Aktuális

Így nyaralok én

Végre eljött az áció, káció, vakáció (ezúttal Máltán), és most, a felén kicsit túl van néhány percem arra, hogy csendes önvizsgálatot tartsak: milyen irányba alakultak a pihenési szokásaim az elmúlt években?

10000

A legtöbb dolog nem változott: 1. a tenger a legfontosabb; 2. aludni jobban szeretek, mint reggelizni; 3. a mainstream látványosságoknál nagyságrendekkel izgalmasabbak az eldugott, aprócska falvak és – igen, igen, igen – maga az érintetlen természet; 4. néha egyszerűen jó nem tudni, hogy mi történik a nagyvilágban, kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek (elnézést azoktól, akiket esetleg válasz nélkül hagytam, a wifi-helyzet egyébként is aggályos).

1. Eljött az a korszak, amikor lényegesen többet költ az ember kajára, mint piára.

Oké, ez nem tegnap jött el, hanem egy ideje. Nem mintha valaha is nagyivó lettem volna, de az a korszak azért megvan, amikor az ember húszévesen egy vödör pénzt költ fura borokra a bulik előtt…? Na, az én nyaralásaim évek óta arról szólnak, hogy királyrák oktopusszal, szigorúan tengerre néző étteremben. Valószínűleg törvényszerű, hogy egy bizonyos kor felett az ember nem elissza, hanem eleszi a pénzét, ez van. Imádok enni, és ezen a kiránduláson igazán nem panaszkodhatunk, jól belehúztunk… már megint. #életcsászárai

2. Az állandó bulizaj és a tömeg zavaró, a csend kívánatos.

Apropó, pia. Itt vagyunk Málta partyközpontjának a szívében, épp egy, a szomszédos sisha-bárban mulató feka fiatalember próbál velem szemkontaktust teremteni, miközben az ágyamon fekve igyekszem összeszedni a gondolataimat (fel is tápászkodom rögtön, függöny). Szép és jó ez, de azért a nyugalom és a csend nagyságrendekkel vonzóbb perspektíva. Mentségemre szóljon, hogy 16 évesen is kerültem a bulizásnak azt a fajta destruktív módját, ami itt a szomszédban mutatja meg magát (részeg, ordító ifjoncok – ez a korszak teljesen kimaradt). Mindenesetre életem jelen szakaszában kicsit sem fura akár másfél órát utazni azért, hogy egy elhagyatott strandon süttethessem a hasam. Csend, nyugalom, lazulás, kíváncsi tekintetek nélkül.

3. És tényleg: miért nyomulnak ennyire a faszik?

Apropó, kíváncsi tekintetek. A tengerparton az ember lánya nem szkafanderben vagy bundában flangál, de néha eszembe jut, hogy talán arra volna szükség. Állandó füttyögés, dudaszó, csettintések és éhes tekintetek kísérik minden lépésünket, és ez a típusú visszajelzéshalmaz mindig inkább taszított, mint vonzott. Miért nem lehet egy kicsivel több tisztelettel kezelni a tényt, hogy a csajok esetleg a tenger miatt vetkőztek fürdőruhára, nem pedig azért, hogy vizuális ingereket kínáljanak a közelben tartózkodó hímeknek? És én még csak nem is alfanőstény vagyok, csak egy átlagos nő: mit kaphatnak a bombanők és a klasszikus cicababák?!

4. Egyre több cuki gyerek kerül elő.

Apropó, babák. Az elmúlt években valami csavar van a demográfiában, mert elképesztő létszámban kerülnek elő a semmiből tündéri kiskölykök, akikről nem tudom levenni a szememet. Ilyenkor nehéz másra gondolni, minthogy meg kéne szeretgetni őket egy kicsit, aztán homokvárat építeni a lemenő nap fényeinél, és bálnásat játszani, mielőtt a fürdőkádba imádkozzuk őket. #fuckthebloodystrollerlust

A tanulságok? Hát, a kor nyilván letisztultabb ízlésvilágot és magasabb elvárásokat hoz magával… de azért az a csaj is én vagyok, aki egy hete ilyenkor épp egy lajosmizsei tanya kertjében aludt egy szál hálózsákban, a szabad ég alatt, és élvezte azt is…

Anyway, képes beszámoló coming soon, stay tuned!

Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

8 hozzászólás Így nyaralok én bejegyzéshez

  1. íezt most nagyon jó volt olvasni, nem vagyok egyedül a világban… :)

  2. És ez nemcsak a nyaralások alatt van így, hanem a hétköznapokban is, legalábbis nálam. Várlak haza, és várom a beszámolót itt is, és élően is.

  3. Tücsi Soulleader // június 28, 2014 - 19:56 // Válasz

    ….örülök, hogy nem csak én öregszem :P :P :P hehe….
    Várom a képeket….

  4. Gyöngyöspata, a Világos-hegy és a Nyugati-Mátra fenséges egésze üdvözöltet általam és vár vissza :)

    További jó nyaralást, sok puszi

  5. á, szóval ez a poszt született, amíg én justin bieber repeatre állított boyfriend-jének ellenére durmoltam! ha az 1-2. pont korfüggő, eleve vénnek születtem, a 3. azt a traumatikus pillanatot eleveníti fel bennem, amikor pózolás után a piros kisgatyás barna bőrű egyén félreérthetetlen erekciójával szembesültem, a 4. pedig ufóügy számomra, de azért örülök, hogy mégsem csináltál rögtönzött árvaházat a levegőtlen és némileg szarszagú szobából @=P

  6. Köszi a kommenteket és a lájkokat, drágáim! <3

  7. Várom én is a beszámolót!!!

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Baleset a nyaralás tizedik percében – avagy Máltán közlekedni sehogy sem érdemes | tempty blogja
  2. Megaburgertől a taknyolásig – máltai kalandok, első rész | tempty blogja

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: