Szegény, szerencsétlen bántalmazó
Olyan cikk jelent meg a minap a Velencei Hírhatár című portálon, hogy még mindig próbálom megfejteni, hogyan nem esett atomjaira a szerkrendszerük félórán belül.
Modernkedik itt nekünk, jó dógába’ azt se tudja… – kép: njcriminaldefense.com
Ne is szaporítsuk a szót, nézzük csak:
2014-02-23 17:34:00
Az elembertelenedő társadalom. Kitiltották otthonából a 80 éves, idős férfit
Mert összekapott 75 éves asszonykájával. A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság közleményéből csak annyi derül ki a férj bántalmazta feleségét, aminek utána a kiszálló rendőrök a bántalmazót voltak kénytelenek kórházba szállítani. Állítólag erőszakos viselkedése során elesett, megsérült.
A rendőrség tette dolgát. Csípőből megtiltotta neki, hogy a kórházból hazamehessen. Ideiglenes távoltartó végzést hozott. Mehet, ahova akar, de otthonába nem, ha kiengedik a hospitálból. Kapualjba, híd alá, bárhova, csak közterületre ne, mert ott tilos életvitelszerűen tartózkodni.
Belegondolt döntésébe a hatóság embere? Őrzünk és védünk!
Védünk? Így?
Mert a bácsi akárhogy is viselkedett, joga van arra, hogy állama megvédje. Elitélendő a tette, ha valóban úgy van ahogy a közlemény leírja. Na, nem vitatjuk a rendőrség igazmondását, csak kevésnek tűnik az idő a teljes körű kivizsgálásra.
[highlight color=’#ffee28′]Valószínű a pár már hosszú ideje él boldog házasságban, az is valószínű, hegy nem ez az első idáig fajuló perpatvar boldog házasságukban. Elég szép korúak ahhoz, hogy a mai elvárható normáktól avíttabb szokásrendszer határozza meg életvitelüket. Ők így voltak boldogok, egészen tegnapig. Szerintem már ma is, mert valószínű a nejnek idős kora ellenére van annyi esze, mint sokaknak nem – és máris visszafogadta apucit közös otthonukba. Talán még ápolgatja is, hiszen a bunyó áldozata végül is ő lett – minden tekintetben.[/highlight]
Szép is lenne, ha mindenkire ilyen könnyedén szabnának ki távoltartási végzést. Például a parlamenti képviselőkre, akiknél nem ritka az ismertetett esetnél súlyosabban bántó magatartás. Vagy az emberek önérzetének, lelkének súlyos megsértése nem tartozik a bántalmazás kategóriájába?
Igaz őket csak a parlamentből lehetne kitiltani, de már azzal is sokat nyernénk. Az ő példájuk lehet, emberibbé tenné ezt az egyre jobban egymás gyűlöletére és kirekesztésére épülő társadalmat.
– Lepsényben kért egy 75 éves néni rendőri segítséget 2014. február 22-én délután. A helyszínen intézkedő járőrök megállapították, hogy a 80 éves férje bántalmazta a bejelentőt. A férfi erőszakos viselkedése során elesett, minek következtében megsérült, ezért kórházba szállították az OMSZ munkatársai. A rendőrök a bántalmazóval szemben ideiglenes távoltartó végzést hoztak, mely hatálya alatt nem térhet vissza otthonába.
Elsőre talán kissé meglepő a tálalás, de ha jobban belegondolunk, végeredményben ebből is lehet tanulni, mint mindenből. Néhány konklúzió:
1. Ha egy házasság régóta tart, akkor az csak jó lehet.
Nyilván kizárhatjuk, hogy
- esetleg rettegésben él az egyik fél, és a bosszútól való félelmében nem mer válni,
- nem akar hajléktalan sem lenni, hiszen egy lakásból nem lesz kettő, a húszezer forintos nyugdíjából pedig képtelen volna egy albérletet fenntartani,
- eleve úgy nevelték, hogy a válás bűn, pokolra jutsz miatta, inkább tűrj csendben, s tiéd a mennyek országa.
2. Ha idős párról beszélünk, a bántalmazás teljesen oké.
Hát igen, szerencsére csak a modern, emancipálódott, karrierista fehérnépek hisztiznek, ha terrorizálják őket, egy idős asszony azért még tudja, hol a helye: feldagadt szemmel, vérbe fagyva a konyhapadlón, mert megkérdezte, miért itta el az embere mindkettejük nyugdíját már megint. Csupán pillanatnyi elmezavar volt az is, hogy segítséget mert kérni – nyilván már megbánta.
3. A testi-lelki terror igazi áldozata mindig a bántalmazó, szegény.
Fontos, hogy utolsó leheletünkig küzdjünk mindazok jogaiért, akik rendszeresen verik életük párját, hiszen végtelenül szenvedhetnek szegények.
4. A rendőrségnek nincs köze a bűncselekményekhez, úgyis elfogultak mindig.
Á, kicsit sem posztkommunista attitűd, hogy a rendőrséget ki kell hagyni az események folyásból, mert csak bajt okoznak mindig. Ez az igazság: a jogállam illúzió, ha bántanak, nehogy segítséget kérj, inkább nyugodt lelkiismerettel, tiszta szívvel pusztulj bele! Különösen igaz ez, ha családon belüli erőszakról és/vagy szexuális visszaélésről van szó, elvégre az csak a szegény, szerencsétlen bántalmazóra és rád tartozik. Kettőtök titka.
5. Cikket úgy érdemes írni, mintha a héten kaptuk volna csak meg a “MÁR TUDOK OLVASNI” jelvényt.
Ne cifrázzuk: a nyelvi igénytelenség súlyt ad a mondanivalónak. A súlyos érzéketlenség pedig voltaképpen megkoronázza azt.
Javaslom, a kedves cikkíró tegyen valamit a társadalom elembertelenedése ellen: például fogadja be ezt a kedves öregurat, hátha őt is elnáspángolja és megrugdossa, és soha életében nem szabadul már meg “szegénytől”.
[box type=’alert’ toggle=” height=”]
Azt hiszed, ez a szakmai és emberi mélyrepülés egyedi példája volt? Ha még bírod a strapát, itt egy másik, hasonlóképp megdöbbentő cikk, máshonnan. Sokk.
[/box]
Eszter's Offtopic 
mindig is sejtettem: ez a hírhatár szisztéma életképtelen. de ennyire? bárki leírhat bármit, ráadásul az egy hírportál, ez meg csak egy blog. jó ideig bíztam a természetes szelekció folyamatában ezen a téren is (“hadd írjanak az idióták, úgyis csak legfeljebb egymást vonzzák”), viszont egyre inkább azt látom, h olyan írások emelkednek véleményformáló erőre, amelyeknek nagyon nem kellene @=(
Igen, ez az a kategória, ami szakmailag és emberileg is a béka segge alatt van. Na, látod, az ilyesminél nem tudom azt mondani, hogy oké, erre is szükség van, ez az útja a tesónak. Nem, erre nincs szükség, semmilyen szinten.
igen, mert ha még csak annyiról lenne szó, h csupán saját magát égeti be… de vannak, akik kész tényként kezelik, és a szellemi szintjük miatt úgy azonosulnak vele, h azt sem tudják, mivel vállalnak közösséget @=S
tudod, mi a legaggasztóbb az egészben? ilyen íráskészséggel és mentalitással simán dolgoznak közvélemény által újságírónak tartott emberek a mainstream médiában…
Én meg állandóan szorongok, hogy tudok-e normálisan írni. Ő biztosan nem szorong.
Pedig volna neki miért :D!
Ö nem szorong, sőt úgy ír meg egy cikket, hogy fogalma sincs arról, hogy mi történt: “Köszönöm a hozzászólást és a véleményt. Azért megkérném, kicsit alaposabban olvassa el és összességében próbálja értelmezni. Semmi olyant nem írtam és nem is fogok, hogy egyetértek bárkinek a fizikai bántalmazásával. Mérhetetlenül elítélem. A cikkben arra utaltunk, hogy csak a bejelentő állítása alapján történt az intézkedés. Ki kellene vizsgálni. Vagy talán azt gondolja, hogy ha azt állítja rólam, hogy pofon vágtam, akkor nekem be kell vonulni a börtönbe. Ezen az alapon mindenkit le lehetne csukatni akit nem szeretünk. Én várom, hogy valóban mi is történt Lepsényben”. https://www.facebook.com/velencei.hirhatar/posts/467501990018292
A rendőrségi közlemény alapján az idős hölgy kért rendőri segítséget, nyilván nem véletlenül*. Emellett valószínűleg nem jókedvükből döntettek úgy, hogy távoltartási végzésre van szükség: kell valami, ami ilyenkor hatékonyan visszatartja az elkövetőt, és védi az áldozatot. Igen, sajnos az intézmény nem mindig működik tökéletesen, hiszen számos bántalmazó a végzés ellenére visszatér a családi otthonba az ököl jogán vagy a bántalmazókra olyannyira jellemző mézesmázos bocsánatkérési ceremóniával (ezt nevezi a szakirodalom “mézeshetek-szakasznak”), de ettől még meglehetősen cinikus dolog arra utalni, hogy ez így helyes.
*Ráadásul egy kisebb településen a rend őrei nyilván rálátnak valamennyire a helyi lakosok életére, tehát talán olyasmiről is volt tudomásuk, ami előttünk rejtve marad. Oké, ez csak feltételezés, szorítkozzunk a tényekre.
Ebből a cikkből egyetlenegy dolog hiányzik: A KONKRÉTUM! Mit is tett ez az idős ember?!
Bár a felszínes olvasó ezt nem hiányolja, egyszerűen benyalja a választékosnak tűnő tálalást.
Egyébként tökéletesen illik a mai mainstream fősodrásba: Van egy rohadék Férfielkövetőnk, akit a poszt alatt következetesen Férfinak, Bácsinak nevezünk. (ha ő lett volna az áldozat, (ahogy ő is) nyilván csak emberként lenne említve, de így, mint feltételezett elkövető megszolgálta a férficímet) Feltételezzük róla, hogy 50 éve veri alázza szegény párát, aki fél évszázada retteg, de a nem mer válni. Remek. Na jó, inkább csak megszokott, és kiszámítható.
Ma, amikor a feleségek egymással versengenek, ki a nagyobb CSBE áldozat, óvatosan kezelnék minden ilyen hírt. Ma már kész forgatókönyv létezik a férfi kiforgatására. Íme:
Megismerkedéstől a börtönbe csukásig.
http://kigondoltam.blog.hu/2013/09/23/olvasoi_level_hogyan_legyunk_csaladon_beluli_eroszak_aldozatai
– 4 egyszerű pont, lehetetlen elszúrni… és a végén garantált, hogy a balekot lecsukják, és miénk a kecó/gyerek/életjáradék szentháromság. Hajrá!
A gond az, hogy közben felnőtt egy férfigeneráció (apa nélkül), akiket egyre nehezebb egy mezei p*nával megbolondítani, házasságra bírni… bár ők nem blogolnak, facebookoznak, ennél sokkal rosszabbak: beszélgetnek egymással… mire is kell odafigyelni. S, ahogy a házassági statisztikákat megfigyelem, ezek a beszélgetések, nagyon is hasznosak…
Azt meg tudná nekem valaki válaszolni, hogy az angolszász joggyakorlatban a CSBE-n belül miért nincs ártatlanság vélelme? Ez kit, vagy mit szolgál? Tényleg érdekelne, köszönöm.
A Velencei Hírhatár cikkéről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy nincs benne konkrétum. Világosan kiderül (lásd a cikk utolsó bekezdése), hogy a rendőrségi közlemény szerint a férfi olyasmit tett, ami miatt a neje rendőri segítséget kért. Légy őszinte önmagadhoz: ha téged terrorizálna valaki, és te a rendőrséghez fordulnál, mégis mit szólnál ahhoz, ha a reakció az volna, hogy “hát… elég sok olyan eset van, amikor egy ember bosszúból/haszonszerzés céljából feljelenti a másikat, úgyhogy nem foglalkoznánk inkább ezzel az üggyel/nyomozgatnánk még fél évig, hogy átlássuk, mi a helyzet…” Ne nekem válaszolj. Magadnak. És gondolj bele: a rendőrség feladata egy ilyen helyzetben az volna, hogy a közvetlen fenyegetettséget megszüntesse a rendelkezésére álló információk és bizonyítékok tükrében.
(Mellesleg, a Daily Mail hetek óta egy olyan sztorit boncolgat, amelyben egy fiatal nő azt hazudta, hogy megerőszakolta a pasija, de kiderült, hogy szó nem volt erőszakról, csak a nő bosszút akart állni valamiért (ő maga ismerte be a dolgot, megtörten). Nemrég jött ki a bírósági végzés: a csaj épp annyi időt fog a sitten tölteni, mint amennyit a fickó kapott volna, ha elítélik nemi erőszakért. És teljesen egyértelmű, hogy megérdemelte. Ha a lepsényi idős hölgyről is kiderül a nyomozás későbbi szakaszában (mert mondjuk panaszt tesz a férjúr), hogy azért tetette ki a papát, mert pár napig hancúrozni óhajtott a szomszéddal, akkor ő is maximálisan megérdemli a büntetést. Csak sajnos nagyon úgy néz, hogy nem ez a helyzet. Bár ez lenne, de tudod, a 75 éves falusi nénik ritkán kérnek rendőri segítséget, és még ritkábban dönt úgy a rendőr, hogy van olyan súlyos a helyzet, hogy azonnali távoltartási végzésre van szükség.)
A “férfi” és “nő” szóhasználatra reagálva: én ebbe a történetbe semmilyen gender-előítéletet nem tudok belelátni, eszembe nem jutna pl., hogy a férfiak jelentős része gonosz bántalmazó, a nők meg jobbára szegény áldozatok. Mi történt itt? Egy ember azt állította, hogy bántották, a rendőrség a helyszíni szemlét követően úgy ítélte meg, hogy ez valóban így történt, és megtette a szükséges lépéseket a közvetlen fenyegetettség megszüntetésére a megfelelő jogi keretek között. Az, hogy te ezt teljesen egy más, tényleges vagy képzelt “férjkicsinálós” nőellenes összeesküvés-széria kontextusába helyezed, tehát szegényférfi-gonosznő történetet látsz bele, sajnos azt sejteti, hogy átéltél legalább egy borzalmas traumát egy párkapcsolatodban, amit máig nem tudsz feldolgozni (vagy a családodban esett meg ilyesmi). Egyáltalán nem vagyok cinikus, hanem tök komolyan mondom: a traumákat fel kell dolgozni, különben életed végéig minden történetben a szegényférfi-gonosznő mintát fogod megtalálni. Ha van, ha nincs.
Először is köszönöm a válaszod!
Kezdem a végével. Az én személyes traumám ott véget is ér, hogy kaptam 2 dislike-ot a hozzászólásomra, amit rólam feltételezel, az helytelen. Nekem ezidáig jók a tapasztalataim a párkapcsolattal, nőkkel. Akkor szomorodok el, mikor a tág környezetemben szétnézek.
A Daily Mail-es sztori viszont mindenképp pozitív jelenség, remélem precedenst teremt. Az egyenjogúság értelmében fontosnak tartom egy nő számon kérhetőségét is, pláne ha a legdurvább vádakkal dobálózik ALAPTALANUL. (félek, hogy ez csak kirakatper)
A cikkhez visszatérve (látom a nőkért is átvette), továbbra is aggályosnak tartom a kannásborgőzös szépkorúak csetepatéját megítélni, úgy hogy még a Police.hu sem tudott konkrétumot írni arról, hogy a bácsi agressziója miben merült ki. (ordítozott, asztalra csapott, esetleg ténylegesen bántalmazott (80 évésen??))
És hát a kép, a képaláírással… roppant mókás, és finoman fogalmazva ügyesen elülteti a bogarat.
“bántalmazta”