Aktuális

Az érem két oldala: rabbik és én a(z anti)cionizmusról

Nem gondoltam volna, hogy valaha a Nemzeti1 TV adásrészletét osztom meg az olvasókkal, de ha egy téma érdekes, az előtt – kíváncsi emberként – muszáj vagyok meghajolni. (Igen, az anyagaik nyilván pártpropagandától bűzlenek, de a közölt információ relevanciája miatt ettől most tekintsünk el.) Yisroel Dovid Weiss rabbi, a Palesztina szabadságáért küzdő Neturei Karta szóvivője nem az első ortodox (egyébként háredi) zsidó, akit anticionista színekben látok feltűnni, de ő az, aki a leginkább összeszedetten érvel mind közül.

Neturei Karta, a Város Őrei, Palesztina szabadságáért - kép: wikipedia

Neturei Karta, a Város Őrei, Palesztina szabadságáért – kép: wikipedia

Weiss rabbi, több százezer zsidóval együtt, úgy véli, hogy a zsidóknak nincs joguk Izraelre saját földként tekinteni. Az elképzelés alapja a Tóra, amely – egyes irányzatok értelmezése szerint – egyértelműen tiltja, hogy egy zsidónak földje legyen, emellett a rabbi – a Talmudra hivatkozva – leszögezi, hogy Izrael csak akkor lehet újra a zsidóké, ha a Messiás végre megérkezik. A cionizmust veszélyes, spirituálisan aggályos politikai irányvonalnak tartja, amely elnyomáson és erőszakon alapul, és egészen odáig megy fejtegetéseiben, hogy az antiszemitizmus kialakulását is a cionizmus számlájára írja.  Az interjú csak tizenkét perces, magyarul itt nézheted meg:

[Itt az eredeti, angol verzió]

Noha Weiss rabbi úgy fogalmaz, hogy az autentikus, mélyen vallásos – “igazi” – ortodox zsidók egytől egyig az ő álláspontját osztják, a valóságban természetesen árnyaltabb a kép, mint mindig. A keresztény, muszlim, hindu és buddhista blogok mellett egy júdaizmussal kapcsolatos oldalt is követek, amely a modern ortodoxia életmódját mutatja meg, sok-sok bájjal, humorral, mégis rendkívül intelligensen és következetesen. Ahogy megnéztem a videót, rögtön írtam a Jew In The City szerkesztőségének, mert kíváncsi voltam, hogy ők vajon mit gondolnak a Neturei Karta és más anticionista zsidó szervezetek álláspontjáról, tevékenységéről. Kimondottan a szellemi, nem a politikai megközelítés érdekelt, mivel a Karta szóvivője is élesen elkülönítette a kettőt.

Nem kellett sokig várnom, Jack Abramowitz rabbi nagyjából egy órán belül válaszolt a levelemre:

Kedves Eszter!

Köszönöm szépen a kérdést. A Talmud, számos bibliai versre építve, szót ejt az úgynevezett “shalosh shevuos”-ról (három esküről). A mi témánk szempontjából az a rész releváns, hogy az egyik ezek közül kimondja: elfogadjuk, hogy soha nem próbáljuk meg visszaszerezni  Izrael földjét, amiért cserébe a világ nemzetei nem nyomnak el bennünket a kelleténél jobban.

Minderre alapozva a Neturei Karta álláspontja az, hogy nem jöhet létre zsidó állam egészen addig, amíg a Messiás el nem jön.

A zsidók többsége ezt másképp gondolja. Először is, az “eskü” csupán azt tiltja, hogy erőszakkal foglaljuk el a földet. Nem is foglaltuk el: az ENSZ döntött úgy, hogy nekünk adja. Az “eskü” egyetlen pontja sem tiltja, hogy ajándékként elfogadjuk a földet, ahogyan azt sem, hogy szükség esetén megvédjük, ha már a miénk.

Másodsorban, a világ nemzetei nem tartották be az ígéretüket, vagyis azt, hogy ne nyomjanak el bennünket. (A holokauszt csupán pár évvel azelőtt ért véget, hogy Izrael állama megalakult!)

Az elképzelés, hogy Izrael és a cionizmus az antiszemitizmus oka, egészen elképesztő. A holokausztra azelőtt került sor, hogy Izrael állama létrejött volna. A spanyol inkvizíció és a pogromok jóval azelőtt történtek, hogy egyáltalán maga a cionizmus kialakult volna.

Tehát a Neturei Karta vallási alapra helyezi az álláspontját (megesküdtünk, hogy nem foglaljuk el a földet), és mi is vallási alapok mentén gondolkozunk (nem foglaltuk el, nekünk adták, ráadásul a másik oldal nem tartotta be az eskü rá eső részét).

Én személy szerint nem ítélem el őket, amiért másként gondolkoznak ebben a kérdésben, mint mi, de azt elfogadhatatlannak tartom, hogy Ahmadinezsáddal és a terroristákkal harcolnak együtt, vállvetve. Bármi is a hitbéli meggyőződésük, semmi sem igazolja azt, hogy lelkiismeret nélküli gyilkosok oldalára álljanak.

Tisztelettel és üdvözlettel:

Rabbi Jack Abramowitz
JITC Educational Correspondent

Az érvek és az ellenérvek ebben a kérdésben bámulatosak: mindkettő teljesen érthető a maga nemében. Mit gondolok hát? Azt, hogy nagyon érdekes a téma, de örülök, hogy nem az én eszemre van bízva a döntés az ügyben. Elsősorban a muszlim olvasmányaimnak és tanulmányainak (semmi komoly, pár kurzus az egyetemen) köszönhetem, hogy egy kicsit a zsidó-keresztény kultúrkörben kevésbé propagált oldalát is láthatom az éremnek, így tudom, hogy rengeteg vér, erőszak és manipuláció áll Izrael állam mögött. Vitatható, hogy az ENSZ-nek joga volt-e Palesztinát a zsidóknak “ajándékozni”, ahogyan az is éles kérdés, hogy vajon ki az agresszor: az, aki sajátjává tesz egy földet, amelyet már évszázadok óta mások laknak, vagy az, aki megvédi azt? És akkor még nem beszéltünk az eszközökről, amelyek azért – és ezt Abramowitz rabbi nem említi – a zsidók részéről sem mindig nélkülözik a terrorizmus elemeit, sajnos.

A másik oldalról nyilván van igazság abban is, amit a cionizmus képviselői gondolnak. Tény, hogy az antiszemitizmus jóval a cionizmus eszméje előtt virágozni kezdett, és maga a holokauszt is Izrael állam létrejötte előtt tizedelte meg a világ zsidóságát. Ha a “választott nép” sehol sem érezhette otthon magát, és szinte mindenhol csupán másodrendű állampolgárok lehettek…. akkor vajon nem jogos-e, hogy kaptak egy államot, ami csak az övék? Még ha ezt a földet már mások is lakják, ugye… Pláne, ha ez az állam valamikor, réges-régen, egy messzi galaxisban, az övék volt. Van egyfajta iróniája annak, hogy a Jobbik, sok nemzeti érzelmű embertestvérünkkel, anticionista ugyan, de a saját portájuk táján más szelek fújnak: sokan ezen a vonalon nem csak egyszerűen revizionisták, de akár erőszakkal is “visszavennék Erdélyt a bocskoros romántól, éljen Nagy-Magyarország”. Ha szerintük a zsidóknak nincs joguk ahhoz, ami hajdan az övék volt, akkor nekünk mégis milyen elven volna ahhoz, amit egykor a miénkként jegyeztek…?

Így, hogy sem zsidó ösztön, sem nemzeti kebel nem hevít, csak egyszerű kívülállóként követem a témát, nem tudok okos lenni. Koszovónál is ezt éreztem: túl összetett, árnyalt téma, örülök, hogy nem rám bízták a döntést. Hát hogyan várhatnánk bölcsességet azoktól, akik a szeretteiket, az életük békéjét veszítették el a harcok során a két oldal bármelyikén? Én nem tudok cionista vagy anticionista véget remélni, csak azt kívánhatom: bárcsak születhetne egy békés megoldás, amelynek során mindenki nyugodtan, szabadon élhetne és gyakorolhatná állampolgári jogait a hitével együtt. Fáj látni a rengeteg szenvedést, amit ez a borzalmas szembenállás okoz ember és ember között…

Kérek mindenkit, hogy a téma érzékenységére való tekintettel kerülje a szélsőséges, gyűlölködő megnyilvánulásokat, bármelyik oldalon is álljon.

Reklámok
Eszter névjegye (852 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

10 hozzászólás Az érem két oldala: rabbik és én a(z anti)cionizmusról bejegyzéshez

  1. Szerintem nem az a gond, hogy az ENSZ és Nagy-Britannia engedélyével (Balfour Declaration) kreáltak egy zsidó államot, hanem az, ahogyan tették és teszik ma is. A palesztinokat konkrétan ellehetetlenítik és kiirtják, érdemes rákeresni, hogy az 1967-es ENSZ határozatok ellenére milyen mértékben csökken a palesztinoknak hagyott terület. Az izraeli születésű politikai aktivista, Gilad Atzmon írásait szívből ajánlom mindenkinek ezzel kapcsolatban. Abban egyébként nincsen teljesen igaza Abramowitz rabbinak, hogy Izrael a Holokausztot követően alakult (csak a hivatalos dátum 1948), ugyanis már az 1920-as évektől folyamatosan telepítették be a zsidókat Palesztina földjére, ami nem is csoda, mivel a Balfour Declaration 1917-ből való. (Bizonyos történészek szerint a háborúkra is azért volt “szükség” annak gazdasági előnyein túl, és azért “hagyták” a Holokausztot megtörténni – a munkatáborokba vezető vasútakat, közutakat érdekes módon senki nem bombázta le -, hogy Izrael megalapításának útjába semmi se állhasson. De lehet, hogy ez utóbbi már összeesküvés elmélet a benne rejlő logika ellenére.) Egy biztos: Ariel Sharon katonai pályája és politikai tevékenysége a tökéletes bizonyíték arra vonatkozólag, hogy a palesztinokat erőszakkal zavarják el arról a Földről, ahol évszázadok óta élnek. Erre pedig semmilyen ENSZ határozat nem adhat engedélyt. A szívvel gondolkodó zsidó történészek és filozófusok – pl. Gilad Atzmon, Norman Finkelstein, Israel Shamir, stb – ezt pedig ugyanígy gondolják. Érdemes elolvasni az ő írásaikat is + megnézni az “Occupation 101” c. dokumentumfilmet, mely teljesen objektíven járja körbe a zsidó állam megalapításának körülményeit.

  2. Tény, hogy ma létezik egy erős cionista ortodox mozgalom, de ez csak a hatnapos háború után erősödött meg. Addig a pontig a vallásos zsidóság erősen anticionista volt, de a gyors izraeli háborús sikerek láttán arra jutottak, hogy “Isten velük van.” Most abba ne menjünk bele, hogy Isten volt-e Nagy Sándorral, Napóleonnal vagy Hitlerrel – nagyon fog koppanni az, aki tankokra mutogat, ha az istenét keresi.

    Nagyon szórakoztatónak tartom én is, hogy a nacionalista Jobbik elutasítja a nacionalista cionizmust – de tény, hogy a cionizmus előtt a zsidóság népnek tartotta magát, és nem nemzetnek, úgyhogy különbséget tenni zsidó és izraeli identitás között legitim dolog. Hallgasd meg a videó végén mit mond a rabbi: “I’m totally Hungarian.”

    Érdekes részlet, hogy Izrael állam kikiáltása előtt akkor antiszemitázták le az embert, ha nemzetnek nevezte a zsidókat, és támogatta a cionizmust – az akkori közéletben ez úgy jött le, hogy tagadod a zsidók asszimilációs képességét (rasszista vagy), és egyébként is minek akarod a zsidókat Palesztinába zavarni. Ma, ha azt mondod, anticionista vagy, egyből leantiszemitáznak. Pedig én személyesen ez alatt annyit értek, hogy szerintem a magyar zsidó az magyar, és nem “zsidó nemzetiségű,” a “természetes hazája” nem Izrael, és egyébként meg ne menjen innen sehova senki, így is fogy a magyar.

  3. Erős téma, grat!
    Csak annyit szólnék hozzá, főként Koszovó kapcsán – mert abban vagyok kompetens -, hogy kb. kijelenthető: kudarcot vall minden egyes emberi törekvés, mely emberek bizonyos csoportját bizonyos szempontok alapján kívánja beosztályozni és csoportokba rendezni, miközben azt hirdeti, hogy bizony ő az egy és igaz és formált vagy adományozott joga van bizonyos ügyekben dönteni. A vallás, a politika, hovatovább országhatárok egyrészt összehozzák másrészt elválasztják az embereket egymástól, ergo ezek az emberek által generált szabályok, melyek csak az emberek fejében léteznek. Én soha nem értettem miért kell “mi a normálisokra” és “ők, a többiekre” felosztani a világot, mintha egy fekete-fehér jó-rossz nem is létező párba kellene rendezni az egész glóbuszt. A dualizmus nem létezik, ugyanakkor érdekes volt megélni azt, hogy hogyan gyűlölnek az emberek más embereket. Budapestre kerülésem előtt nem is hallottam a “zsidózásról és cigányozásról”, értetlenül állok az olyan gyűlölet előtt, mely egy egész közösség iránt táplálnak más közösségek tagjai, félelmetes…
    Koszovó: ha tényleg a nagy közös Európa felé igyekszünk, ahol mindenki egyenlő (ja, hogy a katalánok… ), akkor Szerbia számára a szörnyű népirtásokért cserébe az lenne a minimum, hogy szemet huny felette, pláne mert gazdasági haszna a régióból szinte nem is származik. Ja, hogy történelmi vonatkozása van, meg szülőföld, hmm… melyik érában is, az 500 éves török megszállás előtt, vagy után?
    Érdekes azt is megélni és megérteni, hogy nem feltétlen szükséges saját ország, saját terület ahhoz, hogy egy nép, nemzet összetartó maradjon, keresse egymást, saját közösségeket alakítson ki, melyben megélheti a nemzeti hovatartozását, hagyományait, vallását, anélkül, hogy másoknak ártana…

  4. Köszi a kommenteket, mind érdekes adalék volt!

  5. Kedves Eszter!

    Mivel ez e Te blogod, és Te vitázol Abramowitz rabbival, ezért én a Te gondolataidat szeretném kiegészíteni, illetve pontosítani Abramowitz rabbival szemben.

    Kérdezed:

    “vajon ki az agresszor: az, aki sajátjává tesz egy földet, amelyet már évszázadok óta mások laknak, vagy az, aki megvédi azt?”

    – Ebben a kérdésben az “évszázadok óta mások laknak” kijelentés azt sugallja, hogy ezek a “mások” szintén újabb honfoglalók a területen, bár korábban jöttek mint ahogy Izrael állam megalakult. Ez azonban csúsztatás, mivel a palesztínok a területnek ugyanolyan őslakosai, mint a zsidók. Az ókori iratok filiszteusoknak, peleseteknek nevezik őket. A zsidókkal szembeni — legfontosabb — különbség, hogy a palesztínok nem váltak kozmopolitává, hanem megmaradtak őseik földjén. Megmaradásuk előfeltétele az az életvezetési különbség volt, amely a zsidók számára a szétszórattatást, számukra pedig a szülőföldön maradhatás jogát jelentette.

    “antiszemitizmus jóval a cionizmus eszméje előtt virágozni kezdett”

    – ebben a kijelentésben a zsidóságnak és szokásainak, életmódjának a szerepe szinte lényegtelenné válik, pedig nem az!

    “a holokauszt is Izrael állam létrejötte előtt tizedelte meg a világ zsidóságát.”

    – a holokauszt előzményei közt feltétlen említést érdemel az a jól dokumentált tény, hogy Hitlerrel szorosan együttműködtek a cionisták. A cionisták a ma holokausztként emlegetett eseménysort Izrael megalapításához szükséges kiválogatásként kezelték és érdekeiknek megfelelően támogatták. Ezért Izrael állam létrejöttének előfeltétele volt a holokauszt! A holokausztra azért volt szükség, hogy ezen a módon lehetőség nyíljon Izrael állam lehetséges betelepülői közt válogatni, a kiválasztott személyek motíváltak legyenek a betelepülésben, valamint a nemzetközi közvéleménytől az ENSZ döntés érzelmi támogatást kapjon!

    Sajnos világunk jelenleg is az: Oszdd meg és uralkodj! jelszava szerint van irányítva. Ebben az a faramuci, hogy szinte nem is kell irányítani, mert a megosztás után az indulatok összecsapnak és csak a szinten tartás a feladat. Valamint kedvező lehetőség nyílik a zavaros vízben való halászásra is. Ha a megosztás történelmét nézzük, akkor abban a zsidóságnak nagy szerepe van, bár legtöbbjük csak áldozat, akik vallási hagyományaikat őrizve, vagy attól elfordulva, az aktuálisan elhangzó kulcskifejezésre riadtan összezárják soraikat. Pedig el kellene dönteniük, hogy hagyják-e magukat szembefordítani a világgal, miközben egy kis rétegük ügyesen manipulálja azt — velük együtt, vagy kijelentik, hogy többé nem engednek sem zsidó, sem nemzsidó manipulációnak. Nem könnyű lecke, de csak ez lehet a kiút.

    • Kedves Laci, köszönet a részletes kommentért.

      A “vajon ki az agresszor: az, aki sajátjává tesz egy földet, amelyet már évszázadok óta mások laknak, vagy az, aki megvédi azt?” valóban nem precíz megfogalmazás, arra gondoltam, hogy megszakítás nélkül, történelmileg az ő hazájuk is. Azt nem tudom, mennyire azonosak az őslakossággal genetikailag, de ezek szerint feltételezhetjük, hogy ugyanarról a csoportról beszélhetünk, amely csak kiegészült népcsoportokkal, mint az ősmagyarság a kunokkal.

      A cionista és náci együttműködésről sokat hallottam, de túl sok dokumentum nem jutott el hozzám, ezért kérek szépen mértéktartó forrásokat. Maga az összekapcsolódás logikus, és teljesen illik a képbe, hiszen a hatalom sosem törődik az emberáldozatok számával, és ebben a szövetségben mindkét fél nyert, csak a kisember veszített, de ez ma sincs sajnos másképp, más fronton sem.

      Ami az “életvezetési különbséget” illeti, erre azonban kíváncsi volnék. Mire gondolsz pontosan? Mindkét csoport megőrizte ősei hitét, életmódját, mindkettő különc volt, nem házasodott “idegennel”. Mindkét csoport körében sokan foglalkoztak kereskedelemmel, ami sok utazást, sőt: vándorlást tett szükségessé.

      Az igaz, hogy a “világhatalomban” jelentős zsidó rész van, de az a cionista zsidó réteg igen csekély hányada a világ zsidó népességének, a többség egyszerű kisember, aki csak élni akar. Egy részük a valláshoz, hagyományhoz hűen, míg mások teljesen hit és tradíció nélkül, asszimilálódva. Politikailag kényelmes, de manipulatív megoldás nem különbséget tenni a hatalom egyik jelentős bitorlója és a kisember között, mondván “zsidó mind”, és “tőled vesz el”. Na, ez az erős csúsztatás, amire az antiszemitizmus épül.

      • Kedves Eszter!

        “mennyire azonosak az őslakossággal genetikailag” teszed fel a kérdést. Azonban a genetika korunk tudománya, ezért nem lenne helyes genetikai kérdésként kezelni azt, ami a bibliai származáselméletben is bizonytalan, esetleges. Ugyanis Noé három fiától származtatják a jelenlegi emberiséget, és ennek megfelelően tekintik másnak — külön fajtának — az egyes ágakhoz sorolt népeket. Ők azonban testvérek, egy atyától származnak. Ha a bibliai családfát megnézzük, még bonyolódik a kép, mivel a magyarság Jáfet-től származtatja magát, azonban Árpád népe másik ágon, Nimródon keresztül Khám-tól származik. Hogy még cifrább legyen a kép Sémtől származik Arpaksád, Héber és Ábrám (Ábrahám) akinek viszont két fia Hágártól Ismael, Sárától pedig Izsák. Ez utóbbi felsorolás nem teljes, de beszédes. Hágárról azt kell tudnunk, hogy a magyarokat a biblia Hágár népének tartja. Ennyit a genetikáról!

        Kánaán őslakossága tekintetében maradhatunk annak az ókori véleménynek talaján, amely a legrégibb népnek, a Föld ősnépének a szkítákat tartotta. Ezt a Jeruzsálemben folytatott ásatásokon feltárt szkíta rovásemlékek alátámasztani látszanak. Erről Dr. Zakar András pápai prelátus és szumirológus írja ‘A sumér hitvilág és a Biblia’ 113. oldalán, Ijjas Antal püspök ‘Jézus élete’ (1970) c. művére hivatkozva:

        ”Erről érdekes részleteket közöl Ijjas Antal legújabb munkájában. Az 1968. évi jeruzsálemi ásatások során a várfal felszín alatti részén, zsidó régészek szkíta rovásfeliratokat találtak. Ekkor azonban a kutatóárkokat sietve visszatemették.”

        A szkíták természetesen nem voltak egységesek genetikai, etnikai értelemben, ezért ebbe a fogalomba sok nép belefér, akár még a peleset-filiszteus-palesztín nép is. Bognár Ferenc boncolgatja a kérdést Horvát István, a Széchenyi Könyvtár tudós őre munkáira hivatkozva. Horvát István megállapítja, hogy középkori okleveleink a jászokat jasones, jazyges és philiszteus néven említik.

        Mellár Mihály tanulmányából emeltem ki az alábbi részletet:
        “A mai Izrael térképén van RABA, HARIS, DURA, ABDA, GÁT, PAROD nevű település. Ez lehet még véletlen, ám Galilea tartományban mind a mai napig van TURAN, ALMAGOR ÉS MAGHAR település, (ahol keleten az AL szócska névelőként gyakori előfordulású)! Figyelembe veendő, itt a helynevek ősi névadó logikája, mellyel visszautalnak az ottani népesség kultúrkörére, ahogy elfogadott történészünk Győrffi György is e hagyomány szellemében, a helynevek alapján rekonstruálta honfoglaló törzseinket.”

        Továbbá: Bíró Lajos A magyar Jézus és Izrael elveszett törzsei című tanulmánykötetében, bőséges hivatkozással bizonyítja, hogy az ókori Kánaán 12 törzséből a déli Júda és Benjámin törzs, valamint a papi Lévi törzs vallásilag és kultúrálisan is erősen különbözött a józsefi törzsektől, amelyek ligetekben, magaslatokon tartották istentiszteleteiket. Az pedig közismert, hogy még Jézus idejében is idegeneknek tekintették az északi, izraelita/szamáriai/galileai népeket. Tehát az ókorra nem igaz a mai izraelita=zsidó azonosság!

        Ha maradunk a bibliai meghatározásnál és a zsidókat Sém-től származóaknak, semitáknak tartjuk, akkor viszont azzal a helyzettel szembesülünk, hogy a mai zsidóság 90%-a nem erről az ágról származik, hanem a Kelet-Európai sztyeppe ővezetből, valamint Közép-Európából.

        Ennyit a palesztínok ősiségéről!

      • Hitler és a cionisták együttműködéséről:

        “Hat hónappal azután, hogy Hitler hatalomra került, a Cionista Szövetség Németország (messze a legnagyobb cionista csoport az országban) nyújtott be részletes memorandumot az új kormány felülvizsgálta a német-zsidó kapcsolatok, és hivatalosan is felajánlotta cionista támogatását “megoldásában” a bosszantó ” zsidókérdés “. Az első lépés, hogy azt, volt, hogy egy őszinte elismerése alapvető nemzeti különbségek: / 4” forrás: http://www.ihr.org/jhr/v13/v13n4p29_Weber.html

        További idézetek innen: http://kitalaltujkor.blogspot.hu/2013/01/kiddush-hashem-holokauszt-zsido-receptje.html

        “A cikk ismerteti, hogy a látszólag ellenséges nácizmus és cionizmus között a zsidókérdésben létezett egy felfogásbeli- és érdekazonosság: egyik se akarta, hogy a németországi zsidók asszimilálódjanak, hogy németek és zsidók keveredjenek, mindkettő azt akarta, hogy Németországot szabadítsák meg a zsidóságtól. A cionisták célja a zsidók Palesztinába vándoroltatására beleillett a nácik terveibe. (De már láttuk, hogy a cionisták nem számoltak az összes zsidó Palesztinába vándorlásával, ami valóban képtelenség lett volna, tehát a “feleslegesek” áldozattá, a békekonferencián és a leendő Holokausztipar zsarolásai során alkudozási aduvá tételére kellett nekik a náci rezsim, de ezt Weber nem írja! ) A hatalomra jutó Hitlernek a Német Cionista Szövetség udvarló hangvételű nyilatkozatban ajánlotta fel együttműködését a németek és zsidók elkülönítésére.

        Az együttműködés meg is valósult, a náci kormányzat 1933-tól a világháború kitöréséig, sőt 1940-41-ig (amíg volt rá gyakorlati lehetőség) aktívan támogatta a cionizmust és a zsidók Palesztinába vándorlását. A náci párt és az SS lelkesen támogatta a virágzó cionista mozgalmat, cionista sajtót, könyvkiadást, sport- és kulturális egyesületeket, ifjúsági táborokat, stb.

        Leopold von Mildenstein SS-tiszt és Kurt Tuchler, a Cionista Szövetség tisztviselője egy hat hónapos közös utazáson járták be Palesztinát, hogy felmérjék az ottani cionista fejlesztéseket. Tapasztalatairól von Mildenstein 1934-ben 12 illusztrált cikkben számolt be a berlini Der Angriff párt-napilapban, “Egy náci Palesztinába utazik” címmel. A cikkekben magasztalta a cionizmust és annak jótékony hatását a zsidókra és a világra, az “új zsidó” születését, a zsidó telepesek eredményeit, úttörő szellemét. A cionista kivándorlás elősegítése érdekében von Mildensteint az SS biztonsági szolgálata zsidó ügyosztálya élére nevezték ki. A közös SS-cionista utazás emlékére a Der Angriff egy speciális emlékérmét bocsátott ki, egyik oldalán szvasztikával, a másikon Dávid-csillaggal:

        A német hatóságokkal való együttműködés keretében a cionista csoportok egy kb. negyven táborból és mezőgazdasági központból álló hálózatot létesítettek Németország-szerte, ahol a leendő telepeseket képezték ki palesztinai új életükre. Bár a nürnbergi törvények megtiltották a zsidóknak, hogy kitűzzék a német zászlót, meg volt nekik engedve, hogy kitűzzék a fehér-kék zsidó nemzeti lobogót. A leendő izraeli állami zászló lobogott a cionista táborok és központok felett Hitler Németországában. /19
        Himmler biztonsági szolgálata együttműködött a Haganával, a palesztinai földalatti cionista fegyveres szervezettel. Az SS ügynökség Feivel Polkes Hagana-tisztviselőt fizette a palesztinai helyzetről szóló információkért és segítette a zsidó kivándorlást Palesztinába irányítani. Ezzel egyidejűleg a Hagana is jól volt informálva a német tervekről egy, az SS berlini főhadiszállásán elhelyezett kéme révén. /20 A Hagana-SS együttműködés még titkos német fegyverszállításokat is magában foglalt a zsidó telepesek számára a palesztin arabok elleni harcaikhoz. /21″

      • Életvezetési különbségről:

        Hitbéli különbség: szerető Isten vs. bosszúálló, haragvó Isten.
        Szigorú vallási parancsok elkülönülésre, Tóra és Talmud tanulmányozására -> kötöttséget nem igénylő foglalkozások
        Ügyeskedésre, megtévesztésre, színlelésre való hajlam -> kereskedelem, pénzkölcsönzés, uzsora, befogadó népek lenézése, kihasználása
        —————
        “a többség egyszerű kisember, aki csak élni akar. Egy részük a valláshoz, hagyományhoz hűen, míg mások teljesen hit és tradíció nélkül, asszimilálódva. Politikailag kényelmes, de manipulatív megoldás nem különbséget tenni a hatalom egyik jelentős bitorlója és a kisember között, mondván “zsidó mind”, és “tőled vesz el”. Na, ez az erős csúsztatás, amire az antiszemitizmus épül.”

        Az első két mondatban egyetértünk. Erre írtam: “Ha a megosztás történelmét nézzük, akkor abban a zsidóságnak nagy szerepe van, bár legtöbbjük csak áldozat, akik vallási hagyományaikat őrizve, vagy attól elfordulva, az aktuálisan elhangzó kulcskifejezésre riadtan összezárják soraikat. ” Tehát itt az a baj, hogy az áldozatként létező többség nem képes meghaladni a rájuk osztott áldozati szerepkört, mert szándékukon kívül, de nem tőlük függetlenül, újra és újra áldozattá válnak. Ennek pedig az az oka, hogy egy hamis kiválasztottság eszmén és egy üldöztetési tébolyban élve saját maguk idézik meg sorsukat. (holografikus világkép, világunk gondolataink kivetülése). Tehát a kiválasztottság életmódbeli előnyeit élvezve rettegnek az antiszemitizmustól. Eléggé tudathasadt állapot.

        “Hogy a cionizmus számára az antiszemitizmus nem valami ellenfél, hanem erőforrás, annak elvi alapjai egyértelműek:

        Benny Morris izraeli történész fogalmazta meg, hogyan tervezte Herzl az antiszemitizmus kiaknázását a cionizmus megvalósítása érdekében. Kijelentette:
        “Herzl a cionizmus győzelmét elkerülhetetlennek tartotta, nemcsak azért, mert Európa egyre elviselhetetlenebbé vált a zsidók számára, hanem azért is, mert Európa érdeke volt megszabadulni a zsidóktól és az antiszemitizmustól: az európai politikai elit idővel meg lesz győzve, hogy támogassa a cionizmust. Herzl felismerte, hogy az antiszemitizmus felhasználható az ő cionista céljaira.” (Righteous Victims, 21. old.)” Forrás: http://kitalaltujkor.blogspot.hu/2013/01/kiddush-hashem-holokauszt-zsido-receptje.html

        Tehát a zsidóságnak azt kellene felismernie, hogy a megosztás eszközeivé váltak, miközben élvezik annak előnyeit és rettegik következményeit. Ha ebből a körből ki tudnának lépni, akkor nem csak félelmeik szűnhetnének, hanem kihúznák a szőnyeget azon kevesek közül, akik ebben a zavarosban halásznak. “el kellene dönteniük, hogy hagyják-e magukat szembefordítani a világgal, miközben egy kis rétegük ügyesen manipulálja azt — velük együtt, vagy kijelentik, hogy többé nem engednek sem zsidó, sem nemzsidó manipulációnak. Nem könnyű lecke, de csak ez lehet a kiút.”

      • Hernádi Tibor műve a napokban került kezembe, címe: A magyarországi zsidóság ezeréves védelme. A tanulmányt érdemes elolvasni minden magyar embernek, vallási hovatartozás nélkül. Sajnos nagyon jellemző, hogy a szerző magánkiadásában jelenhetett csak meg 2008-ban, erre nem volt kiadói igény. Talán nem minden alap nélkül sejtem ebben az érdektelenségben bizonyos körök szándékát, különösen, ha a napjainkban dúló antiszemita-ellenes polémia hevességét tekintem. A megosztás erői megint működnek, és az “egyszerű kisember” megint elkábítva vonul fel az antiszemitizmus ellen tüntetni, mert nem veszi észre, hogy csúnyán kijátszák őt. Talán éppen a saját vezetői, amint erről a 168 óra írása tanúskodik: http://www.168ora.hu/globusz/hamis-tortenelem-keszteti-bojkottra-magyar-zsidokat-123592.html

        “A Mazsihisz – Magyarország vezető zsidó szervezete – bojkottálni fogja a 2014-es hivatalos holokauszt-emlékévet, amennyiben a megemlékezések nem mutatják világosabban a magyarok szerepét a deportálásokban és a zsidók legyilkolásában az ország náci német megszállása alatt 1944–45-ben.”

        Pedig Hernádi Tibor hivatkozott tanulmánya külföldi szerzők írásaival alátámasztva állapítja meg, hogy:

        “1944. márciusig Magyarország volt az egyetlen európai ország a Pireneusoktól keletre, ahol a zsidók élete biztonságosnak volt tekinthető. A magyar zsidók mellett, akiknek száma akkor csaknem egymillió volt 60-70 ezer zsidó menekült érkezett külországból Magyarországra (legújabb adatok szerint ez a szám messze több) és élt biztonságba, amíg Hitler hadai meg nem szállták az országot és el nem rendelték a zsidók módszeres kiszállítását. Hitlernek Magyarországgal szembeni haragját, nagyrészt a zsidóknak nyújtott védelem keltette. Ezeknek jelentős része ugyanis túlélte a náci időket Magyarországon. Addigra ugyanis, mire ténylegesen átvette a hatalmat az országban, Hitler már közel volt a bukáshoz.” Majd így folytatja Montgomery: „Magyarországon a zsidók biztonsága nagy mértékben annak volt köszönhető, hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában éppen ezek segítségével tudott fennmaradni mint menedéket nyújtó oázis. Ha megtagadta volna, hogy bármilyen törvényt is hozzon a zsidók ellen, a zsidók tényleges biztonsága kétségtelenül sokkal hamarabb véget ért volna.”

        “a zsidóság hazánk ezer éves írott története során soha sehol másutt annyi védelmet nem élvezett, mint nálunk. A maga módján szereti is Magyarországot. A nemzet iránti elvárható hálája azonban, hogy finoman fogalmazzunk, hagy némi kívánnivalót maga után.”

        Hernádi Tibor könyve itt elérhető: http://www.magtudin.org/Hernadi_Tibor_A_magyarorszagi_zsidosag.pdf

        Az antiszemitizmus ellen nem külső ellenféllel kell felvenni a harcot!

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Beszéljünk Izraelről és Palesztináról! | Eszter's Offtopic
  2. 10 gyakori tévhit a liberális “mételyről” | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: