Aktuális

“Pontosan tudom, hogy milyen vagy… mégis elfogadlak, szeretlek, vállallak…”

Nem akarom én ezt túlragozni, de a szerelem nem egy könnyű műfaj: ha van, azért nehéz, ha nincs, akkor meg azért szenvedünk. Világos, hogy szükség van a földöntúli fénnyel átszőtt irracionális, biokémiai őrületre ahhoz, hogy el tudjuk fogadni a másik embert a maga sötét, súlyos csomagjaival együtt, a fogkrémtubus-problémától az önbizalomhiányon át a beteges zárkózottságig. Merthogy ilyenje mindenkinek van, pakk nélkül senki sem érkezik erre a világra. És még amit menet közben gyűjt mellé az ember, ugye…!

Szeretők - kép: asknow.com

Szeretők – kép: asknow.com

Szóval, kell ez a kis (?) részegség, hogy önként álljunk sorba a brutális élményért, ami azért mégis csak a legnagyobb tanító a kézzel fogható valóságban.

Az ember, amíg nem jár nyitott szemmel, vakon lesz szerelmes: nem veszi észre, hogy Pisti nem csupán vidám buliarc, a társaság középpontja, hanem súlyosan alkoholista és szexfüggő is. Nem tűnik fel neki, hogy Gizi nem csak az a ragaszkodó, gondoskodó, érzelmes nő, aki minden óhaját lesi, hanem egy hisztis házisárkány is, aki teljesen kisajátítja és megfojtja őt az önzésével. Átsiklik a tény felett, hogy Béla nem a nyugodt, gyengéd erő, hanem egyszerűen egy tutyimutyi alak, akivel dögunalom a közös élet minden perce a harmadik év után, és egy csekket sem képes egyedül feladni a szerencsétlen. Emőke sem az a szenvedélyes, vad nő, akinek kezdetben tűnt, hanem egy ordas nagy ribanc, aki soha nem takarít össze maga után a konyhában. Aztán persze, telik-múlik az idő, lehullik a vakolat a falról, lekopik  cukormáz a marcipán tetejéről, kiderül a szörnyű igazság, és az ember ott áll becsapva, kifosztva: anyám, én nem ilyen lovat akartam!

A tudatos ember azonban átlát az enyészet feneketlen kútján: tudja azt, hogy Pistinek gondjai vannak az alkohollal és a szexszel (főleg, ha nem jut neki elég mindkettőből), de érti, hogy miért. Felfogja, hogy Gizi hisztijének és önzésének mérhetetlen belső bizonytalanság a mozgatórúgója, és felméri, hogy Béla ugyan fél az önállóságtól, de a benne lévő nyugodt, gyengéd erő szilárd alap a nyitáshoz, ha eljön az idő. Átlátja, hogy Emőke egy szeszélyes, őrült csoda, és fogná a kezét, hogy megtalálja azt, amit keres. Megváltoztatni a másikat nem akarja, de látja azt, ami a burkon túl van, az egészet, a teljeset, és ezért készen áll arra, hogy felvállalja a felsorolt nehézségeket, amennyiben ezek nem döngölik őt is a földbe. A mártír szerepét már nem kéri, de jól tudja: a tökély illúzió csupán. Mekkora csoda azt mondani: “Hé, látlak: pontosan tudom, hogy milyen vagy… mégis elfogadlak, szeretlek, vállallak. És ha akarod, segítek cipelni – esetleg letenni – a csomagodat is. Itt vagyok neked, amíg dolgunk van egymással.”

Azt hiszem, így kellene látnunk minden élőlényt magunk körül, ezzel a túlvilági fénnyel, mégis magunk alárendelése nélkül, egységben. De mivel ez természetesen lehetetlen, marad a szerelem, hogy egy-egy röpke pillanatra megtapasztaljuk, mi van a a káprázat mögött, a formán és a néven túl…

 

Advertisements
Eszter névjegye (825 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

4 hozzászólás “Pontosan tudom, hogy milyen vagy… mégis elfogadlak, szeretlek, vállallak…” bejegyzéshez

  1. Kicsit hiányosnak éreztem a posztot (azon túl, hogy a slut shaming minden kontextusban zavar). Valóban létezik ez a jelenség (elájulok vs. ó te jó ég, én nem ezt akartam), de azért az elfogadást is nagyon könnyű túlzásba vinni, főleg, szocializációjuknál fogva, a nőknek. Vártam volna, hogy írj a psoztban arról is, hogy szerinted hol a határ. Nem mindegy, hogy azt fogadom el a páromban, hogy nem csavarja vissza a fogrkrémes tubus kupakját, vagy megcsal/megüt.

    • Húúú, azt, hogy hol a határ, már elkezdtem írni egy másik posztban, szervesen összetartozik a kettő. Itt csak annyi jelenik meg, hogy ott, ahol engem a másik nem korlátoz, ahol én nem válok mártírrá.

  2. Érdekes téma :)
    Pont ma beszélgettem erről egy barátnővel, aki azt mondta, akkor fecsegjek majd nagy Ő-ről, ha évek óta együtt élünk a szerelmemmel, és még mindig nem érdekelnek a “hibái”.

    Nagyon sok olyasmi van, amit szerintem felfújnak, pl. a fogkrémes tubus, wc deszka, stb. Ezek nem szabad hogy számítsanak, szerintem.
    Ha elkezdődik, ott talán a bomlás is elkezdődött. Bár én ezt abból a szemszögből mondom, hogy van az 5 gyerek, akik mellett alaposan megtanultam alkalmazkodni a sokféle ember sokféle hülyeségéhez.
    Képtelen vagyok ügyet csinálni a fogkrémes tubusból, visszatekerem, elrendezem, és a felnőtt lénynek szólok: talán próbálja meg maga után ugyanezt megcsinálni. De balhé és rosszallás nélkül. Ha látom, hogy képtelen erre, akkor tudomásul veszem: ez már így marad, hisz megváltozni külső hatásra nem nagyon lehet, max. saját akaratból.

    A határok szerintem mindenkinél máshol vannak, van akinek kell az ütés ahhoz, hogy érezze a “szerelmet” (beteg dolog, na mindegy..), van aki ha tökéletes a fogkrémes tubus, akkor is talál valami pampogni valót.
    És a többi…

    Én úgy látom hogy nagyon jól működik az, hogy mindent felszínen kezelünk. Még az elején megbeszéltük, ha valami baj van, rögtön megbeszéljük, nem hagyjuk hogy a felszín alatt bujkálva mély gyökeret eresszen a probléma.
    Igaz, ehhez kell önismeret, emberismeret, önelfogadás és elfogadás is.

    • Jaj, annyira örülök, hogy ezt így leírtad, annyira kerek, tökéletes megfogalmazása a lényegnek. Igen, mindenkinek más a határ, és ez a belső én határaitól függ elsősorban.

9 visszakövetés / visszajelzés

  1. Nem kell a rizsa: íme, a legrövidebb életmód-cikkek karrierről és szexről | Eszter's Offtopic
  2. A poszt, amelyben a szerző zavartan körülnéz, üdvözli az újakat… és tanácsot kér a régiektől | Eszter's Offtopic
  3. So esattamente come sei… e ti accetto, ti amo, sto con te. | AcateringVeg
  4. A mester után én is tanácsot adok szenvedő nőtársaimnak | Eszter's Offtopic
  5. Mi a különbség a kiscsaj és a felnőtt nő, a “hölgy” között? | Eszter's Offtopic
  6. Nem azért vagyok | Eszter's Offtopic
  7. Kardot hurcolni | Eszter's Offtopic
  8. Miért ilyen rohadt nehéz az elengedés, ha igazából alig volt közünk egymáshoz?! | Eszter's Offtopic
  9. A női lét legnagyobb illúziója, az Én Vagyok a Kivétel-szindróma | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: