Aktuális

A szakállas főnixről

...csak úgy zárójelesen...

Jaj, gyerekek, tessék már felébredni, az Eurovízió legfeljebb a nevében volt dalverseny, mindig is showműsorként funkcionált. Valamennyi induló országban akadnak emlékezetesebb popslágerek, mint amelyek a színpadra kerültek Dániában május 10-én szombat este. Conchita Wurst azért nyert, mert érdekes volt a szakálla, és mert az újjászülető főnix ideája a legtöbb embert megérinti. Ja, és mert az LMBT-színtér képes a nemzetközi összefogásra, s így a szokásos népek közötti összefonódások és szembenállások a pontozáskor most kivételesen háttérbe szorultak egy kicsit.

Most ez volt a show-elem, nem a csöcsvillantás - so what?  kép:  cdn.salzburg.com

Most ez volt a show-elem, nem a csöcsvillantás – so what?
kép: cdn.salzburg.com

Akárhogy is: Conchita Wurst jött, látott, győzött. Hogy Thomas Neuwirthként dobogóra állhatott-e volna? Valószínűleg nem, ő inkább a Dana International-receptet választotta; szíve joga, tucatnyi eurovíziós stratégia létezik. Inkább az a megdöbbentő, ahogyan a honfitársak reagálnak a jelenségre: felháborító, hogy ilyesmi fut szombaton a tévében, mit mondjak a hatéves gyerekemnek, a deviancia a négy fal közé tartozik, arcunkba tolják a mocskot, átprogramozzák az agyunkat, liberális szenny, rohad a világ, a szakállával nyert, nem a hangjával, és a kedvencem: én nyitott vagyok, de... Igaz, mit várunk egy olyan országban, ahol a miniszterelnök határozza meg a család fogalmát, és Harrach Péter igazítja útba a nőket? Ahol a hazánkat képviselő Kállay-Saunders András is megkapja, hogy nem magyar, csak mert sötétebb a bőre, mint a többségé?

Nem ismerem pontosan a szakállas díva öndefinícióját, de nem érzem úgy, hogy közöm volna hozzá. Ő ezt vállalta, ebben a formában érezte magát önazonosnak – de legalábbis piacképesnek – a színpadon. Nálam egyszerű a képlet: nem nagyon nézek már tévét, a hatéves gyereknek pedig gyönyörűen el lehet magyarázni, hogy sokféle ember van, aki más, mint mi vagyunk, de az emberséget nem a szakáll határozza meg.  A dalt se, ami egyébként egy középgyenge popsláger. Igen, a szakáll szakított, nem a nóta, de az Eurovízió korábban sem volt a mély és komplex zenei teljesítmény gyűjtőhelye: a csöcs (az talán jobb?) és a fényshow helyett most épp ez volt az extra látványelem. És ki a fene vagyok én ahhoz, hogy definiáljam, mi számít deviánsnak? Számomra az a deviáns és a kártékony mocsok, aki az alapvető emberi jogokat korlátozza és a méltóságot sárba tiporja, és nem pedig az, aki más utat választ az önmegvalósításra – vagy éppen az érvényesülésre -, mint én.

Conchita Wursttól függetlenül több millió ember él a földön, aki a saját neméhez vonzódik, esetleg női testben férfiként, férfi testben nőként él, vagy éppen csak szeret az ellenkező nem ruháiba bújni olykor-olykor.  Talán nem is tudsz róluk, mert ők nem szerepelnek tévéshow-ban, nem vesznek fel feltűnő göncöket, és elképzelhető, hogy még a párjuk kezét sem merik megfogni az utcán. Esetleg úgy érzik, Conchita Wurst ügye nem tesz jót nekik, mert ők csendben, békében szeretnének csak élni, show nélkül. De attól még, hogy nem tudsz róluk, léteznek. Egy egészséges társadalom szembe tud nézni a jelenséggel: azzal, hogy a XX. században a feketék vagy a nők is szeletet kaptak az emberi jogok tortájából, még nem a fehérektől és a férfiaktól vették el a jogokat, csupán többen is leülhettek végre ugyanahhoz az asztalhoz enni.

Így van ez most is: vannak – mindig is voltak – melegek, biszexuálisak, transzneműek és transzvesztiták, és van, hogy még tanulhatunk is tőlük: például az egész emberi identitást átható önismeretet és önelfogadást, és mások elfogadását is. Tudniillik, amikor “azt sem tudod, fiú vagy-e vagy lány”, ezek a kérdések elég élesen megtalálnak már kisgyerekként, és kénytelen vagy szembenézni velük. Durva gyorsítás ez a szellemi úton, sokan menekülnek is a végén. Az önmagát újjáteremtő főnix dala ettől a furcsa figurától talán ezért talált meg ennyi embert a bizarr, szakállas látványvilágon túl is: mindenki keményen küzd azért, hogy önmagát megértve és elfogadva teljesebb emberré, önmaga egészebb verziójává váljon… csak ne a más kárára – magamat mások fölé emelve, felsőbbrendűnek tartva – történjen már mindez, könyörgöm!

Természetesen ez VAGY-VAGY alapon működik: kizárt dolog, hogy békében éljenek ugyanabban az Európában a két kép szereplői – genetikai hulladékozásért katt a képre!

Természetesen ez VAGY-VAGY alapon működik: kizárt dolog, hogy békében éljenek ugyanabban az Európában a két kép szereplői – genetikai hulladékozásért katt a képre!

Advertisements
Eszter névjegye (841 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

54 hozzászólás A szakállas főnixről bejegyzéshez

  1. Engem tökre nem zavart, sőt, jó volt látni, hogy mennyire önazonos. Nem volt tele ripacskodással, inkább érdekes embernek tartom, kíváncsi vagyok, milyen a személyisége.
    Életemben először szavaztam is (soha ezelőtt sms-ben semmire), mégpedig pont Conchitára – bár kifejezetten abból a megfontolásból, ha megnyeri, akkor a szomszédban lesz az ESC és mehetünk a döntőre :) Úgyhogy jövőre megyünk XD

  2. A súlyos gond az, hogy egész Európa felnőtt társadalma rossz példát mutatott ezzel a fiatal generációnak. És ez egy felelőtlen viselkedés. Ha azt mutatjuk a felnövekvő nemzedéknek, hogy ez jó, azzal azt is mondjuk, hogy követendő.

  3. Tényleg kár belemenni, de az hogy férfiak női ruhába bújnak az minden csak nem újkeletű. Ókori római vagy akár japán színjátszás. Hidd el hogy nem ettől fog egy gyerek sokkot kapni. Ők sokkal elfogadóbbak mint az előítéletes felnőttek. Na de a vasfüggöny mögött így nevelkedett sok-sok generáció. Rióban cseperedő ismerősöm meg 40 valahány éve gyerek fejjell találkozott azzal a jelenséggel hogy a tengerparton nemcsak “hagyományos” nénik és bácsik vannak és nem állt nem semmilyen fejlődésben. Meleg sem lett.

  4. Én örültem a győzelmének, és nekem tetszett minden szempontból. A 80-as években arra a Prince nevű kis majomra miért is nem fújtak ennyien???? nekem, mint gyereknek, akkor, miért nem kellett “megmagyarázni” ? mellesleg őt is IMÀDOM! A 4,5 éves fiam csak bemutatót látott a műsorból, és annyi volt az egészhez a hozzáfűzni valója, hogy ez egy bácsi, aki néninek öltözött. Részéről a téma nagyrészt le is volt tudva. Azt azért tessék nekem megmondani, hogy egy 6 éves gyerek miért is néz 21.00-00.15-ig tévét??? ha meg nem nézi, akkor mit is kell neki megmagyarázni?

    • Sztem gyönyörűen el lehet magyarázni egy kisgyerek életkori sajátosságainak megfelelően, hogy sok-sok ember érzi magát jól másként, mint mi. Lehet, hogy másnap játszik szakállas nőset, de hát csillámpónisat is játszik, mégsem növeszt lila lófarkat magának. Sőt, a gyerek azt is látja, hogy a felnőtt kávézik, cigizik, sört iszik, mégis tudja, hogy ezek felnőtt-dolgok. A kérdés az, a szülő hogyan áll ehhez a dolgokhoz, mit kommunikál. Egy popsztártól még soha, senki nem lett se meleg, se transz, se lelkibeteg.

  5. Egyetlen dolgot nem értek Conchitával kapcsolatban, ha ő nőnek érzi magát, akkor miért növeszt szakállat? Ha pedig férfinak miért jár női ruhákba? Ha egyszerűen még a saját identitását sem tudja definiálni a két nem közül, mert igenis mindkettő nem jellegit magán viseli és mutatja a világ felé, akkor nem érzem azt a mély önazonosságot és elfogadást amiről beszéltek. Ha arról van szó, hogy szakállat növeszt, miközben nagyestélyiben áll ki milliók elé, az semmiképpen sem az önelfogadás jele, vagy a harmóniáé. Önmagad elfogadása nem merül ki néhány fura külső “kiegészítő” felpakolásába. Ha valaki ilyet csinál, magamutogatni akar. Az, hogy ezt önös érdekből, feltűnési viszketegségből teszi, vagy egy társadalmi problémára akarja felhívni a figyelmet, már kérdés. Annak a jól ismert problémának a kérdése, hogy a cél szentesíti-e az eszközt… Jelen esetben úgy gondolom, hogy szakáll nélkül, nőies külsővel, de tudván azt, hogy férfi, sokkal jobban elfogadtuk volna, és “senki” sem háborodott volna fel a győzelmén. Azt mutatta volna, hogy “nézzétek, olyan ember vagyok mint ti, nem vagyok szörny vagy más, ugyan olyan álmaim, vágyaim vannak, csak más testbe születtem”. Így viszont csak egy furcsa különc lett, ami egyes emberekben talán még jobban megerősíti azt a hitet, h aki más, az zakkant, magamutogató, nem tud beilleszkedni a társadalomba.

    • Conchita egy genderqueer. Tehát márpedig ő így, félúton érzi jól magát.

      http://pinkvanilla.hu/transgenderhirek/2019-genderqueer-identitasok

    • Van, aki genderqueer, igen, de olyan is van, aki egyszerűen sok tetkóval vagy piercinggel érzi jól magát. Mi azt hisszük, ez magamutogatás, pedig inkább önkifejezés, önazonosság – persze, sok esetben így álarc mögé is bújuk, pajzzsal is védi magát a világtól, ez tény. Mindenesetre bármi is legyen a választott megjelenési forma, kétségkívül joga van hozzá mindenkinek.

      • “Mindenesetre bármi is legyen a választott megjelenési forma, kétségkívül joga van hozzá mindenkinek.”

        Ahhoz joga van, de ne tolja a normális emberek arcába a “jogát”.
        Nekem semmi bajom a melegekkel és a többi szexuálisan abnormális emberekkel egészen addig míg ezt nem akarják az arcomba tálalni. Csinálják a dolgot úgy, hogy az maguk között maradjon. Vannak egyedül élő nénik akik a lakásukban a kutyuskájukkal okoznak örömöt maguknak. Talán ők is vonuljanak az utcára mint szexuális kisebbség? Mit szólnátok ahhoz, ha ők is nyilvánosságot kérnének? Azok az emberek akik valamilyen szexuális zavarban szenvednek, azok menjenek kezelésre, de ne menjenek színpadra.

        • “Nekem semmi bajom a melegekkel és a többi szexuálisan abnormális emberekkel egészen addig míg ezt nem akarják az arcomba tálalni.”

          Nem rólad szól ez az egész. Neki joga van így lenni, és így élni, mozogni, és szerepelni is. Neked meg jogod van kikapcsolni a tévét, vagy nem nézni őt.

          És LMBTQIA (már csakazértis kiteszem az összes betűt!) embernek lenni nem betegség, egy teljesen normális létállapot, ezt értsük már meg!

  6. “Tényleg kár belemenni, de az hogy férfiak női ruhába bújnak az minden csak nem újkeletű. ”
    Nem is erről van szó, hanem arról, hogy a szexuális deformitást úgy állítják be mint valami jó és már-már követendő példát. Ez bármilyen megközelítésből egy felelőtlen viselkedés. A médiának hatalmas ereje van és a legnagyobb pusztítást tudja végezni a fiatal, szellemiségében még fejlődő generáció esetében.

  7. Ezt az egész jelenséget akár úgy is lehet értelmezni mint egy kőkemény vizsgát, ami ugyanúgy szól az egyénnek, mint az egyes társadalmaknak. Kellenek az ilyen események, szituációk, különben hogyan mérhetnénk le mennyire vagyunk toleránsak, elfogadók, mennyire érett a gondolkodásunk?

    • Nagyon jó teszt mindenkinek. Antoni Rita írja:

      “Persze, tudom, a toleranciának is fokozatai vannak:
      – van, aki szerint “női jogok igen, LMBT+ jogok nem.” Azaz, persze, hogy küzdjünk a nők elleni erőszak ellen, a nők legyenek egyenlőek, kapjanak egyenlő bért, legyenek többen a parlamentben, a férfiak pedig vegyék ki a részüket a házimunkából – na de a buzik, fúj, ők hogy jönnek ide egyáltalán? (Egy idő után nehéz lesz ezt megideologizálnia az illetőnek, tekintve, hogy a nők között is vannak LMBT emberek, de egy darabig azért kitart.) —- /és baloldali liberális férfikörökben van ennek fordított változata, roma-, zsidó, és melegjogok igen, a nőjogok meg le vannak szarva. A szelektív tolerancia gáz, de igen gyakori./
      – egy lépcsővel feljebb: “buzik, jó, rendben (pláne ha “nem tehetnek róla”), transzneműek nem.” (Ugyebár, az oké, hogy egymást szeretik, de nemet “váltani”, fúj, az milyen dolog már?)
      – a következő lépcsőfok (amit ma több kommentben láttam): “transzneműek igen, genderqueerek nem.” Azaz, azt megérti, ha az illető “férfi testben nő”, “de akkor ne legyen szakálla.” (Jó, hogy beleszól a másik testébe, nem?) Azaz, döntse el, hogy melyik dobozban akar lenni – esetleg elfogadjuk, ha úgy érzi, át akar menni egyik dobozból a másikba – de ne zavarja már össze a világképünket azzal, hogy az egyes nemekhez kötődő reprezentációs formákat keveri.”

      forrás: http://www.nokert.hu/index.php/lmbtqia/lmbtqia/1291-conchita-wurst-vs-harrach-peter-

  8. Kiherélt – de úgy néz ki jól működő – módja ez a polgárpukkasztásnak. GG Allin azért sokkal állatabb módon csinálta (bár lehet az ő ténykedése csak apró fasz miatti túlkompenzáció volt, ki tudja). Pontos véleményalkotáshoz ismerni kellene a fellépő izé indíttatását, volt-e valami célja, egyáltalán ő találta ki ezt az egészet, vagy valami kreatív stáb.

    Azért ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy mi az, hogy egy dalverseny nem a dalokról szól. Miért kell egyáltalán részt venni egy ilyen bohóckodásban? Miért égetik magukat az országok ezzel az egésszel?

    Egy lépéssel tovább gondolva ezt az egészet – nem hiszem, hogy a határok és korlátok feszegetése hosszú távon jól végződne. Írod, hogy mi alapján definiálhatnád, mi a deviancia. Tényleg, mi alapján? Ne legyen semmilyen erkölcsi vagy morális korlát? Szorítkozzunk csak pusztán fizikai tényekre, hogy bármi, ami testileg nem okoz roncsolást másban, azt lehet?

  9. Teljesen egyetértek! Felháborít ahogy sokan beszélnek róla.

  10. Európaszinten megy a gyermektársadalom drogozása. Ezekkel a Wurstokkal szoktatják hozzá őket, hogy a gátlásaik teljesen feloldódjanak a showbiznisz színpadán. Egyébként ez az országokon átívelő “zenei verseny” ötlete sátánian működik.

  11. Szerintem ez minden normális gondolkodású embernél kiveri a biztosítékot! Én nem értek azzal egyet, hogy minden beteg agyú embernek lassan mindenhez joga legyen! Ha valaki más és még beteg is agyilag, az nézegesse otthon magát a tükörbe, ne pedig TV-be szerepeljen!!! Ezzel csak rossz követendő példát mutatnak a gyerekeknek és aki ezt nem képes felfogni az hasonlóan beteg mint ez a transzvesztita förmedvény! Szakmailag lehet jó énekes, de onnantól kezdve, hogy így néz ki, Én még a műsort se vagyok hajlandó megnézni!

    • Természetesen ez is egy szempont, de két dologra azért fontos emlékezni:
      a, hol az objektív határ, hogy mi elfogadható, és mi nem?
      (ne feledd, mindenkinek más az ingerküszöbe: van, aki csak meleget-transzot nem nézne, másnak a tetkó-piercing is sok, de akad olyan is, aki a miniszoknyától is kiborul, és hát egyes csoportok szerint feketéket se kéne mutogatni, és a nőnek is a konyhában van a helye… lenne erre egy médiahatóság, ki eldönti, ki adásképes???)
      b, a döntés mindig a mi kezünkben van, hogy bekapcsoljuk, kikapcsoljuk-e a tévét, sőt: van-e tévénk egyáltalán.

  12. Ebben az egészben az a röhejes, hogy ha nem lenne szakálla, akkor a kutya nem foglalkozna vele. Nyilván akkor is cikkeznének róla, de mivel Conchita nem számít úttörőnek az Eurovíziók transzvesztita történelmében, nem hiszem, hogy sok vizet zavart volna. Úgy érzem, hogy a felháborodás-hullám legfőbb oka, nem maga a transzvesztita lét, hanem az, hogy Conchita ennyire a nagy nyilvánosság arcába tolta a tényt. Szakáll nélkül mindenkit édes illúzióban tarthatott volna, és úgy senkinek nem kellene szembesülnie a csupasz valósággal. Sokkal egyszerűbb nem tudomásul venni a nyilvánvalót, mert akkor nem kell magyarázni, nem kell foglalkozni vele, sőt, ami “nincs” azt nem is kell elfogadni.

    Én nem háborodom fel azon, ha valakinek ez nem tetszik és véleményt nyilvánít róla, de bosszant amikor érvként mindig a felnövekvő generációk lelkivilágának eltorzulását hozzák fel. Erről egy pszichológus biztos órákat tudna mesélni, de a gyerekek sokkal toleránsabbak, mint a felnőttek általában. Ezenkívül annyi jóval károsabb hatás éri őket a mindennapokban, de azokon senki sem háborog olyan nyíltan és vehemensen, mint ezen a szerencsétlen Conchitán.

    Egyébként a cikked minden egyes szavával tökéletesen egyetértek. Nem tetszett a dal, sőt még Conchita hangját sem szerettem, de a csaj jó előadó. Remek hátszele volt, jól dolgoztak mögötte a marketingesek és voalá.

    • Ez első bekezdésért nagy piros pont! Ez kb. nekem is ugyanígy benn volt a fejemben, csak elfelejtett így kijönni! Kösz, hogy leírtad!

  13. “Most ez volt a show-elem, nem a csöcsvillantás – so what?”

    A lengyel (?) produkcióban a sunáznám-kártyát játszották ki, ami megszokott szexista világunkban. Engem ez a jelenég sokkal inkább zavar, sőt, _ez_ zavar, a szakáll-estélyi szett cseppet sem. Éljen Conchita!

    • Én is pont akartam a lengyeleket említeni! De a szőrős-kolbászkás-kagylócskával nem bírtak!xD

      • Töredelmesen bevallom, hogy egy másodpercet nem láttam a show-ból, és Kállay-Saunders barátunk dalát is csak másnap hallottam először. Ez az euróviziló most elcsörtetett mellettem. Nehogy megmondjátok a főnökeimnek!!!!

        • Háhá! *ördögi kacaj* Pont ezt mondtam én, hogy ez IS milyen érdekes a Conchita-jelenség kapcsán, mármint hogy mennyire felkészültek a “médiamunkások”. Illetve mennyire nem, sajnos (ezt ne vedd magadra azért, sok gyenge kis semmit láttam sokfelé). Megjegyzem így viszont még jobb a cikk – ügyesen “blöffölsz”!xD

          • Hééééééééééééé, de Conchitát megnéztem, az egész dalt, végig, as performed on stage in Denmark. A többiről meg nem nemes egyszerűséggel, elegánsan nem írtam. :)

        • Én is csak most néztem bele a mosónős dalba, mert érdekelt, miről írták többen, hogy Conchita szakálla baj, de ez a szoftpornó bezzeg mehet. Igazuk volt :(

          • Egyébként többektől kérdezném itt, akiket zavar “az abnormális szexualitás arcunkba tolása”, hogy mit gondolnak arról a teljesen természetesnek és normálisnak számító jelenségről, hogy csöccsel, seggel és úgy általában véve a nő tárgyiasításával adják el a világon a legtöbb terméket és szolgáltatást? Tudniillik egy popsztár hatására egy heteró indíttatású gyerek nem lesz meleg, viszont a csöcs-segg-árukapcsolással hamar megtanulja, hogy a nő egy eszköz, ami az óvszer végén van (bár Hufnágel Pista megírta, hogy már van a japóknál olyan óvszer is, aminek a végére nő se kell, éljen az eldobható pina!). Attila, erre mit lépsz?

            • Attila sem tülekedett, meg mások sem, úgyhogy a témától búcsúzóban (mert már eleget olvastam róla, eleget írtam róla, csökken a kíváncsiságom – pedig most kezdi még csak a magyar sajtó Conchita kisasszony aktjait szórni…) röviden reagálok:
              Természetesen zavar ez is, az is. Ugyanakkor talán természetes, hogy a férfiak azért szívesebben stírölnek csöcsöket – ha közben esetleg kissé pironkodnak is tevékenységük felett. Ne felejtsük el azt sem, hogy mindenki elad manapság mindent, minden és mindenki árucikk. A nők is “árulják” magukat – minden szinten. Önként. Mellesleg ez a természetben, az állatvilágban is hasonlóképp van. Megint más kérdés a kereslet-kínálat témája, de ezek már messze vezetnének, túl szerteágazóak…

              • Ha egy kislány már abba nő bele, hogy ő áru, és tegye ki mindenét a siker érdekében, azt bajos önkéntességnek nevezni. Az állatvilágot ne keverjük ide, van, ahol a hímek mutogatják magukat, a nőstények dísztelenek, ráadásul ott nincsenek is nemi szerepek, csak biológiai nemek, bonyolult.

                • Mondtam, hogy messzevivő… Egyrészt persze neked is igazad van, de olyan botorságnak az én meglátásaimat sem nevezném. Remélem azért nem az jött le, hogy azt mondom, hogy minden nő kurva – mert nem erről beszéltem. Hanem a prostitualizált világunkról, ahol a férfiak ugyanúgy áruba bocsátódnak. És nyilván nem csak szexuális értelemben használtam az árút. A gyermekkori élmények valóban alapvetően meghatározóak, de azért a felnőttek nem hivatkozhatnak csak erre. Másrészt sok kislányt láttam már felnőni, akik nem rakták ki mindenüket. Harmadrészt a kisfiúk is ebbe a világba nőnek bele. Negyedrészt tanuljanak is önérvényesítést és önbizalmat stb. a picinyek, hiszen majd “el kell magukat adni” később… és nyilván nem a “tegye ki mindenét”-re gondolok. A nemi szerepekhez meg persze bonyolult társadalmi felépítés szükségeltetik – és valóban kár is volt felhoznom az állatvilágot, úgysem sokat tudok róla (bár annyit pl. igen, hogy szexuális devianciák ott is vannak). Mellesleg a nemi szerepek kérdése manapság az emberi társadalomban is baromi izgi, mert rohadtul nem egyértelmű már.

                  • Csak olyannak tűnt a hozzászólásod, mint ami adottként kezeli és elfogadja a fennálló rendet: az emberi (női) test áru, de hát ez így volt, így lesz, nincs mit tenni. Én azt mondom, hogy ez nem jó így és van mit tenni.
                    A nőket a tárgyiasítás rendszerszinten érinti, ezt nincs értelme kiterjeszteni mindkét nemre, pláne elkenni, relativizálni, elég konkrét a probléma.

                  • Amiről te beszélsz az valóban egy létező probléma a sok közül. Nem akarom elkenni és relativizálni, csak másokról is beszéltem. Vak nem vagyok, tudom, hogy “ez” van (bár nem pontosított, hogy mi is), ha én tudatosan nem is értek vele egyet. Nyilván tudat alatt, férfiként belém ivódtak azért valószínűleg dolgok és ha nő lennék máshogy beszélnék.
                    Koromnál fogva a fennálló rend már nem egyszer baszott kurva nagyot a fejemre, amikor merészeltem említeni, hogy lehet, hogy nem az igazi valami és tán máshogy kéne vagy merészeltem is máshogy cselekedni, mint a megszokott – és itt most megint általánosságban beszélek nem a “te” nőproblémád mentén (aminél megint csak nem beszéltünk konkrét tennivalókról).
                    Igen, én mára már nem nagyon ágálok a fennálló rend ellen, amitől persze tudok örülni mások vakmerő tettvágyának és értékelni azt…

                  • Ez a videó nagyon jól bemutatja a problémát, és megoldási javaslatokat is tartalmaz. Kerestem magyar feliratos verziót a TED-en, de nem találtam, sajnos:

                    • Köszi! Ez már egy konkrétum, amin el lehetne indulni. A magyar felirat azért jól jött volna, mert száz százalékosan azért nem értettem – hiába kezdett lassan, aztán a közepe felé eléggé darálós lett. Mindenesetre azzal meglepett, hogy mennyire leegyszerűsítette a probléma magját a reklámokra és a médiára – holott pont mostanában, a 2010-es évekre tapasztalom azt, hogy sokan tudatosabban fogyasztanak már médiaterméket: esetleg nincs tévéjük sem, netet reklámszűrővel célzottan böngésznek, nem vásárolnak magazinokat, hanem válogatott blogokat olvasnak stb. Meg időben is szűkített: az 1970-es évektől napjainkig húzódó időszakra, holott pont most van nagyon változóban a férfi-női nemi szerepek leosztása – e megelőző pár ezer évhez képest. A nők “javára”. Aztán jóval inkább a nőkhöz szólt ez a kiselőadás, mint a férfiakhoz – tehát nem nekem beszélt. Azért egész jól felépített volt rövidségében. Aztán ezen elindulva még órákig lehetne tovább fejtegetni – egyes konkrétumokra lebontva – és a nagyobb átfogó látképre is kitekintve.

                      Azért nagyon kíváncsi lennék egy bővebben kifejtett ideális állapotra, hogy mi lenne az elméleti, utópisztikus állapot amit a professzornő – és a hasonlóan gondolkodók – kívánatosnak tartana elérni. Mert a szexualitást, mint olyat vagy ettől külön kezelve a férfiakat nem hiszem, hogy ki lehet hagyni a képletből.

                  • Az internet is média, pl. Blurred Lines, Miley Cyrus kései munkássága. Reklám is van a neten, ha nincs adblockered.

                    Nemi szerepek leosztása a nők “javára”: azért van még bőven mit javítani. Mondjuk az jó, hogy már a nők is legalább elvi szinten ugyanolyan embernek számítanak.

                    “Aztán jóval inkább a nőkhöz szólt ez a kiselőadás, mint a férfiakhoz – tehát nem nekem beszélt.” Hát nagyon sajnálom. Képzeld el, hogy nap mint nap az a téma számos helyen, az interneten is, hogy melyik férfi hogy néz ki, és ki melyikkel hogyan szexelne. Természetesen csak fiatal és szép férfiakról lenne szó.

                    “Azért egész jól felépített volt rövidségében.” Ennek biztos az előadó is örülne, hogy ezt mondod.

                    “Aztán ezen elindulva még órákig lehetne tovább fejtegetni – egyes konkrétumokra lebontva – és a nagyobb átfogó látképre is kitekintve.” Igen, még nagyon sok mindenről lehetne beszélni, de itt a tárgyiasításról volt szó.

                    “Mert a szexualitást, mint olyat vagy ettől külön kezelve a férfiakat nem hiszem, hogy ki lehet hagyni a képletből.” Itt nem is a szexualitásról, hanem a tárgyiasításról volt szó.

                    • Nem értem hogy mit sajnálsz. Viszont elég sértetten és megbántottan-visszafojtott dühösen hangzol, amit meg én sajnálok. Egyébként elképzeltem… És?

                      “Itt nem is a szexualitásról, hanem a tárgyiasításról volt szó.” – Vazze, ne bosszants fel direkt! Ki akarsz forgatni? Értettem, hogy a tárgyiasításról van szó, de ha azt állítod, hogy ezt sterilen le lehet választani a szexualitásról… Hát… nem hiszek neked. Jut eszembe: az esztétikum, a szépség kérdésköre sem hagyható ki talán a témából, az emberiség ez iránti érdeklődéséről mégsem volt szó.

                    • Ironikus vagyok, nem sértett. Annak szólt, ahogyan te elemezted és véleményezted a videót, kiselőadásnak nevezted, meg mondtad, hogy jól fel van építve.

                      A tárgyiasítással az a baj, hogy egyoldalú. Az jut eszembe, mint amikor a Blikkben az erotika rovat semmi másból nem áll, mint pucér nőkből. Meztelen nő = erotika? A tárgyiasításnál is a szexualitás = nők, akiket a férfiak szívesen nézegetnek. A nők ebből kimaradnak, mint alanyok. Féloldalas így. Ilyenkor általában az evolúciót, állatokat szokás behozni, annak örülök, hogy ennek te se látod értelmét :)
                      Esztétika, szépség: koronként változik az ideál, nem objektív. És mindig ugyanaz, nők a fókuszban, őket nézik, méregetik folyton. Néhány kivételtől eltekintve. De Józsi nem szorong annyira, amiért nem úgy néz ki, mint Dávid (a szobor) vagy Orlando Bloom.

              • ‘Az internet is média, pl. Blurred Lines, Miley Cyrus kései munkássága.”

                Ezt kifejtem jobban, tehát: az internet is média, és elég meghatározóak voltak/lehetnek rajta olyan tartalmak, mint pl. a Blurred Lines c. klip, Miley Cyrus kései munkássága, stb. Így világosabb.

                • Világosnak világos volt fentebb is, de nem is mondtam, hogy nem média. Csak azt, hogy talán több a tudatos média fogyasztó a kiterjedt netelérés korában, mint mondjuk a tévéadások és magazinok regnálása idején. De legalábbis a választás szabadsága mindenképp nagyobb.

              • önként?
                hmm.
                ha nem csinálja súlyos szankciókkal kell számolnia: a “nem kellesz a férfiaknak”-tól a “nem vagy elég nőies”- ig.

                egyébként szerinted a nők reggelente azzal az örömteli gondolattal kelnek, hogy de jó nekem:
                – önként és dalolva kell fél órát a hajamat baszkurálnom, hogy ne szóljon be egyik kolléga sem (milyen nyúzott vagy ma!)
                – szintén önként kifestjük magunkat felismerhetetlenre (milyen szép vagy ma!)
                – mindig magassarkúban szerettem volna járni. ez volt álmaim netovábbja!
                – nyáron és télen is hosszú futógatyában futni: hogy a térdkalácsomat ne stírölje senki: ez volt minden vágyam.
                – push ap melltartó, ami elöl hátul szorít, bevág és húsomat eszi: ez a jól megérdemelt jutalmam azért, mert kicsi a mellem. erről is én tehetek nyilván.

                ennyit az önkéntességről.

  14. – Honfitársaink felháborodása első körben érthető és természetes. Én is így kezdtem (meg nejem és lányom is). Csak túl kéne rajta picit lépni. A szélsőségeken is, mindkét oldal felől. Andrissal meg nem az a baj, hogy sötétebb bőrű, hanem hogy nem szopott itt. velünk. ebben a kis nyomorúságos. hőn szeretett, csodálatos szürreális országunkban. És még csak nem is úgy magyar, hogy legalább a szomszédban, keletre, délre vagy északra élte át (szenvedte végig) ugyanazt a magyarságot mint mi, hanem nyugaton “héderezett”…

    – Mellesleg én magamnak sem tudtam első körben elmagyarázni, hogy ezmiez, nemhogy a szintén megdöbbent lányomnak és páromnak… Bár én béna vagyok tudom, több dologban, így kommunikációban is.

    – “Méltóság sárba tiprása”: ennek (a sajátjának és másénak is) Conchita maga ártott legjobban a (bocs – nem vagyok nagyon hímsoviniszta, de…) “hülyepicsás” viselkedésével…

    Azért szép végszó, szép poszt, köszi – most, hogy rákattantam a Conchita-jelenségre, élvezettel olvasgatom másokét és méregetem a sajátoméhoz, amit így gyurmázgatok kicsit még. : )

    (Tempty-vel de kijön az azonos témájú posztjaitokon is a vérmérsékletbeli különbségetek…xD)

  15. “És ki a fene vagyok én ahhoz, hogy definiáljam, mi számít deviánsnak? Számomra az a deviáns és a kártékony mocsok, aki az alapvető emberi jogokat korlátozza és a méltóságot sárba tiporja, és nem pedig az, aki más utat választ az önmegvalósításra – vagy éppen az érvényesülésre -, mint én.”

    Most akkor meghatározod, hogy mi a deviancia, vagy sem? Elég ellentmondásos az egész.

    Főleg mert a cikk végén úgy hangzik, mintha politikai jogokkal akarnád összehasonlítani a szakállas nővel szembeni felháborodásból fakadó “elnemfogadást”. Pedig a kettőt nagyon nem helyes összemosni. Attól, hogy én nőként választójogot kaptam a 20. század elején, nem vagyok összehasonlítandó egy szakállat hordó nővel, aki nyilván ugyanolyan politikai jogokkal rendelkezik (miért is ne rendelkezne), mint te vagy én. Viszont nekem el kell bujdokolnom, mert hányingerem van egy borostás női (?) arctól, ezért én vagyok a szerinted deviáns mocsok és még csak véleményt sem formálhatok az elnemfogadásomról, mert ejj, de fene nagy liberalizmus van.

    Az identitás keresés és önmagam megtalálása meg csak mese ebben a kérdésben. Igaz, nagyon jól hangzik és iszonyat sok ember megmozdítható e szavak által. Viszont nem más, mint egy hatalmas hazugság. Nem olyan rég volt, hogy egyetemista voltam, de akkoriban még azt tanultam, hogy az önmegvalósítás alapvetően célok definiálásából és eléréséből áll. Ezért gondolom azt, hogy aki a nemiségében keresi az identitását, az egy céltalan ember. És nem csak céltalan, de örök vesztese ennek a körforgásnak. Mert a nemiséget nem te választod, azt kapod, azzal együtt kell(ene) élned, ha tetszik, ha nem. Ha valaki a kvázi megmásíthatatlanért küzd, az céltalan, boldogtalan és egyáltalán nem egészséges része a társadalomnak, mert egy soha be nem teljesülő cél motiválja, mi több, deformálja a társadalmi szerepét.

    Ne kelljen az ilyen embert példaként állítanom a gyerekem elé! Ne kelljen még nekem magyarázkodni a hatévesnek, hogy miért simogatja egymás szőrös mellkasát az a két bácsi. Miért én álljak szőnyeg szélére és alakítsak ki stratégiát a túlélésre? Miért nekem kell alkalmazkodnom? Nekik miért nem kell? Az miért helyes a végtelenségig, hogy egy homokost istenít a fél világ csak azért, mert homokos? Legyen az, az ő elcseszett élete, nem az enyém. De csak azért, mert ő őszintén vállalja az azonos neműek iránti vonzalmát, mi több, még az orrom alá is dörgöli mondván, “te kis szemét, fogadj már el”, ő az élő példája az egészséges társadalomnak? Tényleg? Hát, nem győzött meg az írásod…

    • Kedves Turcsi,

      az elhatárolódás és a gyűlölet két nagyon különböző dolog. Zongorázni lehetne a különbséget.

      Értem én, hogy minden egy a valóságban, és csak a kétpólusú anyagi leképzésben válik ketté, a “jó” és a “rossz”, a “pozitív” és a “negatív” illúziójává. Azzal viszont nem értek egyet, hogy itt és most nem kell irányt választani, a játék részeként: a sakkban sem lehetsz egyszerre a fehérrel és a feketével, a játék lényege a két pólus. Tehát igenis fontosnak tartom az elhatárolódást a gyűlölettől, még ha a gyűlölet is része az egynek. Azt viszont hiszem, hogy a gyűlölet ellen nem gyűlölettel kell fellépni, mert az energia csak hasonló energiát tud vonzani.

      Számomra az elhatárolódás nem harc, pláne nem gyűlölet, hanem egyfajta különállás: azt mondani, hogy nem, nem az én utam, nem, nem erre kívánok tovább haladni. Ha te nem állítod példaként Wurstot a gyerekednek, ugyanezt tetted: irányt választottál, merre mész. (Ne feledd: lesz egy pont, amikor a gyereked már önállóan választ, és akkor nem a te tiltásod fog számítani.)

      Hogy lesz a jelenségből politika? Egyszerű. Minden embernek joga van úgy kinézni és élni, ahogy szeretne. Ezeket a jogokat először mindig kirekesztő csoportok vonják kétségbe, aztán jön egy gazdasági válság, amelynek során a szélsőségek kapnak hatalmat a félelem miatt, és a kétségből jogfosztottság lesz. Ezért időben kell szólni, mert különben úgy járunk, mint Martin Niemöller, német evangélikus lelkész, akinek híres szavait talán te is ismered:

      “Először a kommunistákért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok kommunista.
      Majd a zsidókért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó.
      Azután a szakszervezetisekért és a szocdemekért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok szakszervezeti tag, sem szociáldemokrata.
      Később a katolikusokért jöttek, de én nem szóltam, mert protestáns vagyok.
      Végül értem jöttek, de akkor már nem maradt, aki szólt volna értem.”

      Értjük, ugye?

      Meggyőzni viszont egyáltalán nem akarlak. Az nagyon nem az én utam. Mondhatni, elhatárolódom tőle.

  16. én több véleményből ollóztam össze a sajátomat, teljesen egyetértek ezekkel:
    A toleráns tömeg isteníti a szakállas Conchitát, miközben az orosz lányokat, de még a fehéroroszokat is kifütyülik, csak mert ilyen meg olyan a politikai helyzet. Mit tehet arról a két 17 éves lány? Nem ők Oroszország miniszterelnökei.
    Különben meg a tolerancia nem azt jelenti, hogy ész nélkül, feltétel és korlátok nélkül mindent és mindenkit tolerálni kell. Kell lennie egy határnak, amit meg kell(ene) húzni mindenkinek. Annak is aki toleranciát vár és annak is aki tolerál.
    Ja, meg az is poén, hogy éljeneznek egy extremitást, viszont a jó hangú Tóth Vera énekes hölgyet durvábbnál durvább megjegyzésekkel illetik, mert nem a karcsúak táborát gyarapítja. amíg a kövér emberek is csak megalázást kapnak, miért várja bárki, hogy egy ilyesmi színpadi jelenséget, mely a “hétköznapi” kövérségnél sokkal erőteljesebb, elfogadjanak?
    Vagy ha mondjuk egy szakadt embertől, aki hajléktalan, undorodva fordulnak el, egy ilyen provokatív semmitérőt pedig elemeznek, hogy mekkora jó ember, akkor tényleg baj van az értékvilággal.

    • Azért a hajléktalantól lehet hogy azért fordulunk el undorodva mert túl közel jön és orrfacsaróan büdös és mondjuk nem Tóth Verával venném egy kalap alá aki ki tudja, lehet valami betegségből kifolyólag néz ki így -mellesleg a nyilatkozatait lehet durva megjegyzéssel illetni.
      Milyen határt kell húzni a toleranciában? Például a nők alacsonyabb bérezése az még tolerálható? Vagy a médiában, filmekben reklámokban szexuális tárgyként ábrázolt nők, lánygyermekek az még tolerálható?

  17. én több véleményből ollóztam össze a sajátomat, teljesen egyetértek ezekkel:
    A toleráns tömeg isteníti a szakállas Conchitát, miközben az orosz lányokat, de még a fehéroroszokat is kifütyülik, csak mert ilyen meg olyan a politikai helyzet. Mit tehet arról a két 17 éves lány? Nem ők Oroszország miniszterelnökei.
    Különben meg a tolerancia nem azt jelenti, hogy ész nélkül, feltétel és korlátok nélkül mindent és mindenkit tolerálni kell. Kell lennie egy határnak, amit meg kell(ene) húzni mindenkinek. Annak is aki toleranciát vár és annak is aki tolerál.
    Ja, meg az is poén, hogy éljeneznek egy extremitást, viszont a jó hangú Tóth Vera énekes hölgyet durvábbnál durvább megjegyzésekkel illetik, mert nem a karcsúak táborát gyarapítja. amíg a kövér emberek is csak megalázást kapnak, miért várja bárki, hogy egy ilyesmi színpadi jelenséget, mely a “hétköznapi” kövérségnél sokkal erőteljesebb, elfogadjanak?
    Vagy ha mondjuk egy szakadt embertől, aki hajléktalan, undorodva fordulnak el, egy ilyen provokatív semmitérőt pedig elemeznek, hogy mekkora jó ember, akkor tényleg baj van az értékvilággal.

  18. Zala András // május 15, 2014 - 06:38 // Válasz

    Vérlázító minden egészséges/vagy csak konzervatív?/ identitású ember számára,hogy egy szakálas hölgy-férfi nyerhette meg az Euroviziós Dalversenyt.Ez a liberálisok legmocskosabb sikere,önmagukat rekesztik ki a többség közül!-Zulu

    • Pedig ez nem egyedülálló eset, volt is lesz is, ez itt a praxis… Korábban is volt már sok olyan vérlázító liberális, aki kirekesztette magát a többség közül. Hogy csak egy példát mondjak: Jézus. Az egészséges konzervatívok mocskolták, kínozták és jól meg is gyilkolták miatta…

  19. Te, balaaz, te mennyi időt, pötyögést szánsz itt is, nálam is a nagy megkérdőjelezésre, óvatoskodásra, semmitmondásra, szóelterelésre… elképesztő. Mintha az lenne a célod, hogy okosnak tűnj, és másokban zavart kelts. Ahogy megdicsérsz nálad okosabbakat, ahogy bajod van mindennel, ahogy tágabb képet akarsz, és főleg, ahogy azt várod, mi nők hordjuk a lábad elé a megoldást, mindent, a hűvös és racionális elemzését és megjavítását mindannak, amitől szenvedünk, és aminek te is haszonélvezője vagy, hogy aztán lefitymálhasd, amit mondunk… nagyon gáznak tartom, ahogy kommentelsz.

    • Úgy látom ez nekem szól, de “nem rám lett válaszolva”, így csak később vettem észre.
      Egyébként nem értem:
      1. ha a “nálam is” a csakazolvassát jelenti, ott még sosem kommenteltem! Már a bejárat pökhendi, kirekesztő hangulata elriasztott. Bocs. Amúgy megértem.
      2. Nem értem azt sem, hogy mi a probléma azzal, hogy Eszter kérdezett, én meg válaszoltam.
      3. Azt sem értem, hogy azzal mi a gond, hogy zöldfűszál megszólított én pedig próbáltam vele beszélgetni.
      4. A további kirohanásodat részben értem, ugyanakkor meglepőnek tartom és hasonlóan hozzád gáznak… De legalább leszűrtem magamnak, hogy ide sem érdemes kommentelni. Miért lenne ugyanaz a véleményem, mint neked? Ha meg más, akkor rögtön gáz? Ezek szerint férfigyűlölőkhöz ne szóljon egy férfi. Talán azt várod, hogy csöcsökről és seggekről akarok beszélgetni? Nem szoktam. Pedig sokan az arcomba tolják, te is és Conchita is.

      • Hűha, alulmúltad magad.

        • Pay'r Dalma // május 21, 2014 - 20:50 // Válasz

          Miért múlta alul magát? Ahhoz képest, ahogy nekimentél, úriember volt.
          Mintha az lenne a célod, hogy okosnak tűnj, és másokban zavart kelts. Ahogy bajod van mindennel, ahogy tágabb képet akarsz, és főleg, ahogy azt várod, hogy kizárólag tőled fogadjuk el hűvös és racionális elemzését és megjavítását mindannak, amitől szenvedünk, és aminek te is haszonélvezője vagy, hogy aztán lefitymálhasd, amit mondunk… nagyon gáznak tartom, ahogy kommentelsz, kedves csak az olvassa.

          • Összezavart, hogy nálam nagyon hasonlóan ír egy balaaz e-mail című valaki.
            Én itt nem írtam semmilyen véleményt, csak nagyon nem tetszik balaaz rugalmas érvelése, ahogy nem tud mit kezdeni a válaszokkal. Aligha abicionálhatom, hogy okosnak tűnjek.
            Nem, én nem vagyok haszonélvezője.

  20. Jól megaszonta, kedves elvtársnő! :)

5 visszakövetés / visszajelzés

  1. Szavazz: Megérdemelten győzött Conchita az Eurovízión? | Media Addict
  2. Üdv az új olvasóknak, kérdés a régiektől | Eszter's Offtopic
  3. miről álmodj | csak az olvassa — én szóltam
  4. Mit jelent számomra a Pride? | Eszter's Offtopic
  5. A 2014-es blogév – számok, titkok a legnépszerűbbtől a legkedvesebbig | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: