Neten keres szexpartnert
“Neten keres szexpartnert Tóth Gabi” – olvashattam ma reggel a liftben. Már ötödik éve dolgozom abban az épületben, ahol ezt a lapot kiadják, így gyakorlatilag rutinná vált, hogy a reggeli rituálém részeként a portán a Nemzeti Sporttal együtt a piros logós színesszagost is felkapom (aztán persze megfeledkezem róla, mert inkább online hírfogyasztó vagyok, tanulságos látni a kommenteket).
Persze, ahogy az lenni szokott, kiderült, hogy az énekesnő nem szexportálon hirdet, és még csak meztelen képeket sem oszt meg magáról. Mi több, vélhetően egyszerűen csak a Tinder nevű applikáció ügyes promóciójáról van szó, pikánsabb háttérsztori nélkül. Mindenesetre a kevésbé rutinos médiafogyasztók számára ennyi is elég volt, hogy mélyen megdöbbenjenek, felháborodjanak, kiakadjanak, és Tóth Gabit kezdjék ostorozni.
“Ágyrajáró, nem csoda, hogy mindenki kidobja”, “Kis kurva, bottal se piszkálnám meg”, “Több nemi betegsége lehet, mint egy tizennyolcadik századi francia örömlánynak”, “Szánalmas, hogy ismert ember létére erre szorul, ahelyett, hogy igazi társat találna magának”, “Már jócskán túl van azon a koron, hogy ez rendben legyen” – adtak hangot mély empátiájuknak a kommentelők a különböző felületeken. A kettős mércét most persze hagyjuk, de tény, hogy jóval barátibban állt volna a témához a többség, ha Tóth Gabriella történetesen Tóth Gábornak születik…
Ez viszont már egy másik történet. Amire ki akarok lyukadni az az, hogy én megértem az összes Tóth Gabriellát és Gábort hiszen a Tinder bizonyára egy vödör pénzt fizetett ezért a promóért, és bár én soha nem kerestem szexet önmagában, csak úgy, kontextus nélkül, teljesen elfogadhatónak tartom azt, ha valaki igen. Értem a dolog lényegét: azért, mert szereted az almalevet, nem akarsz mindjárt almafát ültetni a nappaliban – pláne, ha amúgy béna kertész vagy, kihal mellőled minden növény, de attól még meginnál alkalmasint egy-egy pohárral. Sőt: a szükségleteken és a vágyakon túl valahogy van abban valami felszabadító, amikor két ember csak úgy idegenként eggyé válik, és múlt és jövő nélkül örül a pillanatnak.
Egyfajta áradás ez, aminek a koncepciója mellett nem tudok csak úgy elmenni. Minden találkozásnak értelme, jelentősége van, de nem mindnek kell elmélyülnie: van, hogy csak átélünk egy élményt – egy energiacserét -, ami sokat ad. Tetszik a tét- és görcsnélküliség, ami ebben van: az, amikor nincsenek ígéretek (fúj, rossz karma), nincs érzelmi kiszolgáltatottság, egymást megfojtó kötődés, birtoklási vágy… csak öröm van. (Létezik ez egyáltalán, vagy illúzió?) Csodálatos játék lehet, sok izgalommal, és rengeteg önismereti leckével, ha figyel az ember. Szóval, nem, nem tudom megvetni Tóth Gabit azért, mert esetleg tényleg könnyed légyottot akar a komolyabb elkötelezettség helyett, amely az esetében annyiszor – és olyan látványosan – ért már fájdalmas véget. Megértem őt.
Csak éppen egyelőre nem tudom, én képes lennék-e szeretet – a szerelmet most hagyjuk is, elvont dolog – nélkül szeretkezni. Asszem, van bennem valami végtelenül törékeny, ami ez ellen – minden vágy ellenére – valahol mélyen legbelül tiltakozik.
Eszter's Offtopic 
hm, nekem meg sem fordult a fejemben a fizetett promó, mivel:
1. anélkül is elég népszerű appról van szó,
2. ez az ország túl kicsi ahhoz, h egy ekkora cég direkt becélozza,
3. az emberek elég köcsögök ahhoz, h ebből tényleg hírt faragjanak.
a konklúzió viszont már önmagában megérte a misét @=)
Lehet, hogy az, lehet, hogy nem az, simán megkérdezhetném a harmadik emeleti kollégáktól, de annyira azért nem izgat a kérdés. Nem is lényeges. :)
jajj, ez az almás hasonlatod milyen jó :)
Én tök jól elvagyok a vadidegenekkel szexelős témában, de sosem keresek célirányosan szexpartnert, hanem találkozom valakivel, akitől vagy azonnal menekülök, vagy jó lesz havernak vagy kapcsolatot nem tudnék elképzelni vele, de a testét kívánom plusz hiszek benne, hogy egyszer majd olyannal is összefutok, akinek testét-lelkét akarom és ő is az enyémet és eljön az öröm é bódottá.
Mike, nagyon érdekes, amit mondasz, engem érdekel ez a szemszög. Ezek szerint, ha jól értem, a klasszikus friends with benefits-szetting helyett jobban érzed magadat, ha az illető vadidegen, és úgy gabalyodtok össze? Azért érdekes nekem ez, mert még ha épp nem is akar az ember kapcsolatot – vagy az illetővel, akit kíván, nem tudja elképzelni – azért a többségünk az érzelmi biztonságot alapvetőnek tartja, mielőtt ilyen mélységben megnyílik valakinek (mert a szex azért nagy intim megnyílás, nem?!). Számomra kimondottan egzotikus, hogy sokan vannak, akik az érzelmi kapcsolódástól – legyen az haveri/baráti vagy éppen párkapcsolati – kimondottan viszolyognak, ha szex is lóg a levegőben. Nem könnyebb lepedőt gyűrni valakivel, aki valamennyire ismer, elfogad és kedvel, függetlenül attól, hogy járni nem akartok egymással?
klasszikus FWB csak egyszer volt, márminthogy huzamosabb ideig összejártunk szórakoztatni egymást. Vagy magunkat. Szerintem fura volt. Részemről azért, mert nehezen tudtam összerakni, hogy mindenfélében tök jól egyetértünk és elvagyunk és szeretünk összejárni, szexuálisan viszont nem egyezünk, mást kedvelünk. Plusz végig féltem, hogy mi lesz, ha belém zúg a srác (sok-sok évvel ezelőtt akart tőlem valamit, én nem, barátok lettünk aztán lett ez a fwb dolog, szóval furi volt).
Olyan volt viszont többször is, hogy haveri társaságból (sőt, szörnyű vagyok, de közeli, baráti társaságból is) összejöttünk valakivel, de csak egyszer.
Sőőőt, ha belegondolok, a one night stand-jeim sem feltétlenül olyanok voltak, hogy szó szerint vadidegenekkel, mert volt, hogy együtt nyaraltunk és már 2-3 napot együtt töltöttünk, miután szex lett belőle, vagy egy másik sráccal egyszer találkoztunk, aztán vagy két hétig chateltünk napi szinten, mire sor került a szexre.
De volt olyan is, hogy vadidegen, egyszer valami buliban találkoztunk és utána randiztunk egyet és akkor volt szex, illetve mostanában társkeresőről randizgatok és volt egy srác, akiről tudtam, hogy nem akarok tőle majd semmit, de pont azért találkoztam vele, amiért tudtam, hogy nem akarok tőle semmi komolyat. Nevezetesen, hogy fotót küldött bizonyos részéről, nyilván ilyen pasassal nem akarok kapcsolatot, de, khm… elég impresszív volt, amit láttam, gondoltam, ha normális, hülyeség lenne kihagyni, főleg, mert eléggé ínséges időket éltem az utóbbi időben. Amúgy chateltünk még egy ideig, aztán találkoztunk, rendesen lefutottuk a borozunk, beszélgetünk, stb köröket aztán amikor hazakísért, akkor meginvitáltam.
Én furán működöm, gond nélkül tudok érzelemmentesen szexelni, pusztán a fizikai részéért. Ha ölelésre, szeretetre, bizalom érzetére vágyom, akkor ott vannak a barátaim :)
Dupla kattanás, hogy például nekem az alvás sokkal intimebb, mint a szex, úgyhogy egy-egy ilyen móka után soha nem alszom a pasival, az ottalváshoz már kell az, hogy bízzak benne, hogy jól érezzem magam vele a szexen kívül másban is.
Szóval nem, nem érzem jobban magam a vadidegenekkel ilyen szituációban, mint ismerősökkel, de rosszabbul sem :D
Már miért lenne fura működés? Megkívánja egymást két felnőtt, kompetens ember, anélkül, hogy holtodiglan-holtomiglan tervezne. Szerintem normális, nem állatok vagyunk, hogy az utód létrehozásának érdekében szexeljünk, akkor meg innentől ez nem téma, hanem teljesen normális dolog.
Szerintem se fura, teljesen oké a vadidegenes verzió is. Viszont én elég érzelmes típus vagyok, akit érdekel az ember, szeretem kibontani… nem csak a nadrágjából. Ez persze nem jelent holtomiglan-holtodiglant, sőt: még csak azt sem, hogy utána halálra akarnám zaklatni hetekig. Ad magfából, amennyit ad, de számomra egyfajta érték, fontos többlet, ha meg tud nyílni előttem, érzelmileg biztonságban érzi magát úgy, ahogy van, pózok nélkül.
Érzelem nélkül nincs szeretkezés. Ez így van. De érzelem nélkül dugàs sincs, mivel sokakat motivál szexpartner keresésére a düh, a hiány, a gyász, a boldogtalanság, a féltékenység, amik érzelmek ugye.
Szeretkezés. Bene van a “szeret” szó. Szeretet. Vagy szerelem nélkül nincs szeretkezés, de jó szex lehet. Ès igenis felszabadító tud lenno bizonyos helyzetekben, persze csakis a megfelelő partnerrel.
Teljesen egyetértek minden szavaddal. Nálam az annyival egészül ki, amit fentebb is mondtam: van egyfajta különös, emberbaráti szeretet bennem, amikor kapcsolódom a másikkal, befogadom, elfogadom, magamba fogadom. Ez nem egyenlő a szerelemmel, ami sokkal összetettebb dolog, és többet is követel. Ez a szeretet, amiről én itt beszélek, inkább egyfajta spirituális élmény. “Vagy, Aki Vagy, Ebben Pillanatban, Egy Velem, És ez Így van Jól” – valami ilyesmi a mélyebb dimenziója ennek, kissé egyszerűbben verbalizálva a lényeget. *itt a tavasz, bocs ezekért :D*