5 féle spirituális ember, akiket… kerüljünk?

…na, hát azt nem mondom, hogy “kerülj el, ha csak lehet”, mert ha dolgod van velük, akkor ez nyilván nem fog menni. Meg amúgy is, ha nem találkozol egyikükkel sem, akkor mégis mi késztet arra, hogy mélyen magadba nézz, és egy jót nevess? Tehát, nézzük csak…

A macsó varázsló

Definíció: Beállnak egy-egy nagyobb mester mögé, és a kölcsönvett mondataikkal csajoznak, egyszerre tizenöt-húsz kapura játszva. Nagyon szépen, okosan tudnak beszélni, van humoruk, és bírják nagyon a pálinkát. Karizmatikusak, és olyan dumájuk van, hogy szinte bárkiről, bármikor “leimádkozzák” a bugyit (szó szerint), és hát sok csaj teljesen le van nyűgözve, hogy gigamegamágust mélytorkozhat, aki nagyon tudja ám, mi merre az arra, úgy tantrikusan meg szakralice… ez aztán a beavatás! Háp-háp.

Kommentár: Mutasd a bicepszet… wow! Te tényleg nagyon izmos vagy! Egy gond van csak, bruder: kicsit sok itt az önzés  és a függés az anyagtól, ami egy csöppet kerékkötője a fejlődésnek, nemdebár? Ha a macsó varázsló szerelmes lesz, általában birtokolni akar (ez is mutatja, mennyit értett meg abból, amit hirdet…), és sajnos nem kizárólag fényoldali módszereket alkalmaz némelyikük a cél érdekében, ami természetesen ultragáz, de persze mind veri a mellét, hogy ért ám a karma-átrendezéshez, mert akkora mágus ő, hogy a fal adja a másikat. Hát egy nagy lófaszt, apukám, egy nagy lófaszt. What goes around, comes around…

A szent bolond

Definíció: Ő az, aki rád ír a Facebookon egyetlen felületesen váltott mondat után, hogy “Szia, találkoztál már Istennel?”, és te csak lesel, hogy hé, helló haver, ezt esetleg egy sör mellett, barátokkal, nem itt és most veled, oké? De ő missziót teljesít: ha keresztény vonalon mozog, akkor az a fő témája, hogy Jézus szeret téged (és meghalt érted a kereszten, készen állsz rá, hogy elfogadd az áldozatát?), de egyéb esetben is  folyton szent rítusokról, mágikus technikákról és döbbenetes szakrális kalandokról beszél (simán elmeséli a bankban az ügyintézőnek, hogy Mihály arkangyalhoz hivatalos épp ebédre, Buddha is ott lesz).  Ingyen gyógyít, tanít, adakozik, inge-gatyája rámegy mások segítésére, gyakran éhezik, de mégse népszerű, mert egyrészt nincs humora (baromira komolyan veszi magát), másrészt furcsa kattanásai vannak: kedden találkozik veled először, de szerdán már a kedvenc testvére vagy, csütörtökön pedig ráébred, hogy te vagy az antikrisztus, és megpróbál eláztatni a hátad mögött. Nem tudod utálni, mert szegény, szerencsétlen, és alapvetően a jószándék vezérli… csak éppen nem tudja a helyén kezelni a dolgokat, és az érzékenysége folytán túl sok hatás alatt áll egyidejűleg. Légy vele kedves, de távolságtartó, öt lépés legalább mindig.

Kommentár: Arany szívem, tedd már le néha egy kicsit a lábadat a földre, nyisd ki a szemeidet, és vedd észre, mi zajlik körülötted. Aki az eget bámulja folyton, az előbb-utóbb orra esik. Istennek, ami az istené, császárnak, ami a császáré. Látom, az előbbit viszed te a magad módján, de az utóbbival – vagyis a matériával – azért vannak gondjaid. Azért vagy itt, hogy a legelemibb fizikai módon, a legsűrűbb energiatartományban, az anyagban tapasztalj: ha ezt kihagyod, akkor tulajdonképpen tök fölöslegesen koptattad anyád méhét. Na, szedd össze magadat, menj el sittet rakodni, egyél meg egy jó pacalpörköltet, fuss le három kilométert, és ülj be egy vonzó ismerőssel a Dumaszínházba, aztán keféljetek reggelig. De ne fárasszad azzal, hogy mit mondott Mátyás király, miközben reikizted a térdét, és gumi legyen nálad, mert az AIDS ellen nem véd, ha átfújod ezüstlila fénnyel a partnered nemi szervét!

A lelkes turista

Definíció: Mindenbe belekóstol, mindenből merít, minden nagy hatással van rá, szinte azonnal, kérdés és kétely nélkül. Teljesen hiányzik belőle az egészséges szkepticizmus és a józan mértéktartás, neki minden azonnal kell a Bach-virágterápiától az Avalon-papnőségig. Vannak trendek, amelyeknek hosszú időre szinte a rabjává válik: például jön a Titok-szezon, és akkor minden második szava az, hogy “bevonzani”. Gyűjti a papírokat, a prána nadi második szintje után már a Kundalini-kígyót emeli fel a koronacsakrájáig, és közben El Caminóra készül, meg baromira vár valamit mindig, az aranykort, a dimenzióváltást, a Kali-Yuga végét, az armageddont, bármit, csak ne kelljen a jelenben lenni, mert az unalmas. Nagyon lelkes, sokszor gőgös: úgy gondolja, kinőtte már a párját, a munkahelyét, a rokonságát, mióta “felébredt” mi több: “megvilágosodott”. Küzd “az egó” ellen, nem szükséges pajzsként tekint rá, és apró győzelmeit hangos kinyilatkoztatások formájában ünnepli. Nagyon-nagyon sokáig turista marad, mert a sok igaz és szép elmélet, teória és módszer között  épp csak a lényegről feledkezik meg: arról, hogy nem teszünk mással olyat, amit nem szeretnénk, hogy velünk tegyenek, és a kinti világ elég fájdalmasan tud a bentinek a tükre lenni olykor. És hát nem az a vallásod, amit a templomban teszel, hanem az, amit akkor, ha kijöttél onnan.

Kommentár: Lassan a testtel meg a lélekkel és a szellemmel, tesó, nem viszi el előled senki a atlantiszi angyalmasszázst, nyugi. Ha meg elvitte, akkor volt vele dolgod? Nem. Na látod. Próbálj meg szelektálni, mit engedsz be: én az első találkozástól napjainkig majd’ két évig érlelgettem, elkezdjem-e azt, amit együtt kezdtünk, de te olyan mugli kérdéseket tettél fel rögtön az elején, amik azt sejtetik, hogy most estél be az utcáról, és azt se tudod, hol vagy. Értem én, hogy intuíció meg ősbizalom, de te még Tihanyi Tamást is felhívnád az EZO TV-ben egy élő gerincműtét erejéig, 450 Ft+ÁFA percdíj mellett! Oké, hogy én spirituális embernek kissé szkeptikus és cinikus vagyok, de te meg éppenséggel a másik végletet képviseled… pedig valahol az arany középút volna áldásos, asszem. És not just talking the talk, but walking the walk, ugye. Inkább kevesebbet, de azt tudatosan és élesben, ha már.

A soviniszta táltos-wannabe

Definíció: Ő az, aki teljesen belegárgyult az ősmagyar táltostörténetbe, Attilába és Inannába (aki, mint tudjuk, Tündér Ilona), és végtelen gőggel kiabálja, hogy a magyar a választott nép, amelynek szent feladata, hogy a Fényhazába vezesse a világ tévelygőit. Sajnos a választott népet el akarja nyomni a sötétség fejedelme, vagyis “tudjuk kik”, ezért összeesküvés-elméletek ezrei fogannak meg elméjében naponta. Nem zsidózik nyíltan, annál okosabb, de azért időről időre kóstolgatja Ábrahám fiait (akik nem is Ábrahámtól vannak, mert az ősöreg Sárát az anyag angyalai termékenyítették meg, és Jézus is utalt rá, hogy “ti a ördögatyától valóak vagytok”). Rosszabb esetben úgy hiszi, “a krisztus” (ne feledjük, nem név, minőség!) nem is zsidó volt, hanem pártus herceg, még rosszabb esetben római katolikus elemekkel vegyíti az ősmagyar vallással elegyedő neopogány-new age vonulatot, és a nap 24 órájában hirdeti, hogy a sumérből kialakult magyar volt a teremtés nyelve – épp ezért más nyelvet ezenkívül persze nem is beszél, minek? Általában jurtalakó és oltásellenes, sokan közülük a radikális jobboldalhoz húznak.

Kommentár: Drága szép testvérem, tételezzük fel, hogy minden úgy van, ahogy mondod (a “Jézus, a pártus herceg” című kerettörténetet leszámítva, azt azért nem tudod bemagyarázni…), de mégis mondd már meg, mindez nem alázatra kellene, hogy neveljen téged a mérhetetlen gőgöd helyett? A legszebb dolog, amit az egyik legnagyobb példaképemtől, az általános iskolai magyartanáromtól tanultam, ez volt: “büszkén tekint az égre a búza, amíg éretlen, de az érett búzakalász lehajtja fejét”. Biológiai értelemben véve természetesen nincs olyan, hogy színmagyar, egészen biztosan van benned is szláv, török, sváb, sőt, zsidó, netán cigány vér is, de ha a “magyart” pusztán szellemi minőségként kezeljük, akkor sem érdemes szent fénynépként tekinteni rá, hiszen a létezésben mindennek és mindenkinek feladata van. Ha olyan közel vagy a Teremtőhöz – közelebb, mint egy francia vagy egy ghánai – akkor miért nem alázattal, hálás szívvel viszed a lámpást a többieknek, ha pedig olyan spirituális vagy, amilyennek előadod magadat, mégis hogyan képzelheted, hogy bárkitől el lehet venni bármit, ha ő nem hagyja? Hatás, ellenhatás, ok-okozat, véletlenek nélkül, és mások hibáztatása helyett tudatos egyéni felelősségvállalás, tesó, én vagyOK.  Ne bújj a póz mögé.

Az ítélkezős okostojás, mint én

Definíció: Címkéz, listáz, általánosít, röhög, nevetgél, cinikus, és közben élvezi, hogy látott már ezt-azt, ami a bennfentes szerepkörébe helyezi, és amiből három regény is kitelne. Annyira trú, hogy fényes nappal eltéved Rómában térképpel és gps-szel a kezében a Vatikánba menet, és ha megég a napon, rögtön lila lesz, nem vörös vagy barna. De azért szereti ezeket az elvtársakat is, mert mégis csak az embertestvérei, és ő sem jobb náluk egy paraszthajszálnyival se.

Kommentár: Hát, mit szépítsük, őszintén szólva örülök, hogy utam során, az elmúlt években, a fenti csoportok képezték a színes kisebbséget, akiken mindig lehetett egy jót mosolyogni, de összességében véve csodálatos emberekkel ismerkedhettem meg, akik megváltoztatták az életemet, és naponta inspirálnak a bátorságukkal, a tudásukkal, az erejükkel, a szeretetükkel és a fényükkel. És akiknek köszönhetően mindig annyit tanulok, hogy néha nem is értem, hogyan is tudhatok még mindig ilyen keveset. És persze nevetünk sokat, nagyon sokat, úgyhogy te se sértődj meg, ha az öt kategória bármelyikével rokonságot vélnél felfedezni!