Nyílt levél az Univerzumhoz

Tisztelt Létezés, örömmel – és némi türelmetlenséggel, amit igyekszem legyőzni, mert tudom, hogy kurvára kontraproduktív – tudatom veled (magammal, velünk, ahogy tetszik), hogy készen állok.

1. Szeretem magam.

Kicsit sokáig tartott eljutni eddig a pontig, de nagyon sok minden volt bennem az elmúlt csaknem 25 ezer év raktárából, amit meg kellett gyógyítani. Főként azért szeretem magam, mert sikerült, és ilyen szépnek még soha nem láttam se a testem, se a lelkem. Tiszta vagyok, és becsületes.

2. Bátor vagyok.

Emlékszel, hogy rettegtem a parton, a komfortzóna peremén, hogy átszakad a gát, beömlik a víz, és én megfulladok, ugye? Nos, már nem félek, mert tudok úszni, van hajóm, és tudom azt is, hogy örökké nem eshet.

3. “Látok.”

Oké, nem lettem szent, naponta tucatszor kapom magamat azon, hogy ítélkezem mások – és főként magam – fölött. De Isten a tanúm, egyre többször látom azt, ami a felszínen túlmutat: a szellemet, ami az anyagot mozgatja. És én, basszus, nagyon tudok szeretni. I learned it the hard way, de úgy látszik, ez kellett.

4. Felvállalok bármit, ami méltó.

Az egyensúly lényege, hogy mindennek, ami értékes, megvan az ára, és én nem ódzkodom attól, hogy ezt kifizessem: örömmel teszem, ha méltó az, amit adok-kapok. Fizetek munkával, türelemmel, amivel kell, és nem féltem többé a kényelmemet, az egómat. Méltatlan kompromisszumot a jövőben sem vállalok, de ami méltó, azért kész vagyok a legvégsőkig elmenni.

Hát így állunk, tisztelt Forrás, mindennek az alapja, Tenger, aminek én is a cseppje vagyok.

Köszönöm az eddigi lehetőségeket, tükröket, mindből nagyon sokat tanultam. Aláírom, volt, amikor bazmegelve tanultam, és olyan is, amiből csak sokkal később (és még akkor is bazmegelve). De becsülettel állíthatom, hogy tanultam, és az átélteket idővel a gyógyulásomra tudtam fordítani.

Mostantól az üzenet, sőt tudatállapot, amit közvetítek, hogy viszonzott, őszinte, teljességet adó szerelemben élek, ami mindkettőnket tovább építi, gyógyítja. Két egész ember kapcsolódása a szeretetben, nem két fél kísérlete az egységre a fél-elemben.

Bízom benne Tudom, kedves Fény, hogy te válaszolsz arra, amit palackba zárva küldök a túlsó partra, ahogy eddig is tetted, amikor még nem voltam tudatos a saját üzenetemre. Nem is működhetne ez másként, és ezért végtelen hálával tartozom.

Most útjára engedem ezt a levelet egy nagy enterrel, és egy időre más irányba fordítom a figyelmemet.

Elnézést nem kérek azoktól, akiknél a fenti retorika kivágta a biztosítékot, hanem maradok maradok büszkén, őszinte tisztelettel:

Az, Aki Vagyok

Budapest, 2014, most