Nem, nem kell mindenkinek hajléktalanokat befogadnia holnaptól
Több mint kéthetes történet, mindenki találkozott már vele valószínűleg. Mégis, ez az egyik legszebb emberi megnyilvánulás, amibe alkalmam nyílt belelátni egy kicsit, pedig erős a verseny: az alábbi videót minden embernek látnia kellene.
Igen, a 18 éves, állami gondozásban nevelkedett Ujházi Szandra történetéről van szó, aki magához vett egy vadidegen, hajléktalan nénit az utcáról, és azóta gondoskodik róla. Őszinte leszek: én nagyon sírtam, amikor először láttam. Megérintett az a gondoskodás is, amivel a sok jószívű ember fordult a tinilány és a 80 éves néni felé. Nem érdemes többet beszélni erről, a hatperces miniriportban minden benne van, ami számít.
Aztán persze találkoztam a többi ember reakciójával is, ami könyörtelenül rávilágított arra, hogy rettenetes állapotban van a társadalmunk. Persze, nincsenek illúzióim: olvasok Daily Mailt és Bildet is, tisztában vagyok azzal, hogy inkvizítorok, ítélőbiztosok, fanyalgók, gyalázkodók és trollok mindenütt vannak, de a magyar mezőny e téren gyakorlatilag verhetetlen. Mélyen egyetértek a Kalandozásaim Magyarországon című cikk szerzőjével: a legtöbb magyar nem szereti, nem becsüli önmagát, ezért aztán mást sem tud: állandó vendég a háztartásokban a gyanakvás, az irigység, a lekicsinylés, az elfojtott düh és a nyílt agresszió. A társadalmat pedig ez mérgezi igazán, nem frankhitel, az infláció vagy a gázáremelkedés: hiányszemléletből nem lehet bőséget építeni, és itt zárul az ördögi kör.
Íme, egy kis válogatás a hozzászólások tengeréből, amelyeket arccal-névvel, Facebook-loginnal vállaltak a honfitársaim:
- A néni kihasználja Szandrát:
ja, most majdhaat azert jelent valamit hogy nem a csaladja fogadta be hanem egy idegen…s foleg hogy ennyi evesen nem tudott osszehozni maganak semmit. szoval eleg buta a kislany aki befpgadta. majd azt fogja tapasztalni hogy valaki kirabolja. mar most is kihasznalja az az oregasszony
Igen, 1000-ből 990 ember így gondolkozik (a többi legyint, hogy “szegény”), de ítélkezni könnyű. Egy kispénzű, fizikai munkából élő, törékeny egészségű idős ember lába alól könnyen kicsúszhat a talaj, ha haláleset vagy válás miatt egyedül marad: láttunk már magasabbról is lecsúszott szerencsétlen sorsú embereket. Jelenleg Paudits Béla is éhezik és fázik, és idegenek szívességeire szorul.
DE AMIT MAS NEMNMOND KI ASZT EN KIMONDOM. NEMMINDEGY HOGYAN LETT HAJLEKTALAN A NENI. HA TETTSZIK HA NEM BIZONY VANNAK AKIK MEGERDEMLIK MERT FIATALON FINOMAN SZOLVA KONYEN ELTEK . PERSZE VAN OJAN IS AKIT KIRAKTAK AZ OTHONABOL VALAMI MIATT. EN ASZTMONDANAM NEZ UTANA HOGYKERULT AZ UTCARA A NENI A SAJAT ERDEKEDBEN.
Ha holnaptól csak az írástudók vállalhatnának munkát, te is elég hamar az utcára kerülnél, vágod?
- Szandra használja ki a nénit:
Nagy kamu az egész csak kihasználták a mamit, hogy a lánynak legyen lakása nem jószándék vezérelte! Aki nem hisz nekem az higgyen a médiának! Az biztos mindig igazat mond…
Ahogyan az többször is elhangzott, Szandra abból a pénzből vett egy kis lakást, amit az államtól kapott, mint nagykorúvá vált állami gondozott. Irigyled tőle ezt a pénzmagot? Akkor irigyeld a gyerekkorát is, amit szülők nélkül, egy rácsablakú intézet falai között töltött sokadmagával, elhagyatva, reménytelenségben. Irigyeld azt is, hogy fiatal felnőttként nincs vérrokona, akire számíthat, nincs szülői ház, ahova mehetne. Ja, ez már nem kéne, ugye?
18 éves Szandikának saját lakása van? Biztos öszekurválkotta a pénzt, 18 évesen saját lakás, persze! Dubajozott meg svájcozott ez is.
Hát igen, ha egy fiatal nőnek saját lakása van, az csak kurválkodásból származhat, ehhez kétség nem fér. Pedig az volna a normális, hogy ha minden család félretenne a gyerekének a lehetőségeihez mérten némi pénzt, ami aztán a születésétől a tizennyolcadik-huszadik születésnapjáig kamatozna. Szerencsére az állam ezt Szandra szülei helyett megtette.
- Mindketten belőlünk, az adófizetőkből élnek:
Ki tartja el ezeket? Hát mi, az adófizetők! Erre gondoljatok, amikor like-ot nyomtok!
Szandra szakmát tanul, mellé érettségire készül. Hamarosan munkába áll, és még csak 18 éves: a te családodban hány 25 év feletti, mamahotelben héderelő harmaddiplomás van, aki soha életében egy percet sem dolgozott? A néni az egész életét végiggürizte, tehát engedtessék már meg, hogy 80 éves korára legyen némi nyugdíja, amiből albérletre ugyan nem futja, de legalább néha jót ehet! És úgy egyáltalán: hogy a bránerben jössz te ahhoz, hogy másnak a zsebében turkálj?
Most majd jól megél abból hogy kapja a segélyt meg a szponzorságot, ügyes trükk!!!! Én is megélnék ebből hogy ne kelljen dolgozni!
Javaslom, te is élj meg holnaptól abból, hogy a hajléktalan embertársainkat befogadod, ígérem, csinálunk rólad pár videót, hogy befuss. A másik dolog, amit nem értek: mi ez a fura mentalitás, ami szerint a munka a szabad, nyugodt élet megzavarásához szükséges rossz csupán, amit lehetőség szerint kerülni érdemes???
Különösen elborzasztott, amikor egy Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett kommentelő a három attitűd mindegyikét egyetlen bekezdésben felvonultatta: “Meg se nézi, kit fogad be, fog ő még sírni, ha kirabolják! A néni meg nem fél, hogy ott buliznak majd körülötte a részeg fiatalok az egyszobásban? És mindezt a mi pénzünkön, mert egyik se dolgozik!” – írta. Kedves barátom, akkor én meg is ragadnám az alkalmat, hogy kifejezzem sajnálatomat, amiért egy katolikus egyetemen tanultál (feltehetően az én pénzemből is), de egyszer sem tűnt fel, hogy Jézus leült a “bűnösökkel és vámszedőkkel” is, és jobban örült a parázna nő könnyeinek, mint a tanítványai seggnyalásának. Arra biztatott mindenkit, hogy “ha valaki elkéri felső ruhádat, add oda neki alsó ruhádat is” és emlékeim szerint azt is mondta, hogy „aki ezt közületek a legkisebbel megcselekszi, velem cselekszi meg”. Mert mind egyek vagyunk, például.
Végezetül néhány gondolat, amit nem tudok kiverni a fejemből. Tudod, amikor az ember önzetlenül jót tesz egy másik kis univerzumdarabkával, sok minden benne van a pakliban. Igen, valóban lehetséges, hogy kihasználják. Elképzelhető, hogy fogalma sem volt, mit is vállalt fel valójában, és csak később méri fel a döntése következményeit. Számíthat arra is, hogy a világ megítéli, megveti, kineveti, felelősségre vonja majd, vagy egyszerűen csak nem érti meg szinte senki. És mégis: egészen biztos vagyok abban, hogy aki jót tesz, az előbb-utóbb jót kap vissza, még ha nem is mindig attól, akinek segített, és nem is feltétlenül azonnal, soron kívül. Mert aki jót tett mással – a “legkisebbel közülünk” -, az magával tett jót, és egyben az egész világgal, fénybirodalommal, létezéssel. És ez nem romantikus szentimentalizmus, hanem az univerzum természetes működésének alapprincípiuma.
És nem, nem kell mindenkinek hajléktalanokat befogadnia az egyszobás paneljébe holnaptól. Bőven elég első lépésként az is, ha egy kicsit – tényleg csak egy egészen kicsikét – kevesebbet irigykedünk és ítélkezünk egymás felett.
Eszter's Offtopic 
Mégis mit lehet elvárni a szappanoperák fekete-fehér acsarkodásai között szocializálódott ember(?)társainktól? Bennem az a gondolat lappang az idézett kommentek olvasása után, hogy mindenki saját magából indul ki… és ez elég szomorú.
Meg… az egyházi oskolákba nem feltétlenül a hívő lelkek járnak, és hogy nem ragadt az említett delikvensre semmi a jézusi példából, az erősen az ő lelki szegénysége… nem, nem az a lelki szegénység, akiről Jézus mondá, hogy övék a mennyeknek országa, mert az ilyeneké csak a földi siralomvölgy.
A katolikus egyház véleményére lennék kíváncsi, hogy szerintük ki az igaz hívő?, az aki a szívében hordozza a hitét, vagy az, aki a templomban látványosan “szórja a keresztet”! Vajon mennyire segíti az egyház (a hívők által adományozott, nem kevés pénzből) a hajléktalanokat, rászorulókat, vagy itt is különbséget tesz?
Jó kérdések, bizony. Valaki a Facebookon azzal jött, hogy nem feltétlenül katolikus, akit a Pázmányra vettek fel. Ja, de
1. kötelező a hitoktatás, háborognak is miatta elegen;
2. aki egy az egyben képtelen közösségeket vállalni a keresztény értékrenddel, az nem jelentkezik egy katolikus oktatási intézménybe;
3. mi az, hogy vették fel, talán inkább ő jelentkezett oda.
Egyébként épp tegnap linkeltem egy bejegyzéshez egy korábbi cikket, ami alatt ott volt a kommented, így eszembe jutott, milyen régen jártál erre… aztán pár óra múlva érkezett a hozzászólásod. Telepátia! :)
Reblogged this on Suz'n Világa and commented:
Nálam is olvasható volt a cikk. Nézzétek meg a hátteret is! Döbbenetes magyar valóság. ..
hopp, én innen ismertem meg a sztorit, mivel egy picit kiestem a híráradatból az elmúlt napokban (hetekben?)… de csupán az utolsó előtti bekezdés miatt is megérte volna elolvasni a posztot. szuper!
Imádom a komment- és mentalitáselemzést műfajként, ez meg egy szívemhez közeli téma: találkozik a társadalom két kirekesztettje, önzetlenül segít egyik a másiknak, a fotelből meg okoskodik iPhone-ján az erkölcsös adófizető. És milyen jó írtad meg! Szép az új sablon is, már mióta akarom írni.
Igen, az utolsó bekezdés…! Köszönöm!
A hetvenes évek piarista diákjaként én szégyellem a legjobban a kereszténység zászlaját vadul lengető rengeteg hipokritát!
jaj… mennyire, de mennyire beleszarik a vattacukor-történetbe, h maga az érintett nem úgy élte meg a helyzetet, mint ahogy azt kívülről feltételeztük @=(
Valószínűleg úgy élte meg, csak naivitás azt hinni, hogy ha évig nyomorban élsz a társadalom peremén, egyik napról a másikra boldog és kiegyensúlyozott ember leszel, terhek és terheltségek nélkül. Még mi sem vagyunk azok, hát még akkor egy alkoholgondokkal küzdő, idős hajléktalan, vagy egy kisgyerekes, fiatal állami gondozott? (Ezért bírom amúgy a Hunger Games-trilógiát: realista, hogy nincs benne igazi hepi end, mert bizonyos traumákat fel lehet ugyan dolgozni hosszú évek kemény munkájával, de az utózöngéi valószínűleg soha nem múlnak el nyomtalanul.)
kezd vicces lenni, h folyton pingbackelünk egymásra, de ebből megint poszt lesz nálam @=P
Epedve várom :)
Eszter, ebből a kommentelemzèsből (sokadszor is) a napnál világosabbà vált szàmomra, hogy jól tettem, hogy leszedtem magam Facebookról. Ez a sok vèresszàjú troll, ha kommentelès helyett vmi hasznosat csinálna, már nem itt tsrtana az ország…
Borzasztó…
Nagyon szeretnék már gyereket, de ilyenkor megingok.. Ilyen világra?
S nem, nem akarok külföldre költözni se. Próbáltam, nem nekem való.
Megfigyeltem, hogy amikor valaki nagy figyelmet kap, arra rászállnak, bármivel is “merészel” kitűnni. Mindig lesznek figyelemre éhes, másokat ócsároló, irigy emberek, akiknek sose jön össze semmilyen próbálkozás sem, hogy a világ közepén legyenek.
Sad, but true.
No szép hozzászólások voltak mondhatom. Néhányan azt gondolják,hogy a pénz az övüké – közben dehogy mert az az államé. Mi az ami a miénk ? Az amit öntudatnak nevezünk. Ennyi és semmi több. És még mondják spirituális körökben,hogy mi vagyunk a kiválasztott nép akik majd utat mutatnak a világ népeinek. A MAG nép. A jelenlegi valóságból kiindulva inkább egy alul informált tudatlanságban senyvedő alvó társadalom vagyunk. Akikben ugyan benne lehet a lehetőség a vezetésre , de ahhoz előbb azt az utat kéne választani. És nem elég azt az utat választani,hanem élni is kell azt. De a hozzászólások csak némi nyugtalanságra adhatnak okot, Hogy ebből megint az emberiség elbukása lehetséges. Már csak abban bízhatok,hogy lesznek akik egyénileg emelkednek fel a tömegből és ébrednek tudatára annak ,hogyan is kéne élni ahhoz,hogy világunk élhetőbb legyen . Valaki egyszer vagy többször azt mondta – Ne ítélkezz – igaza is volt. De néha igazi kihívás – nem ítélkezni. Spontán első olvasatra nem is lehetséges,keményen lehordtam vagy megpofoztam magamban néhány megszólalót még talán élveztem is. Aztán megvilágosodott,hogy áááá ezek alvó emberek, akik hiszik,hogy tudnak mindent és hiszik,hogy élnek. Pedig nem ám.