Aktuális

Így kellett lennie, nem lehetett máshogy

– Nagyon sokat járok a múltban – mondja, ahogy a kavicsokat rugdossa a parton. – Eszembe jutnak régi dolgok, amikor megtehettem volna valamit, de képtelen voltam rá. Nem voltam elég magabiztos, határozott, vagány, erős. Újra és újra bevillannak ezek a képek. Átélem, hogy megint abban a helyzetben vagyok, de most okosabban, bölcsebben. Rossz visszatérni, tudni, hogy hibáztam, de már semmit sem tudok tenni.

Néhány órával később szinte szóról szóra ugyanezt hallom egy másik barátomtól. “Ott volt a lehetőség, de nem tudtam megélni. Észre se vettem, azt hiszem. Milyen hülye voltam” – üzeni a szavaival.

Sok mindent mondok nekik, magamnak. És most nektek is. Hiszen kinek ne lehetne a múltjában olyan sort találni, amit a legszívesebben újraírna? Néha egész oldalak kerülnek elő. Nem csak a régmúltban, a tegnapelőttben is.

Én nagyon sok dolgot kihagytam, rengeteg hülyeséget csináltam, és mégsem bánok semmit. Komolyan. Így kellett lennie. Nem lehetett máshogy – teljes a bizonyosság. Miért? Elmondom.

Először is, értsd meg: akkor, életednek azon a pontján, a legjobb tudásod szerint cselekedtél. Hiába tudod ma már, hogy másképp is lehetett volna dönteni, az akkori tudásod, erőd, képességed, félelmeid, blokkjaid birtokában nem tehettél mást.

Azért látod a kontrasztot, mert ma már máshol vagy, másképp cselekednél. Ez mindenképpen jó, hiszen azt mutatja, hogy sokat fejlődtél, és ma már fölötte állsz az akkori önmagadnak.

De könyörgöm: ne haragudj magadra. Hát haragszol a másfél éves önmagadra, amiért nem tudott még olvasni, a két hónaposra, hogy járni? Ahhoz, hogy az legyél, aki ma vagy, azzal a magabiztossággal, határozottsággal, vagánysággal és erővel, át kellett élned mindazt, ami elhozott eddig.

Légy inkább hálás az akkori énednek, hogy mutatta az utat ideáig. Gondolj rá úgy, mint egy kedves gyerekre, szeretgesd meg, töröld meg az orrát, öleld át. Nyugtasd meg, hogy minden rendben van: a dolgok hosszútávon nem történhetnek máshogy, mint ahogy történniük kell. Ha dolgod van azzal, amit akkor elmulasztottál, az újra kopogtat az ajtódon. Ha nincs, hát fölöslegesen tépjük a szánkat.

[Nem rizsázok, tapasztalatból beszélek. Olyan tapasztalatból, hogy ha lenne két hónapom rá, hogy írjak róla egy regényt, összeszarnád magadat a döbbenettől.]

[De nem is a két hónap. Az a szintű önfelvállalás. Igen. Inkább az.]

[De ez most mindegy is.]

És most, ha ezzel készen vagy, zárd be magad mögött az ajtót. Lépj tovább, engedd el azt a múltat. Nincs ott dolgod többé, ma már más vagy, és ahhoz, hogy a jelen döntései előre vigyenek, itt kell maradnod, az egyetlen létező valóságban: a mostban.

Rugdossuk a kavicsokat együtt, ahogy ezt elmondom. És arra gondolok, hogy nem csoda, hogy az ő életébe is visszakíváncsiskodott a semmiből az első szerelme: abból az időszakból, amelynek az ajtaját mostanában sűrűn nyitogatta. Legyen hát eszünk, hogy milyen szellemet engedünk ki a palackból, ha már.

“Another hour, another mile, one more year, Your older self may whisper in your ear, The effort is illusion. But later hold you in their arms with the gratitude, Of a person who lived without regret…”

Advertisements
Eszter névjegye (825 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

6 hozzászólás Így kellett lennie, nem lehetett máshogy bejegyzéshez

  1. És igen. Ilyenkor, ha meg akarok szabadulni az emlèktől, hagyom, engedem neki, hogy fájjon, átjárjon, gyökerestől tépje ki az agyamat, minék jobban engeded, hogy felzabáljon, annàl hamarabb szabadulsz, mert a démonok nem szeretik az engedést, ők hadakozni szeretnek, nevetni azon, aki szánalmasan rúgkapál. Nesze, egyél meg, aztán menj, keress magadnak mást, akit gyötörhetsz. És ilyenkor tényleg olyan érzés, mintha kiszaggatták volna az agyadat, üres és kimerült, de ilyekor hagyni kell picit, arra az üres helyre sokmindent lehet majd építeni, ha kicsit felerősödsz újra. S remélhetőleg szebb dolgokkal fogod kitölteni.
    Szintén tapasztalat.

    • Én ennek a jelenségnek többféle arcát ismerem:
      – amikor nagyon kellene szenvedned, de mégis higgadt nézőként tekintesz a helyzetedre, mert… egyszerűen így kellett történnie, nem lehetett máshogy, tehát nem elbasztad, hanem a sorsod volt
      – amikor lehetett volna máshogy, de hülye voltál, és ezért egy kicsit meg kell halni
      – amikor falat emelsz, és nem engeded, hogy fájjon, egyszerűen kikerülöd a dolgot, mert tudod, hogy csak hülye érzések, racionális alap nélkül.
      De persze igazad van: ha fáj, hát fájja ki magát, aztán menjen a francba. :)

  2. Eszter, annyira aranyos, sokszor ugy erzem, olyan fiatal vagy meg, egy vehemens kislany, aki ratalal igazsagokra es vehemensen leirja. De olyan jo! A megtalalt igazsagokat konnyu elfelejteni, es jo hogy eszembejuttatod.
    (Szeretnem latni azt a regenyt, veszek elotte WC-papirt, ez ne legyen gond!)

    • Ó, én szeretnék örökre gyerek maradni, soha nem akarok felnőni abba a világba, ahol nincs játék, szenvedély, könnyedség, izgalom, vehemencia! Dolgozom is rajta, hogy így legyen. És mindig jön valami olyasmi, ami segít maradni Csodaországban, megdöbbentő dolgok.

      Annyi van, hogy a természetes gyermek még akarja, akarja magának, nincs türelemmel és belátással. Mára már azért ez csiszolódott. De a többit szeretném, hogy maradjon. :)

  3. flyingbride // május 12, 2014 - 16:44 // Válasz

    Ez fogalmazódott meg bennem is, és annyira jó. Végre nem korholni saját magad, hogy de béna voltál, hanem rájönni, hogy most mennyivel okosabb vagy, és úgy is cselekedni!

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Mi történik, amikor Kozsó-féle szeretetnagykövet vagyok? | Eszter's Offtopic
  2. Ezt érdemes tudnod, ha épp szarul vagy | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: