Új szenvedély ejtett rabul

Tizenegy és huszonegy éves korom között hatvanegynehány noteszt, naplót írtam tele, és naponta hét-nyolc levelet adtam postára a világ minden sarkába. Ebből talán kiderül, hogy mindig is vonzott a papírbolti termékek és kreatív kiegészítők világa, de azt hittem, manapság már – a digitális korban – nem lehet ilyesmivel levenni a lábamról. Pedig de. A Paperblanks sajnos magába szippantott, elvesztem örökre.

Az úgy volt, hogy Réka barátnőm egyszer csak elővette a táskájából a telefonkönyvét, és ez rögtön hatással volt rám. Benéztük, mintegy véletlenül, az Alexandrába, ahol a Paperblanks-termékeknek külön szekciója van, és… mi tagadás, mindkettőnket felpörgettek a látottak. Naplók, noteszek, kiskönyvek, naptár-tervezők, határidőnaplók, telefonkönyvek, kicsik, közepes méretűek és nagyok, vékonyak és vastagok, vonalasak és hófehérek…

Vége volt a dalnak, aznap délután már alig bírtam a munkámra figyelni, de Réka is így volt ezzel. Ő tőlem húsz percre, egy másik lelőhely közelében dolgozik, ahol pont megvolt az a modell, ami az én érdeklődésemet a leginkább felkeltette, míg a hozzám közel eső boltban az ő kedvence került időközben a polcra. Megvettük hát egymásnak a kívánt holmit, és pár órával később találkoztunk a villamosmegállóban, ahol szajrét cseréltünk, és még percekig elégedetten vihorásztunk, mint két kiskamasz.

Az első Paperblanksem tehát a híres svájci gyűjtő után a Grolier fantázianevet viseli, és… az első pár órában le sem tudtam tenni, a kezemben volt még otthon, a tévé előtt is. Csatos kiskönyv, piros könyvjelző-nyelvvel, illatos, formás, míves, el sem hiszem, hogy az enyém. Aranyszínű Salamon-pecsét van rajta, hordom magammal szinte mindenhová. Talán fölösleges mondnom, hogy varázsigéket írok bele arany tintával, de hát mi mást vártatok?!

Akkor persze azt gondoltam, hogy ennyi volt, egyszer volt Budán kutyavásár, először és utoljára adtam ki hat rugót papírbolti termékért a digitális korban, amikor minden elfér a telefonunkban. De valószínűleg ez is olyan, mint a tetoválás: nagy nehezen rászánod magadat az elsőre, aztán életed végéig nem tudsz leállni. Az van, gyerekek, hogy ma úgy döntöttem, az évkezdés és a reggel nyolcas kelés okozta traumát egy új Paperblanks-termék segítségével próbálom feldolgozni, amúgy is szükségem van – varázskönyv helyett ezúttal – egy tetszetős határidőnaplóra.

Bementem az Alexandrába, célirányosan letámadtam a polcot, és megtaláltam az igazit: Natural a neve a drágának, 1800-as német tervezés. Gyönyörű, 2014-es tervező, valamivel nagyobb a Grolier-nél, fekete gumis könyvjelzővel  működik…. és lebilincselően szép ezüstös köntösében, mondtam már? Perceken belül felavatom az első tizenegy, már fix 2014-es program beírásával, ezüstkék tintával. Ááááá.

Azt hiszem, megfertőződtem. Ha hajlamosak vagytok a hasonló kilengésekre, és még nem fedeztétek fel magatoknak a Paperblanks márkát, akkor kerüljétek az Alexandra könyvesboltokat, mint a pestistanyát…!