Aktuális

Egyívásúak

Vannak emberek, akikkel valahogy adott a közös hullámhossz. Látom őket, életemben először, és az első pillanattól fogva végtelenül ismerősnek tűnnek. Rokonszenvesek, és teljesen biztonságban érzem magamat mellettük: nem kell óvatoskodni, hogy ne akasszam ki vagy ne bántsam meg őket (mindig adott a pikáns poénkészlet), és nincs szükség arra sem, hogy üres fecsegéssel, “smalltalkkal” plántálgassam a barátság csíráját, hogy az minél nagyobbra nőjön.

kép:  theatlantic.com

kép: theatlantic.com

Egyforma témák ragadják meg a figyelmünket, hasonló dolgokon somolygunk csendesen és röhögünk hangosan, értjük egymás elvont gondolatmenetét, és mindenek előtt: nyelvét. Igen, talán a legegyértelműbb irányjelző: mindig világosan, érthetően kiderül, hogy egyívásúak vagyunk-e, vagy más bolygóról érkeztünk, esetleg “csak” egy hasonló életszakasz hozott bennünket közel egymáshoz (annak is megvan a maga szépsége, de az egy kicsit más műfaj). Az ösztön előre megsúgja, aztán a kommunikáció igazolja a megérzést: ez mindig bejön, könnyű felismerni a “fajtámat”, akárhány éves legyen, akárhol éljen.

Nem biztos, hogy “az egyívásúak” mindegyikével feltétlenül barátok leszünk, hiszen sokan vagyunk, a világ minden szegletében, és az anyagot természetesen az idő és a tér határozza meg. “Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.” A barátsághoz idő kell, amit egymásra szánunk, és közös élmények, amelyeket együtt – időről időre egy térben – élünk át. Ez természetesen nem valósítható meg több száz emberrel, akik kétszáz, kétezer kilométerre élnek tőlünk, ráadásul épp egészen más életszakaszon mennek keresztül, mint mi.

Szóval, nem lesz mindenki barát, akivel adott a közös hullámhossz: a többségük kedves ismerős marad, akit jó, nagyon jó látni újra és újra. Egy kicsit olyan, mint hazamenni: látod, örülsz, és azonnal ott kapcsolódtok, ahol legutóbb – akár hónapokkal, évekkel ezelőtt – abbahagytátok. Másokkal még ennyi sem alakul ki: épp csak összefuttok egy-egy nagyobb társaságban, összevillan a tekintetek, és örültök, hogy a másik is ott van. Ilyen egyszerű, ennyire kevés is elég. Csak úgy lenni, együtt – tervezés, felelősség, ígéret nélkül.

Azokért viszont, akikkel úgy alakult, hogy közeli barátok is lehetünk – annak minden felelősségével, hiszen “egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél” -, nagyon hálás vagyok. Mostanában egyre jobban látom, milyen csodálatos emberekkel vagyok körülvéve: elképesztően bölcsek vagytok, nyitottak, kíváncsiak, bátrak, talpraesettek, de semmit nem fogadtok el kétkedés nélkül, benneteket már nem lehet félmegoldásokkal átvágni, nem mosható ki az agyatok. Jó, hogy mellettetek magamat is ilyennek látom néha, mert húztok magatokkal előre mind.

Mindig ott vagytok, amikor kell: van, hogy csak egy mondattal, ami helyre zökkent, máskor órákon át, azzal a segítséggel, amit csak ti, személy szerint tudtok adni, és ami megment engem. Hol a fenében volnék nélkületek, halljátok? Nem látnék se a lelkem fenekére, se az ingatlanvásárlás mélyére. És röhögünk nagyon sokat együtt, annyit, amennyit másokkal lehetetlen volna. Köszönöm, hogy vagytok nekem, ti mindannyian: neveket nem mondok, tudjátok, kik vagytok. És köszönöm a többieknek is, akik csak úgy vannak, kicsit messzebbről, mégis egy nagyon mély kapoccsal, ami összeköt bennünket.

Advertisements
Eszter névjegye (832 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

8 hozzászólás Egyívásúak bejegyzéshez

  1. Hülye dolog, de én ezt most magamra veszem, és jelzem, kölcsönös. Nekem ritka az olyan barátom, mint te, azt hiszem, most te vagy az egyetlen kebelbarátnőm. A megértéseddel, nyitottságoddal, elvárások nélkül, játszmák nélkül, tisztán, kimondott szavakkal, máskor meg csendesen, vagy éppen egy tv.i hétvégén, ahol úgy beilleszkedsz még a családomba is, mintha mindig velünk lettél volna, máskor meg én a tiédbe, apukáddal reggelizve, a házatokba befogadva egy-egy túra kapcsán, teljes nyitottsággal, mindent felvállalva előtted. Ritka ma már az ilyen, én igyekszem vigyázni rá, még ha nem is jön össze mindig sajnos, de igyekszem….

    • Bezony-bezony, mert gondolva lett rád maximálisan, a legelső vonalban!!! <3 Elmondhatatlanul örülök, hogy megismertelek, és az életem fontos szereplőjévé váltál! És vicces, hogy passzolunk egymás famíliájába is! :)

  2. szilagyizeva // november 24, 2013 - 18:58 // Válasz

    Ez olyan poszt amit akár és irhattam volna. Sokszor elgondolkozom azon ,amit te itt most leirtál.
    Köszönöm!!!!

  3. erre az első 15 reakcióm nyilvánosan vállalhatatlan insider joke volt. a 16. csak ennyi, kénytelen vagy ezzel beérni @=P

  4. Nagy összeborulás van :) – amúgy dettó, köszönjünk a jelenLét-et és a példamutatást is !

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Kérdések, amelyek szívlapátot érdemelnek | tempty blogja
  2. 7 érzés, amiről nem gondolnánk, mennyire jó, pedig nagyon | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: