Aktuális

Bolondnak lenni

– Tudod, Kitti egy zseniális karakter. Ő mindig önmagát adja, mindenkivel ugyanolyan. A vezérigazgatóval, a gyakornokkal, a szomszédokkal, a postán… – meséli egy barátom, aki egy nagy-nagy cégnél dolgozik Nyugat-Magyarországon. – A múltkor behívták a főnök irodájába, mert volt valami para. Tudták, hogy szókimondó, határozott csaj, meg fogja védeni az érdekeit. Ezért aztán feszengett mindenki egy kicsit, hogy mégis hogyan közöljék vele, hogy egy másik osztályra helyezik át a bankon belül. >>Tudod, miért ülsz most itt, velünk szemben, Kitti?<< – kérdezte a bossz. >>Fogalmam sincs, de remélem, nem azért ültök velem szemben, és nem mellettem, mert büdös vagyok…<< – válaszolta tárgyilagosan a magas, szőke, modell alkatú csaj. Érted, ezek itt teljesen be voltak rezelve, hogy a Kitti botrányt csinál, erre jön egy ilyen bagatell hülyeséggel, ami megállítja mindenkinek az agyát, mert annyira leszarja…
– Aztán mi lett?
– Hát, megmondták neki, mi a stejsz, de Kittit egyáltalán nem érdekli, melyik osztályon kell melóznia. Tudod, ő mindig, mindenkivel ugyanolyan, úgyhogy neki aztán teljesen mindegy, kivel dolgozik… Csak úgy van, és senkitől nem vár el semmit, senki kedvéért nem vesz magára semmilyen szerepet. Így aztán a többség bolondnak tartja egy kicsit, de azért felnéznek rá, és szívesen lógnak vele.
– Zseniális, valóban – bólogatok, hiszen ez a diskurzus nem a Corporate Hungaryról, de nem is Kittiről szól. Sokkal inkább önmagunk felvállalásáról.

Ezután beszélgetünk egy kicsit arról, hogy milyen elvárások alakítják az életünket. Megállapítom, hogy jó ideje nem játszom már semmilyen szerepet, de tény, hogy az életem bizonyos fejezeteit – igazából a legfontosabbakat – csak egy igen szűk körrel osztom meg. És még csak nem is a legintimebb titkokról van szó (amelyek érthető módon nem tartoznak szélesebb közönségre), csak éppen azok a dolgokról, amelyeket valószínűleg sokáig kellene magyaráznom ahhoz, hogy a környezetem megértse. Mert még mindig érdekel, hogy érti-e. Kittit már nem. A bolond a tarotban, aki egyúttal a bölcs is, igen. Mindketten irigyeljük egy kicsit Kittit, és a többi bölcs bolondot, bolond bölcset.

***

Aztán pár óra múlva egy másik ismerős máshol, más kontextusban elárulja:
– Őszintén megmondom, hogy évtizedek óta várok egy olyan pillanatra, hogy egy “átlagos” helyen, mindenféle viselkedési és öltözködési norma nélkül olyan EMBERREL ülhessek le egy kávéra, aki nem korlátoz. Aki előtt nem kell viselkedni, aki előtt nem szégyen a ruházatom, a kócos őszülő hajam, nem kell szépen beszélni, aki nem szépít, aki odavág, ha kell… de meg is ölel, ha úgy érzi…

És én eltűnődöm, újra. Miért is akarunk mi mindenáron megfelelni (hé, a megfelelés sokszor megfelezés, önmagunk megfelezése, tehát fél-elem!) a fél világnak, ha nem az egésznek? Miért hagyjuk magunkat korlátozni, sőt: korlátozzuk magunkat önként és dalolva, hogy részei lehessünk egy illúziónak, ami ráadásul múlékonyabb, mint bármi más?

Egyszeriben más megvilágításba kerül az egész előttem: de hát erről nem a világ tehet, nem a többiek a hibásak, hanem én, én, én, csakis én! (Már megint én, még mindig én!) Mert még mindig számít – ha nem is az Amerikai szépség főhősnőjének szintjén -, hogy mit gondol rólam a szomszéd!

Persze még szépen megideologizálom, észérvek mentén: vannak olyan “szomszédok”, akiktől függünk valamilyen formában, tehát nekik a szebbik profilunkat kell mutatnunk, bármi is történjék. De közben már ízlelgetem, és élvezem a bölcs bolond, a bolond bölcs szerepét: azt, amikor összesúgnak a hátam mögött, hogy “te, ez nagyon fura…”, és én érzem azt a végtelen szabadságot, amit csak az elvárások, korlátok nélküli önmagam megélése tud megadni, semmi más a világon…

"Megtanít, hogy megnyílj mások előtt, légy hajlandó feladni a félelmeidet és az ismeretlenbe lépni. Szüless újjá! Találd meg újra a gyermeki éned, mely előítélet-mentesen szemlélte az őt körülvevő világot." - forrás: lylia.hu “Megtanít, hogy megnyílj mások előtt, légy hajlandó feladni a félelmeidet és az ismeretlenbe lépni. Szüless újjá! Találd meg újra a gyermeki éned, mely előítélet-mentesen szemlélte az őt körülvevő világot.” – forrás: lylia.hu

Reklámok
Eszter névjegye (852 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

15 hozzászólás Bolondnak lenni bejegyzéshez

  1. “De közben már ízlelgetem, és élvezem a bölcs bolond, a bolond bölcs szerepét: azt, amikor összesúgnak a hátam mögött, hogy “te, ez nagyon fura…” ”

    Hidd el remek érzés! Eleinte furcsa, de aztán olyan mintha dimenziót ugrottál volna. :)

  2. No, csak nem híre ment, hogy megőrültem?

  3. Reblogged this on Barbielight × and commented:
    Start your life all over again.

  4. Hobbi szinten szoktam tarot kártyákból “olvasni”. Számomra most az a megdöbbentő, hogy pont ma húztam egyet, hogy xy-nak milyen tanácsot kellene megfogadnia és pont ez jött ki. A bolond.
    Az illető lelkileg mélyponton van és számára a materialista életmód jelenti most a menekülést. Hétvégén is ezt a kártyát húztam vele kapcsolatosan, csak akkor nem határoztam meg semmilyen pozíciót. Utólag kiderült, hogy egy vadasparkba ment (ha jól tudom, egyedül) és nagyon jól érezte magát. Bár minden napja ilyen lenne, amikor kicsit újra gyerek lehetne lélekben!

    • Ó, én gyakran húzok arra, hogy “mit üzen most nekem az univerzum”, és legutóbb sorozatosan a Bolond jött ki egy olyan döntés kapcsán, amelyre nehezen szántam rá magamat, mert féltem a következményektől. Nagyon erősen értettem az üzenetet: egy kicsit el kell rugaszkodni a mindenen átlátó okostojás szerepétől, hogy meg tudjak élni valamit, amire szükségem van. Az újra gyerekség még valahol mindannyiunknak feladat. :)

  5. Hopsz, en Lylianal tanultam anno tarot-t :) Te is, vagy csak idezted?

  6. Igen, ez nagyon szép. De előfordul az is, hogy akiről első blikkre azt gondolnánk, hogy “hű, ő már mennyire jól nyomja, nem érdekli senkinek a véleménye, szabad, boldog, tojik a világra, nem áll be a sorba, doszt nem úgy viselkedik, ahogy szokás, a saját szabályai szerint él, sőt, még azokat is felrúgja”, az valójában csak a kisebbségi komplexusának a folyamatos túlkompenzálásában vergődik. Lehet érezni, hogy hamis a dallam, valahol sántít a dolog, és egy idő után le is szokott omlani a maszk – olyankor kiderül: bölcs bolond, vagy bolond bölcs? :)

    • No, azért az általában átviláglik, ha valaki csak kompenzál a vagánykodással. Az “igazi” felszabadult emberrel jár valami gondtalan aura, amit semmivel se lehet összetéveszteni.

      • Épp ezt mondom én is. :) Egyébként a kompenzálóból is lehet idővel és munkával “igazi” – akik már most “igaziak”, azok is csak úgy lettek.

  7. “ő mindig mindenkivel ugyanolyan…”

    Nem gondolom, hogy megfelelési kényszer volna bennem, de nem vagyok mindenkivel mindig ugyanolyan… Mert az emberek, akikkel vagyok, mások, ráadásul más és más helyzetekben találkozunk… Valaki csak azt az énemet ismeri, amilyen műkorcsolyaversenyeken vagyok, pörgök ezerrel, száguldó riporter, cikkírás, interjúzás, régi ismerősökkel ölelkezés a csarnok folyosóján… valaki meg csak a szerkesztőségből ismer, hangos röhögés, néha dühöngés, néha bamba nézés vagy flegmaság…
    Nincs olyan vonásom, amit senki nem ismer, de talán senki nem ismeri az összeset…

    • Ha egyszer sem érzed azt, hogy volna olyan vonásod, amit el kell rejtened a világ/a világ egy része elől, akkor ez tökéletes. Sosem a “szerep” a gond, hanem az, ha rejtőzni “kell”. Vagy azt hisszük, hogy kell.

  8. az önfelvállalás remek szűrő, hiszen seperc alatt el lehet vele riasztani azokat, akivel idő- és energiapazarlás lenne csevegni, illetve bevonzani azokat, akikkel nem. nekem már a megjelenésem is egy merő “ami bent, az kint” felvállalás a hajam miatt, bár ezt sokáig nem vettem észre @=) a legjobb, h már olyan emberek vannak körülöttem, akiknek a társaságában a nyelvhasználatomra sem kell figyelni, mivel relatíve káromkodós-angolszavas vagyok.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: