Aktuális

A magazin, amiért érdemes volt felöltözni

(nem csak) Forbes lapszemle, és ami mögötte van

Nem szoktam print sajtótermékeket vásárolni: egyrészt azért, mert online platformokon elégítem ki a híréhségemet, másrészt pedig azért, mert ha az ember egy lapkiadónál dolgozik, akkor megszokja,  hogy nem nyúl a tárcájába: többnyire azt olvassa, amit az épületen belül talál. Az persze szakmai ártalom, hogy ha a kezem ügyébe kerül egy heti- vagy havilap, rögtön tüzetesen átvizsgálom, és lehetőség szerint az első betűtől az utolsóig elolvasom. Így történt ez most a  2013 novembere óta magyarul is megjelenő Forbes magazinnal is, ami ellenállhatatlan címlapsztorival állt ezúttal elő.

Ezt a címlapot nem kell sok címmel eladni

Ezt a címlapot nem kell sok címmel eladni

Az egész úgy kezdődött, hogy pénteken a kolléganőm úgy jött vissza az ebédszünetéről, hogy “már megint vettem egy Forbes-ot, mostanában mindig ez van… de hát mi mást is tehettem volna, van benne egy nagycikk a fickóval, aki a Hírkeresőt egymaga csinálja…”. Ó, mondtam, és igyekeztem a munkára koncentrálni, de sajnos innentől nekem is végem volt. Nagycikk a fickóval, aki a Hírkeresőt csinálja…! És egymaga…?!

A Hírkereső az online médiában dolgozók fétise: számítgatjuk az algoritmust, szerkesztgetjük az RSS-címet, pásztázzuk a Webauditot és a Google Analyticset, és közben azon agyalunk, hogy amíg a válság alaposan megtépázta a hirdetési bevételekből élő online médiapiacot, a Hírkereső – a világ legegyszerűbb, de legjobban megcsinált ötlete – milliárdos bevételekre tett szert a mások által gyártott tartalomból.  Őrület, nem? És ma már nem tudunk élni nélküle: a Hírkereső típusú forgalomterelők adják a hírolvasási forgalom 57 százalékát, míg a Facebook és a Google csak 10, illetve 12 százaléknál tart. Néhány óriásportált leszámítva minden szájt (még az Origo és a Portfolio.hu is!) forgalmának 50-80 százaléka innen érkezik.

Szóval, úgy voltam vele, hogy egy-két hét múlva kölcsönkérem a magazint Krisztitől, és akkor végre kiderül, miféle zseniális mastermind állhat a munkaóráink jelentős hányadát meghatározó médiavállalkozás mögött. Aztán persze megbotlottam, mert szombaton kifeküdtem a gyöngyösi erkélyünkre napozni, és megragadtam az egyetlen hetilapot, amit a lakásban találtam. Ez történetesen a Hetek volt, amit fater minden héten a számlákkal együtt megkap a könyvelőjétől, aki – igen, jól tippeltetek – nem Jehova tanúja. Namármost, a Heteket én – kíváncsi médiamunkásként – mindig elolvasom, és természetesen mindig meg is állapítom: az egy dolog, hogy nem vagyok se hitgyülis, se MSZP-s, de a lap szakmai szemmel mérve is meglehetősen… hmm, kiszámítható. Olyan ez, mint Danielle Steel, Claire Kenneth, Stephen King és Paulo Coelho: ha hármat olvastál, az összeset olvastad. A következő elemek szerepelnek minden egyes lapszámban:

  • két cikk a szélsőjobb riasztó térnyeréséről, keverve a huligánokkal, mert minden radjobbos huligán is, ugye;
  • három cikk a szélsőséges iszlám szervezetekről, a muszlim terroristákról, most éppen Gázáról;
  • egy cikk a csodálatos, békés Izraelről;
  • egy dupla oldalas cikk a sötét, luciferi neopogányságról és/vagy a megváltást tagadó, emberiséget észrevétlenül behálózó New Age-ről;
  • egy interjú egy politikussal, aki – idézem – “teljes mellszélességgel kiáll a zsidó-keresztény értékrend, a hagyományos családfelfogás, az európai értékek védelme  és az európai nemzetek szuverenitása mellett” (ez most épp valami lengyel csávó a Jog és Igazságosság pártjából);
  • egy cikk egy üldözött keresztényről, aki a nehéz időkben is megőrizte a hitét, és ezért az Úr megjutalmazta;
  • egy portré egy keresztény anyáról, aki tudja, hogy a férfi a fej, a nő a nyak, és ezért az ura megjutalmazza.

Amiért mégis megéri a fürdőkádba feküdni néha a lappal:

  • néhány érdekes tudományos cikk, most éppen a kétnyelvűségről, a génmanipulációról, a természetes szülésről és a vitakultúráról;
  • egy-egy érdekes interjú sportolókkal, tudósokkal, amik egészen korrektül vannak összerakva.

Mindenesetre ha a kötelező elemeket a megfelelő távolságtartással és szkepticizmussal kezeli az ember, a Hetek nem is olyan szörnyű, ráadásul pont az ikeás tálca alá fér, ha esetleg ágyban szeretné elkölteni az ember az uzsonnát, és nem akarja összekenni a lepedőt. (Nem mondható el ugyanez a Demokratáról, ami szintén a napokban került a kezeim közé egy mátrafüredi bisztró kerthelyiségében: az aprócska formátum miatt nem fedi a tálcát, és amúgy is olvashatatlan: Bencsik András panelesen buzizó vezércikke után úgy felfordult a gyomrom, hogy csak arra emlékszem, hogy a lapban két oldalt szántak Mesterházy alázására, apázással és szakállkritikával.  A többi kontent teljesen felejthető volt.)

“Várjá’ má’ egy pillanatot, hát nem érdemelsz te meg az egész hetes szenvedés után szombat délutánra egy normális újságot?!” – kérdezte ekkor a vállamon ülő kisördög, és rögtön fészket vert az agyamban a gondolat, hogy én bizony felkapok egy topot és egy rövidgatyát (tudniillik meztelenül napoztam, hence the title of the blogpost!), és leszaladok venni egy Forbes-t, amiben ott a nagycikk a hírkeresős fószerrel, és nyilván más érdekességek is. És veszek Cserpes-rudit is, ha már.  Meg belga sört.

Az akadályok ott kezdődtek, amikor leesett a tantusz: az öt belvárosi újságos stand az elmúlt években bezárt, így fogalmam sincs, hol kapható sajtótermék a városban. Ez mennyire durva már, nem? Épp csak ennyire van vége a nyomtatott sajtónak, hihetetlen. Bementem egy Rossmanba, egy DM-be, egy CBA-ba és egy SPAR-ba, de sehol semmi (igaz, a két utóbbiban legalább voltak olyan magazinok, amikbe én is írok, csak hát az kit érdekel…). Végül a buszmegállóban találtam egy tenyérnyi standot, és a fickó megkérdezte, hogy kérek-e áfás számlát  a Forbes-ra. Teljesen ledöbbent, hogy nem: egyszerűen nem fért a fejébe, hogy mi a francért költ 890 (!!!) Ft-ot egy üzleti magazinra egy lófarkas, rövidgatyás kiscsaj*, ha nem a főnöke kérte meg rá, hogy hozzon egy példányt. Ezt mondjuk nem mondta, de láttam a fején.

Öcsém, nem akarom itt csűrni-csavarni a szót, de a 890 Ft minden fillére kitűnő befektetésnek bizonyult, ilyen jól szerkesztett, izgalmas anyagokkal teli lapot már régen láttam! (Ne feledjük, azért a Hetek mellett a kiadóban néha HVG, Magyar Narancs és 168 óra is kerül a kezembe, és olykor-olykor kiadom a pénzt a NatGeóra is.) Van benne cikk a közösségi szofverfejlesztés úttörőjéről, az Applause-ról, a híres szexpartnerkeresős szájt üzleti modelljéről, a nagy magyar dinasztiákról, a világ leggazdagabb családjairól, a digitális matrica-bizniszről, ami Ázsiából hódít, satöbbi, satöbbi, és van egy csomó ütős véleménycikk is, pl. nagyon ott van a szeren az, amit Paks2-ről írt Ámon Ada. A High Life, vagy Jó élet rovat mondjuk hidegen hagy, nem izgat különösebben a BMW i8 és a luxusyachtok, jól elvagyok én a Mátrában is, volánbusszal, sosem voltam egy high maintenance woman.

Most pedig jöjjön a lényeg: a címlapsztori, vagyis Holló Gábor-riport (így hívják a hírkeresős fickót) állati jó: a Kapu.hu 1999-es indulásától kezdve mindent leír, ilyen mondatokkal: “Azt szűrte le, hogy a reklám jó, de a termék nem eléggé” és “Arról már akkor se lehetett szó, hogy hosszas és drága emberi munkával válogassák össze a híreket, a robot dolga, hogy pásztázzon. (…) Hol volt még akkor az RSS? Ahhoz, hogy a gép tudja, mi a cikk címe, betáplálták, hogy milyen betűtípust és nagyságot keressen. Nagyon figyelni kellett, mert ha a szájt megváltoztatta a betűtípust, a robot leállt”.

Szóval, nem ment a cucc (csak a milliók, a levesbe), aztán Holló feldobta az egészet a csengőhang-biznisszel (a 777.hu megvan, mi?), és végül, amikor sok-sok elbukott lóvé után a Hírkereső hasítani kezdett, többen pénzt ajánlottak azért, hogy bekerüljenek a hírszemlébe. Holló eleinte ellenállt (ez azért ritka, mint a fehér…. na jó, ez szar poén volna, bocs), de aztán olyan ajánlatok érkeztek, amikre nem lehetett nemet mondani. A nem fizetős szekció továbbra is – máig – megmaradt, de a fizetős ügyfelek hírei a befizetett összegtől függően kerülnek súlyozásra a top boxokban. Ezután jött a koncepció, hogy ne a fix dobozért fizessen a partner fix árral, hanem az elolvasott hírek alapján történjen a költés. Volt résztvevő, aki bejelentette, hogy nem hajlandó fizetni, tejeljen nekik a Hírkereső a felhasznált tartalomért, de pár hónap elteltével sírva könyörögték vissza magukat, és a bukszát is megnyitották. Szép, mi?

Szó esik mindenről, ami érdekel minket, szakmabelieket: a robot és a manuális beállítások arányáról (merthogy Holló “belenyúl” a cuccba, ő maga, saját kezűleg, mert tényleg egyedül csinálja az egészet!), a büntetésekről (az nem derül ki, hogy a “pénisz” és a “vagina” miért tiltott szó, de hát… na bumm, legfeljebb “nemi szervet” írunk helyette**), a látogatók és a látogatások minőségéről (a laikusoknak, akik eddig nyilván nem jutnak az olvasásban: nem csak a kattintások száma fontos, hanem az is, hogy mennyi időt tölt az oldalon a júzer, és hány egyéb lapot nyit meg az adott portálon ugyanarról az IP-címről). Természetesen tárgyalásra kerül az online médiapiac talán legellentmondásosabb kérdése, az “átbaszós címek” trendje is, amiért sokan a Hírkeresőt teszik felelőssé, ahol kizárólag a címek látszanak. Holló a “Bréking, meghalt a miniszerelnök!***”-öt kukázza, de a “jól megfogalmazott, picit átverős címek nem zavarják”. Hát igen, én ezekben… nem akarok szerénytelennek tűnni, de szert tettem egy bizonyos rutinra, na. Persze, észen kell lenni: a portál magával is kibajszint, ha átesik a ló túlsó oldalára, mert nem lesz releváns, hiteles tartalomforrás az olvasók számára egy idő után. Érték a mérték, na.

Aztán persze van egy kis bulvár is: Holló ilyen laza agglegény, hol Las Vegasban, hol Albertirsán csapatja, elit sztriptízbárokban dobál hatezer dollárokat a táncoslányok lába elé, elég komoly autóparkja van (a Ferrari “az üzleti sikert szimbolizálja”), forróvérű és hisztis dél-amerikai csajokkal nyomulgat, de közben a szülőfaluját is támogatja, neki köszönhető például az irsai általános iskolai gépterem és a mentőállomás, de pl. egy téli ételosztó sátor is a Blahán. Azt mondja, néhány luxuskihágást (és hágást, bár ezt nem mondja) leszámítva szerény életet él, és már van négy-öt startup, amin agyalgat. Készül az új nagy dobásra is, mert jön föl a Facebook…

Még több cikk média-témában itt>>


*szeretem azt képzelni, hogy kiscsaj vagyok, múlt héten a sóstói strandon simán benyögtem, hogy 24 múltam, ami igaz is, csak azt nem említettem, hogy hány éve, egy órával korábban hallottam ugyanis, hogy 25-ig él a diákkedvezmény, és ha már lúd, legyen kövér. Nemzeti dohányboltba meg azért érdemes járni megrögzött antibagósként is, mert ha valaki megkér, hogy hozzak neki cigarettát, mindig, minden egyes alkalommal elkérik a személyimet… és ez azért csak jólesik az embernek, na!

**igen, most adtam a Guglinak is!

***Jézusom, ezt már hányszor írtam le az életben!!! De nem találkoztam szankcióval, mindig 100 ezer fölött hozott…

****a cím egy kicsit hírkeresősre sikeredett… vagy legyen inkább: “Sokk! Meztelenségét adta fel a szerkesztőóriás!”?

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

25 hozzászólás A magazin, amiért érdemes volt felöltözni bejegyzéshez

  1. Neha kifejezetten imadlak :)

  2. Ez tetszett. Egyszer szeretnék én is egy olyan zseniális ötlet tulaja lenni, ami milliárdokat hoz és magától működik. Már látom magam a címlapon öltönyben Rolex karórával előre könyökölve, rejtélyes tekintetem a háttérből kicsillan. Vajon mi lehet W_T_R sikerének titka? Exkluzív interjú a Forbes-ben.

    • Nu, mi van, gyerekek, hajnali buli? Én amúgy most megállapítottam, hogy azt a címlapsztorit majd szívesen megcsinálom én, mert tetszik a műfaj. Ilyen igazi nagyinterjút még sosem csináltam…. bár lehet, addigra abban is rutinom lesz. XD

      • Épp a Nagy Terv miatt voltam fent, és majd meg is említem az interjúban hogy _teeee_ bezzeg azt gondoltad hogy én csak bulizgatok, amire csak pironkodva szabadkozni fogsz.

        • Jaja, lesznek benne ilyen bennfentes összekacsintások is, az alap. :)

          • Egyébként lehet egy kérdésem? Nem tudtok valamilyen formában elszakadni ettől a “médiamunkás” kifejezéstől? Az olvasónak (legalábbis nekem) valami ilyesmi jut róla eszébe:

            Gondolom nem mindig ilyen öltözetben toljátok :)

            • Sztem a kepen csak sima jo munkasember lathato. :-)

              Kellene jobb szo a jelensegre, de nincs, elvegre az ember egyszerre kevesebb es tobb, mint ujsagiro. Kevesebb, mert nem oknyomoz es csinal tul sok riportot, interjut, es tobb, mert kozben social media manager es stratega is. :)

  3. “Igen, jól tippeltetek – nem Jehova tanúja.” Ez mi??

    • A Hetek.hu Kft. kiadójának első embere Németh Sándor. A Hit Gyülekezetének első embere szintén Németh Sándor. :)

      Amúgy számomra is megdöbbentő, hogy a karizmatikus keresztény egyházak és a jehovisták között nagyobb az ellentét, mint mondjuk a katolikusok és a hitgyülisek között. Ennek teológiai oka van: az előbbi teljesen a szentlélekkel dolgozik, míg az utóbbi azt teljesen kizárja, és ezért hiteltelennek tartják egymást.

  4. Döbbenet! Csak egy kisgatya volt a szerkesztőn! :) amúgy Holló Gábort pont annyira csodálom, mint amennyire irigylem és kicsit utálom is….bárcsak nekem is lenne egy ilyen nagy ötletem, hogy jótékonyságra költhessem a vagyonom felét.

    • Haha, ne is mondd, mi a jobb napokon hírkereső-nyelven beszélgetünk a szerkesztőségben! XDDD

      Ami még érdekes – és tanulságos – a cikkben, az épp az, hogy Holló nem csak kitalálta és bejött neki, hanem rengeteg időz és pénzt ölt abba, hogy működjön. Sok kudarca volt, és évekig vesztességes volt a cucc, aztán sokáig nullára jött ki. Ehhez kell valami a nagy ötleten túl is: elképesztő elszántság, türelem és kitartás. Szerintem rengeteg nagy ötlet van, de ez a fajta eltökéltség sokkal ritkább.

  5. Lassan én is kezdek Forbes függő lenni. Nagyon bejött annak ellenére, hogy nem tudom elszámolni azt a bizonyos 890 forintot :-) Nagyon tetszett ez az írás, és az utolsó megnyilvánulás teli találat… ” Ehhez kell valami a nagy ötleten túl is: elképesztő elszántság, türelem és kitartás. Szerintem rengeteg nagy ötlet van, de ez a fajta eltökéltség sokkal ritkább.”

    • Igen, szerintem is az eltökéltség az, ami a nagy ötletet ekkorává tette: a többség az első öt kudarc után feladja, de Holló építette tovább évekig vesztességesen is, mert látta a víziót, ami lehet.

  6. Ez milyen jól esett már! Eszter, bámulatraméltó az a könnyedség, ahogy szövöd a mondandód. Persze kell ehhez az a néhány évtizednyi tapasztalat (gyanítom, hogy kislánykorodban is simán lyukat beszéltél a matektanár hasába), de jó nyomod, na… :-)

    Lehet kérdésem? Ez a “cikk” teljesen saját kútfőből pottyant ki, vagy van benne némi üzleti csík/vonal is? Szeretem a cikkeid, jól és főként jókat írsz, meg is lepett a reklám. (mellesleg működik, sose hallottam az újságról, de máris nem lesz idegen, ha belefutok egybe az újságosnál)

    • Szia notC,
      köszönöm, ez teljesen saját kútfő, nem reklám, de a posztnak köszönhetően lett egy korrekt megrendelőm a prémium magazinok világából. :) Nem, nem a Forbes. :)
      Egyébként még lesz sajtószemle szerintem, élvezem csinálni. :)

  7. Reklám, nem reklám, jó kis cikk lett ez :)

  8. Most úgy érzem magam, mint aki a holdról pottyant ide. Mi ez a hírkereső? Ilyen is van? És ennyire működik? Jééé… :D

    • Hát, ez szakma, civilként én se használtam soha. Ha tengerbiológus vagy iskolaigazgató volnék, valszeg sose hallottam volna róla. :)

      • Akkor legalább megnyugszom, hogy nem maradtam le véglegesen valamiről ami egyébként tök alap manapság. Valahogy átsiklottam afölött, hogy ez szakmai téma, és azt gondoltam, mindenki a hírkeresőn szörföl a reggeli kávéja közben, csak én nem értem, hogy hogy nem hallottam még róla soha. :)

  9. tavasztunder // augusztus 20, 2014 - 20:04 // Válasz

    Ámon Ada úgy bő tíz éve a főnököm volt, és a mai napig követem, hogy mit csinál. Van egy enyhe rossz érzésem, hogy az Energiaklubot sem fogják kihagyni a szórásból csak először az Ökotárs Alapítvánnyal végeznek.

    Nem is tudtam egyébként, hogy a Forbes-t kiadják magyar nyelven. A .com verzióját használja a tanárom egy pénzügyi kurzuson amit most csinálok, nagyon profi tartalmak vannak fenn.

    Azt akarom kérdezni, hogy ha a Hírkereső a befizetett összegek alapján rangsorolja a híreket, akkor gyakorlatilag a népek médiafogyasztását részben az határozza meg, hogy milyen híreket nyomnak a legfeltűnőbb helyekre, ugye? Ez etikailag azért erősen kifogásolható, nem? Bár ugye Herman és Chomsky óta tudjuk, hogy a liberális média egy mítosz, azért a kiegyensúlyozott tájékoztatásnak a Hírkereső pusztán profitszerzési alapon erősen betesz (jó, jó, betesz sok más is), engem legalábbis nem vigasztal különösebben az ingyenes szekció meg az irsai jótékonykodás.

    • Ha minden igaz, november óta van Forbes magyar nyelven. Hát, igen: a Hírkereső arról szól, hogy a cégek minél többet fizetnek, annál jelentősebb súlyozást kapnak a híreik. A dolog ebből a szempontból etikailag kifogásolható, de bizonyos értelemben ez olyan, mint a reklám: ott is fizetett tartalom jelenik meg egy információátadásra szánt felületen. Ez a média régi jó problémája, ami kizárólag az előfizetői hozzájárulással lenne kiküszöbölhető, de… az emberek még tőlünk nyugatabbra sem igazán hajlandóak fizetni az online kontentért, nálunk meg még reménytelenebb a helyzet. Sokat elmond a helyzetről, hogy még engem is felbosszant egy fizetős hírportál, pedig… én is ebből élnék, ugye, vagymi. :P Kognitív disszonancia: hiszek abban, hogy az információnak elérhetőnek és ingyenesnek kell lennie, de közben a hirdetés (különösen az etikailag kifogásolható reklám, mert ilyennel is találkozni sajnos…) és a pénzalapú forgalomterelés szerintem is aggasztó probléma.

3 visszakövetés / visszajelzés

  1. A poszt, amelyben a szerző zavartan körülnéz, üdvözli az újakat… és tanácsot kér a régiektől | Eszter's Offtopic
  2. A sajtószabadság bástyái: miért van szükség olyan portálokra, mint az Abcúg? | Eszter's Offtopic
  3. A 2014-es blogév – számok, titkok a legnépszerűbbtől a legkedvesebbig | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: