Aktuális

“Kellett nekem az óvszer végére nő?!” avagy: Mitől bújik ki a hülye picsa egy látszólag normális csajból?

egyszerű, tényszerű útmutató tétova férfiaknak

Az ún. hülyepicsálódási jelenséget mindenki jól ismeri: a nők magukon tapasztalják a jeleket, a férfiak pedig értetlenül csóválják a fejüket, hogy egyszerűbb átmenni a tű fokán, mint megérteni valakit, akinek kettessel kezdődik a személyi száma. “Még szerencse, hogy van már olyan óvszer, aminek nő se kell a végére” – állapítják meg a jelenség utórengéseit követően a japán tech-blogok lelkes olvasói, és természetesen az aspik, akik az esetek nagy részében maguk sem sejtik, mit éreznek, nem még mások.

A Children of Distance nevű tinicsapat tartalmas dalszövegrészlete már pólón is lényegre tör

A Children of Distance nevű tinicsapat tartalmas dalszövegrészlete már pólón is lényegre tör

Miről nincs szó?

Most tekintsünk el attól a szituációtól, amikor a nő default üzemmódban picsa: hisztizik, követelőzik, zsarol, manipulál, hazudozik, és mind közül a legrosszabb: birtokolni akar, esetleg eltörölné a személyiségedet. Ezekkel a csajokkal intelligens férfi amúgy sem foglalkozik – kivéve, ha DD kosaras melleik vannak, feszes a fenekük és hosszú, vékony lábak nőnek ki a csípőjükből. Ja, és ha készségesen és jól szopnak, még ha vödörrel le is kell takarni a fejüket közben. Szóval, cikkünk fókuszában most az a jelenség áll, amikor a korábban teljesen racionális, épeszű, emberi léptékű feleséged, barátnőd, havi csajod, exed, randipartnered, dugóbarátnőd, szeretőd, esti kalandod (reggelre) kezd megfurcsulni, vagyis egyik pillanatról a másikra irracionálisan viselkedni. Célunk az, hogy megértsd, mi minden állhat a jelenség hátterében, és képes légy kezelni a kialakult, kellemetlen helyzetet, akár két láda sör nélkül is.

Jó, de akkor miről van szó?

Először is, tisztázzuk, mit értünk megfurcsulás és irracionális viselkedés alatt. Nos, meglehetősen tág és nehezen definiálható dologról van szó, amellyel azonban szinte mindenki találkozott már. Ez az, amikor a nő féltékenykedik és parázik, ha együtt vagytok, és úgy viselkedik, mintha lenne közötök egymáshoz, ha nem. Légből kapott, szürreális hülyeségeket mond, össze-vissza fecseg, bizarr történeteket vázol fel saját nagyszerűsége bizonyítására (“a római pápa is megkívánt a múltkor”, “továbbfejlesztettem Einstein relativitás-elméletét”), vagy épp egyszerűen csak összeszorítja az ajkait, és azt mondja: “semmi… nincs semmi bajom… hagyjál békén”! Passzív-agresszív lesz, furcsa célzásokkal utalgat valamire, amit nem értesz. Mártírszerepre vált, sóhajtozik, könnyezik. Régi sérelmeket vesz elő, és persze mind közül a legrosszabb: eddig csak kétszer láttad összesen, de bazmeg, két dugás közt lelkizni akar. Azt is ilyen szürreális, követelő módon, már-már kioktatva téged. “Most mi a faszt akar? Azt már megkapta. Vegyem tán feleségül?” – gondolhatod rezignáltan, ezért inkább iszol még egy sört, és alszol egyet.

Készen állsz? Csapjunk a lecsóba…

A női lélek avatott szakértőjeként – asszem, nekem is van egy, már ha annak lehet nevezni* – most lerántom hát a leplet a drasztikus, spontán picsulási folyamat rejtett összefüggéseiről és potenciális megoldási lehetőségeiről. Tessék csak leülni, sör a kézbe, meccs lehalkít… ajaj, elkezdtem követelőzni, bocs. Szóval, csak lazán, most jön az okosság:

1-es számú ok: Szerepkonfúzióban van.

Á. Együtt éltek öt éve, de egy ideje nem tudja, hogy az anyád-e vagy a csajod. Mindenben ő dönt, mindent ő intéz, minden munka rámarad, és közben semmit sem tud rólad. Kemény dió. Bé. Egy ideje nyitott kapcsolatban kavargattok, de közben rájön, hogy nem tud csak úgy kötetlenül kefélni, mert érzékeny kis lelke van, aki kíváncsi a másik emberre. Tudja, hogy szerepidegen dologra vágyik, nem ebben állapodtatok meg, ezért sután, hátulról közelít, és valszeg orbitális baromságokat mond és csinál. Cé. Együtt dolgoztok, hűvös és hivatalos munkaviszonyotok van, de a céges bulin rámozdultál, és történt is valami, amire nem emlékszel. Mivel rád indult kissé, most hülye üzeneteket küldözget, hogy miért léptél le melóból és mikor érkezel holnap (“mi ez, főnököt játszik?!”), és közben két barátnőjét is tönkreteszi, hogy vajon akarsz-e valamit. Hú, de furán célozgat a régi pasijára, aki iránt már nem érez semmit… Szinte már sajnálod is, de most mégis: mit kéne csinálnod? Inkább nem teszel semmit.

2-es számú ok: Nem kap (elég) visszajelzést.

A nőknek nem kevés visszajelzésre van szükségük, ezt jegyezzed meg, öcsém. Sőt, még annál is többre, valszeg elképzelni se tudod, mennyire. Szeretik tudni, hogy hányadán állnak veled, mit gondolsz róluk, satöbbi. Az már persze egyénre válogatja, kinek mi a… hú, ezt le se írom, tesó, mert ki fogja vágni a biztosítékot… szóval, kinek mi a szeretetnyelve: egyes csajok azt szeretik hallani, hogy kívánod/szereted őket (súlyos esetben mindkettő), mások pedig imádják, ha nyalják-falják, tapizzák őket, akár nyilvános helyen is. Sőt, főleg ott, mert “most mé’ nem vállalsz a haverjaid előtt?”, kérdezik biliárdozás közben, amikor jobb dolgod is akad nála. Aztán vannak olyan nők is, akik az együtt töltött, minőségi időt szeretik, legyen szó hosszú szeretkezésekről vagy mély beszélgetésekről. Na, tesó, ha ilyesmit fogtál ki, akkor sikerült ám jól bevásárolnod, reszkessél, ki leszel zsigerelve csutkára, mostantól aztán csak hálni fog beléd járni a lélek!

3-as számú ok: Összekavarodtak az érzései.

Hát, igen, ez megesik a legjobb családban is. Aszitte, szerelmes, de rájött, hogy még az exéhez húz a szíve. Aszitte, nem lesz szerelmes, de riadtan látja, hogy pengeélen táncol, és komoly önuralomra van szüksége, hogy – Örkény szavaival élve – a gondolatai a helyes irányban haladjanak.  De persze lehet, hogy ez nem is az, hanem a szeretet… esetleg a csodálat, mert izmos és okos vagy (a legintelligensebb ember az országban), szép nagy farokkal? Ja, az már a vágy, bocsi. A fene tudja, de a hallgatásod nem segít rendezni a kérdést. Gyakori felállás az is, hogy aszitte, szeretitek egymást, de rájött, hogy ezzel egyedül van, és most kétségbeesetten próbálja bebizonyítani, hogy tévedett. Ajaj, a Tankcsapda is megmondta, hogy a szerelem csak egy rohadt mágus, de ha elkapom, egyszer úgyis kiherélem. A legnagyobb szopás az, tesó, hogy sok-sok érzés van, egy részüket alig lehet megkülönböztetni egymástól, és némelyek ezek közül olyan alattomosan keverednek, mint a medvehagyma és a gyöngyvirág a korán érkezett áprilisi nyárban.

4-es számú ok: Nem érzi magát érzelmi biztonságban.

Ó, ez bizony szopóág a köbön, mind közül a legaljasabb érzés. Számtalan forrása lehet: van, hogy egyszerűen nem érted meg, félreérted, nem vagy rá kíváncsi, nem szimmetrikus a viszonyotok, netán nem fogadod el úgy, ahogy van, és ezért mindent megtesz, hogy olyanná váljon, ami és aki neked tetszik. Hú, de sok csajt láttam ebben a cipőben, és de sokszor kerültem közel ahhoz, hogy másnak próbáljak látszani, mint aki vagyok… szerencsére az uccsó pillanatban csak elkapott a józan ész (pár órával azután, hogy épp hülyét csináltam magamból, persze… de ez most mindegy is).  Gyakori gond az is, hogy az érzelmi biztonságot a bizalom hiánya öli meg: megcsaltad hétszer, hetvenhétszer, megbocsátott hétszer, hetvenhétszer, de nyolcadszor és hetvennyolcadszor már valahogy nem megy a dolog. Mivel azonban szeret és ragaszkodik hozzád, szenved még egy darabig, és szürreális hülyeségeket csinál, amivel magát bántja a legjobban, de valószínűleg közben te is izzadsz, hogy mennyire ciki már ez az egész… Tényleg az, csak másképp, mint gondolod.

 

 A hormonok játéka, nincs mit tenni?
Szándékosan hagytam a végére a dolgot, mert hát nagyon-nagyon utáljuk, amikor kijátssza a hím a “namivanmá, megjött?” kártyát. Ez paraszt dolog, mert a jogos sérelmek a pirosbetűs napokon is jogos sérelmek maradnak, legfeljebb érzékenyebben reagál az ember. Emellett még egy sor egyéb hormonális tényező is alakíthatja a nő életét, amitől látszólag irracionálissá válik a viselkedése: terhesség, orgazmus, kielégületlenség, hadd ne soroljuk. Akárhogy is, ne fogj mindent erre, hanem inkább a fenti okok között keresgélj!

 

Most, hogy rövid kis kézikönyvünk végére értünk, remélem, velünk maradtál, és megértetted a jelenség komplex mozgatórúgóit valamelyest, ídes tezsdvírem.  Ha nem, akkor mondjuk valószínűleg nem fogsz túl sokat szorongani: profi fejőgépek kaphatóak ma már, eldobható zsebpinával, igazából a lehetőségek tárháza végtelen. Ha meg inkább kiegyensúlyozott, szimmetrikus társas viszonyra vágysz, tudod, mit kell tenned…


*nevezhetjük annak, tíz éve egyszer már én is megkaptam, hogy drama queen vagyok, a 3-as számú ok állt a háttérben. Nem állíthatom teljes biztonsággal, hogy később nem tévedtem újra ebbe az utcába…

Reklámok
Eszter névjegye (854 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

25 hozzászólás “Kellett nekem az óvszer végére nő?!” avagy: Mitől bújik ki a hülye picsa egy látszólag normális csajból? bejegyzéshez

  1. A 2. ès a 4. ponttal is összefüggésben van egy másik pont: “Valaki telebeszèlte a fejét” Mivel a nők megfelelèsi kényszeresek, ès nem tudnak mindent egy vállràndítással, màsik kezükben sörrel elintézni, ezért a legbiztosabb evidenciákkal kapcsolatban is kételyeket lehet ébreszteni bennük, ha elèg ügyesen / elég sokat rágjàk a fülüket. Jön az anyja, csak egy “ártatlan” kérdèssel: “Biztos vagy benne, hogy ő hozzád való?” “Biztos vagy benne, hogy komolyan gondolja?” Jön a barátnő: “3 éve együtt vagytok, hogyhogy még nem kèrte meg a kezed? Ha igazán szeretne, megtennè!”

    S a nőnek ilyenkor elkezd zakatolni az agya, izzadni a tenyere, s a kisördög sutyorog a vállán: Úristen, lehet, hogy igaza van…

    Aztán meg kétségbeesetten mórikálva igyekszik akármilyen kis visszajelzést kinyomorgatni a pasiból, ahelyett, hogy elmondaná, mi a probléma, mert a) nem akarja összeveszejteni a pasit a barinővel / anyucival; b) tudja, hogy a pasi csak annyit reagàlna, hogy:Ugyammá drágám, ne foglalkozz vele! Ha az olyan könnyű lenne…

    A medvehagymàs hasonlaton meg sikítva nevettem.

    • Hú, ez egy nagyon releváns észrevétel volt, ezer köszönet érte! Igen, nekem is volt olyan barátnőm, aki folyton random fasziügyekről faggatott mindenkit (én ezeket eleve utálom kibeszélni), és nekem kellett volna tudnom, hogy Pisti mit gondolt VALÓJÁBAN, amikor azt mondta, hogy… Ha kicsikart egy választ, akkor annak megfelelően viselkedett, és ha hülyeséget csinált, egy hét múlva megkaptam: “azért vesztünk össze Pistivel, mert te azt mondtad, hogy…” Hát, talán mondanom sem kell, hogy kénytelen voltam a huszadik ilyen után véget vetni a barátságnak (nem csak ezért amúgy, de ez mindegy).

      Összességében véve persze egyszerű a konklúzió:
      1. Nem kell annyit agyalni, ott a Children of Distance pólója a mérhetetlen bölcsességgel…
      2. Ha meg nem az a helyzet, akkor meg lehet beszélni a dolgokat (ha mutatnak rá hajlandóságot a felek).

      Mindenesetre zseniálisan rámutatsz a jelenségre!

  2. Nekem olyan volt, hogy egy hónap felhőtlen szórakozás után előmászott belőle az anyja. Mármint addig tudta sikeresen elnyomni magában azt a mintát, amit gyerekkorában a drága mamitól látott, aztán elvesztette a harcot. Anyuka soha nem melózott, háztartásbeliként élt és miután kellő magasságba szökött a biztonsági komfortja, unalmában elkezdte szekírozni apukát, aki minden drámát elnézett neki. Lányuk látta, hogy ez nem jó és megfogadta, ő más lesz. Nálam egy hónapig ment neki, aztán észrevettem, hogy újabban semmi sem elég, semmi sem jó és hiába mondtam neki, hogy kössél már a betonba, sikerült agyfaszt kapnom és egy váratlan pillanatban elköszöntem tőle. Másnap vallomást tett, anyjának köszönheti ezt a stílust, utálja, sírás-rívás, szeretne megváltozni. Nem tudom hol tart azóta.

    • Háhá, jó érzés látni egy férfiperspektívát is. Húúúú, én is hogy utálom, ha baszogatnak meg nyaggatnak, megértelek. Tény, hogy a családi sémák önkéntelen másolása durva jelenség, férfiak és nők körében egyaránt. Van, hogy megéri együtt dolgozni rajta, de van, hogy jobb hagyni, hogy a másik magában rendezze a dolgot.

  3. Ehhez csak azt tudom hozzátenni, hogy szuper lett!
    És még valamit: a hormonok játéka néha nagyon nem játék. Én például teljesen meg tudok kattanni tőle, és hisztis vagyok, ahogy a nagy könyvben meg van írva és minden szaron bőgök. Szerencsére már megszoktuk, hogy bizonyos időközönként ez van, és nem vesszük túl komolyan az egésze – a férjem tartja a vállát, én sírok, és minden megy tovább. :)

    • Te, olyan jó, hogy ezt mondod, mert én is szoktam olykor kibukni menses első napján. Mint amikor kötélen táncolnak az idegeimmel.

      Minden nőismerősöm szerint ez egy mocskos, szexista, szalonképtelen és trágár reklám, de én tökéletesen tudok azonosulni vele:

  4. Hűűű, de baromi pontos!

  5. Enyves Éger // május 21, 2014 - 10:17 // Válasz

    Jujujuj! Micsoda suba-subával helyzetek! Sokan hiszik, hogy minden nő egy hisztis k..va és minden férfi egy érzéketlen tulok.

    Ehhez képest számtalan nő kiegyensúlyozott, egyszerre képes érzékeny és racionális lenni, nagyon is lágy, feminim karakter és mégsem drámázik. Képes a gondolatait és az érzelmeit összehangolni és a másikat is emberszámba véve kifejezni.

    További meglepetés következik: Számtalan férfi képes egyszerre érzékeny és racionális is lenni, ugyanakkor kemény és maszkulin karakter és nem kukán hallgat, nem a sörözésbe fojtja a bánatát és értetlenül áll a kurvázás kérdésköre előtt.

    Jellemzően a normális nő/férfi normális kapcsolatokra talál, a sérült személyiségnek előbb rendbe kell hoznia magát, oldani a komplexusait. Addig ha egy normális lény figyelemre méltatná, ott is csak a dráma menne és persze megint a másik fél a hibás. az kiabál, akinek a háza ég!

    Számtalan párkapcsolat okés, de aki nem ilyenekben él, azt hiszi, ezek csak áhított elképzelések a lehetetlenről. Millió “megingathatatlan érvekkel.”

    Tuti tipp, mind fiúknak, mind lányoknak: pattanjunk le a másik és önmagunk fikázásáról, hozzuk rendbe a defektjeinket és éljünk teljes életet. Ha nem tesszük, mert a másik akkor is…kezdetű nótát fújjuk, akkor meg azért ne a másikat elemezgessük, mert saját döntésünkből adódóan dagonyázunk tovább lelki sérüléseink mocsarában.

    Vezényszavak a kiutakhoz: kineziológus, önfejlesztő könyvek, pszichológus, meditáció, pszichiáter, stb, stb.

    Mindehhez csak annyit, ha a szakember “nem jött be”, ki választotta őt és kinek van egyedüli döntési lehetősége másikat keresni? Na ugye! És az önmagunkért hozott felelősségvállalással el is indultunk a normalizálódás útján és beléptünk az egyszer képes leszek boldog lenni emberek körébe!

    • Drága Enyves Egér, szeretettel üdvözöllek, de szerintem nagyon benézted most, hogy hol vagy. Nagyjából az egész blog az önismeretről és az önfejlesztésről szól, a test-lélek-szellem rejtett összefüggéseiben. Ez az írás pedig egy nagyon komolytalanul komoly önirónia és irónia, amin lehet 1. röhögni; 2. elgondolkozni rajta. (Függetlenül attól, hogy jobban is meg lehetett volna írni, de így jött ki a legőszintébben.)Persze egyik se kötelező.

  6. göndör sün // május 21, 2014 - 13:09 // Válasz

    Hogy jönnek ide az aszpik? És mi az a hülyeség, hogy nem tudják mit éreznek?

    • Nem az aszpik, hanem az aspik, valamit félreolvastál! XD Baszki, most ennék aszpikot.

      • ne már, elfelejtettem, mit akartam kommentelni, úgy röhögök az aszpikon @XD
        ja, megvan: nem titok, én annyira tartok az efféle bepicsulástól, h sikerült magamat teljesen elbarikádoznom tőle, méghozzá tudati szinten. szóval nálam paradox módon az lenne fejlődés, ha valamilyen szinten hagynám magam egy icipicit megőrülni, de jelen pillanatban a sünszarás sokkal kellemesebbnek hangzik.
        (a poszt pedig óriási ön- és emberismeretre utal, respect!)

        • Ó, ez nem így működik. :)
          1. A tanítvány készen áll, a mester megjelenik,/Rés keletkezik a pajzson, beszivárog a víz.
          2. Akkor és csak akkor sodródsz, és az élmény kulcsa a flow. Ha nem flow, akkor nem sodródsz. Ha nem sodródsz, akkor nem is az, amiről beszélünk. Akkor nem is érdemes beszélni róla.
          3. Itt és csak itt tud belépni mindaz, amiről szó van a cikkben. Mert itt már nincs minden percben tudatosság: csak az ösztön működik, aminek ha ura volnál, nem volna az, ami.
          4. Először nagyon-nagyon utálod magadat, amiért ORBITÁLISAN HÜLYÉN viselkedtél, nagyon kifordultál magadból.
          (Van, aki ennél a pontnál megáll, és hetekig, hónapokig itt időzik, az őrületbe kerget mindenkit, de legfőképpen önmagát. Itt tudjuk NAGYON bántani magunkat, maradandó sérüléseket okozni is könnyű ezen a ponton. Úristen, de örülök, hogy én ebből kiléptem, és már nem teszem!!!)
          5. Aztán rájössz, hogy így kellett lennie, nem lehetett máshogy. Tulajdonképpen nem is hülye picsa vagy, hanem egy érzékeny ember, akinek egy pillanatra – órára, estére,… időszakra – kicsúszott a lába alól a talaj. De nem baj: EZ. VAN. Ez is te vagy. Inkább ez, mint kőnek lenni. Érezni jó. Mélyen érezni még jobb, legyen szó szerelemről, vágyról, szeretetről, csodálatról, bármi egyébről.
          6. Lebontod, és megérted a miérteket. Innentől szép továbbmenni, a másik emberrel vagy nélküle, de mindenképpen szeretettel.
          7. Rájössz arra, hogy tulajdonképpen itt a kulcs: ha szereted és elfogadod magad, és szereted és elfogadod a másik embert (ha el is kell engedni, mert az adott sztori ennyiről szólt), akkor nem csinálsz hiúsági kérdést az ügyből, és nem fog fájni sem. Igen, a szeretet a kulcs: mész tovább emelt fővel. Oké, néha eszedbe jut, hogy ORBITÁLISAN HÜLYÉN viselkedtél, de érted és elfogadod ezt is. És akkor nincsenek könnyek sem.

  7. Azért azt hozzáteszem hogy az ún. hülyepicsálódási folyamat anélkül is végbemehet hogy a két fél valaha ágyba is került volna. A csaj lassan négy éve szűnni nem akaró zavaros e-mail áradatban meg sms-ekben bizonygatja hogy ő csak barátkozni akar, azóta se fogja az adást hogy nem véletlen nem válaszolok.

    Szerintem időközben az is leesett neki hogy meleg vagyok, de azért finoman jelezte hogy ő tudna segiteni. Kedves.

    • Ez a fajta fura nyomulás mindkét nemnél megfigyelhető egyébként. Ha nincs válasz, reakció, miért nem veszi a lapot? Örök rejtély.

      Tudna segíteni. :)))))))))) Ez bájos! Meg szomorú is. Meg szánalmas. Meg fura. :(

  8. Én is csak egy szeletre (az aspergerrel élőkre, akiket aspi-knak, aspie-knek becéznek – még egy ideig, mert ugye a DSM ötödik kiadásában az asperger szindróma nem szerepel, hanem beolvadt az autizmus spektrum rendellenességbe (ASD, autism spectrum disorder), pontosabban arra, hogy vannak-e érzelmeik, és mit tudnak róluk) reagálok.
    Az általad linkelt wikipedia cikk a saját érzelmekről ezt írja: “Gyakran nem tudják a saját érzelmeiket meghatározni és leírni, de nem lehet tudni, hogy ezeket az Asperger-szindróma okozza-e.” Saját magam, és sok hozzám hasonló aspergerrel élő megfigyelése alapján (különösen a cikked 3. pontját figyelembe véve) nem gondolom, hogy a neurotipikus embertársainknál szignifikánsabban kevésbé tudnánk, hogy mit érzünk. Ami viszont tényleg nehezebben megy, a másik ember érzelmeinek felismerése, sőt annak a megértése és internalizálása, hogy a többieknek ugyanolyan érzelmeik vannak, mint nekünk. Sőt még az is, hogy a többieknek saját gondolataik vannak. Ezt Uta Frith mentalizálásnak nevezi, és ennek hiánya (vagy csökkent képessége) magyarázza, hogy nagyon ki tudunk akadni, ha a környezetünk nem jön rá azonnal, mi bajunk van, vagy ált. mi van a fejünkben. (Tök vicces amúgy, hogy magamon is mennyire tetten érem ezt. De lehet, hogy nem is vicces…)

    Eddig a tájékoztató rész, most jön az érzelmesebb. Szóval. Áruld már el nekem légy szíves, hogy mi az ördög illatos hátsó feléért kellett ide keverni az aspie-kat? És mi az, hogy örülünk annak, hogy “Még szerencse, hogy van már olyan óvszer, aminek nő se kell a végére”?! Mondd, láttál te már élő aspergerest? Nem tudod, hogy a legtöbbünknek az egyik legnagyobb problémája, hogy éppen olyan párkapcsolatot szeretne, mint mindenki más, csak az Istennek nem jön össze? A másik: vannak ám aspergerrel élő lányok is, velük mi van szerinted? Nekik a dildó végére nem kell pasi? Tényleg azt gondolod, hogy emberi kapcsolatokat nem igénylő félállatok vagyunk? Nagyon sértő, dehonesztáló, és ráadásul minden alapot nélkülöz, amit írtál.

    • Drága jó GutBesserWasser! Most mondhatnám, hogy a bejegyzés elkészítése során sem nő, sem férfi, sem aspi nem sérült meg, de fölösleges, ehelyett néhány tényszerű dologra hívnám fel a figyelmedet:

      1. Ez a bejegyzés vegytiszta irónia, nagyon mély önkritikával átitatva. Természetesen nem tartok minden nőt hülyepicsának, magamat sem: megértem és elfogadom azt, hogy igen, volt, amikor én is a leírtaknak megfelelő módon viselkedtem, de ennek oka volt. Folytatom a sort: természetesen nem minden férfi agyatlan kúrógép, sőt: aki csak épp lazán szexelgetne, az sem feltétlenül az. Végül, de nem utolsó sorban: az aspik között is épp olyan változatos a motivációs minta szexre és párkapcsolatra, mint az NT-k körében. Merthogy emberek vagyunk, sokan és sokfélék, vagy mi.

      2. Szerintem az utóbbit meglehetősen egyértelműen kommunikáltam: nem azt írtam, hogy minden aspi érzelmi analfabéta, hanem azt, hogy “és természetesen az aspik, akik az esetek nagy részében maguk sem sejtik, mit éreznek, nem még mások” – vagyis azok az aspik, akik, nem minden aspi. És ők is egy mély öniróniával átitatott kontextusban, ha ez nem tűnt volna fel esetleg.

      3. Ha nem érted a bejegyzést, olvasd el még egyszer, és kérdezz, ne támadj személyeskedő hangnemben rögtön.Kicsit komikusnak érzem ugyanis, hogy előkerülsz életedben először a semmiből, és rögtön sértő hangnemben, a magas lóról oktatsz. Ha szétnéznél itt, talán látnád, hogy a poszt rólam szól, nem az aspi pasikról. :) Egyébként légy üdvözölve!

      • Jujjujjuuuuj. Hát erre mondaná egy ismerősöm, hogy auticounter++. Le se tagadhatnám a diagnózist, olyan szépen benéztem. (Szintén jellegzetes autisztikus vonás, hogy nem értjük a humort, egészen pontosan sokszor nem vesszük észre, hogy valami humornak van szánva. Ez különösen igaz az elvonatkoztatottabb dolgokra (irónia pl.).) Szóval no offense, és elnézést kérek.

        • Oké, semmi gond, én is túlreagáltam (mert bár nem vagyok egy nagy emberjogi aktivista, de inkább tenni akarok az előítéletek ellen, mint mélyíteni azokat). Szóval, tényleg, semmilyen kisebb-nagyobb csoporttal szemben nincsenek durva előítéleteim, becsszó, maximum néha magammal, de ez már javul. :)

3 visszakövetés / visszajelzés

  1. A mester után én is tanácsot adok szenvedő nőtársaimnak | Eszter's Offtopic
  2. A 2014-es blogév – számok, titkok a legnépszerűbbtől a legkedvesebbig | Eszter's Offtopic
  3. Mi a különbség a kiscsaj és a felnőtt nő, a “hölgy” között? | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: