szível váltanék vissza egy régi buta telefonra “Legalább nem zabál annyit!” felkiáltással.
    Az, hogy újságok és hírportálok vállnak fizetőssé, nem bírj jelentőséggel mert rohadt sok feltörekvő alternatívájuk van, más kérdés, hogy ha pl. a Google Maps válna fizetőssé, vagy maga a kereső használata – jó kis rémálom, mi? – akkor megfontolnám. De így?

3 visszakövetés / visszajelzés

  1. Mi kell ahhoz, hogy az ember újságíró, cikkíró… médiamunkás legyen? | Eszter's Offtopic
  2. Mi zajlik most az Origónál? | Eszter's Offtopic
  3. Leszarom a Barátok köztet, de aggaszt a reklámadó | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: