Aktuális

Nézzük csak: a politika kommunikáció

A Fidesz-közeli polgármester Vonát ajánlotta, a kormánypárt ezért leépíti

Nagy botrányt kavart, hogy Faragó László, Gyöngyös Fidesz által támogatott, ám független polgármestere a kamerák előtt írta alá Vona Gábornak, a Jobbik elnökének képviselőjelölti ajánlóívét a múlt héten. Faragó régi, pártpolitika fölött álló családi barátságra hivatkozott, Rogán Antal, a kormánypárt frakcióvezetője pedig azonnal bejelentette: ősszel a Fidesz-KDNP már fogja támogatni Faragó a polgármesteri jelölését. A történetből maga Vona jött ki a legjobban, aki nyílt levelében igazi demokrataként mutatott rá a kormánypárt reakciójának ellentmondásaira, és saját nagyszerűségére. Meg persze az N1 médiamunkásai is taroltak, akik szép látogatottságra tettek szert a szaftos esetnek köszönhetően. Nem foglalkozom politikával, de a történet engem is elgondolkodtatott, méghozzá kommunikációs szempontból: ki hibázott, és miben?

Üzenetek -  kép: paprikacanvas.blogspot.com

Üzenetek –
kép: paprikacanvas.blogspot.com

Ki mit lépett?

Nézzük csak sorjában, milyen kommunikáció követte az aláírást.

Faragó László nem tartja visszásnak, hogy “ha több jelöltet lehet ajánlani, akkor a választópolgár éljen ezzel a lehetőséggel”, hiszen az ajánlóív aláírása csak a jelöltté váláshoz szükséges, “aztán majd a választópolgárok döntenek a mandátum sorsáról”. Emellett azzal érvel, hogy “Vona Gábort és szüleit csaknem harminc éve ismerem, az országgyűlési képviselő a feleségem tanítványa volt. A két család politikai hovatartozástól függetlenül jó kapcsolatot ápol egymással. Az ajánlóívet a két család régi ismeretségére való tekintettel írtam alá. Megjegyzem, mivel idén először egy választópolgár több jelöltet is ajánlhat, a Fidesz jelöltjének is aláírtam az ívet”. Kiemeli, hogy “polgármesterként különösen fontos, hogy a pártpolitika fölé emelkedjen”.

Rogán Antal szerint “ez felháborító és tűrhetetlen”, mivel “Faragó ugyan nem tagja a Fidesznek, de a kormánypárt korábban támogatta őt”. A Fidesz frakcióvezetője elmondta, hogy amennyiben indul az önkormányzati választáson ősszel, nem fogják támogatni Faragót semmilyen módon. Azt is hozzátette, hogy “egy ilyen lépést nem lehet személyes jó kapcsolatokkal magyarázni”, így aztán a polgármester “elvesztette a Fidesz bizalmát az önkormányzati ciklus hátralévő hónapjaira, és nem számíthat arra, hogy az őszi választáson ismét fideszes támogatással indulhat majd a polgármesteri posztért”.

Vona Gábor frappáns nyílt levélben reagál a történtekre. Kifejti, hogy épp a Fidesz hozta az új választójogi törvényt, amely “lehetővé teszi, hogy egy állampolgár több jelölt indulásához is hozzájárulhasson aláírásával”. Ugyanakkor “az, hogy valaki több jelöltnek is aláír, egyáltalán nem jelenti, hogy bármelyikre szavazni is köteles”. Ő is említi a harmincéves, pártpolitika fölött álló családi barátságot, lamentál egy kicsit a videósai engedély nélküli felvételközlésén, majd egy kissé teátrális, túlzó rész jön arról, hogy Rogán ígérje meg, “Gyöngyöst nem bünteti meg a Fidesz”. A kegyelemdöfés azonban ott van: “Hogy melyik jelöltre fog [Faragó] szavazni? Én nem tudom. Nem is kérdeztem. Ön esetleg tud erről valamit? Ha igen, ne mondja el, mert nem érdekel. Ezt én a polgármester úr magánügyének tartom, és bármi is legyen az álláspontja, azt tiszteletben tartom. Ez már nem a kommunizmus, ugye?”

Ki mit kommunikált a lépésével?

Hát, eddig a tények. Most nézzük meg, ki miért tette, amit tett, és mit kommunikált ezzel.

Faragó nem titkoltan jobboldali politikus, aki szimpatizál a Jobbik programjával – ez utóbbi városszerte nyílt titok. Mivel a Vona-családdal régi barátságot ápol ( ráadásul a kis Gábor a felesége tanítványa volt állítólag általános iskolában), szeretett volna egy gesztust tenni a pártelnök felé (és nem kizárt az sem, hogy a Fidesz után szeretne “még jobbra lépni”, bár ez csak feltételezés). Ennek a legtökéletesebb módja az, ha nyíltan, a kamerák előtt vállalja, hogy Vonát támogatja, azt azonban figyelmen kívül hagyta, hogy ez a Fidesz kommunikációs céljaival nem egyeztethető össze, ami a fejébe kerülhet.

Mert ugye mit üzen egy ilyen lépés? Azt, hogy a Fidesz a Jobbikot elfogadja, támogatja, s ilyen formában akár a Fidesz-Jobbik koalíció képe is kirajzolódhat a választópolgár lelki szemei előtt. Márpedig a Fidesz egyrészt tisztában van azzal, hogy a szavazói legszélesebb táborát azok a mértékadó demokraták alkotják, akik számára a Jobbik egy szélsőséges, demagóg, vállalhatatlan szélsőjobboldali párt, amellyel egészséges politikai szervezet semmilyen közösséget nem vállalhat. Másrészt az is tény, hogy a Jobbik az elmúlt években kikerülhetetlen tényezővé vált, elképesztően megerősödött, s így már konkurenciát is jelent a kormánypárt számára: érthető, hogy nem akarják a választók felé azt az üzenetet küldeni, hogy ajánlj rajtunk kívüli egy jobbikos jelöltet is, sőt, akár szavazhatsz is rá akkor már, elvégre a testvéreink…

Az elhatárolódás tehát érthető reakció, ugyanakkor kissé necces vizekre is evezett ezzel a frakcióvezető. Elvégre megkérdőjelezte azt, hogy támogathat-e a választópolgár két, más pártot képviselő jelöltet, kétségbe vonta, hogy létezik pártpolitikán felül álló közéleti döntés, és nyíltan szankcionált egy olyan lépést, amelynek során az általuk támogatott jelölt más párt felé tett gesztust, ráadásul magánemberként (oké, a Jobbik “kampányvideójában” polgármesterként feltűnni túlmutat a “magánemberség” definícióján, de az érvei kétségkívül személyesek, nem politikaiak). Vona nyílt levele a teátrális hiszti mellett is rokonszenvet kelt, és szinte látom, ahogy a felszínen ejnyebejnyézett a videósainak, majd dörgölte a kezét, hogy végre egy alkalom, hogy közhírré tegye: ő pártpolitikától függetlenül jó ember, ráadásul a demokrácia elkötelezett híve (ellentétben a “komcsi” Fidesszel, ugye, lásd az utalást a levelében). Kétségkívül jól jött ki a dologból, na.

Ki hibázott tehát? Mindenki úgy reagált, ahogyan az a helyzetében elvárható, tehát mondhatnánk akár azt is, hogy az N1 a ludas, amiért engedély nélkül közölte a felvételt az aktusról. De közben tudjuk, hogy ők csak a küldetésüket teljesítették: 1. kampányanyag a Jobbiknak; 2. nagy nézettség; 3. a közvélemény tájékoztatása a valóságról (igen, még ez is teljesül). Vona azt mondja, miután “leszidta őket”, a válaszuk a következő volt: “Bennünket a jó szándék vezérelt. Csupán bemutattuk, ami történt. Ugye nem gondoljuk komolyan, hogy miután egy pártfüggetlen polgármester több párt jelöltjének is aláír, ebből bármi baj lehet? Ugye nem gondoljuk komolyan, hogy egy olyan törvény miatt, amelyet éppen ők hoztak, az egész várost büntetheti a Fidesz vezetése?” – mondták állítólag az N1 munkatársai.

Összességében véve tehát úgy látom, Faragó számította el magát egy kissé, amiért nem talált diszkrétebb módot arra, hogy – ha már ez volt a szándéka – gesztust tegyen a Jobbik elnöke felé (persze, egy privát kontextusban aláírt ajánlólapnak nem is lett volna akkora értéke, mint a nyílt felvállalásnak). Nem kizárt természetesen, hogy a független képviselő döntése mögött tudatosság húzódik: elég erősnek érzi a státuszát ahhoz, hogy búcsút intsen a négy évvel ezelőtt még kikerülhetetlen Fidesznek, és vállalja, hogy a Jobbikkal kíván egy hajóban evezni a jövőben. Ez persze már csak ősszel, az önkormányzati választások során fog kiderülni…

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.
%d blogger ezt kedveli: