A Föld egy alacsony, széles henger?

(Köszönet a Nők Lapja Café remek anyagáért, a hímnemű oravecznóra-interjúért, megihletett!)

Mióta az eszünket tudjuk, az univerzum titkait igyekszünk kifürkészni. Hol van vajon csodálatos bolygónk helye a nagyvilágban? Mi lehet a földi lét igazi feladata? Ha ezt megértjük, gondoskodhatunk arról, hogy ne szipolyozzuk ki teljesen a csodálatos természet véges erőforrásait, és a világ középpontjában álló Föld még sokáig szolgálhasson bennünket, miközben mi is visszatalálunk önmagunk igazi magjához. Dr. Ptolemaiosz Gergely csillagász, a Modern Világkép előadója segít tisztáznunk magunkban néhány igazán fontos kérdést, amelyről ma már nem beszélünk, de őseink szerencsére megőrizték számunkra a helyes válaszokat.

Mostanában mintha nem tisztelné az ember a bolygót, amely otthonául szolgál, s ezért egyre több a természeti katasztrófa. Cunamik, tornádók, árvizek, szélviharok, szárazság, földrengések, éhínség, túltermelés, olvadó jégsapkák, üvegházhatás, globális felmelegedés… a Föld van válságban vagy az ember?

Alapvetően az ember, és ennek eredményeként a Föld is. De talán nem jó szó a válság, szerintem az ember tanul, ami csak tapasztalatok által lehetséges. A tapasztalásnak pedig fontos része, hogy időnként szenvedek, és a szenvedés felnyitja a szememet új igazságokra, olyanokra, amikről korábban másképp gondolkoztam.

Milyen új igazság lehet az, amelyet az említett szenvedés által megismerhetünk?

Az igazság nem annyira új, hanem inkább rég elfeledett, s ma már nem merünk szembenézni vele. Tulajdonképpen ez az oka minden szenvedésnek. Az ember ilyenkor szeretne még a jelenlegi állapotában maradni, ami látszólag biztonságos ugyan, de egy idő után elviselhetetlen feszültséget okoz. A kihívások lehetőséget adnak a növekedésre, amit végül nem úszhatunk meg. Eljön a pont, amikor ki kell mondanunk: a világmindenség középpontjában a Föld áll, s körülötte kering az összes többi égitest. Meg kell változtatnunk mindent a mezőgazdaságban, a csillagászatban, a permakultúrában és a gasztronómiában, ha vissza akarunk térni ehhez az igazsághoz, amely bolygónk harmonikus működését évezredeken keresztül garantálta, s ezáltal az ember belső harmóniájának is alapjául szolgált.

Most a munkáról beszélsz, esetleg az ember egyéni sikeréről?

Nem csak. A gond az, hogy a Föld, mely minden embertársunk otthona, háttérbe szorult, mintha csak egy bolygó lenne a sok közül, mintha egyenesen ő keringene a Nap körül, ami döbbenet…! Ahhoz, hogy a sikert átélhessük, a harmóniát a világban megteremthessük és a katasztrófákat elkerülhessük, vissza kell adnunk a Föld elveszett méltóságát, hagynunk kell, hogy visszatérjen régi, méltó helyére, az univerzum középpontjába.

Nincs most jó helyen a Föld?

A Föld nem mozog, mozdulatlan. Számára ez a legtökéletesebb hely, ahol csak lehet. Azzal azonban, hogy felültünk azoknak a tetszetős, kényelmes, ám kissé felelőtlen nézeteknek, miszerint a Föld gömb alakú és mozog, voltaképpen saját magunktól vettük el a siker lehetőségét. Hiszen lehet-e boldog az az ember, aki nem tudja, hol a helye az univerzumban? Csodálkozunk-e, hogy katasztrófák sújtják a bolygónkat, miközben vitatjuk, hogy ő mindennek a közepe?

Ezt fejtsd ki, kérlek.

Ötezer évvel ezelőtt nem volt rádióaktív sugárzás, nem robbantak fel atomreaktorok, nem zuhantak le műholdak. Nem terjedt az AIDS és az iszlám, mert minden ember pontosan tudta azt, hogy a Nap és a csillagok a Föld körül egy látszólagos pályán mozdulnak el csupán, mivel a Föld egy hatalmas, alacsony és széles henger, amely a levegőben lebeg és örök égi tűz veszi körül.

Feltétlenül baj az, hogy most a civilizált világ nagy része a heliocentrikus világképet fogadja el objektív valóságként?

Nem baj, csak óriási nagy az ára. Te is látod, hogy pusztul világ, lassan teljesen feléljük a Föld tartalékait, s unokáink számára talán már nem lesz tiszta, egészséges ivóvíz vagy zöld növények, amelyek az oxigént biztosítják. Fajok pusztulnak ki, milliók halnak éhen.

Mi van még, ami a régi rend elutasításából fakad?

Háttérbe szorult a vallás, a mai ember kiröhögi a hamburger-univerzumot a pokollal és a mennyel, mert egyszerűn nem hiszi azt, hogy mi vagyunk a világ közepe… Mindez pedig a bűnözés terjedéséhez és az erkölcsök gyengüléséhez vezetett. Valóban azt akarjuk, hogy ne merjünk éjszaka egyedül kimenni az utcára, hogy ne alhassunk nyitott ablakok mellett a földszinten? A heliocentrikus mocsok terjedése, magad is láthatod, ehhez vezetett, de úgy látszik, mi még mindig szenvedni akarunk, félünk szembenézni az igazsággal. Az igazsággal, amellyel még őseink tökéletesen tisztában voltak.

Tényleg nem lehet boldog társadalom az, ahol focilabda formájú földgömb áll az asztalokon az iskolákban, az otthonokban?

Nézd, lehet ezzel játszani, én is rajzoltam gyerekként kerek arc formájú, mosolygós földgolyót, ahogyan mosogattam és jógáztam is férfi létemre, nem árt ez senkinek sem. Csak fontos, hogy a prioritások rendben legyenek. A Föld lapos, és a világmindenség középpontjában áll, mozdulatlanul – ezt tudnunk kell, s ennek megfelelően kell élnünk, hidakat építenünk, épületeket terveznünk, repülőgépeket vezetnünk. Minden más hobbi lehet csak, ha és amikor van rá energiája az embernek, aki a helyén van az univerzumban.

Életszerű ez ma ebben az országban intellektuálisan és gazdaságilag? Elképzelem, hogy a gyerek odaáll a földrajztanár elé, és azt mondja…

Ne is folytasd. Azért ne folytasd, mert nincs így. Az ember, aki minden tanult és tapasztalt információfoszlány ellenére elfogadja a több ezer éves, komoly tudósok által igazolt tényt a Föld valódi helyével kapcsolatosan az univerzumban, szárnyalni kezd. A technika fejlődni fog, a gazdaság virágzani, és az ember visszatalál a régi, szilárd erkölcshöz, amely biztonságot ad számára.

Az lenne tehát a legnagyobb probléma, hogy az ember nem tudja, hol a helye az univerzumban?

Igen. Ez a világon a legnagyobb probléma. És ez azért van, mert félünk a megérzéseinkre hallgatni, félünk azt az életet élni, amit igazán szeretnénk. Félünk az igazságtól, inkább szenvedünk.

A “Föld lapos”, “a világmindenség középpontjában állunk”, “a csillagok a Föld körül egy látszólagos pályán mozdulnak el csupán”, amikor ilyeneket mondasz, nem kérik ki maguknak ezeket heliocentrikus világkép hívői, akiknek életére hatással volt a kopernikuszi fordulat?

Dehogynem. Abszolút kikérik maguknak, ahogy most te is. De aztán a legtöbben érzik, lehet, hogy van ebben valami. Később pedig ez elkezd dolgozni.

Megnézhetjük a Föld-világmindenség viszonyrendszert még egyszer pontosan?

Az égitestek nem léteznek fizikai valóságként, hanem ezt a tüzet látjuk egy, a Föld körül keringő tüzes kerék résein át bevilágítani. A tüzes kerék mozgásával tehát megérthetjük az égitestek látszólagos pályáját. Csak úgy lehetséges a csillagok egyenlő eloszlása a horizont fölött és alatt, ha “középről nézzük” őket, tehát a Föld a világmindenség közepén áll, mozdulatlanul.

Ugye nem azt mondod, hogy a Nap a hierarchiában a Föld alatt helyezkedik el?

Nem, mert életbölcsesség dolgában ő van magasabban. De a lényeg végül persze épp az, hogy nem kell mindent érteni. Elég csak bátran hallgatni a megérzéseinkre. Nézz bele a Napba, ne félj, ha égeti az arcod. A Fény útján jársz, s ha el is vakít a ragyogás a sötét után, ösvényed végén helyére kerül benned minden, ami azelőtt csak kavargott….. hopsz, néha vannak ilyen erős oravecznóra-rohamaim, ebből most ez lett, elnézést. Az igazság az, ami számít, őseink igazsága, amelyet nem vehet el tőlünk semmilyen modern trend, furcsa eszképizmus…