Aktuális

Mennél-e olyan suszterhez, akinek nincs cipője?

“Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Kiss József* természetgyógyász hosszú, fájdalmas betegség után elhunyt” – olvashattuk a fekete keretes gyászjelentésen. “Nem akarok gonosz lenni, de azért ez az egyik legrosszabb reklám, amit el tudok képzelni…” – jegyezte meg a barátnőm kissé epésen. Természetesen az én elmémben is rögtön hasonló kétes cégérek képe villant fel: a 200 kilós személyi edző, a rothadó ínyű fogtechnikus, a kattant pszichológus, az örökké kócos fodrász… Örkény és Romhányi epigon-munkák kitűnő alapanyaga. Ki bízna meg vajon bármelyikükben is, ha segítségre volna épp szüksége?

Bort iszik és vizet prédikál? - kép: personalpowertraining.net

Bort iszik és vizet prédikál? – kép: personalpowertraining.net

Egész életünkben azt halljuk, hogy először magunkban tegyünk rendet – kívül belül – és aztán segítsünk másoknak. Ha csak fél pohár vizünk van egész napra, abból nem itathatunk meg egy szomjazót, mert mindketten szédelegni fogunk estére: öt liter vízből azonban már bőven lehet adni, sőt. Tudjuk továbbá azt is, hogy hitelessé elsősorban a személyes példa teszi az embert: kórusban kiröhögjük azt a pénzügyi szakértő-befektetési tanácsadót, aki egy szakadt, húszéves Trabanttal érkezik, olcsó lengyel piaci rongyokban, és hazaviszi a kávéházi szalvétát. Ha magának sem képes bőséget teremteni, akkor nekünk vajon hogyan tudna segíteni ebben? És akkor most, mindennek ellenére, ismeretlenül is megvédeném Kiss Józsefet és a többi susztert, akinek nem jutott cipő.

A szakértelem és az önszeretet nem jár kéz a kézben

Ismertem egy orvost, aki három falu betegeit gyógyította szívvel-lékekkel egész életében. Nem csak lelkes volt, de értette is a dolgát: gyakran fordultak hozzá a nagyvárosi kollégák is tanácsért, mert remek elemzőképessége és óriási tapasztalata végtelen tudásszomjjal társult, ezért folyamatosan képezte magát, jó pár lépéssel a szakma színe-java előtt. A doktor úr az ötvenes évei elején halt meg, prosztatarákban: csak az utolsó percben vizsgáltatta ki magát, pedig jó eséllyel meg lehetett volna menteni. Aztán ki ne találkozott volna még olyan egészségügyi dolgozóval, aki óránként elszív egy cigit, állandó készenlétben él, és szinte egyáltalán nem mozog? Nos, ők nagyon gyakran szívinfarktus miatt mennek el idő előtt.

Az, hogy valaki egy terület mestere, egyáltalán nem garantálja azt, hogy tiszteli és szereti önmagát annyira, hogy figyelje és kövesse a teste-lelke jelzéseit. A szakértelem egy hideg, objektív szkill, amelyet az iskolákban és/vagy a nagybetűsben sajátítunk el, majd alkalmazunk napi szinten, mély empátiával vagy anélkül, személyre válogatja. Mindenesetre ez semmiképp sem garantálja azt, hogy képesek vagyunk a megfelelő időben és helyen megállni és azt mondani: megadom a császárnak, ami a császáré, az istennek, ami az istené. Tehát teremtek egy egészséges egyensúlyt a anyagi és a szellemi dolgok között, amelynek az alapja a legegészségesebb, legtisztább önszeretet a “pihenek én majd a sírban” és a “ha én nem csinálom meg, más nem fogja” önámítása helyett. Jaj, és hát mondani persze mennyivel könnyebb mindezt, mint megtenni…!

A legnagyobb feladat mi vagyunk magunknak…

Valószínűleg nincs olyan ember, aki ne volna végtelenül bölcs, tudatos, határozott és okos, amikor a másik ember problémájáról van szó. (Gyakran még el is tűrjük a végtelen panaszáradatot, hogy a a hős megmentő képében tetszeleghessünk… saját magunk előtt, a problémáinktól távol.) Elég megnézni a fórumokat, kommenteket szinte bárhol: mindenki szakértő, mindenki tudja, mindenkinek megy… csak éppen a világ azért mégsem tökéletes, kiegyensúlyozott, gazdag, erős emberek gyülekezete, akiknek nincsenek kapcsolati dilemmáik. “Megszakérteni” más baját végtelenül könnyű, egy lépéssel nehezebb meggyógyítani őt a problémából. Mindennél azonban nagyságrendekkel nehezebb az, amikor saját magunkkal kell ezt tenni. Lehetséges, de őrületesen nehéz, és rengeteg önfegyelmet- és figyelmet kíván: épp azt, ami a segítő szakmákban dolgozó emberekről a missziójuk hívása miatt jobbára hiányzik.

Kegyetlen dolog magunkba nézni, látni a mocskot, és mégis szeretni azt, aki és ami mögötte van. Ez a fajta munka – nem szeretem harcnak hívni, pedig hát az… – nehezebb, mint a hétfejű sárkány kobakjait kaszabolni, amelyeknek a helyén mindig egy új fej nő. Azért nehéz, mert a legtöbbször fogalmad sincs hova nyúlj először, és a legdurvább: a seregek nagy része láthatatlan. Ó, mi minden lehet a tudattalanban, a tudatalattiban, a lélekruhában, a múltak múltjában, és abban, ami ezekhez tapadt…! Egy-egy játszmához sokszor segítség kell, mert egyedül nem megy, és ez egyáltalán nem szégyen. A fő feladat még mindig mi vagyunk magunknak, mert az összes lépés felelőssége és következménye a miénk.

Szóval, nem, jobban belegondolva, egyáltalán nem biztos, hogy Kiss József csapnivaló sarlatán volt, csak mert “hosszú, fájdalmas betegségben” hunyt el, és a családja a kommunikációban a gyásznak is a fájdalmas aspektusát emeli ki. Nem jó reklám a gyászjelentése, nem ébreszt bizalmat bennem egy szenvedő gyógyító képe, de… nem ismertem, pontosat nem tudok mondani, lehetett akár jó szakember is a maga területén… A saját útján mindenesetre itt és most eddig jutott.  És ki tudja pontosan, mennyi az az “eddig”? Ahogy az sem biztos, hogy nekünk az épp elég… Te jártál már olyan suszternél, akinek nem volt cipője, és mennél újra?


*persze nem így hívták

Advertisements
Eszter névjegye (841 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

5 hozzászólás Mennél-e olyan suszterhez, akinek nincs cipője? bejegyzéshez

  1. Egyetértek. A suszternek lehet, hogy volt kaptafája, de a test mulandó.

    (Ha már, akkor azt nézném, hogy milyen a kisugárzása, hogyan fogadta a betegséget, gyógyította-e magát, tanult-e belőle. Nem azt, hogy mikor, hogyan ment el. Pláne nem egy rokonok által megfogalmazott gyászjelentésben. Ezzel együtt értem a barátnődet is, de ez meglehetősen kényes kérdés. Szerintem ha a szívére hallgat az ember, egy (több) személyes találkozás után, akkor tudni fogja a választ. Egy pár soros szövegből, amit kívülállók fogalmaztak meg, nem.)

    A kérdésre válaszolva pedig: létezik olyan, igaz, ritkán, hogy csinálni kevésbé tudja (az egészet), mint tanítani (egy részét). És ha én pont azt a részét szeretném tanulni és egyébként az ember rendben van, akkor igen, mennék.

    • A blogom egyik vezető keresőkifejezése a statisztika szerint az, hogy “Jerry Hicks meghalt”, pedig erről így, ebben a formában soha nem írtam. Azt hiszem, a embereket jobban érdekli az ilyesmi… mert az a “miért van a dalai lámának szemüvege” kérdéskör. Azt hiszem, a posztba leírt két dolog miatt azért is, mert… talán nem prioritás, hogy ne legyen. Talán nem is törekszik rá, hogy maradjon, ha úgy érzi menni kell. KI tudja, igen.

  2. Hm… engem soha nem az érdekel elsősorban, hogy van-e cipője, hanem hogy tisztában van-e vele, és vállalja-e azt, ha nincs cipője, vagy rossz cipője van – épp most. Meztelen királyt már rengeteget láttam, de hálistennek néhány olyan őszinte embert is – jobb vagy rosszabb cipőkkel – akiktől igazán sokat tudtam/tudok tanulni. :)
    Másrészt egyetértek az előttem szólóval is, ha érzem, hogy tud nekem abban segíteni, amire szükségem van, akkor érdekel. Csak ne akarjon mindent tudni. Jobb’ szeretem az embereket, mint a “gurukat”.

    • “tisztában van-e vele, és vállalja-e azt, ha nincs cipője, vagy rossz cipője van – épp most” – tökéletes megfogalmazás, köszönöm! Aki tökéletes, az mindig gyanús. Az valamit elhallgat, talán még maga előtt is. Azért, mert láttam egy tanító, gyógyító esendőségét, törékenységét, még nem ábrándultam ki soha: valahogy csak hitelessé vált, hogy ő is küzd, ő is ember. De nem is próbált tökéletesnek tűnni, az tény…

  3. milyen gonosz barátnőid vannak, te!

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. A vidám, kellemes abortuszvideó mindenkinek mást üzen | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: