Aktuális

Mi zajlik most az Origónál?

Szomorú médiatörténeti pillanatok, nem csak újságíróknak

Amikor újságírást tanultam – akkor már az Origónál dolgoztam egyébként egy éve, – a szakma egyik általam nagyra tartott, zseniális vén mestere elmondta: a független újságírás utópia, ne nagyon álmodozzunk. Vannak alternatív kezdeményezések (a felhasználó fizet a tartalomért, a szerkesztőség tagjai a részvényesek stb.), de ezek kicsiben, és legfőképpen nálunk boldogabb országokban működnek csupán. Kelet-Közép Európában ha egy tulajdonoscsoport milliárdokat fektet egy újság üzemeltetésébe, akkor bizony azt akarja látni a lapban, ami az ő érdekeit szolgálja. A szériőz újságírást ilyesformán a politikai hatalom irányítja, a könnyűműfajokat pedig a piacgazdaság, vagyis a reklámhatalom (a kettő pedig itt-ott összeér). A kérdés mindig az, hogy milyen mértékben, és kiegyenlítettek-e valamennyire az arányok.

Így is lehet üzenni

Szomorú médiatörténeti pillanatok… Így is lehet üzenni

“Ilyesformán nem csak független, de objektív újságírás sincs. Megtanultad, hogy léteznek tényközlő – objektív – és véleményközlő – szubjektív – műfajok. Minden sajtótermék alapja a hír, mind közül a legobjektívebb sajtóműfaj: ott van a 5W, a ki, kivel, mit, mikor, hol.  Szikár tények, állásfoglalás nélkül. Azt hiszed, objektív? Hát, egy nagy lófaszt az! A főszerkesztő (rosszabb esetben a lapmenedzser, tenném hozzá mai tapasztalataim birtokában, de a beszélőnk egy régi vonalas, klasszikus  újságíró – a szerk. megj.) dönti el, hogy mi számít hírnek. És már az is állásfoglalás, hogy milyen felületen, milyen sorrendben kerülnek közlésre ezek a hírek! Tovább lépek: azt hiszed, a mínuszos hír, a legrövidebb hírmag, az a pár szó, nem lehet állásfoglalás, nem közvetíthet mélyebb üzenetet? De igen, sőt: már az is, hogy kérdőjel vagy pont van-e a végén! Sokszor tehát az újságírás egy nagyon finom játék azzal, hogy mit mondhatsz ki, és mit nem” – fogalmazott.

Drága tanárom, nem írom le most a nevedet, de ezek a szavak az elmúlt pár napban gyakran az eszembe jutottak! Igen, te értetted ezeket a finom árnyalatokat, mert oly korban éltél e földön, mikor a szólásszabadság nem létezett, és te kénytelen voltál az apró nüanszokkal játszani, hogy fogadban tartva, átvidd az üzenetet a túlsó partra! Ahogyan a Balaton, az Európa Kiadó vagy a KFT is, akik olyan burkoltan csomagolták rendszerkritikájukat a több síkon értelmezhető dalszövegeikbe, hogy átjutottak a cenzúra rostáján. Mit tudhatok én minderről? Szólásszabadságba nőttem bele, már kisdobos se lehettem! (A nyakkendőt még megkaptam, de szervezett tevékenység nem jutott arra a pár hétre, amíg még létezett az intézmény.) A fekete autó számomra csak egy legenda, amelyről a dokumentumfilmekben esik szó. Nem, nem akarok túlozni, ma sincs fekete autó. Még. Most. Egyelőre. Ha figyelünk. De ehhez az kell, hogy figyeljünk, és nemet mondjunk minden kísérletre, amely a szólásszabadságra – és egyéb nehezen kiharcolt szabadságjogokra – árnyékot vethet.

Sokat gondolok a kollégák harcára most az Origónál. A rendszer automata üzenetet küldött mindig, amikor az aznapi címlapos megkezdte, majd befejezte a címlap frissítését, így mindig tudtuk, az aktuális ügyeletesek épp hol tartanak a munkában. Milyen az, amikor nincs más eszköz a kezedben, csak a sorok között tudsz üzenni? Azzal, hogy Sáling Gergő nevével hekkeled hajnalban a címlapot. Azzal, hogy bikkfanyelven fogalmazott cáfoló nyilatkozatot teszel közzé az esetleges politikai összefüggésekről. Azzal, hogy MTI-szerűen közvetítesz a főszerkesztő melletti szimpátiatüntetésről, amely az irodátok elől indul, és amin neked megtiltották a részvételt. Azzal, hogy közzéteszed a hírt, amely önmagában véve semmit sem jelent, de kontextusba helyezve mindent: “Lázár mindkét bizottsági meghallgatásban hangsúlyozta, hogy a miniszterelnökséghez tartozik annak a 300 milliárd forint értékű stratégiai megállapodásnak a felügyelete is, amit a Deutsche Telekommal kötött a kormány, és az a lényege, hogy széles sávú internetet akarnak biztosítani mindenhol az országban.”

Azzal, hogy szerda délután minden hír Lázár Jánosról szól a címlapon: tiszta 1984 az egész. Azzal, hogy a fejléc alatti mensüsorban egy beszédes “NYOMÁS” címkét helyezel el, amely az eseményekkel kapcsolatos cikkeket gyűjti össze. Az egyik első – ebben a szövegkörnyezetben – többet mond bárminél: “Lázár János nem gyakorolt politikai nyomást az újságírókra. Soha.” Egy Örkény-egyperces elevenedik meg a szemeink előtt, amikor a legolvasottabb cikkek oldaldobozában egymás alatt szerepel a “Nem politikai okok állnak az Origo.hu főszerkesztőcseréje mögött” és a “Szimpátiatüntetés a leváltott főszerkesztő mellett” című cikk – arról a tüntetésről beszélünk, amit a Kettős Mérce a politikai nyomásgyakorlás miatt rendezett.

Mindenki tudja, hogy mi történt. Nem lesz rá bizonyíték, valószínűleg soha. Zárt térben, kevés résztvevő előtt elsuttogott szavak: ahol érdekek vannak, ott szavak sem kellenek. Árnyalt kommunikáció. Titoktartási szerződés. Felületes, propagandaszerű belső tájékoztatás a cég dolgozói számára. Egzisztenciális félelmek. Tizenkét év munkája. A szerkesztőség nem látja biztosítottnak a munka folytatását. Közben távozik a termék egyik alapítója, és leköszön Pethő András, az ügyet végigvivő oknyomozó újságíró is. “Az Origo hírek rovatának sok munkatársa és a két felelős szerkesztő is távozik a szerkesztőségből” – teszi hozzá a hírhez a szűkszavú közlemény az ország legnagyobb, legolvasottabb és legrégibb hírportálján. Riszpekt. Aztán ott a 444 és az Index példaértékű kiállása – az ügynek szól, de természetesen a mi szakmánk kicsi, mindenki ismer mindenkit, összefutnak a szálak.  Most ők beszélnek az Origo helyett, ők – a legnagyobb versenytársak – lettek az Origo szája, amelyet betömtek.

Nem hiszem el, hogy megtörtént, megtörténhetett. Hogy 2014-ben, Magyarországon egy főszerkesztőnek azért kellett távoznia, mert az újságban megjelent egy cikksorozat, amely a bíróság elé vitte azt, hogyan szórt el egy fideszes politikus milliókat a közpénzből.

A Facebookon találtam

A Facebookon találtam

Reklámok
Eszter névjegye (852 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

4 hozzászólás Mi zajlik most az Origónál? bejegyzéshez

  1. Az írás tetszett. A történtek sajnos ‘annyira’ nem lepnek meg. A kérdés, hogy lehet-e, kell-e tenni bármit (bármit, amitől eredményt, változást is remélnénk) egy szimpátiatüntetésen túl. Mert az, hogy ott volt 1-2000 ember, a média egy része lehozta, a másik nem, majd 3 nap múlva elfelejtjük, az nekem túl kevés. Amellett, hogy néhány óra alatt ekkora embertömeget mozgósítani, tudom jól, egyáltalán nem kevés. A kérdés, van-e bármilyen legális, nem (túl) erőszakos módja annak, hogy ne csak a véleményünket fejezzük ki, hogy ez már nagyon nem tetszik, hanem nyomást is gyakoroljunk. Az obligát válasz, hogy igen, el lehetett menni szavazni, igen, meg is tettük. Ami most van, abból induljunk ki. Sajnos egyáltalán nem látok kiutat, választ a saját kérdésemre. Ha a történelemkönyvet nézem, ott is csak a sokáig tűrés, majd lázadás, vérfolyás szokott működni. Ezt meg nyilván nem akarhatja senki.

    Ide is berakom, amit fb-on kommenteltem, hátha nem nézi azt mindenki (vagy kedved támad utólag beszerkeszteni):
    http://blog.atlatszo.hu/2014/06/itt-az-origo-szerkesztosegi-ertekezletenek-hangfelvetele/
    Érdemes alatta a kommenteket is elolvasni. Lényeglátóak és józanok, különösen más netes fórumokhoz képest (eddig, csütörtök reggel fél 10-ig).

    • Ha tényszerűen nézzük a dolgot, semmilyen jogsértés nem történt: egy tulajdonosnak/tulajdonoscsoportnak joga van kiválasztani, lecserélni az embereit, akár indoklás nélkül is. Erkölcsileg több mint vitatható, de arra mindenki vigyázott, hogy arról a beszélgetésről – ha volt egyáltalán beszélgetés, nem csak pár homályos utalás, vagy maga az állásfoglalás – nem készült hangfelvétel.

      Igen, csak azt tudjuk tenni, hogy elmegyünk szavazni. Csak ettől sajnos a józan emberek túlnyomó többsége undorodik, mert olyan a társadalmi kontextus, amely apolitikussá tette a népet, ezért a szélsőségekre van igény (épp emiatt kezdtem figyelni a politikát egyébként, igen: a jelenlegi helyzetben nem lehet becsukni a szemünket). Igyekszem optimista lenni, de nagyon nehéz. Én nagyon nem ilyen országban akarok élni, de Magyarország a hazám, nem akarok elmenni sem.

      ps.: Igen, este meghallgattam a hangfelvételt, és most beépítettem a posztba is. Szomorú ez az egész, nagyon.

  2. Minden erővel tiltakozni kell ez ellen a gyakorlattal szemben – ki tudja, meddig lehetséges.

  3. Jó, hogy ezt megírtad, én most csak a parvonalról beszélnék, ezért most idézni fogok arról, hogy miért kell most mindenkinek megszólalni:

    Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
    csendben maradtam,
    hisz nem voltam kommunista.

    Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
    csendben maradtam,
    hisz nem voltam szakszervezeti tag.

    Amikor a szocialistákat bezárták,
    csendben maradtam,
    hisz nem voltam szocialista.

    Amikor a zsidókat bezárták,
    csendben maradtam,
    hisz nem voltam zsidó.

    Amikorra engem vittek el,
    nem maradt senki,
    aki tiltakozhatott volna.

6 visszakövetés / visszajelzés

  1. Leszarom a Barátok köztet, de aggaszt a reklámadó | Eszter's Offtopic
  2. Orbán Gáspár, aki (nem) közszereplő | Eszter's Offtopic
  3. Tessék már leszállni Bálint Antónia melleiről, könyörgöm! | Eszter's Offtopic
  4. A sajtószabadság bástyái: miért van szükség olyan portálokra, mint az Abcúg? | Eszter's Offtopic
  5. 5 ok, amiért nem vagyok főszerkesztő(-helyettes) | Eszter's Offtopic
  6. A megélhetés és a dróton rángatott média: 7 kérdés, amit gyakran feltesznek minden szöveggyárosnak | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: