Amikor szintet lépsz

Amikor egyenes gerinccel jössz ki egy véres harcból – örökösödési ügy, válás, büntetőper. Amikor meg tudsz bocsátani annak is, aki soha nem kért bocsánatot – többé mégsem hagyod, hogy bántson. Amikor szeretettel tudsz elengedni valakit, aki egykor mindennél fontosabb volt neked, de már évek óta nem voltatok együtt boldogok.  Amikor meggyógyulsz egy betegségből, ami hosszú időn keresztül nyomorította meg az életedet. Amikor leteszel egy blokkot, ami miatt nem tudtál szabadon élni, haladni az utadon. Amikor nem számít már, mint gondol a szomszéd, és az sem zavar többé, hogy mit képzel rólad az, akinek eddig görcsösen próbáltál megfelelni.

Amikor már nem kapaszkodsz, csak engeded, hogy történjenek a dolgok. Amikor méltósággal nézel a tükörbe, és nem kötsz méltatlan kompromisszumot.  Amikor elfogadod azt, hogy mindenki – te is – olyan, amilyen, nem akarod változással megerőszakolni. Amikor felvállalod és kimondod azt, amit érzel és gondolsz, akkor is, ha sebezhetővé válsz. Amikor nem keresel kívül felelősöket az életed minden nehéz fejezetének magyarázatára, hanem a kezedbe veszed a sorsodat. Amikor hálás vagy azoknak, akik – így vagy úgy – segítettek az utadon. Amikor a giccsesnek gondolt oraveczcoelhói eszméből hús-vér valóság lesz, amikor az elhatározásból számlák, amelyet a Fővárosi Gázművek vagy az egó nyújt be, de te uralod a helyzetet.

Amikor elhiszed végre, hogy ez nem csak a regényekben és a szelfhelp-guruk példabeszédeiben történhet meg, hanem veled is. Amikor tudod, hogy továbbra is lesznek harcaid, könnyeid, fájdalmaid, de mindenképpen szintet léptél: a magad létráján, nem másén… És ezt mindenki látja, aki csak ismer.