Aktuális

Így szoktam rajongani én

Szeretettel Tollampapíromnak, akinek a posztja ezt a bejegyzést inspirálta, és akinek a tehetségéért szintén bolondulok

A mai napig szívatnak a barátaim azzal, amikor a menő koncerthelyszín VIP-szekciójában rányitottam az egyik kedvenc zenekarom frontemberére, amint épp egy félmeztelen, lapos és ragyás grupi-kezdeményt csöcsörészett kissé szórakozottan, rezignáltan. Azért mentem, hogy mélyinterjút készítsek a nemzetközi színtér ikonjával (akiről egyébként  nem sokkal később kiderült, hogy legalább öt ismerősömmel kavart, kis hazánktól Amerikáig),  és emiatt a jelentéktelen kis affér miatt nem maradt elég idő erre végül (mármint az interjúra, nem a kavarásra, az nem érdekelt). Ez két okból is bosszantott: egyrészt, teljesen odáig voltam (és vagyok, persze) a figura karizmatikus zsenialitásáért, másrészt pedig ritkán nyílik alkalmam komoly interjúkat készíteni, így érthető módon nem örülök, ha ezeket a nem kevés felkészültséget igénylő projekteket bármi is megzavarja.

Ó, a zseni... kép: uzacoona.com

Ó, a zseni… kép: uzacoona.com

“Annyira olcsó, annyira szánalmas. Olcsó és szánalmas” – ismételgettem a negyedik sör fölött a helyszín teraszán, miközben a barátaim – az eset néma szemtanúi – rondán röhögtek.  Később esett le a tantusz, hogy a kemény magból voltak olyanok is, akik azt hitték, hogy magam tartottam volna igényt a frontember szexuális érdeklődésére – erről azonban szó sem volt. (Egyszerűen azért, mert – kegyetlen az élet, mondjuk ki – kicsit sem néz ki jól szegény, legalábbis engem nem vonzott soha.) Hihetetlen, de igaz: engem kizárólag a művészi teljesítménye kapcsán ébredő intellektuális és érzelmi érintettség, valamint a szakmai ambíció (“minél jobb anyagot készíteni, amilyet eddig még senki”) motivált. Az viszont nagyon, konkrétan a kelleténél sokkal jobban… (Persze, nőként kicsit zavart, hogy “ha mindenkire rámegy, rám vajon miért nem”, de sanszos, hogy ha fejen pörgött volna, se dobom le neki akkor és ott a felsőt. Ez azonban csak a hiúság: mint amikor a egyik barátnőm mérgesen jött ki a vizsgájáról: “Te, ez még csak flörtölni sem próbált, egyetlen kétértelmű megjegyzést nem tett!” – mondta dühösen a nagy nőcsábász hírében álló professzorról.)

Mindezt csak azért meséltem el, hogy illusztráljam:  a rajongásaimat szinte mindig intellektuális és érzelmi érintettség hívta életre, romantikus és/vagy szexuális vonzalom pedig a lehető legritkább esetben társult mindehhez. Az valahogy egy külön műfaj, arról nem érdemes ábrándozni, azt csinálni kell. Csinálni pedig szimmetrikus kontextusban érdemes, különben nincs sok értelme az egésznek. Ráadásul, azt hiszem, én nem is voltam soha a képletben az őrületeim során: a rajongásom tárgyai tőlem függetlenül voltak nagyok, minden idegszálammal rájuk hangolódtam, és örültem, hogy vannak. A csodálat áradó, odaadó, őrült, korlátok nélküli… és kissé alárendelő is, igen. Mester és tanítványa, tanár és diákja viszony. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de számomra a rajongás alappillérei tehát valahogy így álltak össze tinikorom hajnalától:

1. Az intellektuális faktor

Szerepe a rajongásban: alap

“Ó, mekkora zseni abban, amit csinál! Úristen, hogy tudja, mit, hogyan, mikor, miért! Érzi az arányokat, az apró nüanszokat… Az a hang/akkord/ecsetvonás/szójáték/félmondat/hangsúly/kameraállás stb. pont ott, pont akkor, pont úgy…! Ó, a zseni!”

2. Az érzelmi érintettség

Szerepe a rajongásban: alap

“Ó, mennyire meghekkelte a rendszert a nagy lázadó! Ó, mennyire különc, micsoda őrült, mennyire innovatív, újszerű… egy szabadságharcos, a hős, lovag/lovagina*! Aki vállalja magát, ahogy van, aki magasról szarik az elvárásokra… és aki csak megy bátran előre, bármi is történjék!”

*Tinikoromban főként nőkért rajongtam, talán mert akkortájt az ember példaképeket keres elsősorban.

3. A különös vonzalom

Szerepe a rajongásban: opcionális

“Hú, a fene tudja, miért, de… én, basszus, megugranám! Jó, ez persze mellékes, mert Ausztráliában él és két millió rajongója van, de… nem rossz, határozottan nem rossz!”

4.  A fentiek tetszőleges kombinációja

Szerepe a rajongásban: ha kettőnél több faktor van jelen, az mortál combat

“Itt van ez a zseni, aki meghekkelte a rendszert, és szívesen megugranám.”

Aztán persze jött a felnőttség, és persze az, hogy a rajongásom tárgyaival már személyesen is alkalmam nyílt találkozni, sőt: alkalmasint együtt dolgozni is. Volt, hogy kiderült, hogy a “bálvány” nagyon is esendő ember, sőt: többet csetlik-botlik, mint én magam. Később olyan is akadt, akit eleinte messziről csodáltam, aztán barátok lettünk, az asszimetriából szimmetria lett, kölcsönösséggel. Mivel alapjáraton szenvedélyes típus vagyok, rajongok a tehetségért és a tisztaságért is, csak úgy önmagában, és ezt a régi jó barátaimban is meglátom: ilyenkor lelkesedem, hogy ők is zsenik, akik meghekkelték a rendszert, és hálás vagyok, hogy ismerhetem őket. Valahol talán itt lép be a felnőttség plusz pillére a rajongásban:

5. Az emberi hívószám

Szerepe a rajongásban: opcionális

“Ó, egy törékeny, csodaszép ember, aki hibázik, elesik, olyan, mint én, de felelős, önazonos, hiteles… és feláll, ha térdre küldi az élet!”

És itt általában elérkezünk oda, ahol már nincs helye az alárendeltségnek: csak mellérendeltség van, és a tisztelet az emberben megbújó, örök isteni csodának, amely túlmutat a néven és a formán.

Hát, azt hiszem, így maradok én örök, őrült rajongó, miközben a rajongást magát már rég kinőttem.

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

11 hozzászólás Így szoktam rajongani én bejegyzéshez

  1. Nagyon szépen összeszedted mindazt, ami bennem is van, hálás köszönet a cikkért:) Amit az alárendelődésről írtál, az viszont nálam a másik félen (is) múlt. Sajnos friss élményem, hogy attól vált egyenlőtlenné a szituáció, ahogyan a másik fél kezelte a rajongásomat. Érdekelne engem, ha van kedved írni róla, hogyan viszonyultak hozzád azok, akikért rajongtál, hogyan kezelték a te rajongásodat és te hogyan kezelted, amikor esetleg nagyképűen kezelték…

    • Nagyon köszönöm a kommentet, üdv itt. :)

      Ó, hát a legtöbb rajongás olyan távoli volt, hogy a tárgya nem is tudott a létezésemről. Később, a felnőttebb történeteknél meg… A másik fél… hát, zavarban volt, nem tudott mit kezdeni a dologgal, de olyan még nem volt, aki visszaélt volna a lelkesedésemmel. És persze, azért tudtam hülyén viselkedni, amit a mai agyammal már másként csinálnék. De az az igazság, hogy engem nem mindig az agyam irányít, sokszor a szívem… és ez talán így van jól. Nem is baj ez, én örülök annak, hogy mély érzéseim vannak, tudok szárnyalni.

      A te esetedben a másik fél hogyan kezelte a rajongásodat?

      • Én is így működök, nagyon intenzíven élek meg mindent :)
        A lelkesedésemmel nem élt vissza, de finoman szólva sem tudta jólesően fogadni, leginkább kikérte magának és szükségét érzi a folyamatos és látványos elhatárolódásnak, amit nem értek, nagyon megalázónak élek meg, ezért érdekel most ez a téma, szeretném megérteni. Egyenlőre csak odáig jutottam, hogy talán nincs hozzászokva, ezért nem tudja helyén kezelni esetleg. Nyilván szerencsésebb ebből a szempontból, mikor nagy a fizikai távolság, nehezített terep az, amit te is említettél, hogy nem igazán nagy léptékről beszélünk, “csak” a maga nemében egyedi és nagyszerű valakiről, aki ráadásnak emberileg is fontos nekünk, de (talán mivel kölcsönös tiszteletre nem tart méltónak) számára viszont degradáló a rajongásunk.
        Nem tudom, mit gondoljak, egyelőre nem értem a jelenséget és hogy mi a gondja. Azt tudom, hogy nagyon romboló, beárnyokolja azt, ami lehetne tök tiszta.

        • Az is lehet, hogy nem tud mit kezdeni az illető a helyzettel, mert nem szokott hozzá, és megijesztik a nem szimmetrikus emberi kapcsolatok. Én se tudnék mit kezdeni, bár értem még sose rajongtak. :D Valaki írta is Tollam posztja kapcsán, amit linkelek, hogy ő azt szereti, ha érte rajonganak. Ez egyfelől tök izgalmas érzés lehet, de… asszem, én se tudnám kezelni, rém fura volna. Szóval, a konklúzió mégis csak az, hogy szabadság, EGYENLŐSÉG, testvériség! :DDD Vagyis, ha a csodálattal átitatott kapcsolódásból nem alakul ki kölcsönösség a plátói dimenzióból kilépve, akkor megette a fene az egészet!

  2. “alkalmasint együtt dolgozni” <- *ikdszé*

    a téged megihlető poszt egyébként engem is megihletett, csak még nem jutottam el odáig. én volnék az ellenpólus, akiben zéró igény van a rajongásra, és sosem rajongott senkiért. ez nem tudatos döntés, sőt: néha kifejezetten szerettem volna megtapasztalni, milyen érzés ez, és úgy gondoltam, kimaradok belőle @=/

  3. Van egy erős képem, pont ide passzol. 2005-ben fellépett Szegeden a The Cure és az Alphaville, ugyanabban a hotelben laktam, ahol ők. Az egyik reggelinél gyanútlanul válogatottam a sajtot és a felvágottat, amikor felbukkant Marian Gold. Egyedül érkezett, fogott egy zsemlét, félbe vágta, hanyagul bele ejtett egy szelet párizsit és úgy ült le “közénk” mintha ő is egy szimpla vendég lenne, nem pedig a forever young és a big in japan feltalálója. Néztem őt, kerestem benne ezt a két slágert, de nem találtam, ez a póz nem illett ahhoz a képhez, amit az első alphaville poszteremhez illesztettem. Eltűnt belőle a mágia, a bűvölet vagymi. Azóta direkt keresem az ilyen találkozásokat, vadászom az olyan képeket, amelyekből eltűnnek a pózok. Legtöbbször csak sportolóktól kapom meg, de az se semmi, sőt.

    Plusz egy idézet, valami filmben volt, nem emlékszem a címére:
    – Képzeljék, egyszer Nelson Admirálissal ültem egy asztalnál és megszólított!
    – Úristen ne, és mit mondott?
    – Nos, mélyen a szemembe nézett és azt mondta: Charles, ide adná a sót?

    • Ez jó. Most eszembe jutott, hogy mi lett volna a bennem élő 14 éves lány reakciója: “Ó, milyen aranyosan eszi a párizsit!” LOL De persze aztán megszólalt volna az igazi énem, és azt mondta volna, amit itt fent te is. XD

  4. Én nem voltam annyira rajongó típus soha. Egy személy van, aki iránt érzek valami rajongásfélét, egy japán zenész az illető. Viszont ez se afféle bálványozás, csak egy olyan érzés, hogyha nem lehetnék Arita, akkor Yoshiki szeretnék lenni.

    Amikért viszont oda tudok lenni, azok maguk a művek, könyvek, filmek. Például imádom Jane Austen és Charlotte Bronte könyveit, és képes vagyok ötmilliószor elolvasni őket. És szégyen gyalázat a Twilight Sagát is, szörnyű, hogy él bennem egy 14 éves kislány, aki ilyen dolgokra vesz rá, de ez van. Emellett imádom a Csillagok háborúját, a Csillagkapu franchise minden darabját, Dan Simmonstól a Hyperiont, egy csomó könyvet Asimovtól, Tolkientől a Gyűrűk urát és a Szilmarilokat, Bram Stoker Drakuláját – ha beteg vagyok mindig Drakulát olvasok – és Anne Rice Vámpírkrónikáit – a főhősük, Lestat néha konkrétan hiányzik, és kénytelen vagyok időről-időre újraolvasni a történeteit, csakhogy halljam a hangját. Vagyok még így fanficekkel – van egy konkrét kedvenc fanficem depresszió esetére – mangákkal, animékkel, sőt képekkel, zenékkel is amiket bizonyos lelkiállapotokban szeretek nézegetni és meghallgatni. Néha nem is tudok semmit az alkotójukról, de az alkotások nagyon sokat jelentenek a számomra.

    Ja és rajongok a macskáimért, de azt hiszem, ez természetes. Ők annyira fantasztikusak és gyönyörűek, és okosak, és puha a bundájuk, és csillogó a szemük, és zabálni való a fülük meg a lábacskájuk, és ahogy dorombolnak meg pürrögnek attól be kell halni, és a múltkor…. Na igen. Nem is tudom, mi lenne velem, ha még rajongó típus is volnék…

    • Igen, a művészeti alkotások és az eszmék (oh!) belőlem is hasonló hatást váltanak ki, személytől függetlenül. A Csillagok háborúja alap, de a bennem élő 14 éves kislány Az éhezők viadalára is nagyon rámozdult. Aztán idén láttam először az Avatart, vagy 5 rugót fizettem érte, hogy 4D-ben megnézhessem, miután bepromózták a barátaim, és láttam a youtube-trailer alatt, hogy “anti-amerikai, anti-keresztény, neopogány propaganda” – akkor csak jó lehet, mondtam :DDDDDDD, és valóban! Fan vagyok, csak kéne pár dark techno remix a soundtrackekhez (trance és psy van, zum Glück). Nemsokára jön a folytatása, legalább – a későn kapcsolás miatt – már nem kellett sokat várni rá… XD

      Ezzel együtt nem tudom, rajongó típus vagyok-e még. Kissé pejoratív felhangja van a szónak számomra. Már nem olyan látványos ez az egész, mint tiniként, persze: nem mászkálok zenekarok után, nem akarok ott lenni, ahol a kedvenc, és nem mennék oda hozzá ismeretlenként fesztiválokon. Basszus, én már senki után nem mennék, aki akar, majd jön :)

  5. Nálam két fajta rajongás van szerintem.
    Az egyik az a bálványozós fajta, akit messziről akarok csak nézni és húúúú de jól néz ki és fúdemenő, cserébe pont ennyire érdekel. Az a karakter tetszik belőle, amit játszik a rajongóknak a koncerten/filmekben.
    A másik az a fajta, amikor szeretném megismerni az embert az alkotás mögött. Az a fajta, ami rosszabb, mert beszélgetni szeretnék vele, eszmecserélni és barátkozni. Ez kb sosem sikerült még, mert általában ilyenkor annyira szeretnék jó/maradandó benyomást hagyni az illetőben, hogy kikapcsol az agyam az idegességtől és marhaságokat beszélek. :D
    (ez utóbbinál nyilván nem segít ha interjúkat nézek vagy olvasok az adott illetővel mert kb olyan beszélgetést tudok elképzelni, hogy:
    -Fú láttam te is szereted az X könyvét Y-nak. Képzeld én is!
    -Aha, oké…
    -Ja… Azt a másikat amit még írt olvastad?
    -Nem.
    -Én sem.
    -…
    -Oké… akkor… umm… nem is zavarlak tovább… )

    XDD

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Ennél meztelenebb már nem leszek | Eszter's Offtopic
  2. Ki mit csodál? | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: